Rakom visszafele az arcomat. Leszakadt ugyanis. Ezektől:
Kossth Rádió 19:57 - Megszakítják az adást, hogy leadjanak egy ma délután készült interjút Snitt Pállal.
"Schmitt Pál szerint a két dolognak - a dolgozatának és a posztjának -
nincs köze egymáshoz. Elmesélte, hogy az anyukájának ígérte meg, hogy
egyszer doktor lesz. A TF-en segítséget is kapott, a konzulens és az
opponens vezették a tollát, és soha nem szóltak neki, hogy "ácsi, tegyél
több idézőjelet", vagy hasonlót"
"Olyan teljesítmény volt, hogy úgy dőltem hátra, hogy ez becsületes, férfimunka volt - mondta Schmitt Pál"
""A lelkiismeretem tiszta" - mondta Schmitt, aki szerint azzal, hogy első
helyen feltüntette a bolgár szerző művét, eleget tett az idézés
szabályainak."
""Ahogy olvasom, el is vették a doktori címemet" - kommentálta Schmitt
Pál a szenátus döntését, bár megjegyezte, hogy nem esett neki jól. Azt
mondja, nem érti, mire volt ez a nagy siettség, amúgy ő maga is
visszaadta volna a címét, mert nem használja, vagy legalábbis nem
annyit, hogy neki abból előnye legyen."
Ha a lelkiismerete tiszta, akkor hisztiznie és izmoznia kellett volna, nem? Sietség? 3 hónap telt el sacc/kb. ...
... jár a fejemben. Példuál a másolás-védelemmel ellátott köztársasági elnökünk miatti dühöm, szomorúságom, értetlenségem következtében elkövetett blogbejegyzésemre reagáltakra gondolok.
Tucat idézett a kommentjében egy dalból, melynek címe: Tanulj meg fiacskám komédiázni. Be is illesztem Ajtay Andor előadásában ezt a dalt. Hátha valaki nem ismeri. A dalszövegre külön felhívom a figyelmet! (nyilván emiatt idézett a dalszövegből nagyon találóan Tucat barátom)
Nem áll szándékomban a dalt hosszasan elemezni, de néhány sorát azért külön kiemelném, mert van hozzá és persze Snitt A.O.M.E.L.Sz.U. Pál, azaz Snitt Atomügyekhez is Okosakat Mondó Ehhez is Legjobban Szakértő Urán Pálhoz. A dalból én vegyesen hallom ám a nekünk proliknak és a neki szóló üzeneteket.
Összeállítom a dal miatt és saját csökött agyam miatt azt a 12 (tucat) pontot, ami zavarja az ügy miatt az egészséges szürkéből szénfeketévé váló csekély agysejtjeim számát...
1 - "Szegény legény, apró legény..." kezdődik e sorokkal a dal. Ez egyértelműen ránk vonatkozik. Magyarázni sem kell. Bár kis hazánkban, a szegény szó nem csak a pénztárcánk böjtjére utal. Néha a sajnálkozásunknak is e szóval adunk hangot.
A szegénység nem jó dolog. De attól nem lesz jobb az ország sorsa, ha ilyen vérciki ügyekről is írnak a külföldi lapok! Az jutott eszembe, hogy így is elég korrumpálható országként tartanak nyilván minket. Viktorunk pedig csinálja azt a fesztivált, amit senki sem kért tőle. Ki fog minket (az országot) komolyan venni, ha Plagi bácsi nem képes azt tenni, amit más, kisebb állami (de a plágium miatt bebukott) vezető már előtte másolandó példaként korábban megtett? Csak annyi lenne a dolga, hogy kiálljon az ország elé és azt mondja:
Elnézést szeretnék kérni az egész országtól, mert vétettem. Átgondoltam a szituációt és arra a következtetésre juttattak - mert egyedül erre is képtelen lettem volna-, hogy lemondok a tisztségemről, mert nem lehetek úgy egy ország képviselője a nagyvilágban, hogy tudom, hogy 20 éve úgy szereztem meg a kisdoktori címemet, tarthattam meg az akkori állásomat, hogy csalást követtem el. Ez nagyon nem helyes! Ilyen erővel festőművész is lehetnék! Csak egy híres festményre ráfestek egy szép sárga napocskát és a saját hozzáadott napom miatt azt már a saját művemnek fogom tekinteni? Nem. Ez baromság kérem! Attól az még a híres festő műve lesz, csak én azt elbarmoltam. Így gondolom a dolgozatom ügyét is. Csak hozzáizzadtam 21 oldalt a két lemásolt könyvhöz, de az attól még a dolgozat nem az én gondolatom! Ezért tehát lemondok! Nem érdemli meg az ország, hogy egy olyan köztársasági elnöke legyen, aki csalt. Ráadásul a mai napig nem tudok helyesen írni sem. Így már hatványozódik is a vércikisége a posztomnak! Na, legyetek jók! Én mentem.
2 - "Mókázz, nevess, Hogy pénzt keress!" - Abban az időben, amikor még arra is plusz energiát kell szentelni, hogy a főnököd és kollégáid hülyeségeit túl tudd élni, nem kellenek még ezek a rossz hírek is! Vért kell a mindennapokban izzadni azért, hogy a munkahelye az embernek (ami fizetést és nem ösztöndíjat ad) megmaradjon! Mókázni, nevetni kell, még ha tudod, hogy hánysz is saját magadtól! Muszáj ezt tennie sok embernek, ha nem akarja, hogy kifúrják őt a helyéről, csak azért, mert más véleménye van, esetleg használja az eszét is, ami valljuk be nem sok embernek megy manapság!
3 - "Tanulj meg fiacskám komédiázni!" - A komédia már megvan. Csak az a baj, hogy a legjobb jelző a tragikomédia Pál úr és országunk esetére. Számunkra (a történéseket gusztustalannak látó emberek számára) mindez tragédia, míg külföldön röhögnek rajtunk. Röhögnek, hogy ennyire nyomi ez az ország, ahol "demokrácia" van. Ha demokrácia lenne, akkor az emberek véleménye és kérése (követelése) is számítana Viktornak és Pál úrnak is... De lehet, hogy ez is csak egy komédia? Egy színjáték és nem engednek a kulisszák mögé látni minket? Majd kiderül...
4 - "Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!" - Ezen már túl vagyunk.
5 - "Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!" - Ezt viszont nem tartom jó tanácsnak. A rossz dolgokat ki kell javítani. MAGUKTÓL, úgy tűnik nem javulnak meg a dolgok.
6 - "Magaddal törődj csak, más senkivel!" - Ehhez nem is tudom kell-e írni valamit. A legfrissebb hírek ezt a sort igazolják. Én gyermekként azt hittem, hogy azok a bácsik, akik az ORSZÁG élén állnak, azok az ORSZÁGÉRT is dolgoznak. Olyan emberek ők, akik példát adhatnak számunkra. Adnak példát eleget. Csoda, hogy itt tartunk? És ilyen formán? Ez csak költői kérdés volt. Nyilvánvaló minden.
7 - "Nem voltam én Mindig szegény, Jó anyám gonddal nevelt." - Vajon egy szülő ilyenkor mit érezhet? Tud-e hatni a szülő, a család, a rokonság egy olyan embernél, aki ilyen nagy és masszív égést szenved el?
Én ha baromságot tettem is életem során, az első gondolatok egyike az volt, hogy majd otthon ehhez mit fognak szólni?
8 - Egyáltalán mit gondol ŐSZINTÉN magáról? Nagyon szeretném, ha lenne olyan szuper erőm, aminek segítségével ez kiderülne számomra! Mi a francot képzelt, amikor lényegében azt nyilatkozta, hogy amit tett a dolgozattal az nem volt helytelen? Nekem a konzulensem az első ötletemet visszadobta a szakdolimmal kapcsolatban! Azt mondta, hogy hasonló címmel már mások is írnak idén dolgozatot. Nem akart emiatt gondot sem magának, sem nekem. És ez csak a címe és tartalma miatt volt! Nem is tudom mi lett volna, ha olyan részeket talál a dolgozatomban, ami ennyire kifogásolható! Valószínű néhány pofont azért kaptam volna, teljesen megérdemelten! Pedig az "csak" egy szakdolgozat!
9 - Nem hiszem el, hogy 1992-ben ne kapott volna senki a dolgozat helyes megírására és a plágiumra vonatkozóan kimerítő információt a kisdoktori címre pályázók közül. Az én időmben - igaz ez csak 4 éve volt - az összes professzor, tanár, tanársegéd és még a könyvtárosunk is százszor elmondta, hogy mi a plagizálás, és hogy milyen következményei lesznek, ha az bebizonyosodik.
10 - Már olvastam olyan véleményt az üggyel kapcsolatban, hogy van olyan tanár, aki ezek után nem lesz hajlandó értékelni a dolgozatokat, amik a keze közé kerülnek. Vajon miért gondolja így?
11 - Vajon mikor indul el a lavina? Mikor fogják végre tisztességesen átvizsgálni az ország életét előre-hátra vivő képviselők, miniszterek, miniszterelnökök múltját, hogy ilyen esetekbe még egyszer ne fussunk bele?
12 - Vajon ki lehetett az az olvasó, aki Dél-Koreából olvasta a bejegyzésemet? Klatty a képre! Lehetséges megfejtéshez a segítség meg itten van!
Megfejtéseket és urántól dús kommenteket várok sok szeretettel!
Ismét jól megmutathattuk a világnak, hogy nálunk igen fejlett a demokrácia!
Az igaz, hogy visszafelé fejlődik, de legalább nem áll be, mint az ember dereka, amikor nehezet emel.
Példuál egy-két másolásra váró könyvet a kisdoktorijához.
Másolni még nem bűn! Legalábbis akkor, ha már blama lenne egy egész országra nézve! Mert akkor viszont jó magyar szokás szerint el kell valami hülye szöveggel kábítani a népet. Egy egész országot néznek teljesen hülyének, ami nem csak minket döbbent meg, hanem más országokat is. Olyan országokat, ahol laknak ám újságírók is! Fontos lapoknál dolgozó emberek és fontos lapokat olvasó közönség viszont nem rejti véka alá a véleményét.
Dmitrij Kristyenko a nagy Ámerikában él és motorkerékpárokat gyárt. Az Ukrán születésű férfi nem a megszokott alapanyagból rakja össze ezeket a járműveket! Ez a jó ember régi órákat használ fel!
Ma hajnalban átállítottam az órát. Nem történt semmi. Azaz mégis. Most nem mutatja a pontos időt. A rádióban egy órával előbb járnak. A számítógépem is egy órával többet mutat.
Nem értem.
Pedig mindent úgy tettem, ahogy mondták. Hajnali kettőkor három órára állítottam az órámat.
Két karóráról áttettem egy 3 órából álló kupacra a vekkeremet. Most viszont késik.
Szerintem ez az óraátállítás egy nagy hülyeség!
Hajnalban fel kellett kelnem a procedúra miatt.
A vekker idétlenül mutat másik három karóra tetején.
Ráadásul még billeg is! Mi lesz, ha leesik?
Már nem is mutatja a pontos időt.
És most mit veszek fel a karomra?
Bár, ha jobban belegondolok a karmon hordott óra is elég idétlen! Hordanám mégis inkább úgy, ahogy a többiek.
Csuklón.
Tájföld:
- Tilos elhagynod a házad, lakásod, ha nem viselsz fehérneműt.
- Nem léphetsz rá egy ország pénzére sem.
Svájc:
- Autót mosni és kimosott ruhát kiteregetni, füvet nyírni a zaj miatt vasárnap nem szabad.
- Az abszint nevű ital előállítása, raktározása, kereskedelemben való árulása tilos. Inni viszont szabad. :)
- Büntetés járhat azért, ha az autód kulcsát a nyitott ajtajú autódban hagyod!
Svédország:
- Bár a prostitúció legális, a szolgáltatások igénybe vétele már nem az.
- Tilos átfesteni a házadat a szükséges engedélyek és a kormány rábólintása nélkül!
Túl vagyok a mai napon is. Nem ugrálok az örömtől, mert akkor félek, földrengés fogja sújtani a környéket. :)
Minden tegnap reggel indult...
Épp kipakoltuk a nagyszobát az elkövetkezendő festéshez :P. Megszólalt a telefonom. A korábban megpályázott bérszámfejtős munkahelyről telefonáltak! Ez volt az a hely, ahol nemlegesen egyeztek bele az ottani állás betöltésére. Ugyanaz a HR-es hölgy hívott és kérdezte, hogy mi változott az elmúlt idő alatt. Erre én azt feleltem, hogy lényeges különbség csak annyi történt, hogy kitavaszodott. :) Szerencsére a múltkor már annyit beszélgettünk, hogy ilyen kis viccelődést megengedhettem magamnak. Jót nevetett, majd azt mondta, hogy a mai nap rá tudnék-e érni egy másik interjúra. Ugyanezen az osztályon lenne egy megüresedett állás és kíváncsi rá, hogy érdekel-e és hogy ma, kora délután teljes harci díszben meg tudnék-e jelenni. Hát gondolhatjátok, néztem egy nagyot! Persze igent feleltem. Még beszéltünk egy-két percet, aztán letettük. Anyuék a végén nyitottak be a szobába, hogy újabb instrukciót adjanak, de kulturáltan, mint ha egy besurranó légy szállt volna felém, leintettem őket, silenciumot mutattam nekik. Majd, miután elköszöntem a hölgytől, nagy vigyorral a képemen annyit mondtam: Visszahívtak egy másik állás miatt egy új interjúra! Anyu erre azt mondta: Na, akkor lelkesebben fogsz festeni fiam! Erre én: Azért túlzásokba ne essünk. Lehet, hogy holnap is csak habokra utazok és reménykedek!
Megboldogult lánykoromban kötelező volt az orosz kultúrával, nyelvvel és zenével megismerkednünk. Zsenge ifjúként érdekesnek és izgalmasnak tűnt az orosz óra is. Még (talán) ma is el tudom mondani az abc-t (a, be, ve, ge, de, je, jo, zse, ze...) és néhány versikét is (Pérvoje szintyibrjá - Szeptember elseje). Sőt! Még egy Kemerovó-i kislánnyal is leveleztem, aki küldött nekem egy gyermeklemezt, ami valamilyen gumi szerű anyagból volt! A lemezjátszó lejátszotta. Borzalmas volt. Egy Teletubbies-utánérzésként tudnám leírni a rettenetet. Nem voltak könnyű percek, amíg belehallgattam. De ez már régen volt!
A napokban rátaláltam egy oldalra, ahol csekély nyelvtudásomat és az ott talált jóságokat összeszedve közlöm a látottakat. Némelyik vad lesz, más elgondolkodtató, vagy vicces. De egy biztos, mindegyik érdekes szociográfiaként szolgálhat a 21. század Oroszországáról és orosz nyelvterületen lévő országokról.
Elnökválasztás - 2012.03.04.
Biztosan hallottál róla, hogy a márciusi elnökválasztáskor webkamerákat is belőttek a választókörzetekbe. E kamerák képeiből csemegéztem. :)
Tegnap és ma ráncfelvarrtunk a lakásban. Ma este már csak annyit tudtam írni Zseninek a holnapi találkozónk miatt, hogy ma már nem, majd csak holnap fogom exhumálni az agyamat. Teljesen megsemmisült az agyam a festék (az eleve nyomi fejem) és szülők kombótól, amit mind a két nap, sok órás, intenzív együttlét okozott.. Most nem voltak lámlengék a szüleim! Tök jó fejek voltak! :)) Leginkább a nekik megfelelni akarás miatt pusztult az agyam. Egyszer vettem csak a kezembe a dolgokat, aminek meg is lett a következménye.
Lehet egy gyerek bármennyi éves, lehet akárhány diplomád, ha nem szakmai kérdésről van szó, akkor a szülőkre kell hallgatni, különben évekig ihatod a levét az önálló döntésed okozta bénázás miatt.
De erről majd később.
Hétfőn, papa, mama és gyerek elindult festéket és miegymásokat vásárolni a megfelelő kereskedelmi egységbe. Egy valag pénz boltban otthagyása után a szerzett lakáskép módosító eszközökkel vidáman tértünk haza. Vidáman, hiszen anyám eredeti ötletét megtorpedózta a kedves, fekete hajú, bár erősen beszédhibás eladónő, aki narancs színű színezőt rakott anyu kosarába a kért helyett.
Anyu már két hete zsezsgett (igen is van ilyen szó! én már hallottam.), mert rá volt bízva, hogy melyik helység milyen színű legyen. Az én javaslatom az volt, hogy a folyosó, a fürdő és a wc legyen fehér, vagy fehér közeli, mivel ezeken a helyeken az ablakok száma nem nagyobb, de egyenlő a nullával. A többi festésre váró hely (konyha és nagyszoba), pedig legyen "nekem tök mindegy milyen" színű. Ezt az ötlet (automatikus tárgyeset!) fontolóra vették, majd jól egyet is értettek velem.
Anyu zsezsgésének eredménye az lett, hogy a konyha legyen (figyelem!) halvány tüdőszín!!!
Korábban írtam (itt), hogy Zsenivel, még ismerkedésünk hajnalán azt vettük észre, hogy annyira sok közöttünk a hasonlóság, hogy felvetődött bennem az, hogy esetleg testvérek vagyunk. Azt is írtam, hogy jön majd a magyarázat, hogy miért is gondoltam ilyen blődségre. Bár akkor még semmi sem volt lehetetlen, mivel nem ismertem jól a családfáját.
A családom nem egyszerű. Ezzel nem vagyok egyedül a világban, tudom. Viszont a ki?, kivel?, hol?, hogyan?, és MIÉRT? kérdések megválaszolásánál, már nem olyan egyszerű a válasz. Ha egyáltalán kapok. Ahogy szabatosan szoktam jellemezni a családomat: Ebben a családban Dallas-i fordulatok vannak. Ez azt jelenti, hogy bármikor felbukkanhat egy-egy emberke, akiről kiderülhet, hogy bizony rokon. És talán nem is olyan távoli!
Hogy ez miért is lehetséges? (Nem mondhatom el senkinek...)
Pár perce olvastam el egy interjút, amit Szily Nóra készített Hernádi Judittal. Mindkét hölgyet nagyon kedvelem. Ez nem elsősorban a munkásságuk miatti tiszteletből fakad, hanem azért, mert ők olyan emberek, akiket sokunk szívesen elfogadna személyes ismerősként. (Azt, hogy barátként, már nem is írom le, mert annyira sci-fi számomra!) Annyira emberi és mindenféle lila ködöktől mentes nők mind a ketten, hogy nem tudom őket nem kedvelni.
Ezt támasztja alá az az interjú is, amit a life.hu-n olvastam. Az utolsó mondat után csak annyit tudtam magamban kinyögni, hogy: AZTA!
Ez remélem nem azt fogja jelenteni számotokra, hogy a kifejezőkészségem elérte a mélypontot! :) Az olvasottak egy új látásmódot adtak számomra. Hiába olvastam keleti bölcsek okos, életre felkészítő, gond esetén tanácsot adó sorait, azok valahogy olyan messzeségbe tűntek el, mint ők maguk. Itt viszont a kis kelet-középeurópánkban is lehet ám olyan gondolatokat olvasni, amelyek néhány fontos dolgot más fényben világítanak meg.
Ma olvastam egy cikket (klatty ide), ami őrült amerikai törvényekről szól, melyek leszabályozzák a szexuális életet. Némelyik elég érthetetlen, más pedig egyenesen idióta. A cikk írója a múlt heti Heti Hetesre hivatkozik, ahol az utolsó néhány percet ezzel a témával töltötték ki. Meg persze a vicces törvény análizásokkal.
Mivel én nem nézek Tv-t mostanában, de kíváncsi vagyok a cikk valódiságára - hiszen annyira abszurd némelyik! -, hogy én is utána néztem ezeknek a törvényeknek.
Találtam néhány olyan törvényt, amelyeket nem olvastam a blogoló listáján. Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, hogy nálunk nincsenek hasonló törvények. Már, ami a szexet illeti.
Félreértés ne essék! Nem a csajokat piszkálom! Csak az átkozottan magas tojás árak miatt vagyok kissé feszült. Ma be lett fizetve csekkeken 80eFt, ami eléggé meredek. Ehhez persze hozzá kell tennem, hogy nem véletlenül ennyi. Az éremnek, illetve a csekkeknek két oldala van. Van ugye az árny oldala és van a bérny oldala, hiszen, aki Á-t mond, mondjon B-t is.
A kellemesebb oldal a bérny oldala:
- Takarékoskodunk a villannyal. Feleslegesen sehol sem ég a lámpa. Nem mikrózzuk reggelente a hideg zoknit, mielőtt felvesszük. Nem áztatom csodás testem (miért a bálna is egy csodás állat!) habok között hetente 1x. ezt már csak havonta 1x teszem meg. A többi alkalommal zuhanyzok :P. Anyu új barátnője Mosó Masa is A++ kategóriás és harmad annyit fogyaszt vízben, energiában, mint a régi.
- A fűtés szabályozható, bár lakótelepi lakásban élünk. Mivel földszinten lakunk alulról geotermikus energiát kapunk. Nem kell görcsölni a béna szomszédokkal, akik nem fűtik ki alulról a lakást. :) Mert itt bizony az egyik lakógyűlésen P úr ezt kifogásolta. Szerinte ezért olyan magas a fűtés és melegvíz díja. Nálunk ilyen gond nincs. Mondjuk a felettem lévő lakó szobáját én nem igazán fűtöm ki, mert nem bírom a meleget. Visszatérve, sehol sincs 30 fok a lakásban. Odavigyázunk erre is.
- Luxuscikkeket nem veszünk azóta, hogy Gobbi Hilda eltávozott az égi színpadra. Tehát ez is egy olyan faktor, ami miatt nem kell aggódni. Nincs évente új tv, hifi, apróbb-nagyobb bizbaszok.
- Lemondtuk a 2012-es, egész évi szarvasgomba, kaviár, töltött kenguruzseb, zsiráf-kolbász, füstölt pekingi palotapincsi és sirálychips rendelésünket. Csak hétköznapi alapanyagokból főzünk.
- Gyalog járunk a 220 méterre lévő boltba. Autónk egyébként sincsen, tehát ez is ki van pipálva, mint lehetséges pénznyelő.
- Drogra, alkoholra nem költünk. Ha borozni támad kedvem, akkor megvárom hugit, hogy hazalátogasson. Ő támasztja fel a kedvem leginkább. Zseni nem igazán piás teremtmény szerencsére. Ha nagyon szétcsapnám magam 3 pohár bortól (többet valahogy nem kíván a szervezetem), akkor van aki hazahozzon. Bár ez sem porbléma, hiszen az egyik legjobb hely a városban tőlünk kábé 10-15 méterre van. Részegen, hazafelé ez 24 méter is lehet. Ezt sem tapasztalatból, hanem az egyik szomszéd siklókat meghazudtoló hullámmozgásából következtettem.
Nézelődök a neten. Kortárs verseket keresve bukkantam erre a gyöngyszemre. Egy bizonyos Csacsa követte el az alábbi verset. Először csak néztem magam elé, majd hangosan el kezdtem nevetni. remélem ez a szomorú vers nem csak nekem tetszik.
Gondolom, sokunkban felmerült már a kérdés, hogy mit tegyünk akkor, ha véletlenül vettünk egy csomag kávét, amit nem is szeretünk. Mit tehetünk akkor, ha ezt az őrleményt akaratunk ellenére mégis lefőzzük, ne adj isten, ki is töltjük magunknak egy csészébe, ami felett ülhetünk buta arccal, hogy most ezt miért is csináltuk, amikor nem is iszunk ilyen italt, ráadásul most már azt sem tudjuk, hogy mi a fenét kezdjünk vele, ha már ki van töltve és senki nincs, aki megigya helyettünk?
Van-e olyan diák, aki meginná helyettünk, amíg nyelvtanilag elemzi és esetleg a mondattani szerkezeti vázlatát is lerajzolja a fenti egyszerű mondatnak?
Ha nincs és morfondírozni is utálunk, akkor egy megoldást jelenthet a kitöltött, de elfogyasztásra orális módon nem kerülő kávéra a következő képsorozat és kisfilm.
Jay Chou egy képet készített, amelynek folyamatát a filmetűdben nézhetjük meg. Az következő képek alapján nem valószínű, hogy művésznek neveznénk a hölgyet első blikkre. Aztán jön a varázslat és elkészül a portré!
Már nem követem olyan nagy figyelemmel a mai zenei irányzatokat, előadókat, mint megboldogult fiatal koromban. Volt időszak, amikor a péntek és szombat estéim a bulizásról szóltak. Ez nagyjából egybeesik a Happy Rave stílus feltűnésével, fénykorával és hanyatlásának kezdetével. Ma már szelídebb és szolidabb vagyok egykori önmagamhoz képest. A táncolható zenéket viszont most is kedvelem, amiből úgy gondoltam, hogy egy péntek esti koktélt összedobok azokból a zenékből, amikre mostanában bukkantam.
Nekem ezek a dalok még újak, ezért morajtóriumot rendelek el. Nem akarok buhogásokat olvasni, hogy ezt már ismeritek! :) Egy péntek esti alapozáshoz viszont megfelelnek. Táncra fel és kalandra fül!
Csak most, egy pár perce néztem meg a postaládámat. Zseni küldött egy üzenet nekem. Nőnapra. :)
Az üzenet egy idézet tartalmazott, ami így szólt:
"Hát azt tudod-e, mit mondott Platón
Lakomájában Arisztophanész? Szerinte a legendás időkben három nemű
ember létezett. (…) Régen nem férfiak és nők éltek a világon, hanem
férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember
lakozott. Így azután elégedetten éltek, és nem láttak szükséget
semmiben. Csakhogy Istenség egy pengével mindet félbevágta. Pontosan
két egyenlő félre. Ezért azután külön férfi és nő lett belőlük, és
egész életükben összevissza kószálnak keresve a másik felet, akinek
valahol csak meg kellett maradnia."
Visszaolvastam néhány bejegyzését egy meleg srácnak. Az egyik posztjában arról írt, hogy végre túl van az otthoni coming outján. (Erről itt lehet olvasni.) Sajnos nekem nem voltak ilyen könnyen emészthető perceim az előbujásomkor...
Akkoriban nővérem még itt lakott a városban. Én életem első szerelmével töltöttem minden gondolatomat és minden lopott félnapomat. 19 és fél éves voltam ekkor. Egy újságon keresztül ismerkedtünk össze. Ő a IX. kerületben lakott én pedig itt, az Isten háta mögött jobbra az utolsó utcában. Leginkább hétvégenként tudtunk találkozni. Anyukája tudta róla, hogy meleg, ezért szerencsére nem kellett bujkálni. Anyukája úgy érzem hogy kedvelt, ami nekem nagyon jól esett, mert kezdőként a másik térfélen volt elég izgulni valóm egyébként is. :)
Ahhoz, hogy Vele tudjak találkozni minden hétvégén az kellett, hogy valaki alibit tudjon nekem szolgáltatni. Testvéreimmel én elég szorosan fogva lettem nevelve, ezért kellett az alibi még ilyen idős koromban is. Az ősök mindig, mindent tudni akartak rólunk. Ki, hol, hová, meddig, kikkel és ami a legfontosabb, mikor jön haza? Nővérem és én voltunk a család renitensei felfogásilag és aztán az életmód miatt. Nővéremnek elmondtam, hogy alakul egy kapcsolatom, csak hát pesti az én szerelmem... Sosem mondtam neki, hogy egy lányról lenne szó. Hazudni viszont nem akartam, így kedvesemnek, szerelmemnek neveztem a srácot előtte. Ő örült, hogy alakul valami love az életemben, ezért az alkalmas hétvégékre mindig elhívott, hogy aludjak náluk. Én meg vonakodva, de mentem. :)
Ő akkoriban egy jó cuccokkal bőven ellátott ruhaboltban dolgozott, amit imádtam. A bulis hétvégéken beugrottam hozzá a boltba, magamra vettem egy jó kis szettet, aztán utaztam Budapestre. Az én szerelmem, pedig el volt ájulva, hogy mennyire jól nézek ki. :) Szép időszak volt. Nagy szerelemmel.
Ehhez persze hozzá tartozik, hogy egy átmulatott, vagy átszerelmeskedett éjszaka után nekem az első busszal haza kellett jönnöm. Iszonyat kevés alvás után anyuék ebéd utáni sziesztájáig én sem dőlhettem le aludni, ezért úgy néztem ki, mint egy zombi. A rokonságban ez feltűnt néhány embernek, akik kiszedték nővéremből, hogy Pestre járok, mert ott van a kedvesem és el is járunk bulizni. Jóképességű rokonaim persze nem engem kérdeztek meg először, hogy tesóm hiteles infókat mond-e, hanem anyámnak kezdték el rágni a fülét, hogy bizony velem gondok vannak. Vasárnap délelőtt kommunikációra alkalmatlan vagyok, az arcom le van lakva és egyáltalán! Anyu nem foglalkozott ezzel addig, amíg erre bizonyítékot nem talált. Egy buszjegy abban a farmerom hátsó zsebében maradt, amit mosásra adtam.
Jóképességűék pont a hiszti első etapjára érkeztek. Miért hazudok én, hogy a nővéremnél aludtam, amikor itt van egy ma reggeli Pesti buszjegy a kezemben? - címmel kezdődött a műsor. Nagy vonalakban elmondtam a féligazságot. Bulizni járok fel. Titokban, mert úgysem lennék elengedve. Ekkor jóképességűék olajat öntöttek a tűzre: a Poczok biztosan drogozik! Felhomályosítottam mindenkit, hogy semmilyen drogot nem használok, csak hajnalig szórakozok és nincs idő, hogy kialudjam magam. Ez nem volt jó válasz. anyám sarkon fordult a konyhában, ahol a raport meg volt ejtve. Otthagyott a keselyűkkel, de csak addig, amíg vissza nem jött néhány nekem írt levéllel, amiben a kedvesem azt ecseteli, hogy mennyire szeret engem.
Ekkor jött a második kör. Ennek a címe az is lehetett volna, hogy: Legalább bánnád, hogy buzi vagy!
Jóképességűék álla leesett, hogy anyu kirukkolt az aduásszal. Biztosan tudtak már rólam ezt-azt, de bizonyítékot most láttak először. Rögtön jött a faggatódzás a részükről, de nyilván a keselyűknek nem dobok egy újabb húsdarabot magamból. Ez feldühítette őket. Meg hát anyu előtt szerintem nem is kellene a tényeket részleteznem - gondoltam. Ez így is elég kemény neki is, meg nekem is. Elégedjenek meg azzal, hogy bevallom: Igen, a fiúkhoz vonzódom és van egy pasim Pesten. Anyu a szülői aggódás elcsépelt közhelyét mondta, ami akkor, abban a pillanatban erősen késztetett a nevetésre. Azt mondta, hogy elmegyünk majd orvoshoz, biztosan van erre "gyógyszer". Nem voltak könnyű pillanatok. Életem egyik legrosszabb szituációjában egy ilyen kedves, féltő, de nagyon butácska gondolat bizony megizzasztott, hogy ne kezdjek el nevetni.
A pillanatnyi jókedvem persze rögtön lefagyasztotta rögtön ítélő bíróság. Teljes szobafogságra lettem ítélve. Akkoriban egy levelező suliba jártam. Csak arra a pár órára tudtam elszakadni otthonról. Minden lépésem figyelve lett. Leveleim cenzúrázva, vagy sehogy nem kaptam meg. Mobiltelefon híjján még üzenni sem tudtam, hogy mi az elmaradásom oka.
A levelekből tudták a szerelmem nevét, címét. Az egyik jóképességű, akivel azóta nem is tárgyalok, kieszelt egy fantasztikus dolgot. Orvosnak kiadva magát felhívta az én szerelmemet és azt kérdezte tőle, hogy ismer-e engem és volt-e köztünk szexuális kapcsolat. Ő elmondta, hogy ismer engem és igen, volt közöttünk szex. Jóképességű erre azt mondta, hogy ez baj. el kellene mennie szűrésre, mert én bizony AIDS-es vagyok! Szegényt nagyon sajnáltam, amikor végre hónapok utn tudtunk pár órát beszélgetni élőben. Ellógtam ugyanis a suliból. Nehezen nyögte ki, hogy mit hallott az "orvostól". Sokára hitte el, hogy az orvos az egyik rokonom és hogy ez csak egy nagyon rosszindulatú módja annak, hogy bebiztosítsa a családom, hogy mi ne találkozzunk többet.
Még pár hétig találkozgattunk, de aztán befejeztük a kapcsolatunkat. Én nem tudtam csak úgy elszakadni a családomtól, a találkozások megszervezése, pedig nagyon problémás és idegölő lett volna. Ezek után volt egy tömény depressziós időszakom, amit csak a jóképességűeknek kívánok, hogy érezzék a törődésemet.
Összegezve nekem a Coming outom nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna. A családomtól KO-t kaptam. A fura viszont az, hogy ezután a nap után egyáltalán nem került szóba soha az, hogy meleg vagyok, vagy az hogy van-e pasim. Homokba dugták a fejüket egy homokos előtt. :)
Vagy csak azt érzik, hogy lelkileg már erősebb vagyok, mint akkoriban. Ráadásul ma már nem is olyan nagy dolog - hála a médiának - az, ha valaki meleg.
Lehet, hogy már hírértékem sincs és ezért nem érdekli őket az, hogy mi van velem?
Úgy ám! Támogatom a tavaszt! Igazából ez a kedvenc évszakom.
Nem kell már hat kiló hacukát hordani magunkon,
újra látni az alakokat, formákat, kivillanó hasakat...
mert már nem kell vacogni, ha kimegyek az utcára, olyan kellemes az idő,
éled a természet, újra látni a kék eget,
tényleg látni az új és megújuló szerelmeket az utcán, cukrászdában, kávézóban, parkokban,
kiegyensúlyozottabbak vagyunk,
kapunk egy jó adag D-vitamin dózist,
el lehet kezdeni a kirándulásokat tervezni és véghez vinni,
világos van, egyre korábban kel és egyre később nyugszik a nap,
az emberek is boldogabbnak tűnnek.
És még sorolni lehetne a végtelenségig az évszak pozitív oldalait!
Ezért tehát:
Még egy verset is rittyentettem ennek örömére! A vers megírására hatással volt a tegnapi látogatásom Zseninél. Egy kicsit napfürdőztem nála. Élveztem a tavaszi napsütést a fotelben ülve. Később már ketten, egybeolvadva fürdőztünk a sugarakban. Nehéz volt abbafejezni ezt az édes semmitevést. A versem ezt a hangulatot szeretné visszaadni. Csak Poczkosan. De nem mocskosan.
