Befejeztem...

a blog írását.

 Már nem tudok többet arról írni, hogy Zsenivel és énvelem milyen dolgok történtek. Zsenivel kezdtem a blogot és vele is fejezem be.

 Tegnap különváltak útjaink. Én vagyok az, aki kettőnk közül kifulladt. Többet erről nem szeretnék írni.

 Eltelt 1402 nap, melyben minden előfordult, ami csak történhet egy párral. Voltunk a fellegekben, de a pokol közelében is lelkileg. Kevés embernek adatott meg az a szerelem, amit mi ketten megéltünk. A magasból a földet érés viszont fájdalmasabb. Én földet értem és sajnos Zsenit is magammal rántottam. "Hibáimnak levét", most ő is ihatja, érdemtelenül.

 A történetünk Zsenivel tegnap véget ért. Így véget ér a blog is. Búcsúzom most mindenkitől!

Csajbók Ferenc: Ölelés

Ahogy átölelsz, távolba tekintek a vállaid felett,
Ott a távolban egy filmet vetítenek,
Mozgóképek sora rólad és rólam,
A filmkockák peregnek, ez a veled közös múltam,

Hibáimnak levét most iszogatom egyedül,
Elég egy ölelés, szememből könnycsepp perdül,
Táncát járja csapatostul arcomon,
Lecsöppen csöndben és szétfolyik a betonon,

Látván azt, mi megtörtént, csoda volt,
Várván a csodát, tudom, nem lesz többé soha,
Csillagok meg felhők hiába tündökölnek,
Jó hírt többé már velem nem közölnek,

Szerettelek, mert Te engem szerettél,
Hibáztam és mindent elrontottam, elmentél,
Majd más őrizi álmaid és tetteid,
Nekem nem maradt más, csak a film... velem közös emlékeid.

Minden jót mindenkinek! Vigyázzatok egymásra!

Szabolcs