Filmek, amiket mostanában láttam 3.

3.                 Eredet. Leo Di Caprio az álmokat és a gondolatokat folyásolja be több társával, hogy legyen sok pénzük. A film eleje nagyon jól kidolgozott és érdekfeszítő. Van benne némi Mátriksz utánérzés, de csak módjával. Leo szeretné a családját visszakapni, de ez nem olyan egyszerű. Körözik őt, ezért nem mehet haza. Azzal gyanúsítják, hogy ő ölte meg a feleségét, pedig nem is. Illetve... :)
 Kap egy új melót, aminek az ára a sok lén kívül a családja is. A megbízó ígérete szerint mindent lezsíroz, hogy ne menjen büntibe és ne maradjon ki 5 körből, ha elválallja a melót. Egy vállalatóriás vezetője halódik. Az örökös fejébe pedig azt a gondolatot kell elültetni, hogy szabdalja fel a vállalatot, amit ő megvehet, mert egyébként nagy konkurencia neki és ez a cégmammut eltiporná őt és a cégét.A fiatal örököscsákó agya viszont nem egyszerű kihívás. Több álomszinten keresztül vezetik rá, hogy mizu, míg végül minden megoldódik, viszont Leo titkai is a felszínre kerülnek. Ő ültetett idióta gondolatokat a felesége fejébe, ami miatt megöngyilkolta magát. A Madách-i „álom az álomban” ötlet a magyaroknak nem igazán EREDETi, de azért megjárja. A film számomra a 40-ik perctől kicsit unalmas volt, de egyszer megnézni mindenképp érdemes, nem úgy mint az előző kettőt, amit a kukába kell vágni.

4.                 4. típusú találkozások. Na ez egy nagyon érdekes film volt! A végéig! Sem E.T., sem más Man in black-es szürke, kis UFO nem volt a filmben, mégis lekötött minden perce.
 A sztori állítólag igaz. Milla Jovovich is elmondja az elején, hogy a film eredeti hangi és képi felvételek alapján készült és minden néző maga döntse el, hogy mit hisz el az egészből.

 Történt, hogy egy kisvárosban az emberek nagy részének fura álmai voltak és minden éjjel, 3 óra körül egyszerűen felriadtak. Az álmaikban egy fehér bagoly ült az ablakukban és csak nézte őket. Volt, aki szerint a bagoly a csukott ablakon átjött, majd az ágy felett nézte a lakókat. A főszereplő pszichológusnő ezt nem tudta mire vélni, ezért visszahívta következő alkalommal is az emberkéket, hogy addig valamit majd csak kitalál. Az álmok ugyanazok voltak mindenkinél. A filmben időnként párhuzamosan mutatták az eredeti felvételeket és a filmet is paralel, ami nagyon érdekessé tette a filmet. A pszichológusnő egyébként a volt férje után maradt pacientúrát vette át. A férj tisztázatlan körülmények között halt meg nem sokkal korábban. Pácienseinek egybecsengő rémképei a nőt egy jó kis rejtély elé állítják. A páciensekkel történő újabb és újabb találkozások és események mind arra engedik őt következtetni, hogy UFO-k csesztetik őket éjjelenként. Van aki ezt nem tudja feldolgozni és gyilkosságra vetemedik. A pszihomókus nő egy pszichmókus barátjával és egy sumér kultúra kutatóval együtt lassan rájönnek a titokra, aminek következtében a helyi zsaru sem nyugodhat. A zsaru meg van arról győződve, hogy a legutóbbi szörnyű események szálai, mivel a pszichmókus nőhöz köthetők, csak őt teheti felelőssé a történteké. Ám amikor a kis szürke lények elrabolják a nő kislányát, akkor a zsarunak már egyértelművé válik, hogy a nő „közveszélyes”. A nő hipnózissal szeretné az emlékeit visszahozni az UFO -s találkozóról, de ez nem jól sül el sajnos. A filmben a nőt, annak kollégáját és a sumerológust is jól elviszik az UFO-k. A csaj a találkozó után tolószékbe kényszerül, a másik kettő viszont nem hajlandó erről többet beszélni, mert bár átélték, nem beszélnek róla, nehogy nevetség tárgyává váljanak. Ezek után a nő egy új fórumot talál, hogy a z „őrült” megbélyegzést lemoshassa magáról, meg persze a vádat, hogy a saját lányát ő rabolta el. Ennek apropóján készült el ez a fél-doku film.

 … Ha igaz az alapsztori...

 

5.                 A faun labirintusa. Többszöri nekifutás után néztem meg a filmet. Egyszer nagyon kómás voltam, hogy végignézzem, másodszor pedig A-val estem neki a fimnek, de mivel annyira nyomasztó volt egy-egy jelenet benne, nem néztük végig. Végül az utolsó 30 percet egyedül kellett megnéznem (ha már a film nagy részét már láttam...).

 A film egy háború idején játszódik, amikor is a németek megszállták az országot. A film főszereplői vagy nagyon szimpatikusak, vagy nagyon ellenszenvesek. Átmenet nagyon nincs a két kategória között a címben szereplő faunon kívül.
 Van egy kislány, aki az anyukájával utazik egy lovaskocsiban az erdőn keresztül. Anyukája terhes egy német tiszttől. A kislány anyja rosszul lesz az utazás során, emiatt pár perces kényszerpihenőt kell tartaniuk egy erdőben. Ott a kislány talál egy szobrot, amelynek egy kiesett részét visszateszi a helyére. A szoborból ezután egy számomra ijesztő bogár mászik ki, amelyről a kislány meg van győződve, hogy egy tündér... A kislány nagy meserajongó és egy külön kis világban él. Ám amikor megérkeznek a német tiszthez, rá kell döbbennie az élet, a háború, a kiszolgáltatottság keserű voltára. A német tiszt egy igazi kegyetlen fasiszta, aki csak azért szereti a kislány anyját, mert meg van róla győződve, hogy egy fiút fog neki szülni. A kislány jelenléte, viszont zavarja őt. A cselédek szeretik a lányt, különösen a cselédek vezetőnője, aki titokban az ellenállás egy fontos tagja is egyben. Az ellenállás ki akarja söpörni az összes nácit a környékről, az életük árán is.

 A lakhelyüktől nem olyan messze van egy kőrengeteg, egy labirintus, amitől óvják a lányt. A labirintusból állítólag nem lehet kitalálni, hacsak nem vezet valaki... Például a faun. A faunnal futott össze a kislány, amikor a tündérnek hitt bogár után indult útnak, s az a labirintusba vezette őt. A labirintus kőfala egy helyen kettényílt és egy nagyon mély kúthoz jutott a lány, aminek az aljáig egy csigalépcső vezetett. A lépcső alján, a kút mélyén a kislányt a faun várta. Egy elég rémisztő kinézetű lény, aki elmondta neki, hogy az ő, mármint a kislány testében a föld alatti királyság királyának, annak halott lányának lelke él. Ahhoz, hogy a kislány a földi poklot túlélje 3 próbát kell kiállnia. A kislány ígéretet tesz, de a próbákat nem könnyű végigcsinálni. Főleg úgy, hogy közben a terhes anyukája beteg lesz és a genyó német tiszt sem egyszerűsíti meg az életét neki. A próbák során nekem volt egy kis Twin Peaks utánérzésem. A sorozat vége felé - amikor az író már csak bedrogozva tudott megírni egy-egy részt és a látványvilágban is meglátszódott a rendező által – voltak olyan részek, aminek képi világa ugrott be, amikor ezt a filmet, illetve a próbákat néztem.

A kislány anyja közben nagyon lebetegszik, a németeket és a helyieket aprítják, a genyó még genyóbb lesz a film vége felé. A kislány anyja meghallja magát a genyó miatt, de a baba szerencsére egészségesen megszületik. A kislány, faunos ráhatással el akarja csenni a kistestvérét, hogy a föld alatti királyságba vigye őt, ha már senkije nem maradt neki a nővérén kívül. A német genyó ezt nem hagyja és a cél előtt , a labirintus utáni föld alatti lejárat előtt lelövi a kislányt. A kislány vére a kút aljára csepeg, ahol a lelke újjászületik és eljut a föld alatti királyságba, ahol ő nagyon boldog. A testérét a kislánynak az ellenállók elveszik a német genyótól, akit jól megölnek, mert megérdemli.

 Oszt ennyi a film. Lehet kamillázni, hogy milyen hülyén oldották meg a végét és hogy miért húzták ilyen sokáig, hogy a vége-főcímet lássuk.

 

6.                 Komfortos mennyország. A film egy lányról szól, akit megölnek de sem a mennyországba, sem a pokolba nem jut el, mert a lelke nyugtalan. A kislány ég és föld között félúton van. Onnan látja családját és a gyilkosát is. Viszont körülötte vannak azok a kislányok is, akiket ugyanez a gyilkos tett el láb alól, mindenféle mérnöki pontossággal kidolgozott gonosz ötlettel. A film arról szól, hogy a lány amennyire ezt meg tudja oldani jeleket küld a szüleinek a gyilkosról. A lány apja az, akinek érzékenyebb füle és szeme van az ilyen jelek meglátására és meghallására. A lány kishúga a szeme láttára válik fiatal nővé. A korábban hallgatag húg eltökélt szándéka hosszú évek múltán is (amikor már a szülők kezdik feladni a reményt, hogy meglesz a gyilkos), hogy elkapja azt az embert, aki megölte a nővérét. Az ég és föld között vegetáló lány jelzései, az apja és húga kitartása végül meghozza az eredményt: kiderül, hogy az egyik magányosan élő szomszéd férfi követte el a szörnyű tetteket. Persze érkezik a rendőrség, hogy a szomszéd rács mögé kerüljön, de el tud menekülni előlük. A család ismét fel van zaklatva a gyilkosság miatt, de a lány egy utolsó jelzéssel megnyugtatja a közben szétzilálódott  családot az égből. A gonosz szomszéd ismét ölni készül...
 A film vége egyszerre szomorú és megnyugtató. A képek lenyűgözőek. Az égi lét képi megoldása csodálatos. A halált és az elmúlást még a gyilkosság ellenére is úgy mutatja be a film, hogy ne fagyjon le az ember agya, rögtön a film elején, amikor kiderül, a lányt meggyilkolta a szomszédja. Inkább a hátrahagyottak iránti szeretetet és szomorúságot erősíti fel a film, mint a gyilkos iránti elvakult düht és utálatot.
 Azért sem írtam hosszabban erről a filmről, mert ezt a filmet látni kell. Az aki a krimit szereti, ugyanúgy végig tudja élvezni a filmet, mint aki az érzelmi vonalat követi szívesebben egy mozi során.

 Ezt a másfél órát a néző, úgy érzem nem fogja megbánni.

A titkok szobája

 Az elmúlt héten régóta dédelgetett álmom talált kielégítésre. Aki most olyanokon gondolkodik, hogy:

-        csoportszexben vettem részt,

-        hivatalosan elismerték, hogy van némi eszem,

-        megnyertem egy nagyobb összeget (hűű, az de jó lenne!)

-        megszűnt a félelmem a pókoktól,

-        ébredés után rögtön emberek elé merek állni, mert az arcom végre nem egy Orkéhoz hasonlít,

-        és egyebek,

 az most téved.

 

          -        Csoportszexben még nem vettem részt, nem is tervezem. Bár időnként a távolsági  utazás busszal már súrolja a csoportszex fogalmát. Ráadásul itt az elején megy el mindenki :)

-        Állítólag már fejlesztik azt az érzékeny műszert, ami ki tudja mutatni az intelligencia legcsekélyebb jelenlétét is! Tehát bizakodom. Bár még megerősíteni nem tudom, hogy van eszem. Vagy mi. Izé. Öööö.

-        A pénzzel még mindig hadilábon állok. Egyelőre csak annyi van, hogy a lakástörlesztés ne legyen gond, és hogy havonta egyszer egy pizzériában én tudjam állni a cehhet a barátaim helyett.

-        A pókok még mindig a halállistám első helyén szerepelnek. Feltéve, ha nem kapok görcsbemerevedős, majd ugrálós sikítófrászt tőlük, csak azért mert megjelentek egy nem várt pillanatban. Annyira már tudom magam kontrollálni, hogy „csak” lefagyok, a kezem az arcomba préselem és csak halkan ordítok fel! Aztán persze jön a libabőr, meg A. hátsimogatása és bátorító mosolya is, amitől negyed óra múlva a szívverésem is a normálisra áll be.

-        Ébredéskor, még mindig elrettentő példa lehetnék az arcom alapján a rossz gyerekeknek. Sajnos. Emiatt, majd mindig A. előtt kell ébrednem, nehogy azt higgye, hogy valami ZS kategóriás horrorfilmbe keveredett, ha rám néz.

  Jósnőhöz mentem. Egy hivatalosan elismert asszonyhoz, aki már nagyon hosszú ideje „praktizál” és mellesleg a család egy régi, jó ismerőse. Azt, hogy jósol, csak nem olyan régen tudtam meg az iwiwről, az adatlapjáról. Augusztusban néztem meg a reglapját, majd pár nappal később egy találkozás alkalmával meg is beszéltem vele, hogy valamikor majd megyek hozzá. Még akkor elmondtam neki, hogy szkeptikus vagyok minden tekintetben ezzel kapcsolatban, aminek ő fura módon örült. Szerinte nem is szabad átesni a ló túloldalára olyan szinten, hogy akár még a vasárnapi ebéd miatt is a kártyához kellene fordulni.

A bátorságomat csak mostanra szedtem össze, mivel tartottam attól, hogy túlságosan is be fogja folyásolni tetteimet a következőkben, minden, ami elhangzik nála. Most úgy érzem, hogy csak kis hatással vannak rám a szavai, ha a tetteimet veszem figyelembe. Bár, az igazat megvallva szerencsére nem sok olyan dolgot mondott, ami miatt esetleg gyökeres változáson kellene túlesnem.

  Egy hétköznapi késő délután érkeztem Ágnes asszonyhoz nővérem lánya kíséretében, aki még szintén nem vett részt ilyen misztikus dologban. A-t, azért nem hívtam, mert leginkább rólunk szóló kérdéseket akartam feltenni Ágnesnek és nem szerettem volna, ha ott van és esetleg nem mond a kártya jó híreket. Aztán úgy alakult, hogy ő ment elsőnek jósoltatni, mert egy kissé elszállt a bátorságom. Amikorra ő végzett, addigra én is megnyugtattam magam, hogy ez csak egy újabb érdekes délután lesz és semmi több, ha jót hallok, ha nem.

  Leültem Ágnessel szemben egy üveg asztalhoz, amin volt egy fehér terítő, egy pakli kártya és egy gyertyatartóban lévő gyertya. Miután megkérdezte, hogy mit szeretnék tudni, a paklit a kezébe vette és miután a kártyákat legyezőnek formázta, a láng felé tartotta és mindkét oldalát egy pillanatig a tűz fölé tartotta. Szerintem ezzel, mintegy megtisztította a lapokat az előző jóslás „információitól”. Majd vetetett nekem egy általános információkról szóló lapsorozatot.

 Ágnes minden olyan infót elmondott a jelen állapotról, amit nem tudhatott. Pontos volt a diagnózisa. Elmondta, hogy dolgozom, hogy élvezem a munkám, hogy olyan emberekkel vagyok a munkahelyemen körbevéve, akikkel szeretek dolgozni. Ez azért érdekes, mert csak egy hónapja dolgozom és nem sokan tudják még, hogy hol és mit csinálok. Ő tudta.

 Meglepetéssel konstatálta, hogy van valakim, pedig ő már régen látott engem kézen fogva mászkálni a városban. Ő úgy tudta eddig, hogy szingliként élek. Ezt a hírt cáfoltam és elmondtam neki, hogy már több, mint 16 hónapja szerelmes vagyok. Ő ezek előtt azt mondta, hogy ez a kapcsolat nem egy szimpla kis l'amour, hanem egy „KARMIKUS” szerelem egy „KARMIKUS” kapcsolat, amivel sajnos ritkán találkozik. Ezután meséltem pár szót a kapcsolatomról neki, persze a legmelegebb részeket és így a lényeget kihagyva. Ezután pedig az általános állapotomat ecsetelte, mely szerint jól érzem magam a bőrömben, bár korábban biztosan másként volt, különben nem mutatták volna ennyire egyértelműen ezt a lapok. Ez is így van, hisz a munka nem léte miatt elég nyominak éreztem magam, attól függetlenül, hogy egy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban vagyok A-val. Hasztalannak és béna pöcsnek éreztem magam a sikertelenségem miatt, amit többször el is nyöszörögtem az én csodás páromnak, aki minden alkalommal megerősített engem, hogy nem a pénzem miatt szeret. :)

Igaz azt sem, hogy az eszem miatt...

 Később a páromról és a kapcsolatunk hosszáról kérdeztem a jósnőt, kicsit félve, hátha rossz hírt kapok. A leírás, amit A-ról kaptam tökéletes volt, azt leszámítva, hogy Ágnes őt nőként írta le nekem. Emiatt egy kicsit meginogott benne a bizalmam :) De az igazat megvallva a kártyák között mindig ott volt egy medvés kártya, ami egy pasira utalt, de nem volt plusz infó mellette. Az én értelmezésem szerint pedig ez volt a plusz infó! A. nem nő, hanem férfi! A párom egy férfi Ágnes asszony! De ő engem nem melegként ismer, hanem a Bözsi fiának, aki körül mindig voltak csajok. Tehát, ami a lényeg: a kapcsolatunk harmonikus és erős és úgy tűnik sokáig leszünk egymás nyakán. Amire vigyáznunk kell, az a stressz. Ezt igyekezzünk elkerülni, vagy ha már aggódunk, akkor osszuk meg a másikkal a stressz okát. Ha ez megvan, akkor nincs baj. Például a stressz miatti betegségek is elkerülnek. A legkevesebbre kell redukálnunk az S-Faktort – a Stressz-Faktort. Ez nem egy egyszerű feladat, de megoldható. Együtt.

 A munkámról még azt jósolta, hogy nem kell aggódnom a cég helyzete miatt, csak tegyem a dolgom. A sztori ugyanis az, hogy egy volt munkatársnő nem kevés pályázati pénzt tett a magáévá. Kétségesnek tűnt számomra a cég jövője, de Ágnes szerint a vége még messze van. Sőt! A közeljövőben fizuemelést is fogok kapni! Erre kíváncsi vagyok, mivel még csak egy hónapja vagyok ott és bár lett említve, hogy terveik vannak velem, de semmi kézzelfogható konkrétum nincs. Ezt én egyelőre csak egy lelkesítő és ott tartó szövegnek titulálom, de a lelkem mélyén érzem, hogy ez ennél több. De hát, hiszem, ha látom! :) Legyen úgy!

 Mondott még a jósnő mindenféle más dolgot is, de azok már túl személyesek és nem akarom közreadni egyelőre. Ha beteljesülnek, akkor úgyis hírül fogom adni.

  Viszont az egész lényege az, az ő szavaival élve: A kártyák a jövő egy lehetséges szeletét mutatják. Ez a szelet a jelenlegi életvezetésem és felfogásom (és párom életvezetése, valamint életfelfogásának) egy valószínű jövőképe. Ez nincs bebetonozva, ez változtatható. És mivel már tudom, mik is a buktatók a közeljövőben, így könnyebb lesz megkerülni, vagy átugrani azokat. A legjobb dolog az egészben, hogy vagyunk A-val egymásnak és így az akadályok sem olyan rémisztőek.

  Én bízom a jövőnkben. A közös jövőnkben. Ehhez eddig sem kellett jósnő és kártya, csak az őszinte és karmikus szerelmünk.

Filmek, amiket mostanában láttam 2.

 2. Az ítélet napja. Jaj, jaj! Gyün a világnak a vége! Az alapötlet nagyon tetszett! Gyün a végtelen nagy űrben egy böszme nagy fekete lyuk-izé, ami szívja befelé nagy erővel a MINDENT. Na - gondoltam – ez jó kis feladat lesz az amcsiknak, mert egy ekkora űrporszívót leállítani nem lesz egyszerű! Mire erre ők is rájöttek, addig jó nagy kárt okozott a űrben ez a EveryVacuumCleaner (EVC). Jött is nagy aggódás és fogcsikorgatás, hogy mostan meg aztán mitévőklegyünkmostanakkor? A film lényeges szereplői: Egy család – rendőr asszony, polgár(mester)Jenő férj, a férj autista fiútesvérje, a szülők gyerekei: egy nagyobbacska, csinos, bátor és okos srác és a huga, aki aranyos és jól bánik az autista nagybácsival. A Náza okosai meg nem annyira okos és határozott vezetője. A Názáhon érkező két tudós, akik mindent tudnak csak a megoldásra lassan gyünnek rá, viszont érdekes alakok.

 

 Az autista tesvér jól észreveszi az űranomáliát, de mivel autista, nem tudja senkinek elmondani, hogy tartós tejet mán nem kéne venni, mer' az már megromlani sem tud, mer' gyön a világnak a vége. A polgárjenő jófej, vezetőt játszik, akit mindenki szeret és okos is, de kicsit türelmetlen a tesvérjéhez, meg ramaty a szíve. A feleség szép, kisimult arccal gyön haza az éccakás műszakból, mer ő amcsi és a génjeiben van, hogy bármi történjék vele a haja, a sminkje és a bőre tökéletes és kamerakész. A kamasz kölök fűzöget egy lánkát, akinek bejön, de a volt pasija miatt nem túl jókedvű, mer az meg nem egy lámlenge. Még nem esett le neki, hogy dobták őtet.
A Názánál meg örömködés van, mer leszállt egy dzsunka a Marson, de aztán, amikor a dzsunka képje elszáll – mer egy meteor nagyon bezavarja a képet – akkor már nincs öröm, csak okos előrenézés, hogy most akkor mi van? Visszanézik a felvételeket és rájönnek, hogy ez a jóságos kődarab a Fődet vette célba biza'! Na, ekkor meg van fogcsikorgatás, hogy ez most méé? Aztán rágyönnek a okosok! Egy nagy EVC van a űrben, ahol ottan ilyen eddig még nem vót, de mostan meg mán igen. Ennek a vonzássa térítette el ezt a nagy kőt. Ekkor rágyönnek arra is, hogy minimum kéccer fog a Főd lakossága meghalni, mer a óriáskő után még a EVC is feltakaríjja a maradékot, mer errefele tart. Igen. Az autista, meg mán tuggya, hogy mit kéne tennyi, csak nem igazán kommunikatív, viszont szereti a plafont nézni, ha mégis megszólal. Eközben megérkezik a Űrközpontba a két okos tudósember, akinek a fele nő. A nő hiperaktív, érdekes reakciói vannak – kicsit a Ebbire hajaz a eNCIS helyszínelőkbő' – nekem ő volt a kedvencem a filmből, mer' nem az a szokásos baltaarcú okos tudós, aki annyira idegesít, hogy meg tudnám ütni. A másik tudós, aki nem nő és nem is megy össze; az meg csak személyi tréner volt a nő mellett.
 A Fődön érezni lehetett, hogy valami nagy baj van és még nagyobb lesz, mer gyöttek a fődrengések, meg cunamik, meg egyéb illen kórságok, oszt a emberek ennek nem nagyon örűttek. Sőt! Inkább lelombozta őket, hogy a armageddont csak halva élhetik túl. Ennélfogva elkezdtek fosztogatni, meg nem keretény módon viselkedni, mer mán úgyis 8 nekik. Az autista közben a film 3/4-énél végre elmondta a 20-ik mondatát, amivel megértette végre magát és a polgárjenő megígérte neki, hogy elviszi őt a okosokhon a Názához. A kocsit viszont a ifjú gyermek kérte kölcsön, amíg a új nőjét, akarta hazavinni, mer az aggódott a szülei miatt, hogy vennének levegőt, csak már nem tudnak, mivel meghaltak. A srác és a csaj elkocsikáztak haza, ahol senki volt otthon, viszont hamar indulniuk kellett, mer egy nagy hurrikán sietett összekuszálni a házat és a végtagjaikat, amik a kocsiban voltak. Szerencsére az amcsi kocsi nagyon gyors és a hurrikán előtt visszamentek a csákó családjához oszt tuttak szólni, hogy jaj nekünk, gyün a szél! Hát persze, hogy túlélték! A pince biztosan 16 méterrel a föld alatt lehetett... Autista és polgárjenő gyors elindulnak a Názához, ahová kisebb kellemetlenségek után megérkeztek – példuál szívinfrastruktúrát kapott a pjenő és a tesvérnek kellett vezetnie. Sokat. A EVC meg mán Kína felett járt és kezdte kiszíni a léget, aminek megin nem örültek. A számítások szerint viszont már csak 1,5 órája vót a emberiségnek. Közbe okosok rágyöttek arra, hogy egy ellenfeketelyukkal kéne megoldani a helyzet, de hogy hova lőjjék a cuccot, azt kiszámítani nagyon nehéz és ráadásul a Náza számítógépjének a memóriája is megtelik (!!!) és most szomcsi van, mer pusztulni fognak megfele.
 Az autista tevér elmonygya a megfejtést, közben meg a polgárjenő halálban részesül, mer a szíve megáll, meg a pjenő fia is meghal kicsit, mer lelövik. Meg úgy egyálltalán nem jó a világnak ekkortájt.
 A rakétát sok atommal meg kilövik sikeresen a anomália-izébe, ami úgy felrobban, hogy még az idő is visszaforog (!!!) addig, amíg a film kezdete nem lesz. Oszt mindenki hepi.

Filmek, amiket mostanában láttam 1.

Nem vagyok nagy mozirajongó, sőt herótom van a moziban ülő mindenféle ember mindenféle zörgéseitől, csámcsogásától, hörgéseiből, az előttem ülők magasságából és persze a 5000 decibeles hangerősségtől. Ennek folyományaként nem vagyok naprakész a filmekkel, viszont megvan az az előnye, hogy most 2010-ben is tudok olyan filmet először megnézni, amit mondjuk 2008-ban mutattak be kis hazánkban először. És persze az is jó, hogy nem azért nézek meg egy filmet, mert befolyásolt a nép, az isten adta nép, hogy mit is érdemes megnéznem.

 Az elmúlt időszakban a következő filmeket néztem meg:

1.      Sherlock Holmes és a lángoló város

2.      Az ítélet napja

3.      Eredet

4.      4. típusú találkozások

5.      A faun labirintusa

6.      Komfortos mennyország

 

 1. A Sherlock Holmes film egy rakás kidobott pénz és a néző által a filmre fölöslegesen invesztált idő (feltéve, hogy otthon nézte és nem moziban, mert akkor hozzájön a jegyre, a kukoricára és a kólára kidobott pénz is). Sokat vártam a filmtől. Szeretem azokat a krimiket, amelyek nem a vérben tocsognak, hanem a logikától, leleményességtől vállnak jó filmmé. Erre vártam e film esetében is, de helyette kaptam óriás polipot, meg dinoszauruszt, meg egy sértett Holmes bátyót, aki szerint mindenki dögöljön meg, aki őt nem sajnálja, pedig alapjáraton most nyomorék. Idegesítő volt a filmben, hogy a felépített robot-dínó időnként a fény sebességével mozgott, ami persze elég idétlen már ötlet szintjén is; a másik furaság a Holmes tesó robot-ruhája volt, amire hiába lőttek, a golyó meg sem karcolta a gonosz tesót. Ez nem zavart igazából, mert a robot-ruhája biztosan keplán bevonatú volt. Ami fenemód felidegesített, az az, hogy ez a ruha (szerintem – ha a szemem nem csal) időnként meggyűrődött a hónalj környékén. Vagy csak nem vasalta meg a keplánt...

 Gondoltam, ez a film csak egy fikció lesz, amit a film elején mutatott idős Wattson haluzott be a túladagolt morfiumtól és én nyugodtan lefeküdhetek aludni, mert egy mesét néztem. Nem. Minden megtörtént és igaz volt, tudtam meg a végén. Wattson ápolónője és gonosz Holmes tesó robot-barátnője találkoztak a temetőben, akit korábban teljesen leamortizáltak (persze, persze a Terminátor is visszatért 3 részen keresztül...). Na ekkor jött egy light-os agyvérzés. A sokadik.

 A korábbiak: 1 - a dínótól, 2 – a keplár ruhától, ami gyűrődik, 3 – dínó fénysebességen; 4 - üldözési jelenet a levegőben (hiperbéna!!!); 5 – idétlen és összecsapott, kapkodó befejezés, 6 – nem volt mese, 7 – robotpicsa és az ápolónő taliznak a temetőben.

 

 Ez egy ritka szarul elkészített film, amit senkinek nem ajánlok! Ennél még a Columbo is jobb, ahol már az elején tudod, hogy ki a gyilkos!

Már olvasnak az Óperenciás Tengeren túlról is!

 Néztem az előbbi blogbejegyzés után, hogy honnan voltak rám kíváncsiak a nagyvilágból. A jobb alsó sarokban lévő forgó földgömbről megnéztem.

 Valaki(k) Amerikából is olvassák a soraimat! :) Asszem San Francisco magasságából! Ez tök jó! Örülök neki! Persze annak is, aki Spanyolországból kattintott rám. Meg annak is, aki Piripócsról, vagy Bivalybasznádról. De azért az egy kicsit izgatóbb, ha két embert egy fél világ választ el egymástól és mégis kíváncsi egy magyar srác gondolataira.

 Remélem több időm lesz írni és elmesélni a kis életkém fontos, vagy fontosnak tartott eseményeit!

 Köszönöm, hogy olvastok! :)

Munka 1000-rel

 Rég voltam itt.

 Dolgozom, mint a gép. Bár csak 6 órában vagyok az irodában papíron, de igazság szerint sokszor 8 órát is lemelózok. Nem sok lehetőségem van szusszanni sem, mert annyi dolgot sóztak a nyakamba, hogy borzalom. Nem siránkozom, mert szívesen csinálom az adminisztrátori munkát, csak hát mire hazaérek, agyilag leamortizálódom. Olyankor már nincs sok kedvem bekapcsolni a számítógépet.

  Nagy erőkkel keresek színházi darabot, amit érdemes lenne megnézni a jövő hónapban, vagy azután - ez persze attól függ melyik péntekre lehet még jegyet kapni. Ha valakinek van ötlete, írjon! :)

Egyelőre ennyit. Melózok tovább.

Legyetek rosszak! :) Az könnyebb!

KisPoczok