Nem unatkozom

Már régen nem írtam. Ennek többnyire az az oka, hogy belepett a hó. Dolgozom, tanulok a tanfolyásokon, vizsgázom, újból bejött két házidoli, természetesen rövid határidővel, utazok hetente kétszer, sztorizgatok az ősöknek és a Poczokfalvi rokonoknak, és ha találkozunk, akkor Zseninek is próbálok az agyára menni. 

A tegnapit már letudtam. És most is erre készülök :) Megyünk vár és/vagy bortúrára negyed óra múlva. Még egy arcot fel kell raknom a fejemre, ami vállalható lakott területen belül, aztán uzsgyi! 

Mindenki legyen jó! Élvezzétek a napsütést, a nyárelő hangulatát, a terasz árnyékát és a kellemes hőfokú bort a kedvesetek mellett!

Majd még írok! 

Csókcunami!

8 - восемь többet lát :)

 Nyolc napja vagyok Pesten. Ennyi idő után egy új városban már nem szoktak lenni negatív érzéseim, de itt vannak. Nyolc nap alatt már bejárom a várost, megismerem a főbb támpontokat, hogy eligazodjak, ismerős arcokkal futok össze. Itt lehet, hogy erre 80 nap lesz szükséges. 

 A hétvégén beszéltem erről Zseninek. Meséltem neki, hogy a szemem nap, mint nap keresi az ismétlődő, s emiatt számomra valamiféle biztonságot sugalló dolgokat. Megnyugtató volt látni, amikor itteni életem második munkanapján is láttam reggelről azt a bácsit a temető mellett, aki a járdát takarította és húzta maga mellett a kukát. Megmosolyogtam, amikor megláttam azt a fiút futni a villamos után, aki előző nap is majdnem lekéste. És ma sem vettem meg azt az óriás islert, amit már korábban is láttam egy kirakatban, pedig cukormázból még szemeket is tettek rá! 

 Keresi a szemem a biztos pontokat, hogy megnyugodjon a lelkem: jó helyen vagyok, nem vesztem el! 

 Ma viszont a szemem egy kicsit rossz irányba nézett, emiatt egy kis kitérővel találtam rá a már ismert utamra. Egy külső helyszínen oktatnak engem és még néhány sorstársamat. A múlt héten saját magam találtam meg a sulit, ami sikerélményt adott. Ma viszont a suliból kilépve a séta közben elmélázhattam, mert benéztem egy kereszteződést és egyszerre nem tudtam merre is járok. Illetve azt éreztem, hogy korábban a bal felőli utcába kellett volna fordulnom, de ahhoz már eleget mentem, hogy eldöntsem: már nem fordulok vissza! Tovább mentem és az első utcán balra kanyarodtam. Az eredeti célomtól úgy 4 utcányira kerültem el. Ez a négy utca viszont a nyócker Jumanji-jában volt. Nem féltem, de nem is voltam nyugodt. Akkor meg pláne nem, amikor egy jóllakott, melegítős és erősen piás cigány faszi egy csajnak mutogatni akarta előttem az oldalát (kicsit dűlöngélve), hogy lássa milyen nyoma maradt, amikor a (a nevet nem értettem, de valami mehikói hősszerelmes neve lehetett) jól szétrúgta az oldalát, amiért ő záros időn belül ki fogja őtet nyírni. 

Tényleg nem volt bennem félelem! 

Amikor viszont jött velem szembe 3 alkalommal is egy-egy 20-on évesekből álló galeri, akkor már a szám kezdett kicsit kiszáradni. Nem voltak könnyű percek ezek! 

 Jaj! Még nem is mondtam, hogy hol lakok! A nyóckerben az Orczy-téren. :) Pazar, mi? Egyébként nem annyira gáz ez a rész. Nappal legalábbis. Este meg nem nagyon járkálok. 

 De van ám a szemnek kellemes látvány is errefelé. Kedvelem a koreai sorozatokat (is). Itt aztán van néhány olyan legény, akik akár abban a sorozatban is játszhattak volna! És persze vannak olajos bőrű arab telivérek is. Igaz némelyiknek az arca elé abrakos tarisznyát lehetne kötni, de a maradék nagyon kellemes látványt nyújt! 

 Persze mielőtt valaki már morfondírozni kezd, hogy én rajtuk morfondírozok, az fejezze abba, mert felesleges időpocsékolás. Csak scannelem őket és semmi több. Lénygében ennyit tudok tenni összességében, ami emlékeztet arra, hogy én a fiúkhoz vonzódom. Dolgozom, tanfolyásra járok, itthon pedig  nem nyit ajtót Zseni, ha felérek. Marad a mozizás. Legálisan.

 Legalább is addig, amíg Zseni úgy fel nem pörgetem az ilyen bejegyzéseimmel, hogy feljön és jól összeköltözik velem, hogy szemmel tartson! :) Így lennénk egy kis ideig 8 szem közt.

I love Russia, Part VIII. - Rulon Oboev képei

 Nem sok mindent tudok erről a jó szemű fénykép készítő mukiról, de azt tudom, hogy a képei egytől egyig kitűnő kompozíciók. Nagyon élvezem a munkáit, mert történetük van. Most az én gondolataim olvashatók a képei alatt, melyek nem feltétlenül igazodnak a fotós eredeti elgondolásához. De ez nyilván az ő hibája :)

"Te jány én meg fijú. No mizu, mizu, mizu?"

Első és második munkanapom

 9-re megérkeztem az új munkahelyemre. Mondhatnám, a multihoz. Egy valag papír kitöltésével indult a nap. Jó érzés volt olyan A/4-es lapokat látni, amelyen szerepeltek olyan kifejezések, mint "határozatlan időre", "teljes munkaidő", "havi bruttó" és persze a nevem és a munkaköröm is. Tegnaptól Jövedelemelszámolási szakelőadó I. a titulusom. Konkrét helyem még most sincs. Főnököm hezitált még hétfőn is. Az egyik helyre szán, d a másik helyen kellene most igazán a segítségem. Azt mondta, hogy mára eldönti.

 Elindultam kísérőmmel és a másik új felvételissel, Edittel papírjainkat elintézni. Persze egy papírt otthon hagytam a tanyán, úgyhogy majd lesz egy köröm haza. Úgyis kell még otthon is ügyintéznem... Papírügyek után átadtak kettőnket a kisfőnökünknek, aki körbe vitt engem és Editet a Béres részen. A kisfőnökünk szülinapja éppen tegnap volt, úgyhogy kisvártatva egy nagy ünnepi zsezsgésben találtuk magunkat. Persze a felhomályosítsunk abbamaradt és mindenki ünnepelt. Mi pedig álltunk megszeppenve, mosolyogva. Vicces volt. Később. Kb fél órával ez után, amikor már tényleg az effektív munkáról beszélgettem az új kolléganőimmel, egyszer csak valaki jött, mint a hurrikán, majd azt mondta, hogz szedjem össze Editet, mert nekünk még ma egy tanfolyáson ott kell lennünk, ami már 2 órája tart!

 Mentem, szedtem össze Edit, majd elindultunk. Edit sem ismeri Pestnek azt a részét, ahová mennünk kellett. Én meg egy egyenes utcában is eltévednék... Jó páros voltunk. Nevettünk is ezen. De azért csak megtaláltuk az oktatási központot. Besomfordáltunk, kaptunk két szabad számítógépet, meg egz laza, majd 200 oldalas anyagot az SAP rendszerről. Remek volt tök hülyén ott ülni a népek között... :) Ma pedig a zanzából és gyakorlatból vizsga is volt. Nem volt a tanár úr nagyon szigorú és gonosz az írásbelit tekintve. Sőt! :D

 Csak emiatt sikerült az elmélet és a gyakorlat a 2 napos gyorstalpaló után 95%-ra. Ezúton is köszi! :)

 Ma még mindig nem tudom, hogy mi lesz velem. Gabi, akit már kolléganőnek hívhatok elmondta, hogy ő is besszélt a főnökömmel, aki lát bennem fantáziát és azon gondolkodik, hogy kiképeztet koordinátornak. Szerintem a főnök valamit félreérthetett ay interjú alatt! :))) De azért jól esett. Igazából szerintem a korábbi multinál történt ténykedéseimet értékelte másképp. Én meg nem akartam őt kijavítani... Innen ered ez az egész. Hátha bejön majd ez a kis félreértés és még a végén feltörök, mint a talajvíz!

 Az élet velem nem egyerű. Erre már kezd a főnök is rájönni. Viszont láthatóan tervei vannak velem. Ki tudja mit hoz a jövő?!

Megérkeztem Budapestre

Zseni arca még most is előttem van, amikor a vonatom mellett áll és mosolyával, tekintetével bíztatott: Minden rendben lesz! Nem is lennék Poczok, ha csak úgy simán felérkeztem volna. Túl az elválás fájdalmán egy izgalmas kalandtúra vette kezdetét 2012.04.15-én, vasárnap..

 Eredetileg a vonatom egy gyors csatlakozás után 8 óra körül futott volna be Pestre. Volna... A csatlakozás helyén a hangosba bemonták, hogy a vonat, amire várok kb. 15 percet fog késni műszaki okok miatt. Ez így is lett. Öcsémnek, Ricsinek jeleztem, hogy csak fél és 3/4 9 magasságában lehet majd nekem örülni. A vonat megjött, felszáltunk sokan. Még a fülem felével hallottam, amikor az egyik muki azt mondja a másiknak, hogy ne ezzel a vonattal menjenek, mert ez nagyon tömve szokott lenni. Én felszálltam, a vonat töve volt. Nem is akartam az ajtótól messzebb menni, mert két táskával nem akartam senki térdét szétverni. Már amásnapon gondolkodtam, amikor a vonat hosszan dudált. Arra gondoltam, hogy egy forgalmas átjáró jön. Mint általában, ilyenkor szoktak ennyire tülkölni. De mivel a vonaton voltam természetesen a papírforma nem érvényesülhetett...

 Rákosligetnél valaki a vonat előtt volt, amikor az nagy sebességgel be-, majd ráfutott. Valószinűleg bibis lehetett valamije az illetőnek, mert a vonat ráfékezett. Jöttek a mentők, az információ pedig nem. A mobilizált ifjúság persze 5 perc alatt kiderítette, hogy valaki több részletbe került, mint az emberek többsége. A vonat vége felé utazó haverok jelentették az esetet, hogy a kalauzt lehívták a rendőrök... Ekkor már állhattunk úgy 10 perce. Senki nem szólt a népeknek, hogy hát bocs, de nem megyünk tovább, mert tragédia történt... Ez kissé dühített. Az utazóközönség egymásnak adta tovább az információt. Kellemesen csalódtam a népekben, akik nem hőbörgéssel fogadták az esetet, hnem kultúráltan szedték összefele a motyójukat, majd egymást informálták az opciókól, hogy ki hogyan és merre juthat tovább.

 Ez persze a parasztnak, mint nekem, semmit sem mondott. Kódolva beszélgettek. "Menj a 276-ossal végig, onnan meg a 2-essel..." Persze megélve az estét, már n is tudom, hogy mit jelentenek ezek, de akkor még nem sok mindent mondtak ezek a számok. Ezt dekódolta Ricsi barátnője a telefonba, amikor felhívtam ő, hogy itt vagyok, ez történt, de azért már ott lennék nálatok...

 Még egy laza óra utazás és séta után meg is érkeztem 10 óra előtt...

I love Russia, Part VII. - Gazdasági hírek :D

 A következő kisfilmben egy kellemes kinézetű fiatal férfiember gazdasági híreket mond. Ezt a barátja unalmasnak találja ezért egy kicsit színesebbé teszi az Alfa Bank közepén beszélő emberférfinak a mondandóját azzal, hogy paravánnak használja őt. Ez ellen láthatólag nincs kifogása a gazdaság izgalmait firtató humanoidnak, noha nem erre számított, amikor egy férfi került a háta mögé. Mindenki érdeklődve nézze!

Egy óra múlva indulok

 Már csak egy óra választ el engem az indulástól. Minden szükséges dolgot összepakoltam (legalábbis bízom benne). Lelkileg erős vagyok, szemeim csillognak, szívem virágba van borulva, optimizmusom erős, a hitem önmagamban növekszik. Nagyon bízom benne, hogy minden jól fog alakulni, hiszen végül is sem a holnaptól rám váró feladatok, sem a távolság, sem az újdonság nem riasztott el annyira, hogy meghátráljak egy lehetőségtől, ami kínálkozott.

 Egy kicsit büszke vagyok magamra! Utoljára még huszonévesen vettem a nyakamba az országot. Elsősorban akkor még a kaland vonzott, ami mellett dolgoztam. Most egy kicsit fordítva lesz a dolog. A munka miatt indulok el, ami kalandokat fog eredményezni. Kalandos utam/utunk lesz ez Zsenivel. Belépünk a türelem, hűség és új lehetőségek kalandparkjába!

 Egy óra és indulok. Már tegnap búcsúzkodtam néhány embertől, pedig nem akartam. Nem Dél-Afrikába megyek! Csak pár km-rel arrébb. Igaz, haza sem fogok minden nap jönni, de azért fura az az érzés, amikor azt mondják, hogy ne felejtsem el őket, meg hogy sűrűn jelentkezzek. 

Magamnak ellentmondva, Zsenitől viszont el kell búcsúznom. Talán éppen amiatt, mert most a kettőnk életében egy kicsit a múlttól is el kell búcsúzni. 

 Áááh! Nagyon fura ilyeneket is írni. abba is fejezem. Megyek és becsapok az arcomba egy kávét. Még egyszer leellenőrzök mindent. Elbúcsúzom az ősöktől, aztán irány Budapest!

Napi Poczok 12.04.14. - Dance and the City

Sex and the City, azaz tökéletes magyar címadással Szex és New York című sorozatot egy időben szerettem nézni, majd meguntam. Az összes rész kábé erről szól:

"- Áááá! De rossz egyedül! 

- ...

- Hopp! Szerelmes lettem!

- De hát nem illetek egymáshoz!

- Hmm, tényleg. Megint szingli lettem.

- Áááá! De rossz egyedül!"

Tehát e remek sorozat után szabadon a következő képzuhatag címe legyen:

Dance and the City - Tánc és New York

 

ReStart

 Tegnap kora estére ígértem magam, de annyira fáradt voltam és a netem is vacakolt, hogy egy sort sem írtam. Ezt most bepótolandó következzék a korábbiakkal ellentétben már betonbiztos hír:

 Hétfőtől, végre 100%, hogy újra munkába állok! 

Reggel 9 órától ismét lesz munkaviszonyom, ami azt is jelenti egyben, hogy rendeződni fogok anyagilag. Legalábbis őszig, amíg tart a fix törlesztő részletem. Most igyekszem kiélvezni az új munkahely adta élményeket. Annyira vártam már ezt a régi-új érzést! 

 Tanulhatok ismét, mint a güzü. Fősuli után azt gondoltam, hogy leteszem a nyelvvizsgát, aztán abbafejeztem magam a tanulás terén. Ez persze nem így lett. Azóta minden évben tanultam valami újat, ami egy szakmához kell. Pedig én már nem szándékoztam könyvek, jegyzetek felett görnyedni éjszakákon át. Csak úgy öregesen gondoltam az életem hátralévő részét: dolgozom, hazamegyek, élek, pont. Persze így lehet, hogy unalmasabb lenne az élet, de szeretnék néha "unatkozni" - gondoltam egykoron.

 De én az elmúlt időszakban már jól kiunatkoztam magam. Jöhetnek az új izgalmak!

Hétfő. Reggel 9 óra. Budapest. ReStart. 

Poczok ismét állományba kerül!

Most összekészítem a papírjaimat. Bepakolok egy hétre való ruhát. Készítek egy listát, hogy semmi se maradjon itthon, ami kellhet. Ez persze biztosan nem lesz így, mert a szita agyam miatt, mindig valami fontos itthon marad, bárhová is utazom.

 Azt, hogy Zsenitől távol leszek, már megbeszéltük. Egyébként sem kellene emiatt aggódnunk, mert sem ő, sem én nem fogunk unatkozni. Én munka után vagy öcséméknél leszek Pesten, vagy hazautazom. Ezek majd kialakulnak. Annyira izgalmas lesz az életem a következő napokban! Ha nem izgulnék annyira a változás miatt, akkor lehetne velem fogatni madarat. Igazság szerint a változásoktól a frászt kapom, de majd megszokom, edzett leszek előbb-utóbb. Az a lényeg, hogy a holtpontról elmozdulni látszik az életem!

Coming soon!

 Nagy bejelentés hamarosan! Csak először Zseninek kell elmondanom!

(nem vagyok terhes, még mielőtt valaki erre gondol)

(bár ez tényleg szenzáció lenne!)

(mármint az, hogy terhes vagyok)

(menjetek a közértbe, meg ügyet intézni! kora este jövök. ha tudok)

I love Russia, Part VI. - Légkondi szerelés

Jómunkásemberekkel tele van a világ. Ahogy kaszkadőrért sem kell ezer km-ket sem utaznunk kishazánkból. Az őrülteket pedig meg sem kell említenem. elég ha elsétálok az első tükörig...

De ha eme tulajdonságok egy emberkében vannak belezsúfolva, az már fényképeznivalóan izgalmas tud lenni! 

Valószínűleg a következő képsorozat készítője is erre gondolt, amikor beszaladt az ablakból az íróasztalához, hogy elkészítse a következő képsorozatot!

 Lehetőség szerint ne utánozzuk a képsorozat főszereplőjét!

 Érdekes megfigyelni az alsó szomszéd árnyékolástechnikai megoldását! :) Klatty a képekre, ha jobban szemügyre akarod venni a légkondiszerelőt!

Húsvét - dolgozatok - találkozó - arc-suba

 Eltelt a húsvét. Reggelről próbáltam menekülő utat keresni az anyámat lájkoló, büdös pacsulikkal felfegyverkezett rokonok elől, de nem ment. Bár kaptam meghívást két barátnőmtől is, de amíg elutaztam volna hozzájuk, addig el is telt volna a kritikus délelőtt, úgyhogy maradtam. Egy dupla adag tejszínes kávéval és néhány tepertős pogival bezárkóztam a kisszobába, hogy ne kelljen magyarázkodnom, hogy miért is nem megyek büdös, alkohol és illóolaj tartalmú vizet lötykölni azokra a nőismerőseimre, rokonaimra, akik szintén utálják ezt az egészet.

 Ehelyett a FB-n elérhető csajokkal beszélgettem, lelket segélyeztem, viccelődtünk. Teljesen jó volt addig, míg egy távoli rokongyermek rám nem kérdezett anyámnál, aki ügyesen hárítva azt mondta, hogy nem is tudja éppen merre császkálok. A kölök nem ette meg anyu szövegét és rámnyitott. Éppen Adrival beszéltük meg egy találkozás esedékességét, meg az általános anyóskérdést, amikor a "Hát te meg itt vagy?" kérdés után egyszerűen el kezdte olvasni a beszélgetésemet a leányzóval. Mivel a család hallótávolságon belül volt, nem tömhettem az arcába a nyuszis kölnijét a gyereknek! Bosszantott, hogy bunkó paraszt már 12 éves korában! Ekkor kitessékeltem őt a szobából és csatlakoztam a süti és üdítő köré ültetett népekhez. De legalább egyben letudhattam őket az "Én már nem bohóckodom." válaszommal, amikor néztek nagyon, hogy nem gálába vágva vagyok ezen a szent napon, csak úgy putrisan. Melegítőnaci és hosszú ujjú felső, arcomon kisebb subafoltok, hajamba pedig a gólyák is beköltözhettek volna.

 Nem vagyok általában véve igénytelen, de aznap reggel, amikor felébredtem - úgy 9 körül, mert mostanában nem megy az alvás, úgy fáj a fejem éjjelente - már anyu tollászkodott a fürdőben. Amíg renoválta magát, addig elkészítettem a kávémat és a harapnivalót is megmikróztam, majd bevittem a főhasiszállásra :). Anyám a fürdőből ki, én a szobából ki, bejárati ajtó előtt népek csöngettek, én a szobába be, anyám az ajtót ki, népek pedig be. Én meg maradhattam lelakottan, mert az újabb tatárok ennek a csoportnak a kezéből vették át a stafétát. Vagyis a kilincset.

 A húsvét délelőtt eltelt, műmosolyt letöröltem az arcomról, majd elvonultam a szobába ismét. Ablakot nyitottam, mert a főtt tojás, a sonka, a süti és az ideggázzal tuningolt kölniktől rosszul voltam. Folytattam a korábban megkezdett, más helyett bevállalt házidolgozat follytatását. Illetve csak a szakirodalom olvasását. 

Múlt hónap közepén 6 dolira kaptam felkérést. 3 könnyedebb és 3 szopókásabb megírására. A könnyűket már letudtam. A nehezét meg apránként rakom össze. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy az eddigi dolikra ötösöket kaptam! :))) Volt egy doli, amiben szakirodalomként egy olyan ember művére utaltam (és tettem egyértelmű utalást az okos fejére), aki történetesen a tanára is a lyánynak, aki helyett megírtam! Tök vicces volt ezt utólag hallani! De legalább a nyelvcsapások miatt neki is jobb lesz!

 Most is épp egy szopókás dolin járatom az agyam, valamint a hozzá kapcsolódó kérdőíven, ami azzal foglalkozik, hogy mi lehet az alap ok, amiért konfliktusok alakulnak ki egy oktatási intézményben? Kik között és milyen mélységű a porbléma? Józan paraszti ésszel megoldható-e, vagy inkább bízzuk az igazgatóra, akinek a seggében van néhány tanár nyelve? Egy igazgatóra, aki nem ért meg egy ilyen útvonalat sem  d:\Saját\Dokumentumok\Hogyan ne legyek ostoba igazgato.doc ???

 Nehéz egy olyan kérdőívet összeállítani, ami nem egyértelműen arra utal, hogy minden belső feszkó amiatt van, mert az igazgató egy ostoba, érzéketlen, logikátlan, befolyásolható hernyó. 

Nem könnyű. ezen tipródom már tegnap óta, de majdcsak megoldom ezt is valahogy! Ráadásul a suba is még mindig a képemen van! 2 óra múlva pedig Zsenivel kellene találkozni. És még az is lehet, hogy zuhi lesz és el fogunk maradni az eső miatt.

Ki kellene próbálnom egy szőrtelenítő krémet az arcomon...

Ha valakinek van tapasztalata... Előre is köszönöm! :*

KöltészetNapi Poczok 12.04.11.

Wislawa Szymborska versei közül néhány csemege a Költészet napja alkalmából

1923-ban született lengyel költőnő, 1996-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

 

 

Az élet, kapásból

Az élet, kapásból.

Előadás próbák nélkül.

Test igazítás nélkül.

Fej gondolkodás nélkül.

Nem ismerem a játszott szerepet.

Csak azt tudom, enyém és felcserélhetetlen.

Már csak a színpadon találgathatom, miről szól a darab.

Gyenge felkészültség a megtisztelő élethez,

nehezen bírom a cselekmény diktálta iramot.

Improvizálok, pedig utálom az improvizációt.

Lépten-nyomon saját tájékozatlanságomba botlom.

Életmódomról lerí, hogy mucsai vagyok.

Ösztönösségem dilettánsra vall.

A lámpaláz mentsége csak még megalázóbb.

Az enyhítő körülményeket kegyetleneknek érzem.

A vissza nem vonható szavak és mozdulatok,

a meg nem számlált csillagok,

a jellem, mint egy futtában begombolt kabát –

íme a kapkodás gyászos következményei.

Ha legalább egy szerdát időben begyakorolhatnék,

Vagy újrajátszhatnék egy csütörtököt!

De már nyakamon a péntek egy ismeretlen forgatókönyvvel.

Rendben van ez így – kérdem

(kissé rekedten,

mert ki sem köhöghettem magam a kulisszák mögött).

Csak ámítás, hogy futó kis vizsga ez

egy ideiglenesen berendezett helyiségben. Nem.

Állok a díszletben, és látom, milyen masszív.

A kellékek precizitása gondolkodóba ejt.

A forgószínpad már hosszabb ideje működik.

Sorra kigyúltak rég a legtávolabbi csillagködök is.

Ó, semmi kétség, ez a bemutató.

És akármit teszek,

már örökké az marad, amit tettem.

     Csordás Gábor fordítása

Hagyma

A hagyma egészen más.

Neki nincs belseje.

Ő ízig-vérig hagyma,

a hagymaság teteje.

Kívülről hagymaforma,

velejéig hagymányi:

ha magába néz, nem fog

semmi ijesztőt látni.

Mibennünk idegenség,

alig bőrlepte vadság,

intern inferno rejlik,

anatómia grasszál;

a hagyma bent is hagyma,

csavaros zsigerű,

sokszoros meztelenség,

legmélyig önszerű.

Vitathatatlan lét ő,

sikeres mű a hagyma,

a nagyobbnak kisebb,

csökkenő a tartalma;

elsőben második, majd

harmadik, negyedik van,

centripetális kvintett,

kórusba álló visszhang.

A hagymánál ékesebb hast

nem látott a világ.

Ön-dicsőségére körül-

glóriázza magát.

Bennünk: idegek, nyálkák,

zsírok és rejtelmesség,

s nekünk nem adatott meg a hülye tökéletesség.

 Kerényi Grácia fordítása

A három legfurcsább szó

Ha mondom, Jövő,

első szótagja már Múlt.

Ha mondom, Csend,

megsemmisítem.

Ha mondom, Semmi,

valamit teremtek, aminek nem ad helyt semmi Nemlét.

Egy szó a lélekről

Van lelke az embernek.

Senkinek nincs szakadatlan

és mindörökké.

Napra nap,

évre év

eltelhet nélküle.

Olykor csak elfészkelődik

a gyermekkor rengéseiben, félelmeiben

hosszabb időre.

Ritkán segédkezik

fáradságos tetteink idején:

bútormozgatáskor,

bőröndcipeléskor,

vagy ha szűk cipőben kutyagolunk.

Kérdőívek kitöltésekor,

húsvagdaláskor

többnyire szabadnapos.

Ezer beszélgetésünk közül

egyetlenegyre ha ellátogat,

és arra sem okvetlen –

szeret hallgatni.

Ha sajdul a testi fájdalom,

titokban lelécel.

Finnyás:

nem szívesen lát minket tömegben, –

fölényünk kicsikarása, érdekeink lármája

undorítja.

Öröm és bánat

az ő szemében nem más-más érzés.

Csak a kettőben együtt

van jelen.

Számíthatunk rá,

ha hosszasan habozunk

és mindenre kíváncsiak vagyunk.

Az anyagi világból

az ingaórát és a tükröt

kedveli: ők serénykednek akkor

is, ha senki nem nézi őket.

Nem mondja, honnan ered,

s hogy majd hová ködlik el,

de vár, vár minden ilyen kérdést.

Úgy tűnik,

nekünk őrá,

neki miránk –

szükségünk van egymásra.

Adalékok a statisztikához

Száz emberre jut

aki mindent jobban tud

– ötvenkettő;

aki minden lépésnél szorong

– csaknem az egész maradék;

segítőkész,

ha nem tart sokáig

– pompás, negyvenkilenc;

aki folyton jó,

mert más nem is lehet

– négy, talán ha öt;

aki irigység nélkül csodál

– tizennyolc;

aki folyton retteg

valakitől vagy valamitől

– hetvenhét;

aki képes boldog lenni

– jó húsz, legfeljebb;

aki egyedül gyámoltalan,

de csordában bestia

– bizony, több mint a fele;

aki kegyetlen,

ha a körülmények kényszerítik

– ezt legjobb nem tudni,

még úgy sem, átabotában;

aki a kár után okos

– nem sokkal több,

mint aki a kár előtt okos.

aki semmit nem szűr ki az életből, csak dolgokat

– negyven,

bár csalatkoznék, szíves-örömest;

aki meghajlik, aki szenved,

egy csepp világ nélkül a sötétben

– nyolcvanhárom,

előbb vagy utóbb;

aki szánalomra méltó

– kilencvenkilenc;

aki halandó

– százból száz.

Ez a szám egyelőre nem módosul.

Báthori Csaba fordításai

I love Russia, Part V. - A Fél-Híd

 Valahol az ország mélyén van egy fából készült, furcsa építmény. Egy dombtetőn áll és a Remény fél-hídjának nevezik. Igazából semmilyen logikus magyarázata nincsen, hogy miért építették meg és hogy miért pont oda. egyszerűen csak van.
 A monumentális alkotásnak gyakorlati célja sincs sok. Viszont roppant érdekes. A dombtetőn elkezdett híd a táj felett egyszer csak abbafejeződik. Pedig alapanyag van a környéken bőven...

HúsvétvasárNapi Poczok 12.04.08.

Mint a mókus-minta

 Tegnap, ameddig jó idő volt, Zsenivel egy ligetben töltöttük el az időt. Beszélgettünk kellemes dolgokról. Ilyen volt példuál az, hogy álmodtunk már mind a ketten az Armageddon eljöveteléről. :) Komolyan! Ez is téma volt a sok más mellett. Bizony, időnként nálunk is előferdül, hogy nem a legáltalánosabb témákat vesézzük ki. És bizony ilyenkor nem lehetne rólunk egy vattacukor ízű dalt írni. Például egy ilyen gyönyörűséget! :DD

I LOVE YOU - Yutaka Ozaki

 Ezzel a dallal nem akartam büntetni senkit, csak demonstrálni akartam, hogy tegnap én és Zseni nem voltunk látványosan a szerelemre hangolódva. Leginkább úgy töltöttük el az időt, mint két jóbarát, akik érdekes dolgokról beszélgetnek, de ha lett volna egy átengedett hálószoba a városban, hát bizonyára kihasználtuk volna az ágyban rejlő lehetőségeket. 

 Mivel nem kért meg senki, hogy a hálószobáját vigyázzuk, amíg ő elutazik a nagynénikéjéhez Balatonalsófelsókirályász-ra, meg hát az az igazság, hogy nem is jártunk ez ügyben kérdőívezni a városban - így maradt a beszélgetés, a séta, a jó levegő, meg a végén az eső.

 De ezt senki ne értelmezze úgy, hogy nem éreztük volna jól magunkat! Sőt! Igazán mókás volt, amikor egy megamókust láttunk az egyik fa tövében. Megamókus. A fa tövében volt egy nagy, hosszú, bolyhos, rozsdás állatfarok meg a mókus, ami ránőtt. A mókus, amit gyermekkorom egyik kedvenc bábsorozata után Misinek neveztem el, két másodperc alatt a fa tetjére futott. Olyan sebesen és annyira kecsesen, hogy elájultunk. Rákattantunk a mókusra! A mókus a fák tetején, mint egy akrobata, ugrált egyik ágról a másikra. Lehetetlennek tűnő ugrásokat hajtott végre. Illetve az ugrás nem lehetetlen, hiszen az ember, állat, növény (pl. ugróbab :D) csak elrugaszkodik, lök magán valamennyit, aztán helyet változtat akaratlagosan. Jó esetben oda érkezik meg, ahová eredetileg gondolta. Rossz esetben pedig összecsapja magát sárral, vagy tehénszarral. De ezt inkább ne firtassuk! Ez az állat borzasztó nagyokat tudott ugrani! volt, amikor csak egy ágacska utolsó centijeibe tudott megkapaszkodni az ugrás után, de mégis megcsinálta! Le voltunk nyűgözve!

 Az viszont eléggé vicces lehetett a mellettünk elhaladóknak, hogy két ember a lombkoronát bámulva sétál a fák között és néha megállva csak annyit tud kinyögni, hogy Aztamindenit! Misi mókustól elég vicces lett az esőbe hajló délutánunk, amit még az álombéli Armageddonok ecsetelésével kezdtünk. 

 Idesmittelek egy mókus mintát vizuális etalonnak, ha valaki egy ligetben, erdőben, vagy kitömött állatok között fog sétálni mostanság.

Napi Poczok 12.04.06. - Mjuzik

Hogy mi a különbség egy jó és egy rossz előadás között?

Van millió példa. 

Én most mutatok egy rossz előadót és egy olyan dalt, amit egyre jobban kedvelek.

Először jöjjön az a példa, amit senki ne kövessen a Csillag Faktor műsorban!

Őt pár évre lecsukná a zenei rendőrség, ha lenne.

Sok társa volna a börtönben, ha múkodne ez a hatóság...

  

 

 És most jöjjön egy jó dal, jó előadásban, érdekes vizsgafilmklipremixbe ágyazódva. 

Szeretettel embedelem nektek!

I love Russia - Part IV. - Роберт Майлз - Children (исполняется на бандурах)

Robert Miles: Children c. szerzeménye egy egészen új köntösben. 

Zseniális!

Azt is mondhatnám, hogy ez a három férfi a band ura! De ezt a poént kihagyom, mert rossz szóvicc.

Egy kis szemkorbács következik.
A következő dalszerzeményt csak erős idegzetűeknek, illetve/és süket olvasóimnak ajánlom, akik nem féltik nemzőszerveiket (ha már a szemüket nem féltik, a fülüknek pedig már úgyis mindegy), amely funkcióját vesztheti a klipp megnézését követő két napban! A nótát azoknak a gyerekeknek szánom, akik rosszul viselkedtek, nem merték bevallani tettüket a szüleiknek, de mégsem szeretnék büntetlenül átjátszani a hétvégét.
Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a bácsi nyakában lévő tangóharmonika hangja - amit időnként a klip során nem csak nehezéknek használ - mennyire szépen szól, mintegy keretet adva a dalnak!
Viszont, ha más sem hallaná, az számomra megnyugtató is lenne.

Háttér

Aki szeretné az új hátteremet saját asztalán, kinagyítva poszterként a szobája, vagy vallási vezetője klubszobája falán is vizuálisan magáévá tenni az innen jól letöltheti nagy méretben. --) Klatty!

És mindenki örül!

Aki meg nem, az nézzen vissza az MTV videotárából egy Napkelte c. műsort! Majd rájön!

Áldás, Békásmegyer!

Napi Poczok 12.04.03. Húsvéti tipp

Hát, ha már ilyen magasak a tojás árak, akkor érdemes elgondolkodni a következő ötleten. Persze csak a vitaminbevitel miatt...

Festett almák
(pazar, mi?)

I love Russia - Part III. - Van képem hozzá

Egy 2011-es fotókiállítás győztes képei közül válogattam a számomra legizgalmasabbakat. 

Remélem neked is tetszeni fog e pár nyertes fotó!

A téma: Események, Mindennapi élet.
A képekre jól rá lehet kattintani! Bizony.

Görögdinnye, Moszkva.

Napi Poczok 12.04.02. - Besmitteltem egy videót

Schmitt ügynök vs. Smith ügynök

Megnyugodhatunk - Na, persze! ...

 Végre! Emberek milliói fújták ki tegnap a levegőt, amit Snitt Plagi Pál tegnapi, nagy bejelentés előtt letüdőztek. De úgy láttam, hogy még tegnap kora délutánig sem homályosította fel őt senki, hogy miért is volt ez a hiszti miatta országszerte. Nekem úgy tűnt, hogy még mindig nem fogta fel a plágium lényegét. Viszont a felszólalása, amelyben lemondott posztjáról nagyon érdekes, egyedi, az ominózus, várt mondaton túl, újat nem mondó volt. De ennyi felesleges és bárgyú magyarázatot még életemben nem (hazudtam! Torgyán doktor szelleme bevillant előttem!) keveset hallottam. Nem mondom, érzelmekre ható beszédet mondott. Végül is az értetlenség, a meglepődés, a felháborodás és a megnyugvás is érzelmek...

 Nem tudom, hogy ki és milyen célból túrt bele abba a kisdoktori dolgozatba, de én szeretnék végre egy olyan kormányt az ország élén, ahol olyan emberek ülnek, akik munkássága, eredményeik, előéletük nem kelt másban megütközést. 

Biztosan nincsen sok kicsiny országunkban az ilyen kvalitású emberből, de egy parlamentnyi azért csak akad!

A beígért bírósági hercehurcát és az új doktoriját nagyon várom! Bár szerintem előbb lesz armageddon, mint saját kútfőből előkapart doktori értekezés. Az viszont szembe került szappanhabként dolgozik bennem, hogy a köztársasági elnöknek járó juttatásokat ezek után is kapni fogja! Ezen még kellene dolgozni egy kicsit! Adófizetők pénzéből irodát, autót, testőrséget, bérdolgozatírókat... fenntartani?! 

Én most szólok! Engem ne is keressen meg, hogy helyette írjak meg akár egy fejezetet is! Nahát.