Sok kép, egy szó - Utazás

Passzírozás - 2. rész - Judit

 Van egy új kollegina, akivel összebarátkoztam. A neve Judit. Köszöngettünk egymásnak az épületben, de ezen túl semmi nem volt. Aztán egyszer, amikor Poczokfalvára együtt utaztunk hazafelé és egy lerobbant vonat miatt fél óránál is többet kellett várakozni az egyik állomáson, szóba elegyedtünk. Azóta már barátok vagyunk. Felhozta a kutyáját (Linát) faluról és együtt bandáztunk a Nyóckerben a legközelebbi alkalommal. A séta vége felé, míg két órán keresztül elmesélte élete főbb eseményeit leginkább a pasifrontra visszavezetve, megkérdezte, hogy kérdezhet-e tőlem valamit. Valahogy rögtön éreztem, hogy  mi lesz a kérdés, mivel én nem beszéltem a csajaimról. Megkérdezte, hogy meleg vagyok-e. Csak egy negyed pillanatig ugrott be az, hogy tagadjam, vagy visszakérdezzek, hogy fontos-e ez a kérdés, de aztán mégiscsak annyit mondtam neki őszintén, hogy Igen. Jó érzés volt úgy válaszolni, hogy nem éreztem magam kínosan a válasz miatt. Lehet, hogy elpestiesesedek és nem igazán fog zaklatni már más véleménye? :) Nem hiszem. Egyszerűen csak az őszintesége miatt úgy döntöttem, hogy nem tehetem meg vele, hogy ködösítek a válaszommal. Elmesélte, hogy amíg egyetemre járt a legjobb barátai mind melegek voltak és persze velük tudott a legjobban mulatni is. 

Passzírozás - 1. rész - Antiszoc

 Rengeteg minden történt az elmúlt időszakban, amit most ide kellene passzírozni.

Időrendben előre haladva az események emígyen folytak.

1. Visszajött Éva a Kanguruk földjéről. A fia kinn él és jól megnősült. Ez volt az apró popója a kiutazásának. Hazaérkezése után átnéztük együtt az előző hónapi munkát, amit én követtem el helyette. Rengeteget melóztam és tényleg igyekeztem is a legjobban csinálni a munkámat, de sajnos csúsztak be hibák. Nem sok, de volt közöttük egy meredek, amit ha nem vesz észre, akkor megyek a főnök elé a szőnyeg szélére. Ő nyüsszögött a munka miatt, hogy ezt így, meg úgy kellett volna. Én persze elnézését kértem, de ez őt nem nyugtatta meg és besírt, hogy ez egy olyan hiba volt, amit nem lett volna szabad elkövetnem.

 A durva az volt, hogy se halvány lila, de még kék gőzöm sem volt arról, mit is beszél...

 Antiszoc amikor meglátta, hogy Éva könnyezőre vette az arcát, rögtön fogta magát és ment a csopvezünkhöz élménybeszámolni és verni a mellét, hogy ő engem bizony jól betanított most meg az van, hogy Éva "ordítva sír".

 Ez és egyéb cifra infók persze visszajutottak hozzám első kézből. Edit visszajövetele után egy órával már amit kellett tudnom a csopvezes mószerolásról, már tudtam. Éva is. 

Évával javítgattuk inkább az elkövetett hibákat. Amikor levezette, hogy mi a hiba és hogyan kell megoldani, akkor én is fogtam a fejemet. 2 dolog miatt is. Az egyik: a hiba annyira könnyen elkövethető, mint amennyire észre is vehető; a másik: betanítóm erről egy árva mukkot nem tanított. Erről nem szóltam senkinek, mert nem akartam, hogy azt higyjék rögtön hárítani akarom magamról a felelősséget.

Sok kép, egy szó - Kék

Sok kép, egy szó - Sport

Rég volt ilyen szép napunk...

 Zsenivel ma tudtam egy hónapnyi idő alatt érdemben először úgy találkozni, hogy csak mi voltunk egymásnak. Ez nagyon durva! 

 Kicsit kiruccantunk ótóval Szlovákiába egy közeli víztározóhoz. Nagyon hangulatos a környék, amit tavaly sikerült kigugliznom. Csak megnéztem a térképet, hogy lakóhelyünkhöz 30-40 km-es körzetben milyen vizes helyek vannak. Persze az is sokat segít, ha a fényképek funkció be van kapcsolva, mert akkor biztosabban ki lehet a minket érdeklő helyet választani. 

 Sok horgász és napfürdőző jár oda. Most csak a horgászok és mi voltunk ott, mivel már napozásra nem igazán alkalmas időben indultunk el. Hogy a hely hangulata, vagy a találkozásunk felett érzett öröm miatt történt-e, nem tudom, de Zsenire rá sem lehetett ismerni! Nem zaklatta, hogy ki láthat meg és ki nem sokszor átkarolta a derekam a víz partján, megcsókolt, farzsebembe dugta  a kezét. Csak ámultam, de én sem izgattam különösebben magam! Kézenfogva sétáltunk a parton és csak akkor engedtük el egymás kezét, amikor már csak 5-10 méter választott el a horgászoktól. Addig viszont simán láthatták, hogy kéz a  kézben andalogtunk. Ráadásul ezek nagy többsége tót és vadparaszt volt (ez már duplán hátrányos helyzet!) (persze a mi számunkra), akiktől, ha felbőszülnek nem csak szlovák káromkodást lehetett volna hallani... De semmi ilyen nem történt. Lehet, hogy azért, mert sütött rólunk az, hogy nem érdekel, hogy ki és mit gondol rólunk? Lehet, hogy ez annyira meggyőzte őket, hogy emiatt nem foglalkoztak velünk? Vagy csak annyi történt, hogy nem hoztuk őket lázba, mert már láttak ennél cifrábbat is. Sosem derül ki. :) Nem is baj. A lényeg az, hogy remekül éreztük magunkat! Romantikus és izgalmas is volt egyben. Pont erre volt szükségünk, hogy a héten elszenvedett munkahelyi stresszt levezessük! :) Szükségünk van egymásra ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyunk és feltöltődve, új erőre kapva indulhassunk neki az újabb hétnek.

Sok kép, egy szó - Bajusz

Utolsó nekifutás

 Borzasztó fárasztó hetem volt! Rengeteg munka szakadt a nyakamba és bár tesómékkal lakom és van egy új barátnőm is a cégnél, akivel néha meló után leülök beszélgetni, mégis egyedül éreztem magam esténként. Nyafogásomnak sms-ben adtam hangot Zseninek, aki szintén munkahelyi őrületen megy keresztül, így hát nem voltunk egymásra nagyon jó hatással. :) De valamiért mégis jó érzéssel töltött el az sms váltás. Van kinek írom. Van, aki aggódik értem és együtt örül, ha jó a kedvem. És ez persze fordítva is igaz! Bármennyi munkám van és bármennyire leharcolva érkezem meg a lakásba, mégis tudom, hogy Poczokfalván van egy ember, aki szeret és még lelakott arccal és aggyal is én kellek neki. Ez a tudat mindig erőt tud adni!

 Antiszocról régen meséltem. A legutóbb miatta dobta le az agyam az ékszíjat. Egy irodában vagyunk már jó ideje és egy hónapja már, hogy megkaptam Éva munkáját. Nagyon oda kell figyelni a munka során, különben a dolgozók bérpapírjain érdekes számok jelenhetnek meg, ami miatt fejvesztés után, még az utcán is lehet landolni! Tehát nagyon figyelni kell és ellenőrizni önmagunkat. Persze így is becsúszhat hiba, ami nálam is megtörtént, de szerencsére én vettem észre és nem a főnököm, vagy a dolgozó.