Utolsó munkanap

 

Annyira utálom ezt a napot!

 Ismét beleszaladtam az utolsó munkanap tragédiájába. Már az ébredés is rossz volt. Sőt! Aludni is csak kb. 3,5 órát tudtam ezért nem vagyok ma nagyon topon. Pedig még csak most indul a nap! Délután még Zsenivel is találkozom. Megemlékezünk a hónapfordulónkról és dühönghetek a szerződésem lejárta miatt. Is.

 Jelentkeztem egy állásra (többre is, de ezzel kapcsolatban vissza is jeleztek). Hetekig semmi hír a cégről. A munka adminisztrátori volt. Dolgoztam adminisztrátorként. Diplomám is van, mint HR-es! 7 és fél év gyakorlatom van összesen az adminisztrátori feladatok ellátásából.

 Gondoltam, esélyes lehetek az állásra. Szerintetek?

Szerintem is.

De nem! Nem kellettem nekik. Láttatlanul, interjú nélkül megállapították, hogy nem vagyok alkalmas az állás betöltésére. Ez komolyan kiakasztott tegnap! Interjú nélkül megállapítják, hogy nem vagyok oda való?!

Legközelebb hasonló hirdetést adhatnának fel:

 Az ABCD Zrt. alibi felvételt hirdet az alábbi munkakörökre:

• Adminisztrátor
• Környezetmérnök
• Laboráns
• Takarító

 Jelentkezésüket nem várjuk, mert ezekre a munkakörökre már a rokonságunkból megtaláltuk a keresett munkaerőt.

 Azért nem írtuk, hogy rokonságunkból a legjobb embert, mert az nem lenne igaz. Nem a legalkalmasabbak a munka ellátására, de a pénz legalább a családban marad.

 Önéletrajzaikat, múlt hónap 15-ig kérem gyújtsák meg és melegedjenek mellette, amíg ég!

 Ja! És Boldog Karácsonyt!

További szép napot mindenkinek!

A mai hangulatom pedig:

928 nap

 

 Ennyi ideje ismerlek.

Kettő és fél év!

928 nap.

Remélem ennek legalább a százszorosát tölthetem még veled!

Szeretlek Zseni!

928-szor jobban, mint négy éve! :)

Csak Zseninek!

 

Ezeket a videókat, csak miattad tettem fel!

Hallgasd meg! Remélem, hogy megváltozik a véleményed és mégsem kell majd fogcsikorgatva lenned a közelemben, ha majd egyszer, a közös lakásunkban én majd Cserhátit fogok hallgatni. :) Hiszen tudod: "Szeretlek én..."! :))

Too Early

 

Zenét hallgatok. Szépet, érzelmeset. Harcsa Veronika elbűvölő hangja telíti be a szobámat és a szívemet. Too early.

Sosincs túl korán ahhoz, hogy igényes muzsikát találjunk, amit majd párunk is megszerethet és majd együtt ülve, egy fotelben, egymást átkarolva, szemlehúnyva hallgassuk végig. Ébredés után, elalvás előtt. Látom magam Zsenivel... De mégis...

Zenét hallgatok. Egyedül.

Gondolatok

"Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember úgy érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes."

  Benedek István

 

 

Egy idézet margójára...

 Eddig még sosem gondolkodtam el azon, hogy mennyiben változtatott meg engem az, hogy egy páros felét alkotom. Talán azért sem jutott ez eddig eszembe, mert (én úgy érzem) nem volt átmenet a szingliségből a párban éléshez. Egyszerűen tudtuk Zsenivel, a megismerkedésünk után minimális idő elteltével, hogy a Te és Én Mi-vé alakult át. Kellemesen, de mégis észrevétlenül.

 Persze nálunk is voltak kritikus időszakok a kezdetek során! Ez nálam abban testesült meg, hogy egyszerűen megijedtem az életemben bekövetkezett változástól, az újdonság erejétől. Sajnos eléggé rosszul vagyok fej ügyében összerakva, emiatt állandó komplexusaim voltak amiatt, hogy elég jó vagyok-e Zseninek és hogy boldog lehet-e egy ilyen fickó mellett, mint én. Sajnos önértékelésből elég gyatrán állok, ezért ez az önmarcangolás rá is nyomta a bélyegét az első hónapjainkra. Ettől függetlenül Zseninek kellettem. Számomra érthetetlen módon, mégis fantáziát látott bennem :) Ennek ma már nagyon örülök! Fogalmam sincs, hogy egy Woody Allenre hajazó neurotikus srác mellett meddig bírtam volna cérnával. Kivárt, biztatott, erősített, szeretett. Ez meghozta a gyümölcsét a kapcsolatunknak. A gyümölcse a kapcsolatunknak én vagyok. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de az övé vagyok! Féltem, hogy elhibázom és menekülni akartam a kudarc elől. Szeretem a biztonságot és azt, ha azonos hullámhosszon vagyok a párommal. Zseni mindezt megadja nekem, csak az elején a saját neurotikus agymenésem elhomályosította ezt a képet bennem. Szerencsére a megfutamodásom előtt sikerült letisztáznia a képet. Hálás vagyok neki a türelméért és azért, mert egy Pocokban látja azt az embert, akit társként el tud fogadni maga mellett.

Nem utazom

  

Az úgy volt...

 Zseni egy fejtágítás miatt felutazik december közepén Pestre 3 napra, ahová engem is hívott. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy újból együtt lehetünk pár napig, még ha neki kötelezettségei is vannak. Ezek reggeltől délutánig tartanak, de a többi idő a miénk. Báránybőr (azaz Juhhéjj)!!! Örültem, mint majom a tartálynak! Már tervezgettem és előre jól éreztem magam. Olyan ritkán tudunk elszakadni otthonról, hogy ünnepként éljük meg ezeket az alkalmakat.

 Öcsémmel és barátnőjével lezsíroztam, hogy náluk fogjuk rontani ez időtájt a levegőt, amiért cserébe majd főzök nekik egy/több jóságot, amit rezzenéstelen arccal majd beharaphatnak. Meg persze jót beszélgetünk és a barátnőjével kettesben meglátogatjuk a karácsonyi forgatagot a Váci utcában.

Hegyi pocok vs. Mezei pocok- Müller Péter gondolatai

" A mezei és a hegyi pocokról sokat tudunk. Például azt, hogy szőrös kisállatok, gerincesek és természetükből fakadóan szeretnek rágcsálni. Azzal viszont bizonyára csak kevesen vannak tisztában, hogy a két élőlény agya különböző genetikailag." Azt, hogy mi ebből a tanulság számunkra, Müller Péter árulja el.

 Ne nevess! Próbáld komolyan olvasni, amit most idézek egy tudományos könyvből. Én is azt tettem. Sorskérdésről van szó.

 Szóval egy nagy tudós, Brizendine professzorasszony, aki a Női Kedély- és Hormonklinika alapítója, és a neurobiológiai tanulmányait a Yale és a Harvard egyetemen folytatta, azt írja, hogy kétfajta pocok van. A mezei és a hegyi pocok. Lényegében rokonok, de míg a mezei pocok hűséges, a hegyi pocok nem az. A mezei pocok monogám természetű, és segít a párjának felnevelni az utódokat. A hegyi pocok azonban egy nagy strici - ahogy a tudós mondja: "szabados lelkületű".

 Másképp is párosodnak. A hím mezei pocok kiszúr magának egy nőstényt, majd egy hosszú, 24 órás maratoni szex következik. A hegyi pocok azonban - aki a változatosságot kedveli - csak amolyan sitty-sutty aktusokra képes. Igaz, hogy sokra, egymás után.

Névnapi reggel

 Ma van anyunak a neve napja! Ahogy felkeltem, rögtön ki is pattant a szemem, mert ahogy füleltem, csak ketten voltunk a lakásban. Ilyenkor szeretem anyut meglepni. Bensőségesebb (bár most a csirkepucolás miatt, amit a húslevesbe szánt, belsőségesebbé vált) a felköszöntése. Ő sem, én sem szeretem a nagy haccacárét magam körül. Így hát a "Jó reggelit!" köszönés mellé még odatettem egy "Boldog 18-ik névnapot!" felkiáltást is. Anyu örült, hogy éhgyomorra és kávémentesen, ébredés után máris tudtam, hogy milyen nap is van ma.

 Még napokkal ezelőtt Zsenivel együtt vettünk egy szép terítőt, amit szeretettel adtam át anyunak. Ő pedig örült, mert szerinte én mindig hasznos ajándékokat adok és pont erre a terítőre van szüksége a konyhába. Azt mondta, hogy ha készen van a főzéssel, akkor rögtön fel is fogja tenni. A régi pedig valószínűleg a kukában fogja végezni, mert már elég trágyán néz ki szerinte. (de tudom, hogy ez nem igaz és csak miattam mondta! mindenesetre jól esett)

 Még egyszer Boldog Névnapot anyu!

Aludni volna jó...

 A mai napom nagyon unalmas volt. Bajlódtam a dolgozatokkal és nagyon untam közben magam. Jó lett volna, ha Zseni itt kószált volna a közelemben; ha rám szólt volna, hogy ne üljek a monitor előtt görnyedve; vagy épp egy kávét iszogattam volna, amíg ő elmeséli a napját, s közben egy picit elvesztem volna kék szemeiben.

 Sajnos nem így történt. Délután még be is ájultam ebéd után, annyira nem voltam topon.

Ennek az lett az eredménye, hogy most fél 12 előtt még itt zsibbadok a gép előtt és egy kicsit sem vagyok álmos.

 Filmet fogok nézni. Egy olyan filmet, amit Zsenivel szerettem volna megnézni, de eddig nem volt rá alkalom. A Túl a barátságon c. filmet fogom magamévá tenni. Egyedül. :P

Mégis jobb, mint a plafont bámulni, mert nem tudok aludni...

Zseni biztos elaltatna.

Gondolatok ...

 Gondolatok egy animációval kapcsolatban.

  Egy órával ezelőtt néztem végig Szilágyi Varga Zoltán: Koan - Túlsó part c. animációját. A film 2001-ben készült és csak négy perces. Mondanivalója viszont már egy órája foglalkoztat. 

 Lényegében új információt, felismerést nem adott ez a film az én számomra, leginkább megerősített abban, hogy ahogy gondolkodom a világról, az ebben a vonatkozásban rendben van.
 Hogy mire is gondoltam?
Arra, hogy nem kell állandóan keresnünk, kutatnunk a dolgokat magunk körül, amiről azt hisszük majd, hogy jobb lesz az életünk!
Azt veri fejünkbe a média, hogy ha vásárolunk egy modern tv-t, egy szuper kávéfőzőt, egy soktízezer forintos lábbelit (vagy kettőt, ha megvan mind a két lábunk)..., majd sokkal jobb lesz az életünk. Pedig nem. 

 Nekem most egy ronda lakáskölcsönön, decembertől (ismét) megszűnő munkahelyen, közelgő karácsony miatti erősödő stresszen (hogy miért nem tudok ajándékot vásárolni, mert nincs pénzem), a Zsenivel együtt nem lakás problematikáján kívül sok mindenem nincs.

Gondolhatnám.

Animációs "Ezdebeteg!" népmese

Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy ez a mese nem feltétlenül gyermekeknek való! Ezt azért is írom, mert magamat ismerve, ha ezt az opus-t a köpködős maci után ha láttam volna gyermekkoromban, akkor tán még ma is csak bámulnék ki az arcomból, hogy: "Ezakkormostmivoltakkormost?" és csak rebegtetném a pilláimat és arra kezdenék erősen gyanakodni, hogy a szüleim engem már nem is szeretnek, mert ezt kellett megnéznem, amiből nem értek semmit, viszont többszörösen összetett mondatok alkotására lettem képes!

Mai fejjel viszont azt mondom, hogy: "Ezdebeteg!" és erősen mosolyogva nézem a monitort.


Ajánlom azoknak, akik bírják! A 2008-ban készült és 8 perces mesés rettenetanimáció címe:

Hogyan telt a gyermekkorom?





Remélem tetszett! Jó éjszakát kívánok!

Őszi szél

Őszi szél

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Kormányos Sándor

Lobelt Ledfold, Fikusz Kukisz és a többi jóság

  Ezek a kedvenc jeleneteim a Blájen életéből.

Lemélem, hogy tetszeni fog! Melt, ha nem akkol muszály leszek ládküldeni a Júdeai Nemzeti Flont Elit Öngyilkos Alakulatát!

Tánc és Gimnasztika

 Először jöjjön egy csapat, a Team iLuminate, akiktől szerintem el fog állni a lélegzeted! Annyira látványosat, ötlettel teli és képileg tökéletes produkciót alkottak, hogy csak ámul az ember!
Én legalábbis ezt tettem.
Ámulj és bámulj te is!

  

Ezek után pedig jöjjön egy őrült bajnokság! :) Természetesen ez a film is keleten született, ahogy a legtöbb fura és furcsa játék, verseny, őrület, miegymás és satöbbi.
Most éppen szobabicikli-tekerészeti bajnokságról jön a képi anyag Koreából, ahol csak simán tekerni a pedálokat már snassz dolog.
Itt már művészi szintre emelték a kilométerek hajtását a versenyzők. Az alább tekerő srác a kecsességével, a humorával, a technikájával szerettette meg magát. Azt pedig már csak suttogva jegyzem meg, hogy ez a srác nálam is pedálozhatna :)

Erotitkok

 Kell a jó szex.

 Ez vitán felül áll. 

 De hogyan lehet jobbá tenni? 

Először is fantáziálunk róla. Elképzeljük a szituációt, amiben újabb, érdekesebb, netán vadabb dolgokat látunk, mint az eddig gyakorlottak. Ez jó. Kell is a változatosság és a játékosság egy kapcsolatban. Zseni és én nem untuk meg egymást az eltelt 29 hónap alatt. Sőt! Ha lehet mondani - márpedig lehet, mert ez az én blogom - akkor most egy olyan ponthoz érkeztünk el ismét, ami a későbbiekben emlékezetes és fontos időszak lesz. Ezt már most borítékolni tudjuk.

 Fantáziálás után jön a kellemes álmok, vágyak megbeszélése a kedvesünkkel. Szerencsére nem vagyunk a jónak elrontói, így hát mindketten azt szeretnénk, hogy Én jól érezzem magam! :)))))) Nem igaz. Csak viccelek. Szóval megbeszéltük, hogy mi az amit mindketten bevállalunk és mi az amit jegeljünk.

 Aztán persze azt is megbeszéljük, hogy igazából úgyis az adott helyzet inspirálja majd az új és izgalmas lehetőségeket, ami miatt kár lenne görcsösen, előre tervezni, mert annak nagy eséllyel csalódás lesz a vége. Tehát nem tervezünk, csak várjuk a spontán, de már korábban előre megbeszélt szituációt, aminek a vége vad szexbe fog torkollani, akár hogyan is nem akarjuk és undi is, ahogy két pasi megszexeli egymást. De hát, ha már spontán jön a  megbeszélt szex, akkor nem tudunk mit tenni ellene. Nem akarjuk megzavarni a jövő alakulását. 

 Az előre megbeszélt, de mégis spontán szex közben, ha mégis előtör bennük a kreatív szellem és hirtelen új dolgokkal kezdünk el kísérletezni, mert az agyunkat a szerelem és az érzékiség rózsaszín köde belepte, akkor megtudjuk majd, hogy hogyan lehet a szexuális életünket jobbá tenni! Mert az már tényleg spontán lesz! Na ezeket kell majd jól megjegyezni és alkalmazni sűrűbben, ha már egyszer bevált!

 De, ha mégsem bízunk magunkban, akkor azért előre készítsünk oda esetleg a következőkből pár dolgot. Mint példuál:

• egy kis mézet,
• tejszínhabot,
• selyemsálat,
• tollpihéket,
• masszázsolajat,
• tengerparti öbölt,
• búzamezőt nyári záporral,
• kismedencét,
• rázós tátrai buszt,
• emeleti teraszt, vagy erkélyt (amire kedvesünk tud könyökölni, miközben mi is nézzük az utcát csak a háta mögül...)

és hasonlókat, amikből tudunk némi spontán inspirációt meríteni. Megéri, mert olyan jó kimondani, hogy: Ez volt az eddigi legjobb szexünk! (...a héten)

 Imádlak Zseni!

Ha már mindenszentek, akkor filmajánló jön stílusosan

  Hugi ha már itt volt, akkor megnézettem vele az egyik kedvenc sorozatomból pár részt. Szerencsére tetszett neki. Sőt! Rajongóvá vált! Esténként a neten néztünk meg egy-egy részt. Ez a sorozat nem más, mint a 

Haláli hullák - Dead like me

című.

 Mostanában televíziós csatornáink elárasztanak minket sorozatokkal, melyek közé szerencsére nem csak a "futottak még" kategóriába tartozók kerülnek, hanem igazi műfaji klasszikusok, mondhatni kultsorozatok is. A Cool az utóbbi években az évtized egyik legelismertebb szériáját adta le.  Itt szerettem bele ebbe a sorozatba.

 A Haláli hullák (Dead like me) leginkább a 18-29 éves városi célközönségnek szólt a tervek szerint. Erős mérnöki szórásba még beleférve fedeztem fel én is a késő este kezdődő sorozatot. A címe alapján nem győzött meg és ha jól emlékszem, akkor egy reklám alatti kapcsolgatás közben ragadtam le az első részénél. Azóta fan és fun vagyok. A sorozat érdekes mixtúrája a komédiának és a drámának, hiszen az ironikus hangvételt az árnyalja, hogy a halálról szól. 

 A halálról, melyet a sorozat főszereplője, a meglehetősen nagy világutálattal bíró tinilány, George is viszonylag hamar "átél" a sorozat elején, amikor is a Föld körüli pályára állított MIR űrállomásról leszakad egy darab (a WC egy titánium-darabja, az ülőkéje), és az a Földre zuhanva agyonvágja őt.

George-ból az incidens hatására Kaszás lesz, akinek az lesz a feladata, hogy a halálra kiválasztottakat kell átsegítenie a túlvilágra.

 Iderakom az első részét a sorozatnak, amelynek a többi részét is meg lehet nézni onlány módon. Remélem mindenkinek tetszeni fog, aki nyitott szemmel nézi!

 

Itt volt Hugi és Csipogó

  Felraktam a vonatra Hugit és Csipogót. Csipogó a cicája, aki egy pár nap alatt felforgatta az életünket. Persze most nem arra kell gondolni, hogy cafatokban van most minden körülöttünk és ülünk a romok tetején sopánkodva! :) Egyszerűen csak más képünk volt egy cicáról és a kis életéről. Nekünk eddig csak kutyánk volt. Az sem sokáig, mert a lakótelep nem kutyának való. Szuzit egy fél év után kivittük falura egy bácsihoz, aki rengeteget jár ki a természetbe. Ott neki jó helye lett.

 Csipogó viszont teljesen új dimenziókat hozott számunkra. Először persze meg volt szeppenve és bujkált mindenki elől szekrény mögé, asztal alá. Ezután egy kis kaja és simogatás után már megnyugodott és kezdte a lakást felfedezni. Mindenki megszerette őt annak ellenére, hogy nem voltak jó tapasztalataink a cicákról. Egy rokonunknak van kettő, de azok mindenbe belemásznak és mindent tönkre tesznek. Ép függöny már nincs a lakásban és a szobatisztaságuk sem 100%-os. Attól pedig anyunak egyenesen hányingere lett, amikor a konyhaasztalra felmászott a cica és egy tányérból evett a gazdival. Ez azért tényleg fúj! Nem?

De.

 Csipi viszont ilyeneket nem tett. bár a függönyön felmászáson erősen törte a buksiját. Otthon ugyanis jöhetett-mehetett, ahogy kedve tartotta. Itt viszont nem engedhettük el, mert eltévedt volna és terrorizálták volna a környékbeli macsekok. Így tehát maradt az ablak belső párkánya és az utcai forgatag bámulása belülről. Az ablakba viszont csak a mi segítségünkkel juthatott fel. A kis szobában viszont földig érő függöny van és az ablak jobb szárnyánál mindenféle növény cserepekben. Egy cserepet, azért legyógyított, hogy emlékezzünk rá :), de egyébként imádni való módon viselkedett.

 A számítógép házának tetejét szerette. Időnként ott tette le a kis fenekét és nézte a monitoron szaladgáló kurzort. Jó érzés volt, amikor a simogatásomtól elaludt a kezeim között. Nem volt jó, de azért aranyos volt, amikor hajnal fél 5 magasságában azt éreztem, hogy végig mászik rajtam és lefekszik a kanapé végébe. És persze a legviccesebb a vele való játék volt, amit nem lehetett megunni. 

Itt voltak, elmentek és most üres a ház nélkülük.

Sajnos nem készítettem fotót a cicáról, de valahogy így nézett ki, csak vörös folt nélkül.