Amikor a C.O-ból K.O. lett

 Visszaolvastam néhány bejegyzését egy meleg srácnak. Az egyik posztjában arról írt, hogy végre túl van az otthoni coming outján. (Erről itt lehet olvasni.) Sajnos nekem nem voltak ilyen könnyen emészthető perceim az előbujásomkor...

 Akkoriban nővérem még itt lakott a városban. Én életem első szerelmével töltöttem minden gondolatomat és minden lopott félnapomat. 19 és fél éves voltam ekkor. Egy újságon keresztül ismerkedtünk össze. Ő a IX. kerületben lakott én pedig itt, az Isten háta mögött jobbra az utolsó utcában. Leginkább hétvégenként tudtunk találkozni. Anyukája tudta róla, hogy meleg, ezért szerencsére nem kellett bujkálni. Anyukája úgy érzem hogy  kedvelt, ami nekem nagyon jól esett, mert kezdőként a másik térfélen volt elég izgulni valóm egyébként is. :)
 Ahhoz, hogy Vele tudjak találkozni minden hétvégén az kellett, hogy valaki alibit tudjon nekem szolgáltatni. Testvéreimmel én elég szorosan fogva lettem nevelve, ezért kellett az alibi még ilyen idős koromban is. Az ősök mindig, mindent tudni akartak rólunk. Ki, hol, hová, meddig, kikkel és ami a legfontosabb, mikor jön haza? Nővérem és én voltunk a család renitensei felfogásilag és aztán az életmód miatt. Nővéremnek elmondtam, hogy alakul egy kapcsolatom, csak hát pesti az én szerelmem... Sosem mondtam neki, hogy egy lányról lenne szó. Hazudni viszont nem akartam, így kedvesemnek, szerelmemnek neveztem a srácot előtte. Ő örült, hogy alakul valami love az életemben, ezért az alkalmas hétvégékre mindig elhívott, hogy aludjak náluk. Én meg vonakodva, de mentem. :)
 Ő akkoriban egy jó cuccokkal bőven ellátott ruhaboltban dolgozott, amit imádtam. A bulis hétvégéken beugrottam hozzá a boltba, magamra vettem egy jó kis szettet, aztán utaztam Budapestre. Az én szerelmem, pedig el volt ájulva, hogy mennyire jól nézek ki. :) Szép időszak volt. Nagy szerelemmel.

 Ehhez persze hozzá tartozik, hogy egy átmulatott, vagy átszerelmeskedett éjszaka után nekem az első busszal haza kellett jönnöm. Iszonyat kevés alvás után anyuék ebéd utáni sziesztájáig én sem dőlhettem le aludni, ezért úgy néztem ki, mint egy zombi. A rokonságban ez feltűnt néhány embernek, akik kiszedték nővéremből, hogy Pestre járok, mert ott van a kedvesem és el is járunk bulizni. Jóképességű rokonaim persze nem engem kérdeztek meg először, hogy tesóm hiteles infókat mond-e, hanem anyámnak kezdték el rágni a fülét, hogy bizony velem gondok vannak. Vasárnap délelőtt kommunikációra alkalmatlan vagyok, az arcom le van lakva és egyáltalán! Anyu nem foglalkozott ezzel addig, amíg erre bizonyítékot nem talált. Egy buszjegy abban a farmerom hátsó zsebében maradt, amit mosásra adtam.

 Jóképességűék pont a hiszti első etapjára érkeztek. Miért hazudok én, hogy a nővéremnél aludtam, amikor itt van egy ma reggeli Pesti buszjegy a kezemben? - címmel kezdődött a műsor. Nagy vonalakban elmondtam a féligazságot. Bulizni járok fel. Titokban, mert úgysem lennék elengedve. Ekkor jóképességűék olajat öntöttek a tűzre: a Poczok biztosan drogozik! Felhomályosítottam mindenkit, hogy semmilyen drogot nem használok, csak hajnalig szórakozok és nincs idő, hogy kialudjam magam. Ez nem volt jó válasz. anyám sarkon fordult a konyhában, ahol a raport meg volt ejtve. Otthagyott a keselyűkkel, de csak addig, amíg vissza nem jött néhány nekem írt levéllel, amiben a kedvesem azt ecseteli, hogy mennyire szeret engem.
 Ekkor jött a második kör. Ennek a címe az is lehetett volna, hogy: Legalább bánnád, hogy buzi vagy!

 Jóképességűék álla leesett, hogy anyu kirukkolt az aduásszal. Biztosan tudtak már rólam ezt-azt, de bizonyítékot most láttak először. Rögtön jött a faggatódzás a részükről, de nyilván a keselyűknek nem dobok egy újabb húsdarabot magamból. Ez feldühítette őket. Meg hát anyu előtt szerintem nem is kellene a tényeket részleteznem - gondoltam. Ez így is elég kemény neki is, meg nekem is. Elégedjenek meg azzal, hogy bevallom: Igen, a fiúkhoz vonzódom és van egy pasim Pesten. Anyu a szülői aggódás elcsépelt közhelyét mondta, ami akkor, abban a pillanatban erősen késztetett a nevetésre. Azt mondta, hogy elmegyünk majd orvoshoz, biztosan van erre "gyógyszer". Nem voltak könnyű pillanatok. Életem egyik legrosszabb szituációjában egy ilyen kedves, féltő, de nagyon butácska gondolat bizony megizzasztott, hogy ne kezdjek el nevetni.

 A pillanatnyi jókedvem persze rögtön lefagyasztotta rögtön ítélő bíróság. Teljes szobafogságra lettem ítélve. Akkoriban egy levelező suliba jártam. Csak arra a pár órára tudtam elszakadni otthonról. Minden lépésem figyelve lett. Leveleim cenzúrázva, vagy sehogy nem kaptam meg. Mobiltelefon híjján még üzenni sem tudtam, hogy mi az elmaradásom oka.

 A levelekből tudták a szerelmem nevét, címét. Az egyik jóképességű, akivel azóta nem is tárgyalok, kieszelt egy fantasztikus dolgot. Orvosnak kiadva magát felhívta az én szerelmemet és azt kérdezte tőle, hogy ismer-e engem és volt-e köztünk szexuális kapcsolat. Ő elmondta, hogy ismer engem és igen, volt közöttünk szex. Jóképességű erre azt mondta, hogy ez baj. el kellene mennie szűrésre, mert én bizony AIDS-es vagyok! Szegényt nagyon sajnáltam, amikor végre hónapok utn tudtunk pár órát beszélgetni élőben. Ellógtam ugyanis a suliból. Nehezen nyögte ki, hogy mit hallott az "orvostól". Sokára hitte el, hogy az orvos az egyik rokonom és hogy ez csak egy nagyon rosszindulatú módja annak, hogy bebiztosítsa a családom, hogy mi ne találkozzunk többet.

 Még pár hétig találkozgattunk, de aztán befejeztük a kapcsolatunkat. Én nem tudtam csak úgy elszakadni a családomtól, a találkozások megszervezése, pedig nagyon problémás és idegölő lett volna. Ezek után volt egy tömény depressziós időszakom, amit csak a jóképességűeknek kívánok, hogy érezzék a törődésemet.

 Összegezve nekem a Coming outom nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna. A családomtól KO-t kaptam. A fura viszont az, hogy ezután a nap után egyáltalán nem került szóba soha az, hogy meleg vagyok, vagy az hogy van-e pasim. Homokba dugták a fejüket egy homokos előtt. :)

 Vagy csak azt érzik, hogy lelkileg már erősebb vagyok, mint akkoriban. Ráadásul ma már nem is olyan nagy dolog - hála a médiának - az, ha valaki meleg.

 Lehet, hogy már hírértékem sincs és ezért nem érdekli őket az, hogy mi van velem?