Érthetetlen

 Utazok. Sokat. Megismerkedek emberekkel és sokukat már ismerem látásból. Van, akivel egy idő után már rövidebb-hosszabb beszélgetésbe is elegyedek. 

 Jucus kolléganőm anyukája Poczokfalvától 2 településnyire lakik, így sokat utazunk együtt. Egy-egy ilyen úton, hogy kicsit eltereljem a gondjairól a figyelmét viccelődni kezdek vele, érdekes történeteket beszélünk meg... A hangulat általában jónak mondható. Jucus kacag, jó a kedve még a hérfői hideg hajnalokon is. Persze komoly dogokat is megbeszélünk. Kíváncsi a véleményemre, mert én másképp látom / láthatom az ő dolgait és ez persze fordítva is igaz. Én mesélek, ő mond véleményt. 

 Az utazás során szóval sok emberrel ismerkedünk meg. Van, akit már mosolyogva köszöntünk és ő is örül, hogy lát kettőnket. Ez mindkettőnknek pozitív visszajelzés, amit legbelül igénylünk. Gondolom ezzel ti is így vagytok.

(rövidebb posztot akartam, de sajnos csak hosszúra nyújtva sikerült visszaadnom a hangulatát a mai estémnek)

 Tegnap reggel egy ismerős arc ült mellém. Ismerős, mert Jucussal már egy ideje kiszúrtuk őt a tömegből, mert általában szomorú és fáradt arccal ült le a helyére. Ez valahol érthető, ha az ember hajnalban kel, hideg van, bokáig ér a hó és messze van még a hétvége. De ő általában ilyen volt. Lelki betegségről tanúskodott az arca. Ő egy 28 éves srác.Külsőre semmi extra. Bár, a kabátját elfogadnám! :) De nem érzek iránta semmilyen szexuális természetűt!

Tegnap reggel mellém ült, amikor egyedül utaztam. Azt mondta, hogy jó volt látni, hogy én meg Jucus milyen jól elvagyunk és hogy legtöbbször vidám nálunk a hangulat. Elmeséltem a fő indokot neki. Nem vagyok hajlandó szomorúan indítani a napomat, vagy más napját, ha jó kedvvel is meg lehet ezt tenni. Szó-szót követett, majd azt mondta, hogy szeretne mondani valamit... azt hittem, amit most a legtöbben hisznek, hogy mondott... De nem! Azt mondta, hogy szeretné elmondani, hogy ő, azon túl, amit dolgozik, lelkipásztor is egyben. Viccesen húztam kettőnk közé egy vonalat a levegőben, hogy akkor vigyázzon, mert az én térfelemen, már a pokol tüze ég! :) Mosolgyott, vette a lapot. Elmondta később, hogy van két dolog, amin nem tud elmenni, mint lelkipásztor. De beszélni nem akart róla. Mondta, hogy nem tud jó tanácsot adni annak, akinek kellene, mert nem élt meg jópár élethelyzetet, így nincs rálátása. Ekkor ajánlottam fel neki, hogy az ArcKönyvben péntek este megtalál. kérdezhet, hátha tudok neki segíteni. Azt monsta, hogy nem igazán szereti az ArcKönyvet, de köszöni. A beszélgetés folytatódott tovább. Egy kolléganőm is odacsapódott hozzánk, aki régóta ismeri őt. Jól éreztük magunkat, egészen Pestig, ahol elváltunk. Mosolyogva intett nekünk, majd ment a dolgára.

 Este van (volt). Írtam neki egy üzenetet a Könyvben, hogy vagyok és elkezdődött a rendelési időm :). 

Ezután olyan sokk ért, mint eddig soha. Olyan volt a beszélgetés, mintha ez a srác nem is erről a bolygóról származna! /A szöveg, mivel nekem lett írva, tehát nekem lett szánva, így a sajátomnak tekintem. emiatt formálok jogot annak közreadására, némi cenzúrával természetesen.../

 Kérdeztem, hogy hogy van. Írja, hogy nem jól. Ő inkább csendes ember. Vannak kérdései, amire nem talál választ.

(Itt arra gondoltam, hogy esetleg rólam rak össze mozaikot, de valami nem stimmel és nem mer rákérdezni...)

Én: Tedd fel a kérdést!

Ő:  Nem beszélgetni kell, cselekedni. Kár a szóért.

(Már elvesztettem veletek együtt a fonalat)

Én:  Hahóóóóó! Itt Houston! Valami baj van a rendszerrel! :) Nem értek egy szót sem!

Ő: Tárgytalan.

(????)

Én: R. légy szíves ne cincáld az idegeimet! Szeretnék segíteni, de virágnyelven nem mindig értek...

Ő: Nem kell segítség, már kaptam.Fogadd el, h csendes vagyok.Vonaton se leszek beszélgetős.Nem hiányzik a beszéd.
(??? Egy órát beszélgettünk kb. Jó hangulatban telt az utazás. Full értetlenül ültem a monitor előtt, miközben paralel egy másik beszélgetést is folytattam, ami szintén fontos, illetve sokkal fontosabb volt)
Én: az rendben van, h csendes vagy. megértem. felfogtam. de ha úgy érzem, hogy szeretnél mondani/írni valamit, akkor az nem hagy nyugodni. úgy érzem velem van a baj...
Ő: Nem találok veled közös témát.
(????) + (?????)
Én: (próbáltam full pozitívan és nem teljesen idiótaként hozzáállni a dologhoz...) Akkor csak energiát tudok adni a reggeli utazás alatt?  Az is valami. :) Már megérte!
Ő:Ne várd tőlem, h vonaton rendszeres mondjak valamit.Nehéz csak hallgatni is. (Itt már végképp leugrott az ékszíj) Nem vagyok közvetlen ember.
Én: Miért nem szóltál, hogy sok vagyok? Sajnálom, hogy elrontottam a reggeled.
Ő: Bennem van a hiba, ne magad okold.Tisztában vagyok vele h így nincs ez helyén.
Én: Történt ma valami, hogy ezeket írod? Kicsit össze vagyok zavarodva...
Ő: Valójában ilyen vagyok.Restelltem magam akkor reggel is.Nem birok ezzel a világgal lépést tartani, ezért vagyok tudatlan.Ismeret hiánnyal rendelkező.Sokszor nem értelek.
Én: (próbálom menteni a menthetőt...) Nincs okod rá, hogy restelld magad! Kishitűségben szenvedsz.

Mit nem értesz, értettél bennem?

Ő: Majd legközelebb folytatjuk, rövid beszélgetés lesz. 

(Faszányos! Engem nem szoktak megutálni az optimizmusomért! Mi a csuda van most?!?)

Én: Így nem hagyhatsz itt egész hétvégére! Ha velem van a gond, akkor mondd el kérlek!
Ő: (Komolyan nem értettem rögtön, hogy mire gondol. Én mindenesetre a legrosszabbra!) El kell fogadni, h a betegen szívvel-lélekkel segítesz mégis van haláleset. Persze abból adódik ha beteg feladása miatt van.
Én:  R!, ne beszélj rébuszokban. kérlek! Én eddig tisztán és őszintén mondtam el neked a dolgaimat.
Ő: (hidegzuhany) Nem szívesen akarok beszélgetős utazásokat veled se.
Én: (???????????? és még 5000 ?, de azért tartom magam, de már hanyagolom a helyes nyelvtani formulákat az ideg miatt)  most nem utazunk...
Ő:Nincs mit mondanom senkinek.Itt face-re is érvényes
Én: de, ha neked úgy jó, majd csendben elüldögélek, zenét hallgatok majd. nem akarlak zavarni. csak úgy tűnt, hogy jól esik neked is egy kis vidámság reggelről.
Ő: Hosszú távon nem fog működni h barátok legyünk
Én: ha lesz kedved oda ülsz, ha nem, akkor nem.
Ő: Utóbbi lesz mindig
Én: (semmit nem fogtam fel. csak a szavait értettem, mert magyarul voltak. az értelmét nem fogtam fel, amit ír) értelek.      sajnálom.     csak választ szeretnék, hogy tanulhassak belőle. miért?
Ő: (hidegzuhany + féltéglák és áramütés egyszerre) Félek tőled. (?????????????, és még kb. 20 millió)
Én: (full higgadt ember benyomását keltve, de már éreztem, hogy ég a gyomrom, mint aki erős pistát evett chilivel) kifejtenéd?
Ő: Vacak értetlenül hallgatni téged.Nem értek semmit ebből a világból.

 Ezek után még volt szó a vallásról és arról, hogy önmagát az ismeretei hiánya miatt értéktelennek érzi és hogy emiatt ő senkinek sem jó beszélgetőtársa. Ő igazából magának való ember, aki Isten igazságát szeretné keresni egész életében. ahogy ő írta: "Az igazságra épülő forrásra vágyom"
(Én meg poénkodtam neki Douglas Adams könyvéről, amiben /Ha jól emléxem a Galaxis utikalaúzban volt/ leírták, hogy az élet értelme: 42. Ez így nem igazán érthető, de most nem írom le, kutassatok, olvassatok utána!)
 Próbáltam elmondani neki, hogy mindannyian értékesek vagyunk, és hogy mindannyiunk életének célja van. Terve van velünk, mindannyiunkkal Istennek, az égnek, a sorsnak. Ki minek nevezi.
Leírta, hogy ő nem tud barátkozni és nem tud semmit ebbe a dologba beleadni. erre írtam neki, hogy én csak olyan embereket szerettem volna magam körül, akiknek nincs rossz kedvük. Nem barátokat keresek rögtön - mert ahhoz idő és ismeret kell - hanem pozitív embereket.
Erre leforráz: " Nem akarlak megismerni"
Erre leírtam neki, hogy szerencsére ezt most sikerült ebben a formában tisztázni, így neki sem lesz kényelmetlen velem együtt utazni. (még ekkor is kulturáltan próbáltam rendezni a soraimat, pedig már a savak a gyomorfalam cirógatták)
Azt írta erre, hogy ezt utazás alatt nem merte volna elmondani. Nem lett volna hozzá gerince. Ezért is értéktelen. (olyan, mintha ma délután agymosást kapott volna!)
Ismét tanmesét írtam (a másodikat), hogy miért is nem értéktelen és hogy nem látja jól saját magát. És van gerince is, mert legalább az ArcKönyven le tudta ezeket a gondolatokat írni.
(ekkor már ostobenkóság jelei is mutatkoztak rajtam, hogy miért csinálom ezt. így. amikor más már régen és máshogy rendezte volna le. mondjuk az anyukáját is felemlegetve!)
Ezután megköszönte, hogy segíteni szerettem volna neki, majd ismét utalt rá, hogy ő selejtes ember.
Még a végén lehordtam őt, hogy nem az, csak eddig nem ÉLt. ÉLNI kell, hogy tudja mi az ÉLET, amiért érdemes élni. Ami előreviszi az embert, ami energiát ad neki.... A hit mellett és azon túl.
ezután szép hétvégét és azt kívántam neki, hogy találja meg a válaszait a kérdéseire.

 Ezt még elolvasta, aztán többet nem írtam sem én sem ő.

Nekem ez az egész érthetetlen és megrázó volt.

Az én életigenlésem, amiről azt gondolom, hogy az egyik legjobb dolog az életemben, most kiderül, hogy irritáló is tud lenni... Ez annyira hihetetlen! És ráadásul egy olyan ember számára, akihez hasonlóan szomorú, élet nélküli emberek is fordulhatnak tanácsért, mint ő maguk?

Most hajnal negyed 2 van. Fél 6-kor keltem. Emiatt most nagyon nem tudok aludni. Nem azért mert elutasított valaki, hanem a miértek miatt. Nem értek semmit. Ki a hülye, én vagy én?