White Christmas

Have yourself a merry little christmas

Mit gondolnak a gyerekek a karácsonyról?

 Sajnos nincs még sok erőm saját kútfőből írogatni, ezért most egy érdekeset ideschmittelek. Már elkezdtem egy poszt írni, de sajnos még annyira alacsony %-on működöm, hogy félbe kellett hagynom és egy laza görcsölés és hasfogás után le kellett dőlnöm... :P
 De ez aranyos és érdekes cikk, amit kár lenne elfelejeteni... Másolok és beillesztek :)

A szeretet ünnepéről mindenkinek megvan a maga véleménye, de a gyerekek a maguk őszinteségével, derűjével és bájával az igazi szupersztárok: kevés olyan ember akad, akit nem fakasztanak nevetésre. Pedig nemcsak mosolyogni-, de tanulnivaló is akad szavaikban: észrevétlen megfigyeléseik során sokszor pontosan leszűrik a lényeget, és tükröt tartanak a szülők elé.

Zsolti, 4 éves: "A szeretet az, amikor ha kiesik a matchboxom kereke, az apukám nem kiabál velem, hanem visszaszereli."

Antal, 6 éves: "Szerintem az a szeretet, hogy ha a felnőttek megígérnek valamit, akkor azt betartják. Még akkor is, ha csúszik az út."

Verus, 6 éves: "Ma az anya nagyon megijedt, mert magas volt a nagypapa vérnyomása. Felszökött az égig a vére, azt mondták... szerintem az ijedés a szeretet."

Réka, 5 éves: "A múltkor beleestem a medencébe. Rúgkapáltam, mert nem tudok még jól úszni. A tesóm is utánam esett, direkt, hogy segítsen. A papa halászott ki mindkettőnket. És aztán csak ölelt minket és úgy dörömbölt a szíve, majdnem kiugrott a vizes öltönyéből."

Rozi, 5 éves: "Az anyukám minden vasárnap süt piskótát. Néha epreset, és én segíthetek tejszínhabozni. Szeretetből."

A szeretet után a másik legfontosabb dolog a karácsonyt övező csodavilág, melyben még iskoláskorban is jó elmerülni. Nem is csoda, hogy erről is sokat gondolkodnak a csemeték:

Miért nevezik a karácsonyt a szeretet ünnepének?

Zoli, 7 éves: "Amikor közeleg a szent karácsony, jobb szívünk lesz, és segítenünk kell azokat, akik nálunk rosszabbul állnak: az öregeket, a szegény gyerekeket és azokat a szerencsétleneket, akik a kukában laknak."

Bori, 7 éves: "Nekem a karácsony az apró kis elkészült ajándékokat jelenti, amiket már hetekkel azelőtt kitalálok, tervezgetek, és amíg elkészülnek, sok-sok odafigyelés és szeretet szorul beléjük."

Szerinted hogyan készülnek mások a karácsonyra?

Lili, 8 éves: "Mikor jön a karácsony, ahelyett, hogy Jézus születésnapjára gondolnának, a világon mindenki más azzal van elfoglalva, hogy mit egyen, mit igyon, és mivel durrogasson."

Csilla, 6 éves: "A karácsonyban szerintem az a legtisztességesebb, hogy nincs iskola."

Panni, 5 éves: "Karácsony estéjén minálunk több minden volt az asztalon, mint egy étteremben! Minálunk karácsonykor egy étteremnél is többet eszünk!"

Végezetül: miért is tartunk karácsonyi ünnepeket?

Csabi, 5 éves: "Hogy sok ajándékot kapjak."

Ellie, 9 éves: "Nem vagyok igazán keresztény, de hiszek az egyszarvúakban."

Colitis ulcerosa

 "A Colitis ulcerosa, vagy magyarul fekélyes vastagbélgyulladás, ismeretlen eredetű krónikus betegség, melynek jellemzője a jó és rossz periódusok váltakozása."

 Ilyen fura nevű betegségem van már több, mint egy évtizede. 4 éven át mondhatni jó periódusban voltam, de most szombaton lefüstölt a gyomrom. Reggel arra ébredtem, hogy nem bírok csak görnyedve feküdni, annyira fájok a hasamnál. Egész nap csak ájuldoztam és fetrengtem. Görcsölgettem és a mellék helységbe szaladgáltam vonszoltam magam. Ma már jobban vagyok. Legalábbis annyira, hogy időnként tudjak pötyögni néhány sort.

 Azt írja fönt a meghatározás, hogy ismeretlen eredetű ez a betegség. Én ismerem a sajátom eredetét. Nálam ez egy korábbi, családom által szétzilált szerelem eredménye, melynek következtében erős depresszió, önértékelés nullára csökkenése és állandósult stressz végeredményeként alakult ki. 

Ma már tudom, hogy ezt meg kellett élnem és tapasztalom, hogy olyan ember legyek, amilyen és hogy most tudjam értékelni azt AKI VAN. 

 Csak ahhoz, hogy idáig eljussak rengeteg idő kellett. Ahogy ahhoz is, hogy fel tudjam ismerni ŐT. Nem vagyok benne biztos 100%-ig, de szerintem e hülye betegségtől függetlenül is megláttam volna Zseniben a tökéletes társat! Úgyhogy üzenem a sorsnak, hogy bekaphatja! :)

 A többieknek üzenem, hogy ha úgy érzik, hogy megtalálták az igazit, akkor harcoljanak érte. Ha nem is lesz sikeres a harc, legalább tettek érte valamit és az önbecsülésük is jobb lesz. Én itt rontottam el. Hagytam, hogy a családom döntsön helyettem. Ma már tudom, hogy annak a kapcsolatnak nem lett volna értelme hosszú távon, de akkor, abban az élethelyzetben én világvégeként éltem meg. Plusz, ráadásként még megnyertem egy életre ezt a hülye betegséget.

 Éljetek, szeressetek, harcoljatok a szerelemért!

Boldog Karit Mindenkinek!

 Legyen szép, áldott, tartalmas, szeretettel és boldogsággal teli az ünnepetek! És kívánom, hogy az a sok jóság, ami ér titeket e pár nap alatt, aranyozza be a következő éveteket! 

Nagy ölelés mindenkinek!

Bréking nyúúzz! 2

 Na, kérem!

 

Ismét vagyok, mert lekéstem a korábbi vonatomat, így még 1 órát itt szöszölök.

De legalább elmondhatom, hogy beszéltem a statisztákkal az udvaron. Szépségek garmadája vonult fel!

Űristen! :)

 

 No, mostan az van, hogy ők, akik hófehérbe öltözve, szöszi parókával megtoldva - már, akinek kellett - masíroztak, azok egy sör reklám statisztái!

 Csak, hogy legyen csavar a sztoriban - bár eddig még nem utaltam rá -, ezek az európai legények és leányok, akik svédnek öltöztek, mind egy Ausztrál sörhöz adják magukat! :)

Nonszensz.

 A vicces pedig az, hogy greenbox technológiát alkalmazva, több ezer, millió, csillió nép lesz belőlük egy számítógépes progi által. És ez azért miatt kell, mert ők lesznek a sör habja!

 

 Ott fognak hullámozni és habozni a reklámban.

 

Akit érdekel, az holnap 2012.10.27-én megnézheti őket az Andrássy úton!

 

 Ne habozzatok!

 

:)

 

 Egyéb érdekes infók:

A szimpla (jaskarik, bítliszek - hátrányosabb arcúak, de tömegnek jók) statiszták napi 6.000.- pénzt kapnak + ebéd az egész napos vonulásért és habzásért.

A jaffábbak (szép arcúak és de/nem vállalnak a stáb buszában egy különbeszélgetést a forgatócsoport tagjaival) 9.000.- + kaja.

A legjobbak (akik vagy szuperkedvencszexilieblingek, vagy feküdtek, térdeltek, hajoltak), pedig húszan vannak és titkolnak mindent!

 

Na, ennyi!

 

Léptem!

 

Csoki!

Bréking nyúz!

 

 

 Na, kérem! Ha 10 perc múlva még itt lesznek és végre észrevesznek, akkor celeb leszek!

 

 Érthetőbben:

 

 A dolgozóm háta megetti udvarban egy reklámfilm forgatás van nagy iramba. Nem nagyon van időm ott kódorogni, de minygyárt feldobok egy KV-t, amit lent az udvaron fogok a magamévá tenni az Andi kolléganőmmel.

Legutóbb éppen egy valag fehér ruhába öltözött fiatal, aranyszőke parókákkal a fejükön glasszáltak a macskaköves udvaron, mint jólnevelt tüntetők.

 

 A szőke, mondjuk sz@rul állna, de nem érdekelne, ha elhívnának a forgatásra. Onnan már csak egy lépés Halivúúd! :)

 

 Pusza!

 

Mék Celebkedni!

Erdőben, fűvel, fával :)

 Szia mindenki!

 Gyors bejegyzés következik, mert lassan már fellövik a pizsamát :P

 Sajnos kevés időm jut a blogra és rátok már egy jó ideje. Ennek leginkább az az oka, hogy az idővel állandó harcban állok. A munkahelyemen nem tudom és nem is akarom megnyitni a blogot nehezen elviselt kolléganőm miatt. Igaz már megoldottam, hogy emilen keresztül is tudjak blogolni, de az sem egyszerű, mert nagyon sok a melóm. Kaptam a régi mellé egy új részterületet a jövedelmeseknél, ami eléggé leszívja az időm és energiám. És persze ott van napi áldásnak Antiszoc is, akinek a hülyeségeit és fura modorát elviselni nem egyszerű.  Hogy direkt, szánt szándékkal, vagy megfontoltan, vagy esetleg mégis inkább a kettővel előző okból, nem tudom, de mindig olyankor akar a butaságaival kábítani, amikor a legjobban koncentrálok. A múlt hónapban is észrevettem ezt nála és a végeredménye az volt, hogy verte a mellét - ez persze képletesen értendő! -, hogy míg őneki csak egy érettségije van és hiba nélkül dolgozik (ehhh! - ez persze nem igaz, mert ma is én adtam gyógyírt egy elfuserált munkájára...), addig én, akinek diplomája van, hibázok! Valószínű most is erre megy ki a játék, de lesz@rom, mert az én életem, még így is jobb ennél. Neki van ugye a virtuális pasija, akivel már minimális a kontakt, nekem meg van 1 db Zsenim, aki él és létezik és szeret. Ez a tudat pedig boldoggá tesz! És bár az ő hibája volt ismé (természetesen!) :), hogy legutóbbi próbálkozásainkkor nem nyertük meg a lottók 5-öseit, 6-osait és 7-eseit, de attól még jól megvagyunk együtt. És millió tervünk van, amit meg kell valósítanunk! Tehát a munkahelyen ez a SzőkeBálna bármit tehet, én akkor is boldogan utazom haza, mert nekem van Valakim, míg neki csak a lakás 4 fala. 

 Ma szerencsére nem dolgozott! Éva beteg, emiatt nem jött. Biorobot, pedig ráhúzott szintén egy napot a hosszú hétvégére. Így hármasban tengődtünk a mai nap, ami olyan kellemes volt, hogy még azon sem buhogtam, hogy 2 órával tovább maradtam a tervezettnél. Igaz, ebből egy órát egy bevállalt házi dolgozatnak szenteltem. Itt a szezonja! :) De most ezt a nyert órát itt a gép előtt pötyögve tudom eltölteni, hogy életjelet adjak magamról.

 A hosszú hétvégén két kirándulást is megejtettünk Zsenivel. Először egy erdei füvészkert-vadaspark kombót látogattunk meg. Az állatok nagyon cukkerek voltak! Zabálni lehetett volna őket! Főleg, ha némelyiket a bográcsozás előtt be is pácolják egy jó kis vörösboros okosságba! :) Volt példuál egy nem is annyira vaddisznó. Sőt! Kifejezetten Szelíddisznó volt. bár lehet, hogy Zseni tett vele valamit! Érthetőbben. Megláttuk a vadat a kerítés mögött, ahogy éppen lófrált, vagy verset tanult és közben sétált a fák között. A kerítés volt a checkpoint. Én és Zseni leguggoltunk, tenyerünket a disznó felé toltuk, hogy szaglássza meg, vagy pacsit adjon. Megszaglászta (szerencsére), majd ahogy Zseni beszélni kezdett hozzá, a disznó (a disznó és nem én!) eldőlt és úgy maradt! Olyan volt, mintha bekómált volna a hangjától! Ezután benyúlt a kerítésen és megsimogatta az arcát nekije! Sajnos én vagyok mostanában a besz@ribb! Én ezt már nem mertem bevállalni, mert a szájában ott volt két kis agyar és az nekem nagyon ijesztő volt!

 A vadak után, levezetésképpen sétáltunk egyet a fűvészkertben is, ami most még elég kezdetleges, de 20-30 év múlva, amikor jól megnőnek az egyelőre csak képeken látható csiribiri fák (jelenleg még csak csemeték), nagyon vadon lesz ott! Mindenesetre a keleti és nyugati kertépítő kultúra jegyeit lehet már most felfedezni a kertben. 

Meg jó kis búvóhelyeket, ahol csak ketten maradhattunk... :)

  Mondjuk én már eleve úgy indultam el otthonról, hogy ha az erdőbe megyünk abban a ragyogó időben, akkor, ha nem muszáj nem öltözködöm túl... Így hát alsónadrág nélkül, de felsőnadrágban indultam el. Sosem lehet tudni, hogy mihez lesz kedvünk az erdőben... 

 A 18-as karika hiányában csak annyit mesélek itten és mostan el, hogy a nadrágunk nem maradt egész délután rajtunk... A szellő (is) viszont kellemesen simogatta a testünk a természet lágy, de néha szálkás ölén.

 A legviccesebb az volt, hogy tőlünk úgy 15-20 méterre voltak ám emberek, akik tettek-vettek valamit és mi nem voltunk még takarásban sem! De amikor már a pánik is kiütközött az arcomon (úristen, az enyémen!!!), hogy bárki erre jöhet és megláthatja, hogy mi ottan fújos dolgokat teszünk és végre felöltöztünk, abban a pillanatban ment el mellettünk 3 méterre két ember! Nagyon durva volt! De persze nagyon izgalmas is! Ráadásul, ha még nem írtam volna egy kisebb vadlesen álltunk, csakhogy az erdőben sétáló ember rögtön arra kell, hogy fókuszáljon, mert ugye az elüt a többi látnivalótól!

 Most kicsit olyan, mintha eleve mi is vadak lennénk. Legalábbis a barmok családjából származók! De nem. mi csak kettesben akartunk lenni és egy kicsit össze szerettünk volna ölelkezni. Csakhogy elvadultunk a sok vad láttán, esetleg az ösztöneink felülírták a realitásérzékünket. A fene tudja! Viszont jó volt! Megérte.

Megvagyok ám!

 

 

 Szia mindenki!

 

 Óriási havazás és zivatar kellős közepén ülök az irodában. Kaptam egy poszt, aminek ellátását úgy kezdtem, hogy előtte 3 napos szabin voltam. most meg annyi a melóm, mint tengerben a só, vagy régen a csillag!

 

 Most is egy kezemben a kajám, a másikkal egy ujjas pötyögéassel tudatok, míg, ha lenne egy harmadik kezem, azzal a teásbögrémet (fél literes) fognám és tartanám a szám elé a forró almás-fahéjas teát, hogy fújni tudjam.

 

 Nem lettem Sztahanov elvtárs, csak hát a 3 nap alatt egy manó sem jött az asztalomhoz dolgozni.

 

 Mindenki nyugodjon békében, aki aggódott volna, hogy vajon mi lelt. De szerencsére nem!

 Csóközön mindenkinek!

 

Igyekszem mindenki blogját bepótolni a hétvégén! Úgyis esni fog vasárnap! :P

Sok kép, egy szó - Színek

Sok kép, egy szó - Utazás

Passzírozás - 2. rész - Judit

 Van egy új kollegina, akivel összebarátkoztam. A neve Judit. Köszöngettünk egymásnak az épületben, de ezen túl semmi nem volt. Aztán egyszer, amikor Poczokfalvára együtt utaztunk hazafelé és egy lerobbant vonat miatt fél óránál is többet kellett várakozni az egyik állomáson, szóba elegyedtünk. Azóta már barátok vagyunk. Felhozta a kutyáját (Linát) faluról és együtt bandáztunk a Nyóckerben a legközelebbi alkalommal. A séta vége felé, míg két órán keresztül elmesélte élete főbb eseményeit leginkább a pasifrontra visszavezetve, megkérdezte, hogy kérdezhet-e tőlem valamit. Valahogy rögtön éreztem, hogy  mi lesz a kérdés, mivel én nem beszéltem a csajaimról. Megkérdezte, hogy meleg vagyok-e. Csak egy negyed pillanatig ugrott be az, hogy tagadjam, vagy visszakérdezzek, hogy fontos-e ez a kérdés, de aztán mégiscsak annyit mondtam neki őszintén, hogy Igen. Jó érzés volt úgy válaszolni, hogy nem éreztem magam kínosan a válasz miatt. Lehet, hogy elpestiesesedek és nem igazán fog zaklatni már más véleménye? :) Nem hiszem. Egyszerűen csak az őszintesége miatt úgy döntöttem, hogy nem tehetem meg vele, hogy ködösítek a válaszommal. Elmesélte, hogy amíg egyetemre járt a legjobb barátai mind melegek voltak és persze velük tudott a legjobban mulatni is. 

Passzírozás - 1. rész - Antiszoc

 Rengeteg minden történt az elmúlt időszakban, amit most ide kellene passzírozni.

Időrendben előre haladva az események emígyen folytak.

1. Visszajött Éva a Kanguruk földjéről. A fia kinn él és jól megnősült. Ez volt az apró popója a kiutazásának. Hazaérkezése után átnéztük együtt az előző hónapi munkát, amit én követtem el helyette. Rengeteget melóztam és tényleg igyekeztem is a legjobban csinálni a munkámat, de sajnos csúsztak be hibák. Nem sok, de volt közöttük egy meredek, amit ha nem vesz észre, akkor megyek a főnök elé a szőnyeg szélére. Ő nyüsszögött a munka miatt, hogy ezt így, meg úgy kellett volna. Én persze elnézését kértem, de ez őt nem nyugtatta meg és besírt, hogy ez egy olyan hiba volt, amit nem lett volna szabad elkövetnem.

 A durva az volt, hogy se halvány lila, de még kék gőzöm sem volt arról, mit is beszél...

 Antiszoc amikor meglátta, hogy Éva könnyezőre vette az arcát, rögtön fogta magát és ment a csopvezünkhöz élménybeszámolni és verni a mellét, hogy ő engem bizony jól betanított most meg az van, hogy Éva "ordítva sír".

 Ez és egyéb cifra infók persze visszajutottak hozzám első kézből. Edit visszajövetele után egy órával már amit kellett tudnom a csopvezes mószerolásról, már tudtam. Éva is. 

Évával javítgattuk inkább az elkövetett hibákat. Amikor levezette, hogy mi a hiba és hogyan kell megoldani, akkor én is fogtam a fejemet. 2 dolog miatt is. Az egyik: a hiba annyira könnyen elkövethető, mint amennyire észre is vehető; a másik: betanítóm erről egy árva mukkot nem tanított. Erről nem szóltam senkinek, mert nem akartam, hogy azt higyjék rögtön hárítani akarom magamról a felelősséget.

Sok kép, egy szó - Kék

Sok kép, egy szó - Sport

Rég volt ilyen szép napunk...

 Zsenivel ma tudtam egy hónapnyi idő alatt érdemben először úgy találkozni, hogy csak mi voltunk egymásnak. Ez nagyon durva! 

 Kicsit kiruccantunk ótóval Szlovákiába egy közeli víztározóhoz. Nagyon hangulatos a környék, amit tavaly sikerült kigugliznom. Csak megnéztem a térképet, hogy lakóhelyünkhöz 30-40 km-es körzetben milyen vizes helyek vannak. Persze az is sokat segít, ha a fényképek funkció be van kapcsolva, mert akkor biztosabban ki lehet a minket érdeklő helyet választani. 

 Sok horgász és napfürdőző jár oda. Most csak a horgászok és mi voltunk ott, mivel már napozásra nem igazán alkalmas időben indultunk el. Hogy a hely hangulata, vagy a találkozásunk felett érzett öröm miatt történt-e, nem tudom, de Zsenire rá sem lehetett ismerni! Nem zaklatta, hogy ki láthat meg és ki nem sokszor átkarolta a derekam a víz partján, megcsókolt, farzsebembe dugta  a kezét. Csak ámultam, de én sem izgattam különösebben magam! Kézenfogva sétáltunk a parton és csak akkor engedtük el egymás kezét, amikor már csak 5-10 méter választott el a horgászoktól. Addig viszont simán láthatták, hogy kéz a  kézben andalogtunk. Ráadásul ezek nagy többsége tót és vadparaszt volt (ez már duplán hátrányos helyzet!) (persze a mi számunkra), akiktől, ha felbőszülnek nem csak szlovák káromkodást lehetett volna hallani... De semmi ilyen nem történt. Lehet, hogy azért, mert sütött rólunk az, hogy nem érdekel, hogy ki és mit gondol rólunk? Lehet, hogy ez annyira meggyőzte őket, hogy emiatt nem foglalkoztak velünk? Vagy csak annyi történt, hogy nem hoztuk őket lázba, mert már láttak ennél cifrábbat is. Sosem derül ki. :) Nem is baj. A lényeg az, hogy remekül éreztük magunkat! Romantikus és izgalmas is volt egyben. Pont erre volt szükségünk, hogy a héten elszenvedett munkahelyi stresszt levezessük! :) Szükségünk van egymásra ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyunk és feltöltődve, új erőre kapva indulhassunk neki az újabb hétnek.

Sok kép, egy szó - Bajusz

Utolsó nekifutás

 Borzasztó fárasztó hetem volt! Rengeteg munka szakadt a nyakamba és bár tesómékkal lakom és van egy új barátnőm is a cégnél, akivel néha meló után leülök beszélgetni, mégis egyedül éreztem magam esténként. Nyafogásomnak sms-ben adtam hangot Zseninek, aki szintén munkahelyi őrületen megy keresztül, így hát nem voltunk egymásra nagyon jó hatással. :) De valamiért mégis jó érzéssel töltött el az sms váltás. Van kinek írom. Van, aki aggódik értem és együtt örül, ha jó a kedvem. És ez persze fordítva is igaz! Bármennyi munkám van és bármennyire leharcolva érkezem meg a lakásba, mégis tudom, hogy Poczokfalván van egy ember, aki szeret és még lelakott arccal és aggyal is én kellek neki. Ez a tudat mindig erőt tud adni!

 Antiszocról régen meséltem. A legutóbb miatta dobta le az agyam az ékszíjat. Egy irodában vagyunk már jó ideje és egy hónapja már, hogy megkaptam Éva munkáját. Nagyon oda kell figyelni a munka során, különben a dolgozók bérpapírjain érdekes számok jelenhetnek meg, ami miatt fejvesztés után, még az utcán is lehet landolni! Tehát nagyon figyelni kell és ellenőrizni önmagunkat. Persze így is becsúszhat hiba, ami nálam is megtörtént, de szerencsére én vettem észre és nem a főnököm, vagy a dolgozó. 

Sok kép, egy szó - Ablak (2)

Dunawatch

(Ezt a poszt, most jól visszadátumozom, mintha egy hete írtam volna...)

 Szombatra telek-talit tervezett a telkükre Raven. Oda Fabien és Imón, a párján kívül, engem és Zsenit is meginvitált. Sajnos Zseni nem tudott eljönni, így egyedül indultam el, hogy azokkal az emberekkel találkozhassam, akiket a blogom révén ismerhettem meg. Ravennel a Városkapuban találkoztam, onnan busszal utaztunk tovább. Megérkeztünk egy Duna parti településre,  ahonnan komppal szerettünk volna tovább haladni az uticélunk felé. Hogy úgy mondjam a komp azonban nem volt kompatibilis a terveinkkel. Egy, a vízpart mellett napozó hölgy felhomályosított, hogy itten bizony augusztus 21-e óta kompot nem látott és, hogy semmi esély nincs arra, hogy mi zeneszerzők legyünk, azaz kompon álljunk. Amíg ezt jól elmondta, azalatt megérkezett egy kellemes kinézetű férfiember, aki kikötötte a motorcsónakját. A néninek viccesen meg is jegyeztem, hogy a "taxink" előállt, amivel átvitetjük Ravennel magunkat. A néni, persze megmosolyogta, meg persze én is, hogy mennyire szellemes vagyok. Aztán visszamentem Ravenhez, de közben már az égő egyre jobban világítani kezdett a fejem felett. Hiszen itt a megoldás! Előadtam Ravennek, hogy komp híján majd motorcsónakkal fogunk menni, mert rámbeszélem a bácsit, hogy legyen kedve átvinni bennünket. Ellenvetés nélkül megszavaztuk az ötlet, majd elindultam Mitch Buchannon irányába, akit időközben a családja és barátai beleptek. Én meg csak ott álltam a közelükben, mint a "ZS" kategóriás amcsi ijesztegetős filmekben a bűnöző, aki kinézi következő áldozatát. 

Ebbe keveredtem

Ebbekeveredtem! Szenzációs volt a koncert! Az egyik kedvencem tőlük:

Soxeretettel mindenkinek!

Bréking nyúz - Mibe keveredek? :)

 Kis unszolás után este Hugival, Öcsémmel, barátnőjével Orsival, valamint kolléganőmmel Judittal együtt én is mék mulatás céljából elfele otthonról!

 Este a Zöld Pardonban leszek vizuálisan befogadható, ahol is a Vad Fruttik tánczenekar fog játszani, mert fizetnek érte.

 Én meg annyira nem vagyok nagyon képben zeneileg belőlük, tehát a legbutább arcú férfiember én leszek a népek között, de nem baj, mert lesz legalább miről mesélnem! :)

 Mindenki örül! Taps, meg egyebek este 8 órától.

Aki jön és tudja a telószámom, az megmobilozhat, hogy örüljön nekem, amikor ott leszek!

 A nap meg süti az agyamat ezerrel! Nettó 34 fok van az irodában! És még meleg is vagyok!

 Ekkora szívást!

 Dolgozok még 32 percet, aztán mék haza! :) Báránybőr!!!!!

Popariparopapa, avagy bünti 3 felvonásban

Első felvonás - Dolly Rambo és Mr. 4 Oktáv - Popariparopapa című, slágergyanús rettenetével kap az arcába és fülébe nagyot, aki nem lett rajongója a korábban posztolt Evvel a dalban című szerzeménynek!

 Érdemes megfigyelni a kiváló rendezői és vágási munkát! A klip zsenialitása abban rejlik, hogy ugyanolyan naturalisztikus, mint maga a szám! A dal nagy része folyamán mellőzi a túlexponált, kifinomult hangokat az énekesnő, ezzel is jelezve, hogy ő a természetesség híve. Ha ilyen tré hangot kapott az élettől, hát akkor szenvedjünk együtt vele mi is! A dallamvilága sem túl komplikált. Természetes, egyszerű 7 hangos motívum,  mint az eső kopogása az ablakunkon. És végül, de nem utolsó sorban meg kell jegyezni, hogy az énekesnő, bár tudta, hogy klipet fognak forgatni, mégsem vakolta be az arcát! Mindent természetesen hagyott, ahogy azt a mi áldott jó Urunk megteremtette vala. Bár nem értem, hogy miért adott hangot ennek a hölgynek és azt sem, hogy miért tart egy fél pár szandált a hűtőben? No, mindegy! Ne nézz a kamerába feltűnően!!!! Enjoyjátok ezt a dalt!

Szing a szong! Popariparopapa! Popariparopapa! Popariparopapa!

Evvel a dalban

 Nem emléxem, hogy volt-e már ezen a helyen ez a szép szerelmes dal, de ha nem, akkor most igen. Érdemes megfigyelni a szöveget, mert rém tanulságos, amikor van. Amikor meg nincs, akkor mormolhatjuk magunkban a refrént, mert úgyis együtt fogod énekelni a Betegpatkányemberrel! Aki nem így tesz, annak a nevét felírom és büntit kap! Már tudom is, hogy kitől! Egy gyönyörű nőtől, akinek rémisztő pompás hangja van! A hölgy debreceni és a büntisek majd meglátják, meghallják: nem csak a hangjával, de a szöveggel is tud kárt okozni nemesebb szerveinkben a néni!

Sickratman - Evvel a dalban

Mikor feljön a égre a hajnal
Én mindég evvel a dallal
Nyújtom át, szívem üzenetét.

Ez egy gyönyörű álom, és ezen a nyáron
De hidd el titok még a titok még
Éget ez a szerelem, és szeretlek nagyon,
És kérlek sírj.

Ne sírj.

Miénk itt ez a nyár, a szívünkben eltalál
Terád vártam én minden álmaimban.

chr. 2x
Evvel a dalban mondom el, hogy a szívem üzenetét
Hogy vártalak, hogy rád találjalak...

Testet öltött álom ne hagyj el,
Vajon hol lehetsz talán?
Terád gondolok ezen a forró éjszakán.
Fájó emlék, örökre fogd a két kezem.

Egy életen át hallgasd e dalt, akár merre mész.
Mire vársz még te őrült?
Ajtóm mindig nyitva áll,
Szeress nagyon, mert szükségem van rád.

chr. 2x

Sok kép, egy szó - Ablak (1)

Hétvégi összefoglaló - Szombat

 Nehéz úgy írni egy találkozóról, amit már a másik fél, Raven is megírt. Ráadásul úgy, hogy annyira fényezett, hogy az már zavarba ejtő. De azért lájkolom az ilyen típusú zavart! :) Tehát, ha valakinek eszébe jut engem az egekig magasztalni, ne fogja vissza magát! :D

 Szombaton kora délután érkeztem vissza Gabicával Pestre a "családlátogatásból". Még kikönyörögte, hogy kísérjem el őt a Keletibe, ahonnan tovább fog utazni. Ott beültünk a Mekibe, ahol betolt két sajtos hambit. Beszélgettünk a találkozómról Ravennel többek közt, amikor megkérdezte, hogy honnan lehet kiszúrni, hogy valaki meleg? Azt mondtam neki, hogy úgy, hogy példuál veled szemben ül és a szemedbe néz, ha beszélsz vele és nem a melleiden legelteti a szemeit. 

Körbenéztem és megláttam egy melírozott hajú, vékony srácot, akinek jellegzetesen könnyed mozdulatai voltak a kávés részen. Ő, 1000%, hogy meleg. - mondtam. Erre Gabi azt mondta, hogy ő szokott ide járni és órákon át el tudná nézni ezt a srácot, mert annyira érdekes jelenség. Ez mondjuk tény, de amikor megszólalt, már nem bírtuk ki mosolygás nélkül. Affektálva, nyávogva beszélt. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ezt azért csinálja, hogy valaki vegye már őt észre és tegyen neki gusztustalan ajánlatokat, mert különben nem volt értelme ma bejönni dolgoznia. Egy primadonna volt. Ajánlom az érdeklődők figyelmébe! :)

"Ez egy buziblog?" - válasz jön eme kínzó kérdésre

"ez egy buziblog?" - kérdezte egy ide tévedt olvasó a Magamról fül alatt olvasható bejegyzésem és az ott látható képek vizuális befogadása után.

 Nos, hát több válasz közül is lehet csemegézni, mert nem elég konkrét a kérdés számomra, de ez nyilván az én csökött agyam miatt van. 

Illetve nem. 

Igazából több - számomra frappáns - válasz is eszembe jutott, amit szeretnék a kétkedőkkel, a magukat esténként e kérdés miatt marcangolókkal, illetve a figyelmetlenekkel megosztani. Csak úgy. Ingyen.

1. A válasz: nem. 

Nem buziblog, hiszen a blognak nincsen neme. De ha lenne is nem tudna egy másik adathalmazzal érzésekkel kapcsolódni. És itt még szexről szó sincs! De, ha nem a Mátrixban élünk, akkor több, mint valószínű, hogy ez a blog, mint adathalmaz nem vonzódik egy azonos bithalmazhoz. 

2. A válasz: igen és nem. 

Amennyiben a blog írója, azaz felém irányult a kérdés. Azért igen, mert a saját nememhez vonzódom. Ez tény. A Magamról fül alatt olvasható leírásból, a beillesztett képekből, valamint a jobb oldalt olvasható, a blog íróját bemutató pár sorból nyomokban kitűnik, hogy inkább a férfiak érdekelnek szexuálisan.

Nemet viszont azért írtam, mert nem a sztereotípiáknak megfelelően élő, öltözködő, viselkedő "buzi" vagyok! Én melegnek tartom magam. Én is úgyanúgy jövük-megyek, teszek-veszek, mint az "átlag" ember, csak az én ágyamban nem egy csinos nő, hanem egy csinos pasi fekszik. ez viszont a magánügyem és az is marad. Parádézni nem fogok, hogy mindenki megtudja mi a helyzet velem. Nem is tartom jó dolognak.

3. A válasz: nem.

 Ez a blog az életemről szól és azokról a dolgokról, amiket érdemesnek tartok, hogy megosszam másokkal. 

Nem agitálom a nagyérdeműt, hogy legyen meleg. Nincs szándékomban népszerűsíteni azt az életformát, amit annyian gyűlölnek, mert nem értenek meg. Ez nem egy választott életforma. Pestiesen szólva: Ezt dobta a gép. De ha már ezt dobta, akkor próbálom a legjobbat kihozni belőle! Tehát ez nem egy buziblog, hanem egy napló, amiben van egy csomó hasznos és haszontalan dolog is. 

 Mindenki csemegézze ki, ami neki hasznos!

Hétvégi összefoglaló - Péntek

 Most egy gyors, munkahelyen megírt e-mail poszt következik. Egyrészt azért miatt, mert amikor otthon voltam, valaki mindig rá volt gyógyulva a számítógépre, másrészt pedig azért miatt, mert nem sok időt voltam otthon ezen a hétvégén. (De mivel nem volt időm befejezni, így otthonról írom meg a végét)

 Péntek

 Munka után közvetlenül rögtön indultam kolléganőmmel Gabicával Dunakeszire, ahol egy volt osztálytársunk lakik. Legutóbb Gyöngyusz a lelkemre kötögette, hogy amint tudom ismételjem meg a látogatást és Gabit is vigyem! Szerencsére Gyöngyi férjével pont egy vonaton utaztunk, így egy füst alatt mindenkit haza lehetett fuvarozni. Plusz még ott volt a 6 éves kislányuk, Vivien és az ő kis barátnője is, így kicsit sűrűn voltunk a kocsiban. És persze, hogy a gyönyör teljes legyen a kislány kis hátizsákja, Gabica táskája (nettó 30 kg - és csak a szükséges dolgok voltak benne), valamint az én táskám és még egy nagy kóla lett beszuszakolva az anyósülésre. Meg is eresztettem emiatt egy szóviccet az airbag és a táskák viszonylatában...

 Gyöngyiék egy pazar házban laknak. És a környék is hajaz a Született feleségek Lila Akác közére. Csak itt a házak sűrűbben vannak és a pázsitot nem mexikói, kockahasú modell fiúk nyírják... Tök jó kis lakóparkban élnek néhány celebbel. Mi példuál az Azurák Csabát (TV2) láttuk a rokonai körében 5 házzal lejjebb. Érkezés és a szokásos formulák után Gyöngyi férje, Norbi a konyhában kezdett el sürögni, mi pedig kiültünk a teraszra, ahol a ház asszonyától kapott Mojito koktéllal itattuk le magunkról a hét összes nyűgét, baját. Nagyon finom volt, ahogy a vacsora is! Norbi profi szakács, aki nemrég kezdett egy új helyen, ahol remélem megtalálja a számítását. A csajokat magukra hagytam a teraszon, hogy legyen lehetőségük megbeszélni a hüvelygombával kapcsolatos gondjaikat. Én pedig Norbit figyeltem és tartottam fel, hátha el tudok lesni pár fogást tőle. Végül nem sokat segítettem. Valahogy minden mozdulatából sütött a profizmus én pedig, bár a konyhában jártas vagyok, mégis olyan sutának éreztem magam! A saslikok a faszén felé kerültek a grillre. Amíg azok sültek, addig a teraszon meg lett terítve, majd vacsora előtt megérkezett Vivike barátnőjének az anyukája és egy kisfiú, aki nagyon aranyos volt, ahogy a nővére is. Az anyukájuk, viszont kicsit odaerőltette magát a vacsira. a durva az volt, hogy közben végig azt mondta, hogy ez mennyire ciki, de azért maradt és kajált velünk. Ráadásul még kritizálta is a hideg gyümölcslevest, hogy számára egy csomó allergén gyümölcs van benne. Ezután jött a finomságos saslik kétféleképpen elkészített burgonyával. Ezzel már olyannyira tele lettünk, hogy csak gurulni tudtunk. Desszertet már nem kértünk, így Gyöngyi nem is erőltette és látszólag le is zárta a vacsorát. Gyöngyi ismerőse adta nekünk a desszertet. Nem volt finom! Kitalálta ugyanis, hogy mivel nekem nincs barátnőm, Gabicának meg barátja, majd szerez nekünk! Gabinak egy autó márkakereskedésben dolgozó mókust, nekem meg egy tanárnőt gondolt. Szegény Gabeszt azóta már megtalálta a Toyotás mukival az ArcKönyvben. Ez a pasi olyan, mint egy telihold arcú ember, akinek valamelyik őse hörcsög volt. Nagyon durván hátrányos arcú a pali! :)

 A barátnő és csemetéi lelépése után jött az igazi desszert, ami egy nagyon finom csokoládés-piskótás ízorgia volt! Ekkor már tényleg utáltunk megmozdulni! :) Így hát Gyöngyi az utolsó erejét megfeszítve még gyors leszedte az asztalt, Vivit is lerendezte, majd kijött hozzánk. Egy-egy Jegessel csapattuk szét a vacsit és megbeszéltük az elmúlt éveinket. Sokszor nevettünk, sokszor meglepődtünk egy-egy történeten, de összességében jól éreztük magunkat. Éjfél körül kerültünk ágyba. Évek óta aludtam először nővel! :) Igaz Gabica nem mozdult rám éjszaka. Biztosan nagyon belakott és emiatt nem volt ereje hozzám... :) A viccet félretéve, úgy éreztük magunkat, mint egy szállodában. Csak a személyzet is velünk lakott. Ők az emeleten, mi pedig a földszinten a nappaliban.

 Mivel Gabicát csak egy kétsoros mesére tudtam csak rávenni, miután a Tv-t kikapcsoltam, így kénytelen voltam én mesét mondani neki. Mesét hallhatott Micimackóról, aki pofán rúgta a malackát és a Bagolyról, aki úgy pofán rúgta a Tigrist, hogy kirepült a Százholdas Pagonyból. Ezt annyira nem értékelte. Nem is értem, hogy miért? Így tehát még egy mesét mondtam neki. Egy nem durvát. Ez a mese a csokit kakiló mikulásról szólt, akinek a barátja a nyuszi volt, aki a mogyorót nagyon szerette, így ő kakilta a mogyorós csokit. Ezen már visítva nevettünk, mint a fruskák. :D Úgy kellett a paplannal betakarni az arcunkat és fejünket, hogy ne hallják fel az emeletre a házigazdák, mert félő volt, hogy kizárnak a kertbe bennünket. Ezután lenyugodtunk és úgy fél 2 - 2-ig még beszélgettünk, mert kiszökött az álom és a fáradtság is belőlünk.

 Másnap folytatódott a kényeztetésünk. Dolce Gusto-ból főzött kávét kaptunk, házi főzött fagyit ettünk egy közeli fagyizóban, Vivike pedig rettentő ügyesen rajzolt mindkettőnknek egy-egy tengert, a hozzá tartozó szigettel, felhőkkel, napocskával. Még körbejártuk a környéket, majd érzékeny búcsút vettünk Norbitól és Vivitől, majd anyu elindult velünk az autóval, hogy elvigyen a vasútállomásra. Két perc múlva visszafordultunk Viviért, mert meggondolta magát és jönni akart anyuval, hogy elbúcsúzzon tőlünk még egyszer. ennek az lett az eredménye, hogy a puszik és ölelgetések tengerében megérkezett a vonatunk, amihez, mint az őrült, rohanni kellett. Elértük. Szombaton mindketten Pest felé vettük az irányt...

A többit innen folytatom.

Sok kép, egy szó - Kád

Sok kép, egy szó - Kéz

Gondolataim az olimpiáról

Ezeket a gondolatokat még csütörtök este vetettem papírra. Lefekvés előtt...

 Sajnos ritkán nézem az olimpiai közvetítéseket. Időm, energiám hiányában és más elfoglaltságaim miatt csak az összefoglalókat nézem, hallgatom meg. Épp most is szól a rádió a fülem mellett. Az interjúk és eredmények ismertetése közben bevillant valami.

 Miért vannak háttérben azok a sportolók, akik nem nyertek érmet az olimpián? Persze, fantasztikus, hogy vannak már arany érmeik az olimpikonjainknak, szerintem méltatlan az, hogy már most nagyon futottak még kategóriába vannak sorolva azok a sportolók, akik "csak" az  5., vagy 6. helyet érték el, ne adj isten "rosszabbul" végeztek! 

 Ezt én az ő nevükben is kikérem!

"A szerelmünk omlós rántott sajt"

Tegnap este nem nagyon tudtam aludni. Rádió bekapcs, Poczok a pocakján fekve, dal elindul, szem és fül kipattan, dalszövegfigyelés, vad mosolygás, kislámpa fel, egy sor leírva, ma rákeresve, megosztás indul!
 De előbb ruhát teregetek! Ne mozduljon senki! Jövök ám!

Jöttem!

 Na, kérem szépen! A címben idézett sorra rákeresve megtaláltam a dalt, amit most bePálozok ide mindenki örömére, aki örömét leli benne. A többiek addig egyenek egy lángost! :)

 Vagyis előbb a szöveg jöjjön! A dal a Velőrózsák követték el. Címe: Feleségdal. Tessék örülni, miközben olvasod!

                                                                    Kicsi feleségem ne sztrájkoljál,
                                                                    Nézd a fotón ott az álompár!
                                                                    Az én szívem a tiéd lesz,
                                                                    A Te szíved meg az enyém, Yes!


                                                                    Körbeölelsz a két comboddal,
                                                                    Felhő vagyok, s te domboldal.
                                                                    A fülembe suttogod, Ohh
                                                                    A szerelmünk egy nagy hókotró!


                                                                    Elkotor mindent útjából,
                                                                    Úgy ajz fel, mint egy jó nagy gól,
                                                                    Amivel kijutnánk a vébére,
                                                                    A szerelmünk arany pénzérme.


                                                                    A szerelmünk örök lángban ég,
                                                                    A szerelmünk zsíros multicég.
                                                                    A szerelmünk túrókrémtorta,
                                                                    A szerelmünk húsvétkor torma.


                                                                    A szerelmünk agyzsibbasztó transz,
                                                                    Olyan ősi, mint egy barlangrajz.
                                                                    Simogass meg, mint egy kiskutyát!
                                                                    Mi leszünk az új Szabó család.


                                                                    A szerelmünk omlós rántott sajt,
                                                                    A Te szíved angolul Your Heart,
                                                                    Az én szívem németül mein Herz,
                                                                    Úgy van benne, mint Britanniában Wales.


                                                                    A szerelmünk omlós rántott sajt,
                                                                    A Te szíved angolul Your Heart,
                                                                    Az én szívem németül mein Herz,
                                                                    Úgy van benne, mint Britanniában Wales.


                                                                    Elkotor mindent útjából,
                                                                    Úgy ajz fel, mint egy jó nagy gól,
                                                                    Amivel kijutnánk a vébére,
                                                                    A szerelmünk arany pénzérme.


                                                                    Elkotor mindent útjából,
                                                                    Úgy ajz fel, mint egy jó nagy gól,
                                                                    Amivel kijutnánk a vébére,
                                                                    A szerelmünk arany pénzérme.


                                                                    Elkotor mindent útjából...
                                                                    Elkotor mindent útjából...

 És most jöjjön a hangélmény is mellé! Szerintem tök szerethető dalocska! Szeressétek!

Érezd - levél helyett

 Azt mondtad, hogy egy régi posztomban olyan szépen fogalmaztam. Leírtam, hogy mit jelent számomra a boldogság, hogy mennyire erős a vonzás Feléd.

 Igazad van. Mostanában tényleg nem írom le, hogy mit jelent számomra az, hogy együtt, hogy boldog vagyok, hogy szeretlek. Csak azzal tudtam "védekezni", hogy mondani, viszont mondom. Sűrűn. Ahogy én is sűrűn hallom viszont Tőled. :)

 Igen, igazad van. Legtöbbször szóban fejezem ki mostanában, hogy mit érzek. 

Amikor szóra tud nyílni a szám.

 Van, hogy csak nézlek, s eközben mosoly ül ki az arcomra, mert örül a lelkem, hogy Veled lehetek, hogy hozzád tartozhatok. Amikor meglátlak van, hogy ugrabugrálni tudnék, mint egy gyermek, aki megkapta élete legjobb karácsonyi ajándékát, de én mégsem ugrálhatok örömömben, mert már komoly, felnőtt ember vagyok. :)

 Van, hogy tettekben fejezem ki az érzéseimet, amikor megérkezel hozzám és a szobámba lépve, az ajtó becsukódása után egy, vagy több hosszú csók után mondom azt, hogy Szia! Olyankor úgy érzem, mint akit ha nem fognának elrepülne. De csak annyi időre, amíg világgá kürtölném, hogy megérkeztél, aztán száguldanék hozzád vissza, mert sajnálom a Nélküled eltöltött pillanatokat is.

Az olimpia jegyében

Az olimpia, meg a hónapváltás miatt egy kis variálásra került sor. 

Kis családom fotóalbumát a bejegyzések alá helyeztem el, hogy ne takarjon ki sokat a háttérben megbúvó borotvált mellkasú pasikból.

Az olimpiai sportversenyek jegyében egy sportos ifjút tettem ki háttérnek.

Mindenki örül

Fabienékkel forgatagban forgolódtam

 Egyeztetések sora után, találkozásig fajultunk Fabiennel és párjával, Imóval péntek délután. Aznap szinte egész napos fejtágítást szenvedtem el Éva mellett, így nem voltam teljesen topon, amikor megérkeztem. Az irodában hőség volt, Éva és a többiek is hétfői "jajj nekem!" hangulatban voltak. Én pedig mielőbb el akartam már szakadni a benti ügyektől, az irodai programoktól a számítógéppel együtt. Alig értem el a trolit, ami kivitt az állomásig, ahol mivel zene szólt a fülemben, csak útközben derült ki, hogy a vonat minden állomáshelyen és megállóban megáll, pedig nem is így volt papíron elrendelve. Persze a vonaton tömeg, levegőtlenség, a 40 fok és egy csapat fiatal általi idiotizmus (bort ittak és fröcsköltek bénaságukban mindenfelé) kombója elég feszültté tett. Egyébként csak 20 fok környékén érzem jól magam, de akkor mindezektől a víz patakokban kezdett el rajtam folyni. Frusztrált még, hogy mire kb. egy óra alatt megérkezem a hátam mögött lévő naptól és a korábban említett dolgok miatt úgy fogok kinézni, mint akit vallattak. A vonat lassan megérkezett, végre levegőn lehettem! Egy másik szerelvény elhaladta miatt nem láthattam a várakozókat. Mivel nem egyeztettük le, én nem tudtam kit/kiket kell keresnem szemeimmel. Egy sms-ben elküldtem ugyan a paráimat Fabiennek, de azt gondoltam, hogy csak akkor lelünk majd egymásra, ha ez a tömeg egyszer csak széledni kezd elfele. Ahogy elment a szerelvény, mintha egy hatodik érzék - ja, nem! akkor halottakat látnék -, szóval egy hetedik érzék súgása segítségével szinte az első pillanatban kiszúrtuk egymást. Számomra megdöbbentő volt és csak hazafelé jutottam el odáig, hogy elámuljak ezen. Abban a pillanatban inkább érdekességnek éltem meg, hogy szinte csak őrájuk fókuszáltam és találtuk meg egymást a tömegben. Találkoztam tehát Fabiennel és Imóval.

 Úgy gondolom (ha nem így van úgyis jelezve lesz), hogy nem volt az első perctől kezdve egy pillanatnyi zavartság, vagy feszélyezettség sem. Ezt igazából magamra értem, mert ellenkező esetben legalább egy negyed órányi idő kell az oldódáshoz számomra. Innentől kezdve csak két dolog frusztrált. Az egyik a hőfok miatt volt, mert az összes pórusom ellenem esküdött fel. Szökőkutat megszégyenítő módon zuhogott a fejemről a víz. A másik a külsőm volt. Imó és Fabien még egy hosszú nap után is jól nézett ki, én pedig úgy éreztem magam egy ideig, mint aki egy putriból jött... "Munkaruhában" jelentem meg, ami elég komor képet adott rólam. Egyedül a Zsenitől kapott KisPoczok-kal díszített ajándék pólója vitt hangulatot és persze megismerési támpontot az érkezésembe. (Itt is megjegyzem, hogy imádom! A pólót is.)

 Ezeket a görcsöket igyekeztem hamar leküzdeni. A környék legjobb fagyizója meglátogatása után ez sikerült is. Itt kaptam egy ajándék fagyit megboldogult fiatalságom emlékére. Ezúton is köszönöm még egyszer! Tényleg klassz volt! :) A fagyi nyalásakor és a közbeni beszélgetéstől véglegesen úgy éreztem, mintha mi már régóta ismernénk egymást. Ez persze teljes képzavar, hiszen pénteken találkoztunk először! De, valahogy mégis olyan volt, mint ha mi már régi ismerősök lennénk, csak a hosszú idő miatt fel kell eleveníteni az emlékeket egymásról. 

 Ravennek külön köszönöm, hogy üdvözölt! Jól esett, hogy gondolt rám! Hamarosan élőben is ideje lenne egymásra köszönni! :) És persze kíváncsi vagyok a távoli rokonomra a "ketidben" is! :)

 Sokat beszélgettünk egymás párkapcsolatairól, de igazából ők voltak a szószólók, ami fura is volt, hiszen az én számon sem szokott lakat lenni. :) Talán most olyan voltam, mint egy riporter, aki kíváncsi az alanyaira. De nem is tudtam mást tenni, hiszen olyan jó volt látni és hallgatni őket! Leginkább az zavart, hogy Zseni nem volt ott egy programja miatt. Olyan jó lett volna, ha láthatja őket és meghallgathatja az élményeik beszámolóját! Élmény volt! Komolyan! És ezeket tényleg nem a tiszteletkörök lefutása miatt írom, hanem azért mert tényleg így érzem! Fabien és Imó egy remek pár. Vannak ugyan ellentétek közöttük és kissé eltérő a habitusuk, de pontosan ezek miatt alkotnak nagyon jó és szerethető párost. Keresve sem találhattam semmi zavarót, vagy feszélyezőt bennük. Lájkolom őket! :)

 A város főterén és még sok más helyszínen sok-sok ember nyüzsgött, mert rendezvény volt a városban. ebben a forgatagban jöttünk-mentünk mi is. Illatok, színek, hangok, zsivajok kuszaságában sétáltunk. És persze nem sok ideig voltunk csendben. Nem voltak kínos csendek, amikor ne lett volna téma. Egyszerűen jól éreztem magam velük. Remélem ők sem csalódtak bennem!

 Sok közös vonást találtam Imó és Fabien és az én kapcsolatomban Zsenivel. A konyhai serénykedéstől, az éjszakai szószóráson keresztül - ami rám és Imóra jellemző-, a csendességig és higgadtságig - ami Fabienre és Zsenire jellemző. 

 Sajnáltam volna, ha kimarad ez a találkozó és ismerkedés veletek! Ahogy az állomáson is mondtam, jó titeket látni, nézni, mert ti egy igazán klassz páros vagytok! "Zubisan" mondva aranyosak és cukik. Nagyon jó érzéssel és élményekkel utaztam hazáig. Köszönöm a délutánt! Mellékelten pedig bekasírozok egy képet, ami az egyik legfontosabb közös történetetek miatt eszembe jutott. :) (akár a falra is kerülhetne...)

 Fogadjátok soxeretettel!

Vár túra

 Szentendre után másnap már csak egy Budai sétában gondolkodtunk. Első körben, ebéd után a Dunánál időztünk a vár alatt. Szerencsénkre pénteken is gatyarohasztó hőség volt! Így nem kellett azon görcsölnünk, hogy "valami legyen már végre elviselhetetlen!", így a hőfok levette vállunkról ezt a gondot. Már előző nap egy laza grillt kapott arcunknak a nap jól odacsapott és úgy néztünk ki a nap végére, mint aki paradicsomlével mosott arcot. :)

 A várnegyedhez érkezésünkkor rögtön ez a látvány fogadott bennünket a Bécsi kapunál...

Ecuador - Ki olvas engem itt?

Kínzó kérdés rovat

Ecuador - Ki olvas engem itt?

Ez a kérdés merült fel bennem az előbb. Emiatt minimum 1, de maszkimum 10 ember válaszát várom a megfejtéssel! :)
De, most komolyan!

Ecuador- Quién esta leyendo mis historias de este país? Espero mensajes de minimo 1 hasta 10 personas.. (que no tengan miedo los hombres guapos )

(Nem tudok spanyol nyelvül. A kérdéseket kiguglifordítóztam. Ha valaki tud és segítene nekem a kérdéseket kijavítani, annak a vendége vagyok egy itallapra! Köszönöm!)

 Ez meg csupa apró betű! Ki kellene hagynod ennek a résznek az olvasását, mert csak hunyorítasz! :) Áááh! Beszélhetek én neked!

SaintAndre-n Zsenivel

 Csütörtökön megérkezett egy délelőtti busszal Zseni. Úgy volt megbeszélve, hogy kimék elé és majd kettesben utazunk tovább Szentendrére. Nem terveztünk semmit, mert a spontanaitásra hagyatkoztunk, ami eddig minden alkalommal csak szép gyerekeket szült a számunkra. Zseni még a buszon ült, amikor megmobilozott, hogy ne menjek ki elé, mert nehéz a táskája és nem akarja egész nap magával hurcolni. Így hát megvártam őt. Igaz, már reggel 6 órakor kipattant szemekkel egy kávé és egy vagon zöldség társaságában múlattam az időt, gondoltam nem okoz fennakadást, ha a kora délelőtti utazásunkat átrakjuk az izzasztó délelőttre... :)

 Megérkezett, lepakolt, összeborultunk, majd megetettem őt a reggel óta sütögetett zöldséges tócsnival, ami mindenkinek ízlett szerencsére. Előtte való nap volt a főpróbája, csütörtökön viszont már kb. 30 darabot sütöttem ki. Még Gabicának is vittünk belőle a melóhelyre, a kirándulás előtt...

 Újpestről busszal utaztunk át Szentendrére. Itt volt az egyetlen gixerünk. Ugyanis a kigugliztam, hogy hol érdemes leszállni a buszról. Nem kellett volna. Odacsaptam a spontán megérzéseknek, így egy Hotelnél szálltunk le, kb. 1 km-re onnan, ami bennünket érdekelt. Plussz pontlevonást adtam magamnak, amiért először a Papsziget felé indítványoztam a sétát a 32 fokban. Nem sokat mentünk a szigeten, de első blikkre a semmit láttuk, ami tele van kajáldával és szálláshelyekkel. Azon túl semmi. Visszafordultunk és így már 1,5 km-es laza sétát tettünk a tűző napon, amit Zseni "Ezt miért teszed velem? Mondd meg, ha utálsz!" nézéssel tolerált. Nem csak a nap miatt égett a pofázmányom... De aztán megpillantottuk a zegzugos belvárost! Akkor már ebédidő volt és hűs helyre vágytunk. A macskaköves utcán a második étteremnél megálltunk és néztük a kínálat. (Az első étterem aranyáras termékei, de vérlázítóan aranyos invitálófiúja ellenére, csak a hűlt helyünket hagytuk ott nála). Ekkor a vendégfogó kislány odaállt mellénk és megkérdezte, hogy miben segíthet. (???) Mégis miben lehet segítségére két magyarul beszélő srácnál, akik a menütábla előtt állnak? Ezen a számomra buta kérdésen - mint volt vendéglátós -, úgy felhúztam magam, hogy csúnyán beszóltam neki: "Köszönöm. Már megtanultunk olvasni." Én, szívem szerint mentem is volna tovább, de végül maradtunk, mert felkeltette érdeklődésünket egy-két menü. Ha jól emlékszem - ha nem akkor majd kijavítom - a Dunacorso étteremben voltunk. Kis hezitálás után az étterem leghuzatosabb helyét sikerült megtalálnunk. :P Rajtunk kívül, akkor csak egy másik pár ült benn, de ők is egy másik teremben. A hely egyébként jó helyen van, remek adottságokkal. Első blikkre az ugrott be, ahogy leültünk, hogy ez a hely lánykorában talán borospince lehetett a boltíveket és a 30-40 cm-es falakat elnézve. A klíma teljesen jó volt, a kinti hőséget nem is éreztük. A felszolgálólány hamar jött, készséges volt és látva rajtunk, hogy kimelegedtünk, olyan kereszthuzatot csinált, hogy majd levitte a fejünket. :) Ezzel csak annyi volt a baj, hogy Zseni nem bírja a huzatot, én meg azt, ha Ő emiatt nyafog (bagoly mondja poczoknak...). Ezt gyorsan megoldottam azzal, hogy az ajtót becsuktam és visszaültem a helyemre. Ekkor figyeltünk fel a hangszórókból hallott, az országban a 70-es években megszületett, legidegesítőbb és legbénább popslágereire. Egyszerűen borzasztó, zavaró, nem odavaló volt a zene. Zseni megjegyezte, hogy agyvérzést kap ettől. Szóltam a felszolgáló lánynak, amikor kihozta a leveseinket, hogy ha van rá mód, akkor érvágás előtt cseréljenek adót, vagy lemezt, mert erre most nincs érkezésünk. elment, zene leállt, isteni csend, poénkodás egymás közt, hogy ezután a 60-as évek zenéi lesznek, zene elindul, 60-as évek... Ebéd időben, patinás helyen, étteremben rock & roll zene szólt. Eszméletlen.... A leves eléggé felejthető volt. Zseni húslevest evett, én pedig gombakrémlevest kértem. De nem azt kaptam, csak valami olyan illatú, de mosogatóvíz és gombaaroma kombójából összehozott rettenetet kaptam. Az egyedüli értékelhető dolog a fokhagymás, pirított zsemlekocka volt rajta. A többivel ölni lehetett volna. A második fogásnál elnézést kért, hogy későn hozta, mert - ahogy ő mondta - egyedül van és sok a vendég... A teremben, hol voltunk, csak mi ültünk. A másikban is ült egy pár. A teraszon pedig összesen 4-en ültek, akikből 2 ember, már ki volt szolgálva. 8 vendégre azt mondta, hogy sokan vannak... Nem is ecsetelem tovább, mert csak jobban áztatom a helyet, ami lehet, hogy egyébként nem mindig ilyen szürreális, ahogy mi megéltük, de egy biztos: Mi oda többet be nem tesszük a lábunkat. A hasunkat sem.

I love Russia, Part XIV. - Moszkva régen és most...

.. egy képben! A következő képsorozathoz hasonló készült már Budapestről is. Jó szemű fotósunk pazar képeket készített a századelőn készített fotók és a mai Moszkva látványából. Enjoy-játok! :)

Vége a lazázásnak

 Véglegesítve lettem!

 Ma le kellett mennem a főnökhöz a csopvezemmel a délután folyamán. Gondoltam, hogy a próbaidő vége miatti szemle lesz, de a végét nem tudtam, hogy mi lesz. Sejtéseim voltak, de csak részben jöttek be.

 A kezdetkor csak a szokásos blabla volt. hogy érzem magam, hogyan ítélem meg a munkám... Majdnem teljesen őszinte voltam. Nem. Teljesen őszinte voltam, csak féligazságokat mondtam. Ezt látta a főnök is. Azt mondta, hogy úgy érzi, hogy nem vagyok "elég  tökös", mert úgy látja, hogy nem csaptam még szét a csajok között. "Faszányos" - gondoltam. Azt mondtam neki, hogy szakmai kérdéseken alapuló hisztikben a 3 hónapommal nem lehetek kompetens személy, aki rendet tud tenni a feromonfelhőben hisztiző nők között. Ezen mosolygott, de megértett. Ismét elmondta, hogy ő engem egy kisebb csoportvezetőnek szán a letiltással foglalkozókhoz. Itt ismét csak magamban kiabáltam, hogy "Neeem! Én ezt nem akarom! csak a saját munkámat végezni jöttem, nem pedig a klimaxos picsák között rendet rakni!!!" Fa arccal néztem rá, de a görcs kezdett a gyomromban kialakulni, hogy mi lesz ennek a vége. Mert, hogy valamilyen fordulatos vége lesz a sztorinak, azt már éreztem. Jött is a fordulat! 

 Éva el fog utazni a kengurukhoz - ahogy arról ő is hetente legalább 2x számot ad - és amíg ő oda lesz, addig én veszem át a munkakörét tokostul, vonóstul. Ezt tanítgatta nekem az elmúlt időszakban Antiszoc. De még nem érzem magam arra készen, hogy ellássam a munkáját! Amikor viszont megkérdezte a főnök, hogy el tudom-e vállalni, akkor meg voltam lőve. Ha azt mondom, hogy nem, akkor pöcs vagyok és felmerül a kérdés, hogy miért? Ráadásul nincs is más alternatíva, hogy a munkája el legyen látva, hiszen nem lehet a bíróságok, végrehajtók, önkormányzatok felé nem lehet egy üzenetet küldeni, hogy jegelje magát egy hónapig (!!!) mindenki, amíg visszaérkezem. Ha azt mondom, hogy el tudom látni, akkor viszont magamat szívatom meg a fentebb leírt okok miatt. 22-es csapdájába kerültem. Így hát szemem nem rebbenve 2 mp gondolkodás után rábólintottam. Elvállaltam a munkáját. Az mondjuk valamelyest megnyugtat, hogy a bíróságok is nyári szünetre mennek augusztusban. 

 Marcsinak elmeséltem, hogy mi történt a megbeszélésen, aki teljes nyugalommal csak ennyit mondott: "Most mit izgulsz? Tudtad, hogy ez lesz." Ja, ja. Tudtam, csak a mértéke nem olyan, mint amire én számítottam. Arra gondoltam, hogy mivel nekem még van mellette más melóm is, így Éva melójának csak az ötödét fogom megkapni. Maszkimum a felét. de az egészet?! Az rengeteg! Sokszor előfordult, hogy amikorra beértem az irodába, ő már dolgozott és amikor mentem, ő még dolgozott! Jézusom! Ott fogok lakni egész jövő hónapban! Királyos lesz!

 De azért most még inkább izgalmas! Meg persze tök jó, hogy ennyi bizalma van a főnökömnek irántam! 

Meleg volt a kasszánál

 Tegnap, meló után beugrottam az Aréna plázába ügyintézni, meg vásárolni a Tuskóban. Zöldséges lapcsánkát készítek a holnapi kirándulásra, meg hogy itthon is legyen néhány jó falat. De amíg molyoltam a boltban, azalatt rájöttem, hogy a pár forint megtakarítás miatt nem fogok száz kiló cuccal végigbumlizni Pesten! Így csak néhány finomság és egy fogkrém került a kosárba. A pénztárnál két srác állt előttem. Tőlem fiatalabbak voltak és éreztem, hogy valami megmagyarázhatatlan (erő?) dolog miatt érdekesek lesznek számomra. Pedig akkor még csak egy gyors scan-en voltam túl. Az egyik srác magas volt és erősebb testalkatú, de nem kövér. Olyan kisfiúsan aranyos arccal. A másik srác pedig inkább a külsejére igényes, belőtt sérós srác volt. Szürke, óriás nyakkivágású pólóban volt, mely alatt a mellkasa nagy része premier plan-ban volt. Ekkor vettem észre, hogy a mellkasán  és az arcán is egyaránt 3 napos borosta volt. Mondjuk a felső testén diszkrétebben szétszórva. Az jutott eszembe, hogy annak idején a Füles újságban voltak ilyen pont-összekötős játékok. Ha Zseninek ilyen lenne a mellkasa én, amíg alszik, biztosan összekötném ezeket a pontokat, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen kép jön ki a végén...

 A magasabb srác kicsit túlvezérelt volt, mert a kezében lévő szürke felmosó vödör valahogy túl snassz volt, hogy a fülénél fogja. Elkezdte hát dobnak használni. Nem zavarta, hogy ott állok mögöttük, illetve az oldalán, mert aztán már féloldalt állt a pénztárnál. Az alacsonyabb, sérójára igényes srác rászólt, amikor észrevette, hogy észrevettem "Őket". A magasabb pont lesz@rta, hogy ott vagyok. Láttam rajta, hogy az "És akkor mi van?" kérdés fut át rajta. Sőt! ezután még jól meg is símogatta (provokálva engem ! :) ) a szürke pólós bal vállát és lapockáját. Kétszer is, hátha kétségeim támadnának. Eloszlatta őket. :) 

 Ezután, csak hogy teljes legyen az őrület, felvette kalapként a vödröt a fejére. Eddig bírtam fa arccal. Elkezdtem mosolyogni. Ekkor szó nélkül beleegyeztem, hogy csak nyugodtan csinálja a túlvezérelt a műsort, mert inkább élvezem, mint zavarna. Meló után, meg különösen jól esett, hogy elterelődik a figyelmem. Nagyon kis kedves párocska volt! Jó volt látni őket. Olyannyira, hogy majdnem utánuk szóltam, hogy ha nem sietnek, akkor üljünk le egy üdítő mellé, mert érdekesek és aranyosak voltak. Meg persze jó lett volna a hozzám hasonlókkal beszélgetni. De meló után voltam, le volt lakva az arcom is és ráadásul úgy is voltam felöltözve, mint valami biztonsági őr. Így hát felejtős lett a meghívás. Már bánom.

 Majd legközelebb! :) Akkor már nem leszek mulya és szólni fogok. 

Vagy ha éppen olvassák a srácok, akikről szó van, akkor jelezzenek bátran!  

I love Russia, Part XIII. - Tbilisi Massage

Grúzia fővárosában, Tbilisziben, azaz თბილისი-ben az 1800-as évek végén, egészen pontosan a 90-es évek elején járt egy jó szemű és kíváncsi fotós. Ott kapta le a következő férfiakat, akik egy fürdőben voltak. Az egyik barát a másikon szeretett volna segíteni, hogy megfeszült izmait kicsit lazítsa. A masszázs egy új megközelítése látható a következő fotósorozaton. Az izomlazításban teljesen kezdő barát, hogy mekkora sikert aratott a masszázsával, a mai napig rejtély. Aki kipróbálta a következő képsorokat élőben is, szóljon! :) A frizurát, viszont nem szeretném, ha divatba jönne! :P