Szemtelen

"Én rózsaszínben látom a világot. De ez majd megváltozik, ha nem lesz begyulladva a szemem!"

 Úgy gondolom, hogy nem vagyok rossz ember. 
Ébren.

 De az irodában időnként előferdül, hogy a csajokkal egy kicsit szemtelen vagyok. Főleg a fiatalabbakkal. Tapasztalataim szerint igénylik a kis piszkos célozgatásokat és a kulturált bunkóságot. Ezt tőlem meg is kapják. Igény szerint. :)

Az egyik lány "leszúrom", hogy már megint munkát hozott. Ilyenkor van egy kis replika a részemről. "Nem hiszem el, hogy már megint munkát hozol! - morgok. "Itt mindenki azt hiszi, hogy én dolgozni járok be?" ... és hasonlók. A lány ezen mosolyog, örül nekem, megköszöni a munkám, majd megy és mosolyog.

A másik lány, akiről azt gondolom, hogy az előző műsorom nem hatná meg, próbálok egyezkedni vele. Megígértetem vele, hogy a hozott munka miatti szénhidrát vesztésem pótlása érdekében sütit fog nekem hozni. Amíg ezen agonizálunk, addig megcsinálom a melót. Jön, örül, megy.

A harmadiknak már ez sem lenne elég. Vele bunkózok. Ő az, akivel mindenki kedves, mert csinos nő. Harmincas csaj, akinek mindenki udvarol. Hát én nem. Nem dacból! Csak azért, mert én az ő helyében a nyalizást és a skalpvadászokat már unnám. Ezért én kedvesen bunkózok vele. ÉS SZERETI! fura, mi? Amikor jött ez a nő a hozott munkával, akkor megjegyeztem egy korábbi küldött emiljére, hogy valamit erősen benézett és, hogy szedje össze magát. Ha kiderül, hogy piál munkaidő alatt, és engem meg sem kínál, akkor a biztiőreöket kell, hogy hívjam egy szondáztatás miatt. Persze ő erre azt mondja, hogy én milyen bunkó vagyok, amit én hárítok. Jelzem neki, hogy piásan kimenni a napra nagyon veszélyes! Ezt persze aggódó színészi arccal. Ekkor ő már visítva nevet és a belépő kollegináknak rögtön magyarázza, hogy én miket mondtam neki. Én persze védem magam, hogy ő bunkózott engem, amikor nem is vagyok az. A csajok csak kamilláznak, a munkát hozó nő nevet, én pedig, amikor elvégeztem a melót az ő ügyével kapcsolatban, csak ennyit tettem.

 - Itt vannak a vackaid! Na, tipli az asztalomtól, mert takarod a napot! Nem érek rá dolgozni egész nap!

Ekkor a kollegina ismét nevet, majd megpróbál egy sallert adni a mappájával. Persze nem sikerül neki. Én pedig felkiáltok: - Biztonsági őrt kérek! Vezessék ki ezt az amazont innen!

 Szóval a napok jól telnek. A csajok rengeteg munkát hoznak. És még ott van a sajátom is. Meg Antiszoccal is tanulnom kellene. Ezt a sok feszkót ütöm el az irodában egy kis humorral. 

 Már, aki érti.

 Edit szerint a csajok, akik jönnek hozzám a melóval, mind szokatlanul mosolyogva jönnek. Ez az én érdemem szerinte. Én ráhagyom, hiszen ő ismeri a kolleginákat régebbtől fogva! A viccet is értik, szeretik és igénylik.

 Csak Éva mama nem. Ő tök félreértette a viccelődésemet. Ráadásul a napokban rászóltam - tényleg nem méregből! (ezt éppen a hangsúlyból is hallhatta volna!) -, hogy ne pakoljon annyi mindent az asztalomra, amikor fénymásol, mert már úgy néz ki, mint Bombay!

Ezen úgy besértődött, hogy kinn pukkadt a többieknek. Amikorkb. egy óra múlva kimentem, hogy főzzek vizet a teámnak, még akkor is csúnyán nézett rám. Akkor mondta, hogy meg vagyok változva. - Persze! - mondtam - Sármosabb és jobb képűbb vagyok minden nap. 

Azt mondta, hogy nem ilyen irányban változtam meg. Szerinte szemtelen lettem.

Szerintem nem, csak van aki nem érti a viccet, de ha gondolod Éva, keresek a táskában egy ostort és megfenyítem a hátam, ahogy megittam a teám.

 Mindenki nevetett ezen. Rajta kívül.

Talán ekkor tudatosult benne, hogy bizony a többiek nem így gondolják, s talán nem is így van ez! De már nem volt visszaút. Vállalnia kellett szavait, így mosolytalanul várta meg, hogy vissza vonuljak a kis irodába. Egy fél óra múlva viszont már jött, hogy iszom-e velük - a kintiekkel - kávét. Nemlegesen egyeztem bele, mert nagyon dolgoztam éppen. Edit ezt végignézte és elképedt. Korábban a teavizemmel bemenve elmeséltem, hogy kinn mi történt. Edit azt mondta, hogy most elvágtam magam Évánál, mert ő nagyon sértődékeny. Erre én azt mondtam Editnek, hogy ha valaki féreértett valamit, az Éva volt. Emiatt én nem kérek elnézést. Nincs értelme. 

Fél óra múlva, pedig már jön, hogy kávézom-e velük.

Edit elképedt. Ránéztem és azt mondtam neki: Látod, hogy nyalizik? Na, most akkor ki és mit csinált olyat, amiért bocsot kellene kérni? Látod, hogy mit tesz a sármom, meg a Clooney-hoz hasonlító fizimiskám?

 A nők többsége ribanc. - foglalta össze Edit a napokban látottakat.

 Én viszont nem vagyok szemtelen.

Egy hét Antiszoccal

 Egy hete már, hogy Antiszoc mellé kerültem a kis irodába. Két hete, pénteken jött egy emil, hogy a cég IT osztálya jóváhagyta a számítógépem átköltöztetését a kisebbik irodába. Nem repestem az örömtől, de nem is voltam kétségbe esve. Marcsi persze rögtön jött és anyáskodott. Verbálisan pofozott, mint egy pankrátort, hogy legyek erős és ne hagyjam magam. Antiszoc hülyeségeit nem kötelező elviselnem. Építsem le őt rövid időn belül, ha jót akarok magamnak.

 Ilyen és hasonló tartalmú aggódó monológokat hallgattam végig. Marcsit próbáltam meggyőzni, hogy nem kell félteni, majd ügyes és okos leszek. És persze egy ilyen "jó csákót", mint én nem akar Antiszoc maga mellől kitúrni, mert az neki erős presztízs veszteség lenne. Így tehát nem igazán félek, ha nem is rajongok az ötletért...

 Az elmúlt hét végül is eseménytelenül telt el. Legalábbis Antiszoc terén. Bár időnként lányos zavarban van, amit én élvezek. Látni. Olyankor egész vicces figura! A közös helyünkön is van kávéfőző, meg vízforraló. Előttem másfél méterre készíti el a kávéját, amit a múltkor erősen ki is lötykölt, mert zavarba jött.

Feldobta a kávét, majd előkészítgette a cukrot, a poharát és a tejport. Amikor sisteregve lejött a kávé és tölteni kezdte magának. Felém nézve odaszólt hozzám: Poczok! Kérdezhetek valamit? Én éppen egy adathalmaz rögzítésének utolsó adatánál tartottam, amikor felhangzott a kérdés. Pár pillanatig még pötyögtem, majd azt befejezve a forgószékemmel felé perdültem, rákönyököltem az asztalra, mélyen a szemébe néztem és csak annyit kérdeztem: Nos? 

 Ekkor ő a szemembe nézett és melléöntötte a kávét. Visítva érzékeltette velem a hirtelen keletkezett probléma nagyságát. Majd amikor a mosdó felé indult - mosdó is van az irodában! egy szekrénynek van álcázva! - megkérdezte, hogy kérek-e kávét. Eközben a derekával telibekapta a batár nyomtatónkat, amitől felvisított. Én pedig, mint egy kamera forogtam Edit irányába és moziztam az eseményeket. Amikor visszament - közben a vizes rongyot tartó kezével, igazgatta a sérót, mentse, ami menthető alapon - mosolyogva törölgette a kipocsázott kávét. Újból megkérdezte, hogy kérek-e a frissen főzött, élénkítő hatású italból. Az én válaszom így hangzott: "Presszó mennyiséget kérek, a kiöntőből a pohárba töltve. Esztrádműsor és irodaszerek rommá alakítása nélkül." Az arcom persze akkora volt, hogy vetíteni lehetett volna rá... Antiszoc arcára fagyott a mosoly. Majd egy fél pillanat múlva, amikor látta, hogy nem gondolom komolyan a fagyos tekintettel előadottakat, nevetve, visítva adta hírül, hogy mennyire elhitte és hogy én olyan izé vagyok!

 A kávé egyébként bűnrossz volt. De megittam, mert lusta voltam magamnak elkészíteni a granulátumos verziót. Viszont nem voltam szerényre állítva, így megmondtam neki, hogy annyira rossz volt a kávé, hogy vallatni lehet vele. Legközelebb én főztem neki egyet, amitől meg ő jajveszékelt, hogy mennyire erős és hogy ki fog ugrani a szíve. Mindenki issza a sajátját. Illetve én azért ma is ittam az övéből, csak mert lusta voltam főzni magamnak. 

 Ma délután, példuál zenét is hallgattunk a jutubról. Negyed hatig zsibbadtam benn. Délután 3 körül hozzák fel az aznapi postát! Gondoltam, ne maradjon reggelre sok melóm, odacsapok egy-két postának. Szinte mindet be is fejeztem! A vége felé már csak táblázatokat kellett apdételnem, ami közben Antiszoc zenét generált. Teljesen korrekt gitármuzsikát adott aláfestésnek. Majd azt mondta, hogy én jövök. adjak én le egy zenét. Rákerestem a jutubon Michael Bublé-ra, majd lejátszottam neki egy dalt, amitől nagyon bepörgött. Nagyon tetszett neki! Azt mondta, hogy szereti a jazzt. No, persze! - gondoltam nagyképűen. Jamie Cullum következett. Ismerte az előadót, de amit elindítottam dalt, azt nem. Amikor ő elindított egy Diana Krall számot, akkor hittem csak el, hogy szereti és imeri a jazzt, mint műfajt. Hallgattunk ezután más stílust is. Szólt Vad Fruttik, Anima Sound System, Maszkura... Közben még az eső is elállt. Elindultam haza. Eltelt egy hét Antiszoccal. 

A ruhat eszi az Mbert

 Megkaptam az első fizumat. Tök jó! Már el is csaptam belőle ruha vásárlásra néhány ezeret. Nem sokat. Próbálok gazdálkodni a kis pénzemmel, de ha van egy jó vétel, akkor azért azt igyekszem nem kihagyni. 

 Amikor felkerültem Pestre és mindenféle okosítón kellett részt vennem, akkor Szóismétlő - szóismétlő - Edittel - edittel - gyalog sétálgattunk a suliba, majd hazafelé. Ekkor láttunk két tök jó turit a Rákóczi úton a Blaha és a Keleti között, a Blahához közelebb. Már akkor megbeszéltük, hogy az egyik fizu után szanaszét túrunk mindent, hogy jó cuccokra leljünk. Mivel Edit egy elég gáz melót kapott, ami miatt már azon gondolkozik, hogy levelezési címnek adja majd meg a cég székhelyét, így egyedül mentem feltérképezni a ruhák garmadáját. Azon a napon vettem 3 inget, 1 pólót, 2 nadrágot a két turiban. Aztán visszafelé a 24-es villamoshoz menet bementem egy cipőboltba, ahol nagyon olcsón lehet nem igazán márkás, viszont egynyári (ún. instant - esővízben oldódó) cipőket kapni egy helyes, de erős csontozattal ellátott sráctól. Talán török ősei vannak. Ezt majd holnap megkérdezem, amikor is visszaviszem hozzá a cipőmet, mert gyanús, hogy nem fogja megélni a nyár végét. Kicseréltetem vele két papucsra, vagy törökmézre, vagy valami másra. Összesen 6400 pénzt költöttem mindezekre és a cipőn kívül minden cuccommal meg vagyok én is és a kolléganőim is elégedve. 

 Bréking nyúzként meg kell itt említenem, hogy Antiszoc Edit ma megemlítette, hogy ujjatlan felsőt is viselhetnék, mert nagy a hőség nálunk. Nincs légkondi, csak egy hőlégfúvóként funkcionáló ventilátor. A karomat illetően nekem vannak kifogásaim az ellen, hogy lakott területen belül lássák... Editet ez nem zavarná. :) Engem igen, úgyhogy ma is inget vettem fel. Bár lehet, hogy apránként akar csak levetkőztetni... 

 Visszatérve a magam megruházásához... Gabicának, a kolléganőmnek - aki nemrég még osztálytársként funkcionált - is elmeséltem tettemet. Ő a hírek és sikereim hallatán teljesen fel lett buzdulva. Ezért miatt a múlt héten együtt mentünk túrni. Vele nem egyszerű az élet a turiban! mutatom neki a tök jó ruhákat és mindegyikkel volt valami baja. Ez túl rövid, ebből kilátszik a hasam, ez túl szexi, ez túl ilyen, ez túl olyan...! Rinya, rinya hátán! Pedig mind tökéletesen állt volna rajta és nem is volt egy ruha sem putris kinézetű! Meg egyébként is, ha egy meleg pasi nem tudja, hogy mi áll a legjobban egy barátnőjének, akkor elkezdheti ásni magát elfelé! Legalábbis a legtöbbje. De, nem? De. A génjeinkben van a szépérzék! Ezért nem látott példuál engem soha senki, amint éppen a Fásy mulatót nézve együtt énekelek az akár melyik Zs-kategóriás "énekessel". 

A sokadik sikertelen próbálkozás után feladtam. Keressen magának szép gúnyát ez a lány egyedül! Külön utakra mentem és találtam is egy nagyon vad pólót. A nagy Ámerikában gyártották. Egyszerű, minimál felső. 

Fekete színű, mell részén ezzel a felirattal:

[marriage is 

        so gay]

Gabicával felröhögtünk, amikor megtaláltam, majd bedobtam a kosárba. Gondoltam felveszem a melóba, de ezt egyelőre még nem mertem megtenni. Sok a házas kolléga a cégnél. Nem akarom őket az elbaltázott döntésükre emlékeztetni. 

 Holnap ismét túrára megyek Gabival. Ha nem lenne ilyen rohadt meleg, holnap felvenném a pólót, hogy hirdessem az igét. :D

Munka, tanulás, összetört szív, CO

 Munkahelyemen állandó a változás. Nincs két egyforma, unalmas nap. A legfrissebb infók a következők:

- Antiszoc elkezdett betanítani letiltásos ügyintézőnek. Tök jól és érthetően magyaráz. Bár az utóbbi időben kicsit csapongó lett, de még bírom követni őt.

- Pénteken benézett a főnök az irodába. Szabadságok miatt 6 főből csak hárman voltunk benn. Csend, rend és béke volt nálunk. Ezen annyira meglepődhetett, hogy elfelejtette velem közölni, hogy beköltözöm a mostani héten a kis irodába Antiszoc mellé. Ez már ezer százalék. Onnan tudom, hogy az IT-s kollégák engem is betettek cc-be egy levelezésbe, ami arról szólt, hogy a most benn ülő kolléganő helyére teszik át az én számítógépemet. Vicces.

- Apró popó, szabadságok! Van egy valag szabadságom - meg egy valag plusz órám is -, amit valamikor ki kellene venni. A múlt héten kaptam én is egy mélt a csopveztől, hogy véssem oda a nevem mellé, hogy szeptemberig mikor szeretnék szabin lenni. A listán nem voltam rajta. arra gondoltam, hogy azért miatt, mert csak júliusban telik le a 3 hónapom. addig elvileg nem is lehetnék szabadságon, csak indokolt esetben. Tehát nem is foglalkoztam többet a dologgal, mint hogy futtassam egy kört az eszmémet. Másnap csereg a telefon, hívat a csopvezem a szabadságok miatt. Elregéltem neki, hogy a listán nem voltam ott az excel filében, ezért nem is feszültem rá a témára. Ő nézett egy kereket, majd gyorsan a filét is. Amikor látta, hogy igazam van, rögtön beillesztett engem is. Legalábbis a nevemet. Megbeszéltünk néhány napot, amik nekem nagyon szimpatikusak. Mindegyik hosszú hétvégét okoz! Augusztus 20 idején 5 napot nem fogok cégközelben lenni a tervek szerint! Báránybőr!!! Már csak az a kérdés, hogy ki fog engem helyettesíteni? Ugyanis csak akkor mehet el valaki szabira, ha van, aki helyettesítse. Nálam még nincs ilyen személy, hiszen a munkámat egyedül én végeztem és tanultam be eddig. Hagyom ezt a problémát a nagyokra. Majd megoldják ők! 

- Antiszoc szíve összetört, hogy nem reagáltam le kellő módon a közelségét. Ezt Szemes Mari mesélte, amikor másodszor is elmentünk szétcsapni magunkat a Derbybe. Állítólag már nem túrázik Edit agya többet rajtam... Én minden esetre nem nyugodtam meg ettől a hírtől és továbbra is visszafogom magam, nehogy rárontsak erre a partra vetett bálnára.

- A Derbyben másról is volt szó... Többek közt ecseteltem Marcsinak, hogy jó lenne, ha nem erőltetné még a poénkodást sem arról, hogy én meg Antszoc, meg a szerelem egy lapon legyen említve, mert egyrészt fúj, másrészt meg alaptalan a részemről. Sőt! - és itt már erősen kezdtem hajtogatni a második édes bor után a terítőt - Nekem úgy általában a nőkhöz erotikai szemszögből minimális kapcsolatom van, volt - és ha jól alakul - lesz. Megmondtam Marcsinak a frankót, hogy meleg vagyok. Marcsi elmosolyodott és azt mondta, hogy ahogy megismert kábé a 25 perc után megfordult ez a verzió a fejében, de nem mondta mert az előző pillanatig nem tudta eldönteni, hogy mi az igazság rólam. Teljesen megnyugodtam, miután mindent megbeszéltünk. Kiadtam magamból az elmúlt idők feszültségeit. Csak meséltem és mesélt hosszú órákig. Nagyon durva és vicces történeteket tudtam meg az ő életéről is, ami nem volt soha fenékig tejfel. Most talán rendeződnek a sorai. Életfilozófiája megfogott, emberismerete irigylésre méltó. Van egy új szövetségesem a cégnél! Ez tök jó!

Zseni vásárolni indult...

... és nálam kötött ki 2 hete szombaton. Elindult a kolléganőivel egy vásárló körútra, hogy beszerezzen egy-két ruhaneműt és miegymás vásárfiát. Ez persze csak alibi duma volt. Otthon természetesen nem lehet elhinteni, hogy hozzám jön, ellenkező esetben anyám és én egyszerre törtünk volna ki intenzív csuklásban. Szerencsére csuklásfree nap volt az a szombati. :)

 Zseni érkezése után elmentünk egy gyrososhoz, hogy beszerezzünk némi kajának valót. Igaz, főztem előtte való nap, de arra gondoltam, hogy nem kellene pazarolni az időt melegítéssel meg egyebekkel. A kész kaja pedig csak két percre van a lakástól. Úgyhogy jól bementünk az egységbe a kívánt gyrosért. Illetve akkor még nem tudtuk, hogy mit is ennénk. Kicsit bénán és tétován álltunk - tőlünk egyáltalán nem szokatlan módon - a választékot felsoroló tábla előtt. A srác a pult mögött megkérdezte, hogy mit is szeretnénk. Természetes arcomat mutatva - bután és bambán :) - azt mondtam neki, hogy még hezitálunk, a zsűri nehéz helyzetben van... Aztán csakhamar eldöntöttük, hogy gyros lesz a menü. A srác kiszólt a pult mögül, míg rakta össze a kaját, hogy "odakint elég meleg van". Mondtam neki, hogy ja, ja nagy a hőség, de ő sem panaszkodhat. Nála egy szauna volt, ha a hőfokot és a páratartalmat néztem. Erre ő nyomatékosabban mondta ugyanazt, mint korábban. "ODAKINT ELÉG MELEG VAN" és mosolygott mellé nagyon. Én persze bambán és az iróniát, az éles szemeket és a kedves csipkelődést észre sem véve - illetve nem elég korán - válaszoltam neki ugyanazt, mint korábban. gondoltam nem hallotta, mert szólt a rádió, mennek a sütők, meg a túró tudja mik. Megkaptuk a kaját és már kinn voltunk épületen kívül, mire a 20fillér hosszú és göröngyökkel teli útvonalát megtéve leesett. Zseni ebből vajmi keveset észlelt, mert ki-be mászkált a bolt és a levegő között, hogy túlélje azt a pár percet.

 Később öcsémet megkérdeztem a srácról, aki kóstolgatott. azt mondta, hogy jó fej a srác, jól is csinálja a kaját és hogy afgán. Még jó, hogy nem szóltam be neki. Szétdzsihádozta volna az ebédünket! :)

 A szabad délutánunkat hasznosan töltöttük. Kádban, konyhapulton, ágyon... Ahogy az előző posztban írtam. Bár ott még komolytalanul... Aztán mégis ugyanebben a sorrendben alakultak az események. Az újabb zuhany után már fel sem öltöztünk indulásig. Mondhatni meztelen ebéd volt. 

 Később, indulás előtt még egy kicsit mardostam a lelkét Zseninek. Olyanokat mondtam, hogy ha együtt laknánk, akkor egy ilyen délután, mint a mai, sűrűbben előfordulna. Illetve, hogy a pucérságunk lenne a "szabadidő ruhánk". Persze csak otthon. :)

 Délután 6 körül elindultunk a "gyülekező helyre", ami az Örsnél lévő IKEA volt. Amíg várakoztunk benéztünk az áruházba. Csiribiri az egész bolt. Próbáltunk kényelmes foteleket, kanapét. Nézelődtünk. Ekkor jött egy hívás egy kolléganőtől, hogy megérkezett és lenn vár minket az áruház előterében. Mivel először voltunk az IKEA-ban egy tájfutó ügyessége és egy labirintusba zárt vakegér gyorsasága ötvöződött bennünk, amikor ki akartunk jutni. Rühelltem, hogy nem találtam egy tök egyértelmű kiírást, miszerint, ha erre mész, akkor 27 mp alatt kijutsz az előtérbe. Nekünk ez a művelet úgy 6-7 percbe tellett, de úgy mintha rendőrök elől menekültünk volna. Borzasztó hülye egy megoldás ez a labirintus a boltban! Kérem őket, hogy szüntessék meg, különben el fogok veszni a legközelebbi alkalommal!

  Legközelebb újra próbálkozunk. Legalábbis tervezzük a vásárlást, de ki tudja mi lesz belőle. Szombaton Zseni vásárolni indult...

Romokban heverek

 Egy-másfél óra múlva itt lesz Zseni. Már egy hete nem láttam, emiatt az éjjel kattogott az agyam, hogy a mai nap minden szempontból rendben lesz-e. Csak estig villámlátogat, de azért szeretném, ha rászokna arra, hogy ő itt van, én meg nem megyek haza sűrűn Poczokfalvára, mert ott nem tudunk összebújni.

 Itt meg de.

 Már beszélgettünk róla, hogy mennyire klassz lenne, ha ő is fel tudna jönni Pestre. Itt bérelhetnénk egy kis kecót és éldegélnénk, ahogy azt elterveztük. Az ilyen látogatások egyben puhítások is, ami idővel majd jól befészkeli magát az én szerelmem agyába, aztán majd egyszer úgy fog villámlátogatni, hogy a végén majd  nekem kell őt szuszakolnom az ajtón kifelé, hogy hagyjon már magamra. :) 

 Egyelőre viszont nem így van. Most várom, hogy jelezzen, hogy mikor érkezik meg Pest határába, s akkor majd elindulok felé. 

 De mivel éjszaka nem aludtam sokat - annyira ráfeszültem, hogy érkezik :)) - teljesen szétzilált arcom van. Ráadásul ez a qrva meleg (az időről beszélek :) is teljesen leizzaszt, ami nem túl romantikus. A szemeim be vannak esve. Már raktam rá uborkát is (ilyen praktikát most alkalmazok először), de csak uborka szagú lettem tőle. Nyúzott vagyok.

 Romokban heverek.

 De ha megjön és meglátom, akkor szokás szerint újjászületek. Energiát kapok tőle. Így minden rendben lesz és rájövök, hogy ismét túlkomplikál a csökött agyam mindent. Megnyugszom. Aztán miénk az egész nap. 

 És a romok helyett az ágyban (kádban, konyhapulton...) heverek majd.

Ízlés szerint.

Készülődök.

Mikor csereg már rám Zseni!?

WTF?

 Ma Antiszoc elkezdett okítani. Tündibündi és mézesmázos volt. Amikor szünetet tartottunk és később együtt jöttünk fel a földszintről a harmadikra, próbált meggyőzni arról, hogy az elmúlt napok hisztijei nem az ő habitusa miatt vannak, hanem azért miatt, mert a vele egy irodában dolgozó kolléganő kicsit nagyon butuska. Én pedig láthatóan nem vagyok az, mert én gyorsan felfogom az anyagot, amit lead. Állítólag velem egy délután átvett egy heti anyagot... Bla, bla, bla. Próbált főzni egy kicsit. Sikertelenül. Igyekeztem a tananyag iránt érdeklődő, de egyéb tettei iránt érdektelen arcot vágni, ami azért nem magyarázható később ki, mint bunkózás. Istenem (már ha létezik), de nehéz a nőkkel! Pláne, ha ennyire frusztráltak és önámítók.

 Esküszöm, annyira meggyőzően tudja előadni a "mindenki hibás mindenért, de én nem" szöveget, hogy majdnem tapsolni kezdtem az alakításáért. Persze, visszafogtam magam. Csak jeleztem felé, hogy felfogtam, amit mond. De csak ennyit.

 Éva egész nap szívatóágra tett engem. Minden alkalommal belém csipkedett, ahol csak lehetett. Élvezte, hogy nem vághatok vissza, mert akkor Antiszoc behisztizne. Például javasolta, hogy feleltessen Antiszoc engem. Volt olyan ötlete is, hogy üljünk egymáshoz közelebb, mondván hogy közel van a főút és nagy a zaj, nehogy valamit ne értsek. Jeleztem Évának, hogy máglyán fogja végezni, ahogy a többi boszorkány a középkorban. Direkt élvezte, hogy látta rajtam reggelről azt, hogy az egész oktatást a francba kívánom. Jobban örülnék egy jegyzetnek, amit beseggelek, aztán vizsga, majd öröm. 

 Ha nem lennék meleg, most már biztosan a férfiak felé fordulnék! Az egyik nap sirat engem, a másik nap már nyír engem Éva mama. Nincs elég bajom? Mi van manapság a nőkkel?

 Végül is jól kezelem szerintem a helyzetet. Azt hiszem. De azért még mindig nem tértem napirendre a felett, hogy be kell költöznöm a másik irodába. Dobálnak, mint egy darab vattapamacsot.

 Watta fakk!

Őrült nők ketrece - Relóded

 Hasonló címmel már volt egy posztom, amiben kicsit kiborultam a csajokon az irodában. Ma kiderült, hogy joggal akadtam ki rajtuk. 

 Az egyiken azért, mert úgy tör utat az elképzelései megvalósításához, mint Indiana Jones az esőerdőben a machetével; a másikon pedig azért, mert úgy viselkedik, mint az az ember, aki csak sopánkodik a hideg víz miatt, miközben lát magától öt méterre egy fuldoklót a vízben és mégsem segít rajta.

Ezt most jól megmagyarázom.

Bor, bár, bimbók

 Tegnap, 5-én Marcsival, ahogy kijöttünk a cégtől, még megálltunk a villamosnál beszélgetni. Csak amíg jön a villamos... 

 Jó idő volt. Vége volt a napnak. Poénból fenn azt mondtuk  melóval otthagyott csajoknak, hogy azért indulunk el egyszerre, mert meló után megyünk sörözni. A villamosra várva csak poénból megkérdeztem Marcsit, hogy bedobunk egy sört és közben a fejemmel jeleztem neki, hogy hová "kellene" bemenni. Egy tipikus késdobáló hely felé mutattam. Amikor odanézett, jót nevettünk ezen, de rövid gondolkodás után azt mondta, hogy tényleg beülhetnénk valahová. Javasoltam neki, hogy menjünk vissza a nyolcvanas évekbe. egy olyan helyre invitáltam, ahol már hugival egyszer söröztünk és megfogott a hely. Az idő megállt abban a bár néven futó egységben. Szerintem csak azért bár a neve, mert az ember, ha bemegy arra gondol, hogy mehettünk volna egy jobb helyre is, bár ez van közelebb. Maradjunk itt. Aki szeretné megtalálni az itt keresse. A megfelelő források így jellemzik a helyet:

Fekete-fehér mozaikos padlójú, csarnok méretű hely közepesen magas árakkal (sör: 260). Kissé retró hangulatú, lepusztult Kádár-kori kocsmahivatal. Az ügyes, és szemfüles törzsvendégek mintáját követve érdemes inkább fröccsözni, mivel a nagyfröccs 100Ft.

I love Russia, Part XII. - Fessön dvá

Most jöjjön a hosszabb verzió a szemnek bizsergetésére! Legalábbis a nadrág szárának hossza szerint. 

Lesz majd itten is érdekesség és fogaknak csikorgatása!

Szépség és szőnyegek! Na, azok nem. De zebra és leopárd viszont, DE! És ez mindenkinek jó lesz! 

A képről ránk visszanézők legalábbis ezt sugallják. 

Ha ez nem lenne igaz, akkor hazudnak és kérem vissza a pénzemet, amit a zebracsíkos naciért adtam!

Szemezgessünk az istállóból!

Harrold Lloyd és Mahatma Gandhi szerelemgyermekét láthatjuk. A matematika-kertészet-vájár szakos tanár a menzára tart. Munkaruhában. Nem indították a lóversenyen a profok a hétvégén. Ezért most egy kicsit zabos.

I love Russia, Part XI. - Fessön ágyin

 A címből már legátolt intellektussal rendelkezők számára is világos lehet a bejegyzés tartalma. A divatról lesz szó és annak művelőiről. Olyan orosz fiatalok jönnek miutóbb, akik éjjel kettőkor, vak sötétben kotorászták össze a másnapi toalettjüket (vagy a nagyi segített). Ez lehet, hogy nem így van, de az alábbi képeket elnézve nem tudom elképzelni, hogy fényes nappal azt gondolják a tükör előtt állva, a bejárati ajtó mellett még utoljára a sérót belőve:

" Oké. Ez így faszányos! Kimegyek a cocilista népemhez, mert jól nézek ki, meg egyébként is dolgom van."

 Erős szemkorbács következik! Csak ízlésficamosoknak és vakoknak ajánlom a következő pixeltömörüléseket! 

SHORT CUT PARADE!!!

Remek színösszeállítás. Fekete és fehér. Az örök ellentét. 

Végül is az őszes halánték mellé talán belefér egy tizenévesek által hordott "trendi cucc" is!

Csak az idétlen pólóval és a turkálóban talált bőr táskával nem vagyok kibékülve. A többi sörrel elmegy. Sokkal, de elmegy.

Valami véget ér

Nem ígértem meg, hogy nem fogom ecsetelni, de akinek kell úgyis tudni fogja, hogy miért van itt ez a dal. Le kell zárni a múltat. Kicsit szomorkodni kell, kicsit sajnálni magunkat, a meg nem valósult jövőt, a ködbe vesző terveket... Aztán rá kell jönni, hogy a föld bizony ugyanúgy forog tovább és eső után mindig frissebb a levegő, az este után újból reggel lesz. Aztán a fájdalom csitul, az új élmények tompítják a régi rosszat a jó emlékek, pedig egy új dimenzióba kerülnek.

Ekkor leszünk túl egy szakításon. A lényeg pedig az, hogy túl lehet élni.

Annak küldöm ezt a dalt, aki most egy kicsit még szomorkodik, de hamarosan talpra fog állni és a fény felé fordítja az arcát újra. (Hajrá Barry!) Csókollak!

Mit gondolsz a vallásodról?

 Találtam a Jutubon egy érdekes filmet, ami a vallásról szól. Van egy kétkedő ember, aki interjút készít sok vallásos emberrel. Ironikus a figura, néha kicsit otrombán viselkedik, de a meglátásai nagyon jók! Kétkedőknek, fanatikusoknak, hitehagyottaknak, keresőknek egyaránt ajánlom. Mindenki nézze meg, majd vegye elő a szűrőjét és használja! Szűrje le vele azt, hogy mit gondol a filmben felvetett kérdésekről és az arra kapott válaszokból.

 Mielőtt kapnám a reakciókat, javaslom aludjon a filmre mindenki egyet. Ha ez megtörtént és még mindig ugyanazt gondolja, hát egy fenyő, ropogjon a klaviatúra a kezetek alatt!

Mivel a videó beágyazása le van tiltva, csak kattintással után érhető el a film.

Kattanj, nézz, láss, gondolkodj és ha muszáj, akkor írj!

http://www.youtube.com/watch?v=SUv3iCsO9zI

Mit gondolsz a vallásodról?

Megmondom, mit gondolsz.

Megmondom? 

Mit gondolsz?