Visszaolvastam néhány bejegyzését egy meleg srácnak. Az egyik posztjában arról írt, hogy végre túl van az otthoni coming outján. (Erről itt lehet olvasni.) Sajnos nekem nem voltak ilyen könnyen emészthető perceim az előbujásomkor...
Akkoriban nővérem még itt lakott a városban. Én életem első szerelmével töltöttem minden gondolatomat és minden lopott félnapomat. 19 és fél éves voltam ekkor. Egy újságon keresztül ismerkedtünk össze. Ő a IX. kerületben lakott én pedig itt, az Isten háta mögött jobbra az utolsó utcában. Leginkább hétvégenként tudtunk találkozni. Anyukája tudta róla, hogy meleg, ezért szerencsére nem kellett bujkálni. Anyukája úgy érzem hogy kedvelt, ami nekem nagyon jól esett, mert kezdőként a másik térfélen volt elég izgulni valóm egyébként is. :)
Ahhoz, hogy Vele tudjak találkozni minden hétvégén az kellett, hogy valaki alibit tudjon nekem szolgáltatni. Testvéreimmel én elég szorosan fogva lettem nevelve, ezért kellett az alibi még ilyen idős koromban is. Az ősök mindig, mindent tudni akartak rólunk. Ki, hol, hová, meddig, kikkel és ami a legfontosabb, mikor jön haza? Nővérem és én voltunk a család renitensei felfogásilag és aztán az életmód miatt. Nővéremnek elmondtam, hogy alakul egy kapcsolatom, csak hát pesti az én szerelmem... Sosem mondtam neki, hogy egy lányról lenne szó. Hazudni viszont nem akartam, így kedvesemnek, szerelmemnek neveztem a srácot előtte. Ő örült, hogy alakul valami love az életemben, ezért az alkalmas hétvégékre mindig elhívott, hogy aludjak náluk. Én meg vonakodva, de mentem. :)
Ő akkoriban egy jó cuccokkal bőven ellátott ruhaboltban dolgozott, amit imádtam. A bulis hétvégéken beugrottam hozzá a boltba, magamra vettem egy jó kis szettet, aztán utaztam Budapestre. Az én szerelmem, pedig el volt ájulva, hogy mennyire jól nézek ki. :) Szép időszak volt. Nagy szerelemmel.
Ehhez persze hozzá tartozik, hogy egy átmulatott, vagy átszerelmeskedett éjszaka után nekem az első busszal haza kellett jönnöm. Iszonyat kevés alvás után anyuék ebéd utáni sziesztájáig én sem dőlhettem le aludni, ezért úgy néztem ki, mint egy zombi. A rokonságban ez feltűnt néhány embernek, akik kiszedték nővéremből, hogy Pestre járok, mert ott van a kedvesem és el is járunk bulizni. Jóképességű rokonaim persze nem engem kérdeztek meg először, hogy tesóm hiteles infókat mond-e, hanem anyámnak kezdték el rágni a fülét, hogy bizony velem gondok vannak. Vasárnap délelőtt kommunikációra alkalmatlan vagyok, az arcom le van lakva és egyáltalán! Anyu nem foglalkozott ezzel addig, amíg erre bizonyítékot nem talált. Egy buszjegy abban a farmerom hátsó zsebében maradt, amit mosásra adtam.
Jóképességűék pont a hiszti első etapjára érkeztek. Miért hazudok én, hogy a nővéremnél aludtam, amikor itt van egy ma reggeli Pesti buszjegy a kezemben? - címmel kezdődött a műsor. Nagy vonalakban elmondtam a féligazságot. Bulizni járok fel. Titokban, mert úgysem lennék elengedve. Ekkor jóképességűék olajat öntöttek a tűzre: a Poczok biztosan drogozik! Felhomályosítottam mindenkit, hogy semmilyen drogot nem használok, csak hajnalig szórakozok és nincs idő, hogy kialudjam magam. Ez nem volt jó válasz. anyám sarkon fordult a konyhában, ahol a raport meg volt ejtve. Otthagyott a keselyűkkel, de csak addig, amíg vissza nem jött néhány nekem írt levéllel, amiben a kedvesem azt ecseteli, hogy mennyire szeret engem.
Ekkor jött a második kör. Ennek a címe az is lehetett volna, hogy: Legalább bánnád, hogy buzi vagy!
Jóképességűék álla leesett, hogy anyu kirukkolt az aduásszal. Biztosan tudtak már rólam ezt-azt, de bizonyítékot most láttak először. Rögtön jött a faggatódzás a részükről, de nyilván a keselyűknek nem dobok egy újabb húsdarabot magamból. Ez feldühítette őket. Meg hát anyu előtt szerintem nem is kellene a tényeket részleteznem - gondoltam. Ez így is elég kemény neki is, meg nekem is. Elégedjenek meg azzal, hogy bevallom: Igen, a fiúkhoz vonzódom és van egy pasim Pesten. Anyu a szülői aggódás elcsépelt közhelyét mondta, ami akkor, abban a pillanatban erősen késztetett a nevetésre. Azt mondta, hogy elmegyünk majd orvoshoz, biztosan van erre "gyógyszer". Nem voltak könnyű pillanatok. Életem egyik legrosszabb szituációjában egy ilyen kedves, féltő, de nagyon butácska gondolat bizony megizzasztott, hogy ne kezdjek el nevetni.
A pillanatnyi jókedvem persze rögtön lefagyasztotta rögtön ítélő bíróság. Teljes szobafogságra lettem ítélve. Akkoriban egy levelező suliba jártam. Csak arra a pár órára tudtam elszakadni otthonról. Minden lépésem figyelve lett. Leveleim cenzúrázva, vagy sehogy nem kaptam meg. Mobiltelefon híjján még üzenni sem tudtam, hogy mi az elmaradásom oka.
A levelekből tudták a szerelmem nevét, címét. Az egyik jóképességű, akivel azóta nem is tárgyalok, kieszelt egy fantasztikus dolgot. Orvosnak kiadva magát felhívta az én szerelmemet és azt kérdezte tőle, hogy ismer-e engem és volt-e köztünk szexuális kapcsolat. Ő elmondta, hogy ismer engem és igen, volt közöttünk szex. Jóképességű erre azt mondta, hogy ez baj. el kellene mennie szűrésre, mert én bizony AIDS-es vagyok! Szegényt nagyon sajnáltam, amikor végre hónapok utn tudtunk pár órát beszélgetni élőben. Ellógtam ugyanis a suliból. Nehezen nyögte ki, hogy mit hallott az "orvostól". Sokára hitte el, hogy az orvos az egyik rokonom és hogy ez csak egy nagyon rosszindulatú módja annak, hogy bebiztosítsa a családom, hogy mi ne találkozzunk többet.
Még pár hétig találkozgattunk, de aztán befejeztük a kapcsolatunkat. Én nem tudtam csak úgy elszakadni a családomtól, a találkozások megszervezése, pedig nagyon problémás és idegölő lett volna. Ezek után volt egy tömény depressziós időszakom, amit csak a jóképességűeknek kívánok, hogy érezzék a törődésemet.
Összegezve nekem a Coming outom nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna. A családomtól KO-t kaptam. A fura viszont az, hogy ezután a nap után egyáltalán nem került szóba soha az, hogy meleg vagyok, vagy az hogy van-e pasim. Homokba dugták a fejüket egy homokos előtt. :)
Vagy csak azt érzik, hogy lelkileg már erősebb vagyok, mint akkoriban. Ráadásul ma már nem is olyan nagy dolog - hála a médiának - az, ha valaki meleg.
Lehet, hogy már hírértékem sincs és ezért nem érdekli őket az, hogy mi van velem?
Gondolatok, vélemények, érzések. Ahogy egy meleg srác látja a világot.
2012. március 3.
Tavasztámogató
Úgy ám! Támogatom a tavaszt! Igazából ez a kedvenc évszakom.
Nem kell már hat kiló hacukát hordani magunkon,
újra látni az alakokat, formákat, kivillanó hasakat...
mert már nem kell vacogni, ha kimegyek az utcára, olyan kellemes az idő,
éled a természet, újra látni a kék eget,
tényleg látni az új és megújuló szerelmeket az utcán, cukrászdában, kávézóban, parkokban,
kiegyensúlyozottabbak vagyunk,
kapunk egy jó adag D-vitamin dózist,
el lehet kezdeni a kirándulásokat tervezni és véghez vinni,
világos van, egyre korábban kel és egyre később nyugszik a nap,
az emberek is boldogabbnak tűnnek.
És még sorolni lehetne a végtelenségig az évszak pozitív oldalait!
Ezért tehát:
Még egy verset is rittyentettem ennek örömére! A vers megírására hatással volt a tegnapi látogatásom Zseninél. Egy kicsit napfürdőztem nála. Élveztem a tavaszi napsütést a fotelben ülve. Később már ketten, egybeolvadva fürdőztünk a sugarakban. Nehéz volt abbafejezni ezt az édes semmitevést. A versem ezt a hangulatot szeretné visszaadni. Csak Poczkosan. De nem mocskosan.
Tavasz van
becsukom szemem, vakít a fény
egy hete még hó volt az utcán
és nagyon utáltuk a hideget,
hogy füstöt ont minden kémény
a nap sugara megsimogat
melegét arcomon érzem
egy fotelben ülve Zseninél
fény felé emelem a karomat
várva, hogy öleljem a tavaszt
s nyakába borulva mondjam
hónapok óta úgy várok rád
mint egy szerelmes kiskamasz
kinn egy fán kismadár énekel
Zseni lassan az ölembe ül, s
csókkal halmoz arcot, nyakat
a tavasz már nem is érdekel
Már cius van!
Erről jut eszembe... Itt van a tavasz! :)
Csak okosan, ésszel!
Boldog tavaszt mindenkinek!
Készülődöm, mert nemsokára találkozom Zsenivel!
2012. március 2.
Halihó!
Szép napot kívánok! Örülök, hogy itt is találkozunk!
A helyzet egyébként most nálam szokványos. A kisszobában ülve pötyögök a klaviatúrán. Anyámék a mobiltelefonokon agonizálnak - melyiküket mikor csergette meg hugi, vagy valami ilyesmi. Várom, hogy rámtörjenek, mert a mobilhoz egyikük sem ért igazán. Az ablakon túl, úgy tűnik tavasz van, ami több optimizmust tud nekem adni a rám váró feladathoz. Először is emberi arcot kell öltenem. A subát a szám körül meg kell szüntetnem. ezután pedig kulturáltan el kell mennem egy ajándékboltba, ahol ajándékkereskedőt keresnek. Oda elviszek egy önéletrajzot és remélem, hogy az ismerős arcú leányzó fog a pult mögött lenni, akivel mindig köszönünk egymásnak, de nekem már fogalmam sincs, hogy honnan ismerem őt és mi a neve.
Ezután elmegyek a NAV-hoz egy adóbevallásos csomagért. Juhhéj! Nem, mintha olyan sok bevallani valóm lenne, de hát a törvény, az törvény, ahogy a Hahó öcsiben is megmondták volt. Ha még van pénz a kártyámon, akkor feltöltöm a mobilomat is, ha nincs, akkor azzal gazdálkodom, ami még rajta van. Igazából sms-t szokok vele legtöbbször írni, így nincs nagy veszély arra nézve, hogy megmikrózom az agyamat a sok csacsogástól. Persze, ahogy mondani szokták: Az agyrák bennem éhen halna. Így úgy érzem, hogy nem sok veszteni valóm lenne, ha egyszer egy milliós feltöltés érkezne a telefonomra.
Ebéd után megnézem, hogy mely cégek válaszoltak az elküldött önéletrajzomra, majd jól szétcsapom magam egy kávéval. Majd megnézek egy számomra új sorozatból egy következő részt. Ezt a sorozat (ez automatikus tárgyeset!) még hugi mutatta meg az idő alatt, amíg hazajött egy pár napra. Ez igazából télbúcsúztatónak is felfogható, mert amióta elment, vitte magával a rossz időt is.
Vissza a sorozatra. A címe: Mindenből egy van. A királyi tv-n lehet nézni, nem tudom mikor, mert már vagy fél éve nem nézem a tv-t. Igaz, amíg hugi itthon volt, addig kétszer is leültünk tv-zni, amiben nem volt köszönet.
Itten lehet jól megnézni, hogy mire is gondolok: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/10/07/22/Mindenbol_egy_van_1_resz.aspx.
Hugi kérésére (!) megnéztük a VV5 uccsó adását, amiben Attila megnyerte a főnyereményt. Türtőztettük is magunkat a sok kritizálni való láttán, de amikor a kortesbeszédek jöttek, elszabadult a pokol. VV Se here se zádé anyukája (???) annyira beégett, mint tüzes billog a tehén seggébe. Történt ugyanis, hogy egy-egy hozzátartozó, barát még könyöröghetett a népeknek, hogy a majd 400 Ft-os sms-ekkel támogassák az TLR klubot (mert szerintem másra nem jó, ha már eleve el volt döntve itt is, hogy ki nyeri a mindent). Seherezádé - aki vékony cicalányból 163 nap alatt Muppet Show-s Miss röfivé avanzsált, akinek ló feje van - anyukája a kortes beszéde alatt még a lánya nevét sem tudta normálisan kimondani. Mindjárt rá is keresek a Utube-on... de, nem találtam meg az ominózus részt :(.És egyéb butaságokat is összehordott. Az egyik ezek közül: "A Való Világ története során még nem nyerte meg senki a Való Világot!" - Itt arra gondolt, hogy nő még nem nyert a játék során VV-t. A legelején a lánya nevét is Seherededezádé-nak, vagy valami hasonlónak ejtette ki. Nevettünk ezen. Anyu ránkszólt, hogy ne nevessünk a nőn, mert hogy ő rákos szegény. Erre én kicsit mérges lettem rá és azt mondtam: "Sajnálom, hogy beteg, de ez nem jelenti azt, hogy nem röhöghetek, ha a lánya nevét sem tudja kimondani." - De hát RÁÁÁKOOOS! - mondta anyu, aki úgy érezte, hogy űberelte a cinikusságomat. Itt már nálunk elszakadt a cérna. A reklámszünetben hugival a konyhaablakban kilógva röhögtük könnyesre a szemeinket, amikor felidéztük a lóarcú Seri képét, aki fel sem fogta láthatólag, hogy az anyja mekkorákat bénázott. Ráadásul azt ecseteltük fennhangon, hogy mit nyerhetne mégis, ha nem ő vinné el a fődíjat.
Ilyen nyeremények voltak példuál:
- Egy saját, exluzív istálló az ügetőnél.
- Egy éves reklámszerződés a Győri Keksz és Ostyagyárral, illetve ma már a Kraft Foods H. Kft - Győri Keksz Divízióval, hogy legyen a reklámarca a Győri Édes ZaBfalatok nevű termékének.
- Autó helyett egy stílusosabb ajándékot is kapna. Egy hintó jellegű szekeret, amely több funkciós. Elsősorban a cabrio jellegét kell kihangsúlyoznom, melytől biztosan a középpontba kerül, ha elé fogva leviszi a családját a Balatonhoz a nyáron. Másodsorban a téli tüzelő házhoz szállításánál is nagy hasznát vehetik a lóarcú lánynak és ennek a csodás közlekedési eszköznek.
Szegény Zsenit előresajnálom a közös tvzéseink miatti traumáktól. Igaz, hogy már régen megígértem, hogy lakat, vagy ragasztó szalag lesz a számon, ha kommentárt szeretnék majd a látottakhoz hozzáfűzni, de garanciát nem tudtam adni arra, hogy ez így is lesz!
Lassan abbafejezem, mert mint korábban írtam volt, van némi nemű elintézni valóm.
Legyetek itt is hűségesek ám hozzám, különben elmegyek mindenkihez tv-t nézni!
Ha be lesz kapcsolva, ha nem!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
