Jöttem!

Régen nem írtam egy sort sem. Ennek leginkább az volt az oka, hogy semmi olyan nem történt velem, ami építő jellegű lehetne az olvasó számára. De mocsok módon most leírom az elmúlt idők eseményeit. "Ha nekem sem jó..."  alapon.

De igazából ez sem igaz. Csak nem akartam lehangolni sem magam, sem mást.

Az állás nem jött össze. Hiába voltam ügyes az interjún, hiába voltam szimpatikus a főnöknek, nem kellettem. És az sem nyugtat, hogy más sem a jelentkezők közül. Furcsa mi? Ez biza így volt! Hiába jelentkeztünk és görcsöltünk az interjún én és még rajtam kívül kb. 20 fő, nem közülünk választottak. Ez azért lehetséges, mert a vezérkartól jött az utasítás, hogy a céggel kapcsolatban álló, de bedőlt kisebb cégek dolgozói közül kellett x-et át- és felvenni. Így aztán habokra mentünk mindahányan.

 A jó az egészben, hogy legalább néhány napot öcséméknél töltöttem.

Témát váltok meredeken. Ma találkoztam egy volt munkatársammal, aki összejött egy volt munkatársnőmmel, akivel egy irodában dolgoztam évekig. A leányzó, aki két gyerek anyukája, az irodában a legkedvesebb munkatársam volt és miután leépítettek, természetesen tartottuk a kapcsolatot. A munkát mindig okosan elosztottuk egymás között, így rengeteg időnk maradt beszélgetni, lelkizni, vicces videókat nézni a neten, utálni a főnököt és egyebek. Mint két testvér, olyanok voltunk. Nagyon élveztük egymás társaságát. Én eljöttem a cégtől, ő meg összejött fentebb említett munkatársammal, akivel ma összefutottam a házunk mellett.

Pacsi után rögtön a tárgyra tért. Morcos arccal megkérdezte, hogy mióta tudom a barátnője otthoni emilcímét? Megmondtam, de az arcomra kiült gondolom az értetlenség, mert felhomályosított, hogy ezt miért is kérdezte. "Tudod, hogy R. és én együtt vagyunk és nem szeretném , ha bárki is belekavarna ebbe." Mondtam neki, hogy tudom, hogy együtt vannak és nem értem, hogy ezt miért mondja. Azt válaszolta, hogy a legutóbbi levelemben, amit neki írtam, túlságosan is kedves voltam R-hez. Erre azt mondtam neki, hogy nem kell aggódnia miattam és hogy ezen ne görcsöljön. Azt mondta, hogy tudja ezt és ismer annyira, hogy ne izguljon miattam, de azért megkér, hogy az otthoni emiljét R-nek felejtsem el. Erre azt mondtam neki, hogy "Hülye vagy" és elfordultam, hogy otthagyom őt. tettem is két lépést, majd visszafordultam. "Mikor is írtam neki utoljára levelet?" Azt mondta, nem tudja. Erre én: "Akkor jól nézd meg, mert december közepén írtam neki. Azaz lassan 3 hónapja. Ha így udvarolnék neki, akkor szerintem nem vagyok valami hatékony, nem gondolod? Ráadásul egy dolgozathoz kértem tőle segítséget." Erre ő: "De hát akkor is, hogy szólítottam őt meg? Hogy írhattam neki azt, hogy Szia drága! ??? Nem akarom, hogy valaki szétcsessze a kapcsolatomat vele." 

Én csak lestem magam elé, hogy ilyen létezik. Még elmondtam neki, hogy "4 évig egymás mellett dolgoztunk és hogy bensőségesebb a viszonyunk, de sem az idő alatt, sem utána nem tervezte egyikünk, hogy összejöjjünk, mint egy pár, vagy mint szeretők. Az meg, hogy féltékeny vagy rá az jó, mert igazolja, hogy szereted, de amit most csinálsz az nem egészséges. Ha így folytatod, akkor te leszel az, aki szét fogja cseszni ezt a kapcsolatot és nem egy harmadik, akit behaluztál."

Ezután már másodszor hátat fordítottam neki, csak úgy odadobtam egy Na, szevasz! integetést, majd hazajöttem. Még egy fél órával ezelőtt is csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam ezt az egészet mire vélni. Én lennék veszély a barátnőjére? Én, aki utoljára az anyja mellét fogta meg még Jávor Pál idejében? Ez nonszensz! :) De azért egy kicsit jól is esett, hogy meleg létemre egy nő miatt morgott nekem valaki.

Óh!!!! Átkozott szépség! Miért versz engem? :))))

Na, mára ennyi voltam!

W.H. - a kedvenc dalaim

 Az első műsoros kazettáim egyike Whitney Houston I'm your baby tonight c. albuma volt. Azóta már sok százszor meghallgattam. Megunhatatlan. Nem akarok lerágott csont dalokat feltenni a blogomra ezért most olyan dalokat választottam, amelyek a legközelebb állnak a zenei világomhoz és persze nem rögtön a zsebkendő után nyúlós dalok közé tartoznak.

 Kezdem a közelmúlt egyik legjobban tetsző dalával, amely az utolsó albumáról való, melynek címe: I look to you. 2009-ben jelent meg és több, mint 2,5 millió példányt vettek meg belőle világszerte.

Million Dollar Bill

 A következő dal a Whitney: The greatest hits c. albumáról származik, amelyet 2000-ben adtak ki. A Fine c. dal klipje azért fogott meg - a zenén túl -, mert az énekesnőből olyan gyermeki vidámság és korával egyáltalán nem ellentmondó tizenéves, fruskás báj sugárzik, amiért nem lehet nem szeretni a dalt és a videót.

Fine

Egy 2002-ben kiadott single, nagy kedvencem volt. Már a címe is elég riasztó volt első olvasatra :) "Whatchulookinat". A klip viszont nagyon jól sikerült a táncoló, gyerekbőrbe bújt paparazzókkal.

Whatchulookinat

 

 Végezetül jöjjön egy mix. Én sem rakhattam volna rosszabbul össze. :)

Love II Infinity megamix

 

Valentin nap

 Olyan szép lenne a mai nap, ha nem arról szólna, hogy görcsösen ragaszkodnak egyre többen ahhoz, hogy a mai napon a szerelmünket meg kell lepnünk valamivel! Ma a rádióban egy hallgató azt írta üzenetként:

Ha az amerikaiak is ünnepelni fogják a busójárást, akkor én is ünnepelni fogom a Valentin napot.

 Jó meglátásnak tartom e gondolatot és én is így érzem.Csak azért jusson eszünkbe a kedvesünket meglepni, mert annak egy külön napot szenteltek az Óperenciás-tengeren túl és ez a nap nálunk is gyökeret vert? Ez szerintem hülyeség. Ha tényleg egy külön emlékeztető kell az embereknek, hogy a szerelmük eszükbe jusson, akkor már tényleg nagy a baj a fejekben!

 Nekem minden nap ünnep, amikor Zsenit láthatom! Vasárnap egy séta után beültünk egy pizzériába beszélgetni. Forralt bort is árulnak a hidegre való tekintettel. Egy-egy pohár forralt bor mellett ülve töltöttünk el egymással egy órát. Sokat beszélgettünk, nevettünk. Ennél kellemesebbet egy plüss izébizé nem tud nekem adni. Amikor Zseni szemébe nézek, tudom hogy szeret. Ehhez nem kell szívecskés bizbasz, csokoládé, egyéb felesleges kiadás. Nekünk minden nap a szerelem ünnepe.

W.H. 1963-2012

Meghalt Whitney Houston. Szeretem a hangját, a dalait és a dalokból sugárzó erőt. Tetteit viszont már nem mindig értettem meg. A drog és alkohol problémáival tele voltak a hírek annak idején. Később pedig azzal, hogy az időközben elvált és drogmentes Whitney új albummal fog előrukkolni.

 Ez az album nekem is megvan és amikor kijött, szinte csak azt hallgattam. Az én ízlésemnek megfelelő lemez készült és csak a szőrszál-hasogatók találtak benne hibát. Emberileg már nem állt olyan közel a szívemhez a tettei után, mint amikor még tisztán élt. Ez a Több, mint testőr idejére datálható, illetve a terhessége alatt sem szedett, szívott, szúrt, ivott semmit. Később jöttek a hírek, hogy sok koncertlátogató marta őt, mert már nem volt meg a régi hangja és kisugárzása. Kajába fojtotta bánatát. Elhízott. Depressziós lett és rengeteg koncertet lemondott, mert sokan támadták őt. Ezek után már a súlya miatt is. Most pedig reggelről, éhgyomorra jön a hír, hogy meghalt.

 A Jutubon belenéztem egy-két felrakott videoba. FOX és ABC hírek között tallóztam. A legdurvább viszont a kommentek között volt olvasható. Több videot is megnéztem és soknál láttam feltéve a kérdést: Ki lesz a következő?

 Ennyit számít egy ember élete és az a rengeteg munka, lemez, koncert, video, amit letett az asztalra? Ki lesz a következő? Ennyire nem érdekel néhány embert, hogy egy művész meghalt? És, ha tényleg így van, akkor minek ír ilyen otromba kérdést, ha nem számított neki egy énekesnő élete?

 Nem értem az embereket. Ennyire trendi manapság bunkó, érzéketlen parasztnak lenni?

 Sajnálom. Csak szerettem volna írni pár sort arról, hogy kedveltem Whitney Houstont. Szerettem volna feltenni pár kedvenc videot tőle, de most idétlenül nézne ki a morgásom után néhány vidám dal tőle. Ez most elmarad. Majd legközelebb.

50%

 Hazajöttem a keddi állásinterjúról. Köszönöm a támogatást!

Az állásinterjúról vegyes érzelmekkel tértem haza. Szakadó hóesésben érkeztem meg, de nem átfagyva, mert fűtött az izgalom. Gabi, volt osztálytársnőmmel az épületben futottam össze, az irodája előtt. Nagy örömködés után felmentünk egy 5-ik emeleti társalgóba, ahol próbált megnyugtatni és erőt adni a rám váró feladatra. Még volt háromnegyed órám a szeánsz előtt. A társalgóban otthagyott egy nagy adag bizalom-fröccs után, hiszen neki dolgozni kellett, de megígérte, hogy sűrűn fog felém járni a friss infók miatt. Én a maradék idő alatt próbáltam magam megnyugtatni és összeszedni a gondolataimat. Amikor eljött az idő, lementem az első emeletre, ahol az egyik interjúztató hölggyel találkoztam és bevitt az "oroszlán barlangjába". Még akkor is én voltam az első ember. A többiek csak lassan csorogtak be az időjárás miatt. Négyen voltunk összesen a délelőtt folyamán, akiket behívtak. Három nő és én vártunk a lehetőségre, hogy bizonyíthassuk, mi dolgozni akarunk. Ahogy elrendezték magukat, megkaptuk a tesztlapokat egy kisebb bevezető beszéd után a nagyfőnöktől.Elmondta, hogy nagyon kacifántos a teszt, de ez azért kell, mert ők a legjobbat szeretnék alkalmazni majd a jelentkezők közül. Ez nem nyugtatott meg, mert a pénzügyes, bérszámfejtéses vonalon nem igazán mozogtam eddig. A tesztre 20 percet kaptunk. 20 perc intenzív kézremegéssel töltöttem ki a tesztet, ami nagyon nehéz volt számomra. Felelet-választós jellegű volt, amit egyébként könnyebbnek gondolna az ember. Pedig nem az. Nüansznyi eltérések vannak a válaszlehetőségek között, amik teljesen összezavartak. Még akkor is, amikor biztos voltam a válaszban. A kérdések a bérszámfejtés bugyraiból kerültek elő, amit ha valaki 100%-os módon megír, akkor tényleg nem szabad elengedni a cégtől. Ráadásul az új törvények miatt teljesen naprakésznek kellett lenni. Valószínűleg emiatt sem sikerült olyan jól a tesztem. Sajnos.

 A 20 perc kézremegés után a tesztírós terem előtt találkoztam ismét Gabival, aki szomorúan hallgatta, hogy számomra ez a teszt egy kín volt. Próbált biztatni, de már nem volt olyan sikeres, mint egy órával korábban. Ezután egyenként kellett az úr asztalához vonulni. Előzékenyen magam elé engedtem az asszonyokat, mert szerettem volna tudni, hogy mire számítsak odabenn. Szerencsére csak az önmarketngről szólt a benn töltött idő. Az első asszonnyal a főnök elég hangosan beszélt. Valamin értetlenkedett a nő és ez nem tetszett a vezérnek. A következő asszonnyal kicsit összebarátkoztam, mielőtt sorra került. Elmesélte, hogy őt is segíti valaki a cégnél, az ismerős segített, hogy eljuthasson erre az interjúra. Ő ráadásul gazdasági vezető volt egy iskolában. Ez ismét lehangolt az esélyeimet tekintve, amit a teszttel jócskán megtépáztam. Viszont ez a nő olyan kedves volt, hogy nem tudtam neki nem őszintén sok sikert kívánni.

 Én is sorra kerültem idővel. Beültem a székbe, ügyeltem a kéz és testtartásomra, mivel a testbeszéd sokat elárul az emberről. Én igyekeztem pozitív üzenetet közvetíteni a főnök és a HR-es hölgy felé. Megbeszéltük a tesztet, majd azt is, hogy nulla pénzügyi háttérrel miért is gondoltam, hogy bérszámfejteni szeretnék. Elmondtam, hogy miért. A személyügyes vonal, a marketing rész jól ment. Sőt! A főnök azt mondta - amit a HR-es hölgy bólogatással igazolt neki -, hogy ennyire magát mint embert még senkinek nem adta ki magát és ezen csodálkozik. Ő szerinte a HR-en nekem tuti helyem lenne és ki sem lehetne robbantani, de most sajnos oda nem keresnek embert, viszont azt látja, hogy a mai jelentkezők közül velem tudna a legjobban dolgozni és tudja, hogy a bérszámfejtés rám eső részét percek alatt meg tudnám tanulni, ha vannak fehér foltok is az ismereteimben. És jobban örülne egy férfi munkatársnak, mert nőuralom van. A végső döntést viszont nem ő, hanem a főnök főnökei hozzák meg, így nem tud biztatni, sem elkeseríteni. Hát, mit mondjak?! Derűsebben, de nem nyugodtan jöttem ki.

 Gabica várt. Elmeséltem az eseményeket és egy laza hisztit levágtam neki, hogy ismét egy olyan helyzetbe kerültem, amikor nem kaptam egyértelmű választ. Úgy álltam előtte, hogy nem tudtam biztosra, hogy nem sikerült, vagy esetleg jól szerepeltem és van okom a bizalomra. Jövő hét közepe-vége felé majd kiderül, hogy széna, vagy szalma. Az esély 50-50%. Bízom abban, hogy mellettem döntenek!

Alakul, mint a púpos gyerek...

 Egy nagyon kellemes látogatáson vagyok túl. Beugrottam Zseni munkahelyére kora délután.  Persze nem magamtól mentem. Nem akarom, hogy kiderüljön a kapcsolatunk, mert ... de hát ezt nem is kell részleteznem. Már csak kevés ember volt benn.

 Rámcsergett, hogy bemehetnék hozzá, mert kellene egy kis segítség a munkájában. Gyorsan összeraktam az arcomat, majd elmentem hozzá. Nem is sejtettem, hogy alattomos módon nem a szellemi képességeimre van szüksége (ami valljuk be, nem sok segítséget adna neki), hanem a szervezetemet szemelte ki önös érdekből.

 Természetesen ez ellen ellenkeztem, amikor kiderült (kb. 8. másodpercnél), de mégsem futottam hazáig sértődöttségemben, mert átvertek. Sőt! Inkább jól ottmaradtam és arra gondoltam, hogy Zsenit ezért a tettéért jól megfojtom. Hogy gondolta, hogy egy hazugsággal odacsal magához az irodájába, ahol munka helyett molesztálni kezd? :) Kicsit hagytam magam, hogy a gyanút eloszlassam magamról és tervemről, még mielőtt az kiderülne. Persze befejeztük a munkáját, majd amikor már ráértünk és a kulcsot is ráfordította irodája ajtajára, jött a vendetta.

 Nem akartam, hogy valaki, bárki, akárki meghallja, ahogy Zseni kiabál, hogy mentsék meg őt, ezért elővigyázatosságból jól letapasztottam a számmal a száját. Jól magamhoz öleltem őt, hogy el ne tudjon futni segítségért. Kezemmel végigsimítottam a testét, hogy megtudjam van-e nála valamilyen eldugott fegyver, amit használhatna ellenem. Részletekbe nem megyek, de harc nélkül oldottuk meg a fennálló :) problémát. Izgalmas volt, tudva, hogy a folyosón még van mozgás, de azért frusztrált is a helyzet egy kissé. Ez az én hibám, mert korábban viszont nálam fordult elő hasonló helyzet. Igaz, akkor szombat volt és rajtunk kívül csak egy ember volt az egész épületben...

 Mindehhez azért hozzá tartozik, hogy nagyon jó kedvem is van, mert jó híreket kaptam.

 Kedden megyek állásinterjúra! Nagyon izgulok már most. Ismét van egy reménysugár, ami a végén még egy állásba is torkollhat! Zseni úgy érzi, hogy végre megszabadulhat tőlem végre valahára. Legalábbis a hétköznapokat tekintve. Csak egy kicsit szomorodtam el ma délután, amíg egy fotelben ülve, őt átkarolva és pulcsijába belefúrt arcommal ült az ölemben. Ezek a titkos hétköznapi órák nagyon fognak a legjobban hiányozni. Persze szépek a közös séták, a cukrászdában, barátnőnél, itt-ott együtt töltött idők is, de azért mégis csak azok a legszebb óráink, amikor csak magunknak vagyunk.

 Valamit valamiért. Be kell áldoznunk valamit, hogy aztán majd sokkal jobb legyen a helyzetünk. Ha lesz normális fizetésem, akkor tervezhetünk nyaralást, több közös programot. Akár még egy angliai kiruccanást is. Zseni nemrég kapott meghívást "egy tökéletes angol kisvárosba", Winchesterbe. (Klatty ide!) Remélem, hogy ez a kirándulás, nem csak egy újabb beírás lesz a "Közös terveink" elnevezésű, fejben vezetett listán, ami aztán jó ideig ott is marad, anélkül, hogy kihúznánk, mert túl vagyunk rajta. Ez a város tényleg remekül néz ki a képek tanulsága szerint. És persze hiába szép a kisváros és gyönyörű a környék, engem már most a legjobban egy dolog izgat az utazással kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint a városban található planetárium. Még a belépő sem olyan drága. Állítólag itt található Anglia legnagyobb teleszkópja! Nem vagyok ám nagyon nagy planetárium fan ám! Megvallva, még életemben soha nem voltam ilyen helyen, de mindig is izgatott. Biztosan a fejemben és a felettünk található űr miatt van bennem ez a nagy rokonszenv. :) Aki szeretne egy kicsit ebben a városban körbenézni annak ajánlom a Jútúb videóit, amit innen jól el is lehet érni.Azt csak hallkan jegyzem meg, hogy a videóban látható keleti vonásokat nyomokban tartalmazó, feketébe öltözött fiatal férfiember olyan meleg mint egy tűzhely. :)

 Nem is izgatom tovább magam! Legalábbis az utazás miatt. Most a keddre kell koncentrálnom! Kérek mindenkit, hogy kedden délelőtt 9.30-tól az egész délelőtt folyamán intenzíven küldjön pozitív energiát irányomba! Lesz egy teszt nekem és a konkurenciáimnak, valamint utána egy személyes interjú. Bízom magamban, a tudásomban, a kisugárzásomban, de azért egy kis plusz támogatás sosem jön rosszul! Gondoljatok Poczokra, aki bár magabiztosságot és derűt sugároz magából, azért belül remegni fog, mint egy nyárfalevél!

 Remélhetőleg minden a számomra legjobban fog alakulni. A helyzetem tehát most kecsegtető és pozitívnak mondható, mert van egy reménysugár, ami szépen fénylik előttem. Bízom abban, hogy hamarosan a munkások élete fog rám virradni! Ez a reménysugár viszont be fogja aranyozni a napjaimat leendő munkahelyemen. Alakul tehát minden, mint púpos gyerek a prés alatt.

 Remélem hamarosan arról számolhatok be, hogy munkás pocok lettem! :) Küldje mindenki azt a pozitív energiát serényen! :))

Várok

 Hideg. Hugi beteg lába. Pestről még nem hívtak az interjú miatt. Idióta alvási szokások.

Ezek azok a dolgok, amelyek leginkább zavarnak mostanában.

Hideg - Ezt nem igazán kell bővebben kifejtenem. Ami zavar, a néhány jó tulajdonságán túl (baci- és szúnyogölő hatás), az maga a hideg érzet és a muszájból felvett sok hacuka hordása. Borzasztó. Utálom. Bárcsak Madiera szigetén élhetnék! Ott is 15 fok van ma, csak éppen pluszban mérve. Ja, és általában csak tavasz és nyár van ezen a helyen. Nyögve-nyelve, de valahogy kibírnám.

 Huginak beteg a lába - Egyelőre még ismeretlen okokból hugi lába bedagadt és annyira fáj, hogy nem nagyon bír lábra állni. Kórelőzmény, előjelek nem voltak. Egy nap úgy ébredt, hogy valami nincs rendben. Volt nála doktornő is, de sok okosat nem tudott mondani. Felírt gyógyszereket. Várjuk a fejleményeket.

 Pest, munkalehetőség - Neten keresztül kellett a jelentkezésemet beadni. Önéletrajz, bizik scannelve, stb. A jelentkezésemről nem kaptam visszajelzést a portálon keresztül. Csak a lejárati idő letelte után tudtam meg, hogy gondok voltak a portállal. Most várom a visszajelzést, hogy az utólag még egyszer beadott jelentkezésem célba ért-e. A portálon keresztül és volt osztálytársnőmön keresztül is küldtem önéletrajzot. Várom a fejleményeket jövő hét elején.

 Alvás, nem alvás - Kora este általában bekómálok. Tegnap este 10 után ébredtem fel pár óra alvás. illetve szunyókálás után. Ennek az lett az eredménye, hogy hajnal fél hatig ébren voltam. Filmet néztem, jobb híjján. Zavart, hogy nem tudok aludni. Aztán már a nem alvásom tudata miatt nem tudtam aludni. Remek volt. Negyed 8-kor már talpon voltam, így eléggé lelakott képpel írom e sorokat is.

 Nem alvás helyett többek közt a Gusztáv c. animációs sorozatot néztem. Ez azért vicces, mert kiskoromban ez a figura volt a mumus. Rettenetesen féltem tőle és a világból ki tudtam volna futni, amikor azt mondták, hogy ha rossz leszek a Gusztáv majd eljön és elvisz engem. Ha valaki nem emlékezne erre a figurára, annak segítségül iderakok egy rajzot róla.

 Ugye annyira nem is rémisztő! Én mégis féltem tőle hihetetlenül.

Minden leírt problémámra, gondomra csak idővel kapok választ, vagy megoldást. Várakozni, viszont nagyon utálok. Mást tenni nem tudok. Várok.