Nem vagyok nagy mozirajongó, sőt herótom van a moziban ülő mindenféle ember mindenféle zörgéseitől, csámcsogásától, hörgéseiből, az előttem ülők magasságából és persze a 5000 decibeles hangerősségtől. Ennek folyományaként nem vagyok naprakész a filmekkel, viszont megvan az az előnye, hogy most 2010-ben is tudok olyan filmet először megnézni, amit mondjuk 2008-ban mutattak be kis hazánkban először. És persze az is jó, hogy nem azért nézek meg egy filmet, mert befolyásolt a nép, az isten adta nép, hogy mit is érdemes megnéznem.
Az elmúlt időszakban a következő filmeket néztem meg:
1. Sherlock Holmes és a lángoló város
2. Az ítélet napja
3. Eredet
4. 4. típusú találkozások
5. A faun labirintusa
6. Komfortos mennyország
1. A Sherlock Holmes film egy rakás kidobott pénz és a néző által a filmre fölöslegesen invesztált idő (feltéve, hogy otthon nézte és nem moziban, mert akkor hozzájön a jegyre, a kukoricára és a kólára kidobott pénz is). Sokat vártam a filmtől. Szeretem azokat a krimiket, amelyek nem a vérben tocsognak, hanem a logikától, leleményességtől vállnak jó filmmé. Erre vártam e film esetében is, de helyette kaptam óriás polipot, meg dinoszauruszt, meg egy sértett Holmes bátyót, aki szerint mindenki dögöljön meg, aki őt nem sajnálja, pedig alapjáraton most nyomorék. Idegesítő volt a filmben, hogy a felépített robot-dínó időnként a fény sebességével mozgott, ami persze elég idétlen már ötlet szintjén is; a másik furaság a Holmes tesó robot-ruhája volt, amire hiába lőttek, a golyó meg sem karcolta a gonosz tesót. Ez nem zavart igazából, mert a robot-ruhája biztosan keplán bevonatú volt. Ami fenemód felidegesített, az az, hogy ez a ruha (szerintem – ha a szemem nem csal) időnként meggyűrődött a hónalj környékén. Vagy csak nem vasalta meg a keplánt...
Gondoltam, ez a film csak egy fikció lesz, amit a film elején mutatott idős Wattson haluzott be a túladagolt morfiumtól és én nyugodtan lefeküdhetek aludni, mert egy mesét néztem. Nem. Minden megtörtént és igaz volt, tudtam meg a végén. Wattson ápolónője és gonosz Holmes tesó robot-barátnője találkoztak a temetőben, akit korábban teljesen leamortizáltak (persze, persze a Terminátor is visszatért 3 részen keresztül...). Na ekkor jött egy light-os agyvérzés. A sokadik.
A korábbiak: 1 - a dínótól, 2 – a keplár ruhától, ami gyűrődik, 3 – dínó fénysebességen; 4 - üldözési jelenet a levegőben (hiperbéna!!!); 5 – idétlen és összecsapott, kapkodó befejezés, 6 – nem volt mese, 7 – robotpicsa és az ápolónő taliznak a temetőben.
Ez egy ritka szarul elkészített film, amit senkinek nem ajánlok! Ennél még a Columbo is jobb, ahol már az elején tudod, hogy ki a gyilkos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése