Fabien oldalára nem mertem feltenni a verselemzésemet. Ezért miatt, kicsit átpoczkosítva itt mindenki jól elolvashatja, hogy mit gondolok a rímben végződő sorokkal kapcsolatban. Az első verselemzést Zöldfülű tette közzé Fabiennél, ezért lett a poszt címe az ami.
Leírom százszor, ezerszer újra,
Csillagokkal festem a tejútra,
Ha kihirdetem hófödte, sziklás hegyeknek,
Elhiszed-e, mondd, mennyire szeretlek?
Parázsból kipattant szikraként égve,
Kéményen át fel a tiszta égre,
Ha megsúgom majd száguldó szeleknek,
Elhiszed-e, mondd, mennyire szeretlek?
Óceán mélyére némán alászállva,
Feljebb kövér, sós vízcseppé válva,
Ha felviszem vakító fellegeknek,
Elhiszed-e, mondd, mennyire szeretlek?
A Boldogságot gyűrt zászlómra tűzve,
Érted örömmel mennék kínzó tűzbe,
Ha szívemet feszítem kopott keresztre,
Mondd, elhiszed-e, mennyire szeretlek?
Kortárs költőnk versének címe egy eldöntendő kérdés. Elhiszed? - érdeklődik kedvesétől, kihez szól a költemény. A költemény, melyben kiegészíti, úgymond konkertizálja a fent említett kérdést.
A vers három versszaka ugyanolyan módon van felépítve, mind tartalmilag, mind rímképletét tekintve. Az utolsó versszakban a korábbi leírásoktól eltérve a kérdés megválaszolását elősegítve már ténylegesen fizikális tetteket vizualizál előttünk a sorok írója.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Az első versszak első 2 sorában erős túlzással indít, de ezek a sorok a később feltett kérdés megválaszolásának, igazolásának megerősítéséhez ad támpontot. Képi világa magával ragadó, olyannyira, hogy a képzelőerővel csekély módon megáldott olvasónál is beindítja a fantáziát! Láthatunk magunk előtt klasszikus töltőtollat, melyet egy kéz fog és egy végtelenbe nyúló papírlapot ír tele, majd a Tejút csillagai ragyognak felénk, melyek betűkké rendeződve küldik a vers címzettjének az üzenetet.
A harmadik sorban átérezhetjük a szerelem erejét, melyet úgy vetít elénk a költő, hogy hegyek között, az időjárást, az évszakot figyelmen kívül hagyva kész kedvese tudtára adni - persze csak, ha igényt tart rá - , hogy mennyire mély érzéseket táplál iránta ez a férfiember.
A többi versszakban - mint a jó reklámoknál többször, de - más képi eszközökkel ugyanarra hívja fel a szerelme figyelmét... Bármit megtenne, hogy kedvese tudja, méginkább szereti őt, mint mondjuk 4 évvel ezelőtt! Vagy, jobban szereti, mint a pacalt És inkább az óceán vízcseppjéből még a felhővé átváltozás nem egyszerű módját is bevállalja, hogy tudassa a párjával, jobban szereti őt, mint a korábban említett ételféleséget, és hogy érdeklődik, elhiszi-e mindezt. És, ha elhiszi, akkor ezt audio-vizuálisan be szeretné fogadni, ezért megkéri őt, hogy mondja ki a szájával a véleményét.
Csillagoktól, fellegeken át, óceánon keresztül a kéményig sok helyszín és lehetőség van megjelölve, mely helyeken a versben említett módokon szándékozik a költő prezentálni az érzéseit.
Az utolsó versszakban jelzi szerelme és az olvasó számára, hogy érzései bizonyításaként életellenes cselekedetekre is hajlandó lenne, amennyiben, esetleg akár a Cassiopeia átrendezése az égbolton nem lenne elég meggyőző. "Szívemet feszítem kopott keresztre" szavak jelzik, hogy akár a halált is vállalná szerelméért a költő. Itt jegyezném meg, hogy ez mekkora hülyeség, mert eddig kevés embernek sikerült a halált túlélnie, feltámadnia! Ráadásul az egyik közülük ROKON volt, tehát eleve fórral indult! Egy halott kedvessel kirándulni, vacsorázni filmet nézni viszont nem lehet! Ráadásul elég csöndessé is válik, ami egy idő után idegesítővé vállhat, így a kapcsolat szakításba is fordulhat! Így tanácsolom mindenkinek, hogy a szerelméért senki ne halljon meg, hogy bármit is igazoljon! Inkább éljen! Annak több haszna és értelme van!
A versszakok végén található kérdés, pedig örök dilemma minden szerelmes számára. A válasz, viszont ismerve a költőt és szerelmét egyértelmű. Ezt nézve a kérdés miatt verset írni felesleges volt. Megkérdez mondjuk engem, hogy szerintem a kedvese szereti-e, én meg megmondom, hogy IGEN!!! Meg persze jelzem neki, hogy a kérdés is botorság. :)
DE a vizuális élmény, a szerelem ily módon történő leírása, a szerelemért való tettek felvázolása miatt viszont köszönetet mondhatunk! Aki nem volt még szerelmes, az ebből a költeményből megtudhatja, hogy szeretni és szeretve lenni jó, mert a hétköznapok helyett a kedvesünk minden napunkat hétvégévé változtat és valamilyen szinten, önmagunknak ellent mondva, olyan dolgokra leszünk képesek, amit szingliként nem tennénk meg.
Szeretni és szeretve lenni fantasztikus dolog! A vers ars poeticaja is erre utal. Követendő példaként, mától mindenki erre gyúrjon, különben leeresztem a biciklijének a kerekét!
Köszönjük a versélményt!
