Minden kedves idelátogató olvasómnak és leendő olvasóimnak is előre (mekkora nyalás!) nagyon Boldog Új Évet Kívánok, egészségben, örömökben, boldogságban, szeretetben!
HAPPY GAY YEAR!
Gondolatok, vélemények, érzések. Ahogy egy meleg srác látja a világot.
2010. december 30.
Boldogulj!
2010. december 16.
2010.12.11.
Miért nem lehet az ember MAGÁNÉLETÉT tiszteletben tartani?
a, annyira nincs ÉLETE, amiben történik VALAMI, hogy inkább a máséba nyomja bele az arcát és ott próbál (egy kicsit lecsippentve a más életéből egy szeletet) SAJÁT elgondolása szerint a SAJÁT arculatára formálni. Nála van egy jó, vagy jónak vélt ideológia, amit követ.
b, az Ő élete annyira SZ*R, hogy inkább más életébe pofátlankodik bele, hogy inkább más életével foglalkozzanak, mint hogy bárki is észre vegye, hogy őneki milyen pocsék élete van. Itt is van ideológia: „Dögöljön meg a szomszéd lova is!” És ebben a mondatban az „IS” szón van a hangsúly. Ha az ő élete sz*r, akkor másé se legyen jobb. Ez egy elkeseredett és ostoba csoport, de le lehet kezelni.
c, ebbe a csoportba az általam „50 Ft-os”, azaz 50 Ft-ot érő emberek tartoznak, aminek vannak alcsoportjai is: I. az ostobák; II. az eleve genyók; III. az alkalmi rosszindulatúak; IV. ezek keveréke, ami a legrosszabb fajta. Ezt az 50 Ft-os csoportot utálom a legjobban, és ezt a fajtát értem meg a legnehezebben. Tetteik logikátlanok és nem profitálnak belőle, mert nem tartozik a tettükhöz egy épkézláb idea, amihez ragaszkodhatnának. Egyszerűen csak időtöltésből szemetek.
d, ebbe a csoportba a „TUSKÓ PARASZTOK” tartoznak. Ők azok, akik ha valami újjal találkoznak megijednek és ellenállnak teljes vehemenciával, attól tartva, hogy az életük kis állóvizét ez az új dolog majd jól felkavarja. Itt persze közrejátszik a csordaszellem is, ami az ijedtséget és a vehemenciát felerősíti és persze az ő részükre igazolja is az elgondolásuk helyességét. „Ha sokan azt gondolják, hogy valami rossz, az biztosan úgy van.” Ezek az emberek nem csak vidéken élnek. Mindenhol megtalálhatók kisebb-nagyobb csoportokban.
e, ide a BUNKÓK tartoznak. Őket csak el kell szenvedni eseti beszólogatásaik, megnyilvánulásaik miatt. Kis csoportokban mozognak, mert attól tartanak, hogy egy nagyobb közösségben elveszítenék jelenlegi pozíciójukat. Emiatt állandóan stresszelnek és pl. egy melegnek tett beszólással igyekeznek bebiztosítani a vagány csaj, vagy menő csávó titulusukat. Csak azért csesztetnek másokat, hogy kitűnjenek a tömegből. Szánalomra és közösség előtti beégetésre méltóak.
f, SZENTESKEDŐK. Ezt azt hiszem nem kell nagyon magyarázni. Illetve mégis. Itt azokra gondolok, akik a hitet és a templomba járást nem belső indíttatásból teszik, hanem „programként” élik meg és a hitük mögé rejtőzve teszik a szemétségeket. Az ilyeneket az Úristen áldja meg egy hosszan tartó torokgyulladással! :) Addig sem beszélnek hülyeségeket!
a fent említett csoportok egyikébe tartozik, akiknek a világképük gyökeresen eltér az enyémtől.
Sokaknak nem egyszerű megérteni azt, hogy nem fogok egy asszony mellett megöregedni, akit nem fogok évente egyszer elverni, mint egy lovat, nem fogok alkoholhoz nyúlni és üvölteni a gyerekeimmel, amikor bekattanok, és a feleségem X év elteltével nem fog a hétvégi mosáskor rúzsfoltos inget találni a szennyes-tartóban.
Ez elég gáz perspektíva, tudom.
Sajnos nem tudom így leélni az életem, ahogy a többség éli és elvárja. Meleg vagyok és terveim szerint kedvesemmel békében és szeretetben fogjuk leélni maradék éveinket üvöltözés, verés, megcsalás nélkül. Együtt. És ami a magánélet hálószobai részére tartozik, azt szándékozunk ott is tartani.
Ha ez ennyire irritáló lenne a jövőképem a fent említett csoportok számára, hát akkor tegyék a dolgukat! De előre szólok, ami az identitásomat illeti nem lehet már átformálni, következésképpen értelmetlen lesz bármit is tenniük. Csak az energiájukat pazarolnák. Egy újabb elfoglaltságon kellene inkább gondolkodniuk. Például hetente csak 1 embernek jót tenni, segíteni. Megtérülő lenne mindannyiunk számára! Legalább három embernek jót tenne! Nekem, mert nem csesztet. Önmagának, mert jó érzés ám jót tenni! Valamint annak is jó lenne, akin segített.
Jót tenni jó érzés! Én tudom, hisz' kipróbáltam. Ezt még senkinek nem mondtam el, de a legkellemesebb dolog azt mondani, amikor segítség megköszönik, hogy: „Igazán nincs mit!” Ez a mondat egy kicsi plusszt az nekem. Az önbecsülésem is rendben van aznapra, valamint ezzel a mondattal igazolom magamnak, hogy más is tudja még hasznomat venni. A létem nem haszontalan. És ez a tudat kellemes.
Az élet nem bonyolult, csak a fejünket igyekezzünk hasznos dolgokra használni.
Szép napot Mindenkinek!
2010. december 10.
P. N. G.
Az élet nem egyszerű... ...mindenért meg kell küzdeni... ...annak kell örülni, ami van... Bla, bla, bla. Hülye frázisok. Most egyik okosság sem nyugtat meg teljesen.
Hogy miért is írok ilyeneket?
Azért, mert utálnak, hogy "ilyen" vagyok; mert egy fiút szeretek; mert ezzel a fiúval tervezem, hogy leélem a következő 10 reinkarnációt is :), mert csodálatos vele az életem. És legfőképpen azért, mert ennek a fiúnak az anyukája eddig bírta cérnával, hogy én VAGYOK a fiának.
A. anyukája egyébként várakozáson felül teljesített velünk kapcsolatban. Csak épp most nem kellett volna előjönni a drámával, hogy mi mennyire rosszak vagyunk! Jön a karácsony, szülinapok, miegymás, satöbbi! Még várhatott volna ez a hisztérium-játék!
De nem várt. A. anyu telítődött a látvánnyal, a kiszűrődő hangokkal A. szobájából és magával a tudattal eddig tudott megbirkózni, hogy bizony olyan "gondok" vannak, amit egy kis húslevessel, vagy Domestossal nem lehet megoldani.
Vannak gondok. Mindannyiunknak.
A. tragédiaként élte meg a dráma első felvonását. Én higgadtan fogadtam - "szerencsére" elég szar hetem volt -, nem borultam ki, mint egyébként tettem volna máskor. Mondtamm is A-nak, hogy ez a pakliban benne volt, ezért nincs nagy megrázkódtatás részemről. De igazából már olyan szintig eljutottam az életem lajtorjáján, hogy az a tény, hogy ki és mit gondol rólam, már csak minimálisan érint meg. Na, ez nem azt jelenti, hogy ébredés után a "Lesz*rom" tabit dobom be az arcomba, csak azt, hogy vannak bizonyos prioritások. A megítélése az embereknek a sokadik helyre szorult. Ha az ő szempontjaik szerint élnék, akkor már valószínűleg vízihullaként fogtak volna ki a Dunából, Mohácsnál 2000-ben. Csak az számít, hogy elégedetten és boldogan feküdjek le aludni esténként, a lehető legkevesebb stressz kíséretében.
A dráma napján is nyugodtan feküdtem le. A-nak is belesúgtam a fülébe, hogy "semmi nem számít!". Nincs olyan esemény, ami megingatná hitemet a kapcsolatunkban. A többi nem számít. Ha a szerelmünk töretlen és őszinte, akkor nem állhat elénk olyan akadály, vagy probléma, amiből ne MI jönnénk ki sikerrel.
Mit tehet két szerelmes, ha eltiltják őket egymástól? Mit tehet két fiú, ha szerelmük ellen elfogadás és megértés helyett, mély és értelmetlen gyűlölet és undor érzése merül fel?
Semmit.
Elszenvedjük a kellemetlenségeket, de nem csinálunk belőle lelki traumát. Szeretni jobb, mint lelket ápolni. És élvezetesebb is! :)
Szeretlek A.! Ez legyen a legnagyobb traumád az életedben! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
