A boldogság és én

  Egy A-val töltött beszélgetés után itthon azon gondolkodtam, mi is a boldogság?
De most komolyan! Mit nevezünk boldogságnak? Létezik-e tökéletes boldogság? Boldog vagyok-e egyáltalán? Nem könnyű választ adni, igaz? Nem is olyan könnyű a kérdés.
 Én úgy érzem, hogy boldog vagyok! Sokan csak pillanatnyi eufóriával azonosítják ezt a szót. Megint mások egy kézzel fogható cél elérésekor érik magukat boldognak. Mint például, amikor letesznek egy fontos vizsgát, vagy amikor sok pénzt nyernek, esetleg egy jó munkahelyen el tudtak helyezkedni...
Jó, jó. Ezek mind nagyon fontos és örömteli dolgok. Boldogok is lehetünk abban a percben, amikor ránkzúdul a felismerés, hogy sikerült, megnyertem, vagy felvettek. De én nem ezekre a múló boldog percekre gondoltam, hanem a boldogság tartós érzésére. Amikor azt gondolod, hogy történhet bármi, az rajtad nem foghat ki, mert minden, de minden szenzációs! Amikor azt érzed, hogy ez az élet túl kevés, ahhoz, hogy élj! Amikor egy nap túl rövid! Amikor repülni tudnál szárnyak nélkül!
 Nos, én most valahogy így érzek. Nem, nem! Nem jó a fogalmazás! Szólj rám! :)
Újratervezés...
 Nos, én tavaly május óta valahogy így érzek. /Na, így stimmel./ Persze, ez a szerelem érzésével is vegyülő érzés. De ez csak fokozza a boldogságomat. Ez a két érzés párban jár. Egymással és egymás nélkül is sokat érnek, de együtt legyőzhetetlenek. Legyen az gazdasági világválság, idióta főnök, robot meló, együtt lakás hiánya, kedvenc testvéreid távolléte, utálatos tesó közelsége, szülők betegsége, suli nehézsége, vizsgák a nyakadon... bármi. Jöhetnek és jönnek is csőstül, de mégsem taglóz le,
mert van valaki,
aki megerősít,
aki hisz bennem,
akiben hiszek,
aki örömöt ad,
aki még betegen is szépnek lát,
akivel együtt sírsz, együtt nevetsz,
akiért az életed adnád,
aki az életét adná érted,
aki értem mindent megtesz, hogy jövőnk legyen,
akiért mindent megtehetek, hogy jövőnk legyen,
akivel tervezhetek,
akire számíthatok,
aki igazán, mélyről, szívből, őszintén, lángolva szeret,
s én érte élhetek
igazán, szívből, őszintén, lángolva a szerelemtől.
Pont.
Három dolog van, amitől ez a szerelem teljes. Három dolog van, ami csak együtt létezhet ebben a kapcsolatban.
Múlt. Jelen. Jövő.
Szerelmünk alapjai ezek. Ha csak kettő tud megvalósulni ezekből, akkor a boldogságomnak vége szakad.
Boldog vagyok, mert ennek a szerelemnek van múltja, jelene és jövője is.
 Minden, amit vártam egy kapcsolattól már kisgyermekkorom óta, az tavaly május óta megvalósult! 33 éves múltam. Kb. 20 évet vártam A-ra és arra az érzésre, amit kaphatok és amit adhatok egy igazán jól működő kapcsolatban.
Ez nem szerencse! Sokan gondolhatják ezt. Pedig, ez nem így van.
Egy kis kutatás után kiderült a közelmúltban, hogy nekünk mindenféleképpen találkoznunk kellett! Annyi közös kapcsolódási pont van az életünkben, annyi összefutó szál! Ez a karma, a sors, akármi, csak nem a szerencse! A szerencse a véletlen műve. Itt nem voltak véletlenek. A. úgy gondolja, hogy csak azért kerülhettünk most kapcsolatba egymással, mert mostanra lett elég érett mindkettőnk személyisége, hogy együtt menjünk tovább azon az úton, ahol csak pillanatokon múlott, hogy mi összefussunk.
 Végre összefutottunk! Két hét után én is elmondtam neki, hogy szeretem. Rohamtempót diktált nekünk ez az érzés a kapcsolatunkban. Én sajnos hamar szerelembe tudok esni, de idővel aztán rájövök, hogy csak a szerelem érzését szerettem, nem pedig a személyt. Kemény szavak tudom. Azért nem lehettem igazán szerelmes (kivéve L-t), mert akikkel összejöttem, oly hihetetlen egoval rendelkeztek, amibe én már nem fértem bele, a nyomorult kis szerelem szeretetemmel együtt. Sok-sok éve nem is kerestem a kapcsolatot komolyabban senkivel, pont amiatt, hogy ne használjanak ki az érzéseimmel.
Aztán egy nap meguntam. Éreztem némi késztetést, hogy feltegyem magam egy olyan szájtra, ahol melegek keresnek barátot, szerelmet, szexpartnert. Csak legeltettem a szemeim az oldal kínálatán úgy, hogy a regisztrációs lapomat ki sem töltöttem rendesen. Másnap kitöltöttem, de igazából semmit nem vártam az egésztől. Talán csak barátokat, hiszen a "kit keres?" rovatban én ezt jelöltem meg. Pár nappal később A. írt nekem pár sort. Aztán megbeszéltünk egy időpontot aznaphoz képest kb. 10 nappal. Nagyon megijedtem. Tudod itt van az a hülye magány érzése, meg a munkahelyi gebasz, aminek a végén az van, hogy kint vagy az utcán, meg az, hogy van egy kis házad egy fostos faluban, ahol utálsz lakni. Ezek után egyszerre itt van egy srác, aki rád kíváncsi, aki szeretne veled találkozni, aki szeretne megismerni. Hát, reszketett kezem, lábam, miután elolvastam a levelét.
 Természetesen átfutott rajtam a "most mi lesz???" érzés, amitől ökölbe szorul a gyomrod és a nyakadban egy gombóc van, ami se le, se fel... Aztán jön a "kellett ez nekem???" iszonytatóan kellemetlen feelingje. Már kezdtem belenyugodni az elkerülhetetlenbe. Az elkerülhetetlen itt persze a találkozás, a beszélgetés, a hányós zacskó átadása a helyi cukrászdában a velem szemben ülő, szimpatikus, ám hozzám igen rossz gyomrú fiatalembernek. Ezeket a képeket vizionáltam magamnak.
Anyámékhoz mentem, hogy letudjam a heti egy-két meetinget. Anyu elkezdett egy nagyon hosszú sztorit, amit már a könyököm is tudna kívülről mondani, ha beszélni tudna... Ezt elkerülendő azt mondtam anyunak, hogy mennem kell, sajnos nem érek rá tovább. Az utcán sétálva, ahogy hazafelé indultam, egyszer csak összefutottam (felkészületlenül) A-val.
 Hát, mit mondjak, elég borzasztóan éreztem magam! Borzasztóan is néztem ki, és anyu teljesen lenullázott aznap agyilag is. Ekkor jön A. és a szemembe néz, megismer, mosolyog, és invitál a közeli cukrászdába. Nem hányt le, nem hajtott el, nem volt annyira gáz a fejem és a mondókám, hogy elhajtott volna. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Már háromnegyed éve. Ennyi ideje fontos ő nekem és vagyok fontos én neki. Ennyi ideje érezzük, hogy minden jót megkapunk a másiktól, amit eddig szerettünk volna. Ennyi ideje még szebbek a reggelek, mert egy újabb nap virradt ránk!
  Ennyi ideje tudom, hogy mi is valójában a szerelem, milyen is az, amikor egy kapcsolatban ketten vannak, milyen az amikor tényleg egyszerre írtok a másiknak, telefonáltok a másiknak, gondoltok a másikra...
... hogy milyen is boldognak lenni.
Jó érzés boldognak lenni! Törekedj a boldogságra!

Hemingway írta az alábbi sorokat, ami illik a mi történetünkre is:

" Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert,

   akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkát,

   akiben megbízhatunk, akinek kedves az arca,

   elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég,

   hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."
 

Találd meg te is ezt az embert! Én már megtaláltam! Vagy ő engem. Vagy mi egymást.

Örökre

és most megyek, álmodom valami szépet.
rólunk

Fáj a fejem, megérdemlem

 Ma délelőtt kezdődött. Épp A-nak írtam egy mélt, amikor elkezdett lüktetve fájni a fejem. A mélem nem érte el a célját, mert nem nevettette meg A-t! Sőt! Olyannyira megijesztettem azzal, hogy egy korábbi levél szövegét megmahináltam, hogy azt gondolta, hogy valaki feltörte a mélboxát és a nevében küldözget leveleket. Sajnos A-nak sem volt jó napja, így fordítva sült el a dolog! Jól megijedt. Mindenkinek körüzenetet küldött, hogy egy jóképességű visszaél a címével és egyáltalán!
  Hát, nem győztem elnézést kérni! Mentségemül legyen mondva, hogy annyira lehetetlen volt a poén, hogy azt gondoltam, csak a vak nem veszi észre, hogy vicc.
A részletek, hogy tiszta legyen a kép. A egy korábbi levelét vettem egy válaszlevél alapjául. A korábban írt dolgokat kitöröltem abe- és elköszönés kivételével. A kitörölt szöveg helyére pedig beillesztettem egy korábban kimásolt szöveget a Hégeli filozófia mibenlétéről. Aztán felette, mint egy rendes válaszlevél esetén, megírtam neki a gondoloataimat. Ezt sajnos nagyon durván félreértette és sajnos déltől, délután négyig szegény azon aggódott, hogy ki volt az a szemét, aki pont vele tesz ilyet. Pont az ő mélbokszát töri fel és él vissza vele!
 
Én voltam. Mea culpa! Így, a világ előtt is bocsot kérek tőled, amiatt, hogy meggondolatlanul viccelődtem. Elő fog még fordulni, de ilyen nagy galibát többet remélem nem okozok!

  A. nem haragszik rám. Azt mondta... Remélem igaz, és nem csak a fáradtság miatt nem üvöltötte le a hajamat a telefonban, amikor megbeszéltük ezt a számára nem kellemes 4 órát, amit okoztam.
 

 Akkor, amikor okoztam ezt a jóságos kavarodást, említettem, hogy nagyon el kezdett fájni a fejem. Ez később olyan szintre emelkedett, hogy már szédelegtem. Olyan érzés volt, mintha egy körhintából szálltam volna ki. Anyu mondta, hogy feküdjek le egy kicsit. Ezt én is így gondoltam, mert sem állni, sem ülni nem tudtam már a szédelgéstől. Akkor és most is azt gondolom, hogy ez egy jelzés volt, hogy valamit nagyon rosszul csináltam a mai nap. Ez később be is igazolódott... Miután felkeltem egy kis szundiból, megebédeltem. Ez már délután negyed 4 magasságában volt. Akkor már nem volt olyan durva a fejfájás és a szédülésem sem. Akkor speciel úgy éreztem magam, mint akit úgy kb. 5 percenként fejberúgnak, aztán gyorsan befájdalomcsillapítóznak, hogy kibírjam a következő rúgásig. Ez tartott addig, amíg telefonon meg nem beszéltem A-val a levelet. Azóta kicsit jobb, de még mindíg érzem a fejfájást, a lüktetést a fejemben. 
Biztos a mérges agyrák dühöng odafenn, mert sajnos szegény éhen fog a fejemben dögleni táplálék híjján.

A hét animációja 05

  A mai animáció rendhagyó lesz, mivel a Star Wars következik zanzásítva! Én sírtam a röhögéstől, amikor megnéztem. Igaz nagyon tré a minősége, de az ötlet és a megvalósítás fenomenális!

 

A hét zenéje 05

 Korábbi bejegyzésem után, szinte természetes, hogy a Unique-tól fogok egy dalt választani a hét zenéjének. Igazából nehéz volt választani, mert mindegyik zenéjük megérdemli a csillagos ötöst. Talán azért esett a választásom az Úton című daluk remixére, mert jellemez ez a dal. Állandóan úton érzem magam a kedvesemhez, és csak akkor érkezem meg hozzá igazán, ha egyszer majd összeköltözünk és végre magunk mögött becsukhatom az ajtót, mindenki mást kizárva. A remix pörgőssége, pedig jelzi, hogy mennyire siettetném az időt, hogy végre megtörténjen az a nagyon várt pillanat, hogy hátralévő életünkre a szerelmünkkel magunkra maradunk.

 

Vers a nap végén

Pilinszky János:

Tilos csillagon 
 

 
Én tiltott csillagon születtem, 
a partra űzve ballagok, 
az égi semmi habja elkap, 
játszik velem és visszadob. 
 
Nem is tudom, miért vezeklek? 
Itt minden szisszenő talány, 
ne fusson el, ki lenn a parton, 
e süppedt parton rám talál. 
 
S ne félj te sem, ne fuss előlem, 
inkább csitítsd a szenvedést, 
csukott szemmel szoríts magadhoz, 
szoríts merészen, mint a kést. 
 
Légy vakmerő, ítélj tiédnek, 
mint holtak lenn az éjszakát, 
vállad segítse gyenge vállam, 
magam már nem bírom tovább! 
 
Én nem kívántam megszületni, 
a semmi szült és szoptatott, 
szeress sötéten és kegyetlen, 
mint halottját az itt hagyott. 
 

Könyvajánló

  Tegnap egy nagyon jó barátnőmnél töltöttem a délutánt. Hosszú utat tettem meg, míg elértem őt. Siettem hozzá, mert vártam, hogy végre a kezembe foghassam a könyvét. Nemrég jelent meg az első könyve és egy kissé megkésve, de én is végre átvehettem a tisztelet példányomat.
  Amikor megérkeztem hozzá, rögtön bementünk az egyik szobába, ahol a kb. 4-ik kérdés az volt, hogy innék-e valami alkoholt, mert kinn biztosan átfagytam. Természetesen nemlegesen egyeztem először először az ötletbe, de látva az izgalmát, engedtem az erőszaknak. Ő ok nélkül sosem iszik alkoholt. Sőt, én még életemben nem láttam őt 12%-nál töményebbet inni. És az a 12 % is csak a gyümölcslé rosttartalma volt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy percek múlva hozza a könyvet a kezembe! Pedig nagyon neccesen sikerült ezt a könyvet is kiadatnia. Inge, gatyája ill. blúza, szoknyája ráment szegénynek, de nagyon örül most ennek a sikernek, amire már egy évtizede is van, hogy várt. Türelmesen. Pályázatokat adott be. Rajzolt gyermekkötetbe.
 És most az én legnagyobb örömömre a könyv képét ide tudom biggyeszteni a blogomba! Írhatok róla! Büszke lehetek egy írónőre, akinek a könyvét megkaptam dedikálva!
 De vissza a sztorihoz! Az első mézesmálnás pálesz után még nem indult el a könyvéért. Nagyon nagy elánnal kezdett el mesélni a legújabb suliról, amit idén fejez be. Persze, érdekelt ez is, de már tűkön ültem, hogy mikor hozza be az én példányomat az Ő által írt könyvből!!! :@
 Kitöltötte a második stampót magának, de én hárítottam, mert hamar megárt. (Jó kisfiúúú!) Persze, amikor Szent Hubertuszt hozta szóba és nem az elsőáldozása előtti tanulmányokra utalt ezzel, akkor kissé felcsillant a szemem. (Rossz kisfiúúú!) Sajnos a "Hubi" egy olyan jól sikerült ital, aminek nem tudok ellenállni, ha nem kell disztingválni magam adott helyen. Persze vannak még gyengéim, amik szintén kísértésbe ejtenek. Ilyenek példuál: a "Jeges", a Martini és a Garrone. Hát, elcsábultam. "Istenem! Van ilyen bicikli!" - ahogy anyu szokta mondani.
 Na, jól van! Mostmár biztosan mindjárt hozza a könyvet.- csitítgattam magam, mielőtt rászóltam volna, hogy hozza azt a könyvet, mert széthullok az izgalomtól!!!
Megkegyelmezett. :) Hozta. Ahogy a képen is lehet látni, a címe: Angyalszárny. Úgy örültem neki, mint kisgyermek a karácsonyi ajándékának! Csak egyet sajnáltam. Nem volt az a tipikus új könyv illata. Talán a legjobban a gyurma illata ugorhat be, ha egy teljesen új nyomtatású könyv lapjai közé, ha bedugod az orrodat. Na, jól van. megvárom, amíg elszaladsz a könyeidig, hogy megnézd igazam van-e.

 Nos? :)

Igazam volt? Lehet, hogy neked más illat ugrott be először, de azt meg kell hagyni, hogy eléggé jellegzetes az illata.

 A könyv átadása után még jópár órát beszélgettünk, örömködtünk, a rossz hírektől elszontyolodtunk, de mindíg nevettünk a végén. Már ott tartottam, hogy elmondom az írónőnek, hogy meleg vagyok, mert annak idején lehet, hogy kezdett kialakulni részéről egy szerelem-féle, de szerencsére még az elején elhamvadt a láng, mert jött más a helyemre. Úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel neki. És egyszer talán egy meleg emberkéről is fog írni az egyik könyvében, s talán majd én leszek annak a szereplőnek az "atyja", ő pedig az anyja. :) Lesz egy meleg közös gyerekünk :)))))
 Sajnos nem volt elég merszem elmondani neki. Mert egy sztorit meséltem neki egy srácról, aki Görögországba akar menni és haza sem akar jönni többet. Meséltem, hogy szereti a kultúrájukat, az életmódjukat, a nyelvüket... Erre ő azt mondta: "Lehet, hogy meleg és ezért akar minden áron oda menni." Ekkor elbizonytalanodtam. Nem biztos, hogy ezt ma kellene elmondani. Hát coming out nem volt (tegnap), de azért egy könyvvel és egy szép délutánnal, jó kis beszélgetés élményével gazdagabb lettem. Szép volt.

 A könyvet pedig, Mindenki jól vegye meg, ha megtetszett! :) Én beleolvastam és lekötött. Nem adok sok időt és átrágom magam rajta.
 

Édes érintés

  Ez a nap, nem is volt rossz. Reggelről nem fagyott arcomra a mosoly a hidegtől, bár kicsi zúzmara ugrott fel az arcomra, amikor az egyik bolt előtt, ahová járok, láttam egy valag alkoholistát csoportosulni. Ez kicsit elvette a kedvemet a vásárlástól is. Annyira szánalmas, hogy a bolt előtti sószórásért, hólapátolásért cserébe csak piát fogadnak el! Tettem a tömb körül egy nagy kört és csak később mentem vásárolni, de még akkor is ott voltak ezek az 50 Ft-os szivacsok. Hamar túltettem magam rajtuk, mert tudtam, hogy már csak órák kérdése és ismét A-nál leszek. A vásárlás és A. közé beékelődött az angoltanfolyásom, ami a mai napon rendhagyóan humorosra és szórakoztatóra sikeredett. Szerencsére olyan csapatban vagyok, akik alapból jó kedvvel és humorral vannak megáldva. A tanárnők sem versenyeznek a "ki az unalmasabb" címért. Nagyon jól tanítanak, jó fejek és halálosan türelmesek mindannyiunkkal. Pedig... :) Angol után, gyorsan hazajöttem, ledobtam a táskám, próbáltam a tükörben találni egy emberi arcot és már indultam is A-hoz. Kis kávézás után bevonultunk a szobájába. Antik anyu is elvonult a szobájába, ahol tévézett. Mi zenét hallgattunk, egymáshoz bújtunk és élveztük a lopott szép pillanatokat.
  Ezután jött a nap legszuperebb része! A magammal vitt masszázsolajat előszedtem, és bevittem a szobájába. Az olajat még A. vette tavaly, csak nem volt sok lehetőségünk, hogy felhasználjuk. A. leült elém egy kis puffra meztelen felsőtesttel és én lágyan elkezdtem masszírozni a nyakát, a vállát, a hátát. Olyan érzéki volt az egész! A-nak csodaszép teste van. Arányos, kellemesen vékony, kellemesen izmos. Egyszerűen tökéletes az én számomra. A. nincs  megelégedve az adottságaival, pedig igazán szép a teste! Ezt ő nem hiszi el, de nekem elhihetné! Van szemem hozzá! Annyira megejtő volt a pillanat, amikor egy fél percre abbahagytam és hátulról átkaroltam keskeny derekát, majd a fejem a vállára hajtottam. Ha nem szólt volna a háttérben a zene, akkor biztos lettem volna még abban is, hogy megállt velünk az idő is!
 Mindkét kezem végigsiklott a nyakán, a hátán, a derekán. Ahol a legjobban fájt neki, ott hosszabban időztek az ujjaim. A. elismerően nyöszörgött, amikor érezte, hogy kezd a nyakában és a háta közepén lévő görcs "szétfoszlani". Ujjam ösztönösen tudták, hogy mi a dolguk. A masszázshoz használtam az ujjaim végét, az ujjperceket, a tenyeremet. Mikor mit éreztem szükségesnek. A. nagyon élvezte a kényeztetést. És nekem sem volt ellenemre :) A masszázsolaj kellemes narancs illatot árasztott, aztán a kedvesem is ilyen kellemesen érett narancs illatába burkolódzott a segítségemmel. Minden annyira tökéletes volt! Az illatok, a zene, a testek közelsége, és nem is beszéltem arról, hogy romantikus félhomályban zajlott A. testének átgyúrása. Ez a jónéhány perc annyira szép volt, annyi harmónia, kedvesség, szerelem, érzékiség, segítség szorult belé, hogy újra és újra egymásba tudunk szeretni egy-egy masszázs után! (Szerencsére ezek nem már elmúlt szerelem fellángolásai, hanem a jelenlegi megerősítése).

"Egy rövid percre tán
Belül a világ megáll
Ha a hangod hallom
Most csak nekem beszélsz
Úgy elmerülnék
Szemeidben

Nem keresek tovább
Valami magától
Magára talált
Nincs múltból élő szellem
Csak egy tiszta érzés
Bennem" 

Unique : Lassan elhiszem (részlet)

 Ez a dal szólt közben és éreztem, hogy MOST NAGYON JÓ, EZT KELL MEGŐRIZNI, MÍG ÉLEK.

 Megtaláltam a feladatom az elkövetkezendő évtizedekre! :)

Fagyos reggel

  Készítettem néhány képet a reggeli bevásárlás után a csonttá fagyott fákról, növényekről... Egynémely nem is lett rossz. Hátha másnak is tetszenek a zimankóban készített képeim (persze, te most benn a jó meleg szobában punnyadsz!) :)
  Kissé pixelesek a képek, de le kellett butítanom, mert sok mega lett volna, ha eredeti méretben és minőségében tettem volna fel a képeket. Remélem, azért a hangulatuk érezhető!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 


 

Mínusz 17 !!!!!!!!!!!!!!!!

 Hát, mit is mondhatnék erről a mai napról? Reggel befagyott a seggem ismét. Szerencsére anyu megkegyelmezett, így a hajnal fél 8-as bevásárlás áttevődött 10 órára.
Halványan megjegyeztem neki, hogy -17°C fok van odakünn és ilyenkor még a kutyát sem dobják ki! Kis megbeszélés után így csak a 10 órai mínusz 10 fokban indultam el a bótba.
 Amikor e sorokat írom, ismét -11°C van kinn és akkora tejföl, hogy 200 méterig nem látni el.

 Ma volt egy informatika vizsgám, amire nem sok kedvem volt elmenni ebben a fene cudar időben, de hát muszáj volt megmutatnom, hogy mit tudok, különben sok pénzt kell csekken befizetnem az elmaradt és elbarmolt vizsga miatt. Ezt pedig ebben a válságos időben nem engedhetem meg magamnak.
 Természetesen a vizsga ismét nem volt olyan irdatlan nehéz, de én már túl vagyok a Krisztusi koron és tanulni, készülni egyre fárasztóbb. A tudatról nem is beszélve, hogy nekem nem a suliban lenne a helyem, hanem egy jó kis munkahelyen intézni a cég ügyeit.

 Suli után találkoztam A-val, akivel egy rövid egészségügyi séta után bementem egy közeli cukrászdába cappucinozni. Beszélgetés közben jött elő az ötletével, hogy nyáron szánjunk arra akár egy hetet, másfelet, hogy egy itthoni körutazás keretében meglátogatjuk az érdekesebb nagy és kisvárosokat. Megnézzük főbb látnivalóit (és megesszük a helyi specialitásokat - saját, még el nem fogadott ötlet :)), kultúrálódunk, strandolunk, kirándulunk és miegymás. Nagyon tetszett az ötlet! Arra gondoltam, hogy minden városból felkészülnénk és egymás idegenvezetői lehetnénk, ami még izgalmasabbá tenné az egészet. Ez azért is jó, mert akkor nem csak a fő teret láthatnánk, hanem érdekesebb dolgokat is. Már nagyon várom!!!
 Szeretem, hogy lehet vele tervezni és lehet Vele tervezni!
























 

A hét animációja 04

  Ma ismét egy olyan animáció következik, amit nem biztos, hogy jó, ha egy kisgyermek végignéz. Elég beteg a sorozat, de nekem nagyon tetszik az eredetisége, kiszámíthatatlansága és abszurditása. Billy & Mandy kalandjai a Kaszással.

Kaszás, vagy Karesz?
 

 SunBoy, én szóltam előre! :)

A hét zenéje 04

 Dobrády Ákos ismét nagyot alkotott. Bárki, bármit is mond, ez a dal Emiliával (Emilia Rydberg) remekül sikerült, s talán ezek után már nem csak ő kacsingat külföldre, hanem vissza is kacsintanak rá. A dal hangulata az én hangulatomat is tükrözi ma reggel.

 

Ha valaki esetleg együtt szeretné velük énekelni :) Itt van a dalszöveg is.

Side by side

Verse 1:
Everything that you are
Everything I wished for is right here- in my arms
I look at you and I see
That In you I found a new way home- I was lost

Bridge:
Burning hearts
Gentle touch
It’s the power of us coming close

Ref:
Everytime I close my eyes
I can see you I can feel you near me
Side by side, still alone

I dont wanna realize
You and me will never be together
Side by side, I walk alone

Verse 2:
If there’s no you there’s no me
You’re with me through the day and you are there in my dreams,
The more I learn about you
Stronger grows the sorrow cos I know , we will never be

Bridge:
Burning hearts
Gentle touch
It’s the power of us coming close

Ref:
Everytime I close my eyes
I can see you I can feel you near me
Side by side, still alone

I dont wanna realize
You and me will never be together
Side by side, I walk alone

Everytime I close my eyes
I can see you I can feel you near me
Side by side, still alone

I dont wanna realize
You and me will never be together
Side by side, I walk alone

I don´t wanna realize
You and me will never be together
Side by side,

side by side,

side by side...
...I walk alone