Régen nem írtam egy sort sem. Nem magyarázkodom. Így alakult.
A helyzetem a mai nap:
- megemlékeztünk A-val, hogy ma vagyunk 11 hónapja egymás "kolonca" :)
- befagyiztunk annak örömére, hogy a hétfői állásinterjún jól szerepeltem és megnyertem egy adminisztrátori állást egy non-profit szervezetnél :)
- lassan vége sulinak :)
- holnap próbanyelvvizsgázom :O :)
- süt a nap és változatlanul úgy érzem, hogy az élet kicseszett velem, hogy A-t nem korábban ismerhettem meg :P
Összességében jól vagyok. Lassan, talán, minden jobb lesz.
Munka nélkül, a szüleidnél lakni 30 év felett nem egy rózsaszín lányregény, ráadásul meleg is vagyok, ami azt jelenti, hogy a kedvesem nem jöhet el hozzánk. A legborzasztóbb pedig az, hogy nem alhat itt. Ez persze érthető. A. irányában annyival jobb a helyzet, hogy A. anyukája enged minket külön vonulni, persze ott sem engedett meg semmi érzelemkitörés. Így hát most böjtölünk. Az viszont tény, hogy a nyár sem marad el érdeklődés hiányában!
Tehát reménykedünk és tervezgetünk jó előre.
Lesz 1 éves évforduló, nyaralás (talán többször is kis időre el tudunk szakadni), szülinapi haccacáré, koncert, mozi, vízparti romantika, elrejtőzés a szigetünkön, amit tavaly fedeztünk fel, és szerelem, minden mennyiségben. :)
Mert minden jobb lesz!
Mert így akarjuk.
