Nekiestem kopott memóriámnak, hogy rég elfeledett (vagy épp sosem felejthető) klasszikusokat gyűjtsek a videócsippek (Juhász Előd után szabadon...) határtalan világából, de egyetlen témára: lássunk néhány totális zsákutcát a férfiúi nem huszadik század végi evolúciójából!
Cameo: Word Up!
Hmm, igazából semmi baj a fickóval. Újított, de a divathullám elmaradt (szerencsére!): soha senki máson nem láttuk azóta sem a nadrágra kívülről felhúzott szuszpenzort. Már ha nadrágnak nevezhető az az izom-cicaruha, amit az énekes, Larry Blackmon visel. Lájkoluk továbbá a nyolcvanas évek összes válltömését, különösen a férfi pulóverekben és bőrjakókban. Rossz irányba túltolt tesztoszteronreklám. Illetve tévedtem. A cicaruha csak a balett táncosokon áll jól. Rajtuk viszont nagyon! :)
Army Of Lovers: Crucified
Fiatalkorom egyik meghatározó darabja volt ez a szám és az együttes. A zene hangszerelése kapott meg igazán először. Aztán megláttam a videócsippet. Először lefagytam, hogy egy férfi énekesnőt látok benne. Aztán éreztem, hogy ez nem valami jó irány arra nézve, hogy elfogadják a melegeket, mint zenészek, de tudtam, hogy egy bizonyos irányba elindult a zeneipar. A nyíltan vállalt homoszexualitás megmutatásának irányába...
Village People - Macho Man
Direkt nem az öngyilkosságig megunt YMCA-t kerestem meg az előbb említett ok miatt. Ez a dal is előbb-utóbb kiváltja ezt az érzést, de talán addig nem vesz rajtad erőt, amíg gyorsan tovább haladsz! Emiatt választottam egy nem annyira fájó verziót. A Muppeték előadásában talán túlélhető... Erről a csapatról sok jót nem tudok írni, hacsak azt nem, hogy ők nem csak a "hecc" kedvéért melegítettek be. Példuál Jacques Morali énekes és táncos a banda előtt egy meleg bárban táncolt New Yorkban.
Queen: I Want To Break Free
Egy betűt sem kellene írnom. Mindenki betéve tudja. Ráadásul halottról vagy jót, vagy rosszat, ugye. A Queen örökbecsűje felfogható Freddie Mercury tökéletes coming outjának is - gyermekkorunk első kőkemény szembesülése azzal, hogy a férfiak bármily bajszosak is, néha női ruhába (szerepbe) bújnak, és vannak köztük, akik ezt még marhára élvezik is.
Dana International - Diva
1998-ban tűnt fel az Eurovíziós dalfesztiválon, amit meg is nyert Diva című dalával. A Yaron Cohen névvel született férfi énekesnő egy új színfoltja lett a zenei palettának. Több próbálkozása is volt, de az első slágerét soha nem tudta túlszárnyalni. A legnagyobb dobása viszont az 1999-es Eurovíziós versenyen történt. Ő adta át a díjat a nyertesnek, ám amikor a nehéz trófeát vitte, a hosszú úton ráléptek ruhájára és ő elesett az átadó ünnepségen. Valószínűleg ez volt az elmúlt 50 év leglátványosabb eseménye a dalversenyen.
Első körben egyelőre ennyit gondoltam bemutatni. Lesznek még rettenetek amelyek emberi fül fogyasztására alkalmatlannak bizonyultak az idők folyamán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése