Napi Poczok 12.03.03.

Halihó!

 Szép napot kívánok! Örülök, hogy itt is találkozunk!

 A helyzet egyébként most nálam szokványos. A kisszobában ülve pötyögök a klaviatúrán. Anyámék a mobiltelefonokon agonizálnak - melyiküket mikor csergette meg hugi, vagy valami ilyesmi. Várom, hogy rámtörjenek, mert a mobilhoz egyikük sem ért igazán. Az ablakon túl, úgy tűnik tavasz van, ami több optimizmust tud nekem adni a rám váró feladathoz. Először is emberi arcot kell öltenem. A subát a szám körül meg kell szüntetnem. ezután pedig kulturáltan el kell mennem egy ajándékboltba, ahol ajándékkereskedőt keresnek. Oda elviszek egy önéletrajzot és remélem, hogy az ismerős arcú leányzó fog a pult mögött lenni, akivel mindig köszönünk egymásnak, de nekem már fogalmam sincs, hogy honnan ismerem őt és mi a neve.
 Ezután elmegyek a NAV-hoz egy adóbevallásos csomagért. Juhhéj! Nem, mintha olyan sok bevallani valóm lenne, de hát a törvény, az törvény, ahogy a Hahó öcsiben is megmondták volt. Ha még van pénz a kártyámon, akkor feltöltöm a mobilomat is, ha nincs, akkor azzal gazdálkodom, ami még rajta van. Igazából sms-t szokok vele legtöbbször írni, így nincs nagy veszély arra nézve, hogy megmikrózom az agyamat a sok csacsogástól. Persze, ahogy mondani szokták: Az agyrák bennem éhen halna. Így úgy érzem, hogy nem sok veszteni valóm lenne, ha egyszer egy milliós feltöltés érkezne a telefonomra.
 Ebéd után megnézem, hogy mely cégek válaszoltak az elküldött önéletrajzomra, majd jól szétcsapom magam egy kávéval. Majd megnézek egy számomra új sorozatból egy következő részt. Ezt a sorozat (ez automatikus tárgyeset!) még hugi mutatta meg az idő alatt, amíg hazajött egy pár napra. Ez igazából télbúcsúztatónak is felfogható, mert amióta elment, vitte magával a rossz időt is.
Vissza a sorozatra. A címe: Mindenből egy van. A királyi tv-n lehet nézni, nem tudom mikor, mert már vagy fél éve nem nézem a tv-t. Igaz, amíg hugi itthon volt, addig kétszer is leültünk tv-zni, amiben nem volt köszönet.
Itten lehet jól megnézni, hogy mire is gondolok: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/10/07/22/Mindenbol_egy_van_1_resz.aspx.
 Hugi kérésére (!) megnéztük a VV5 uccsó adását, amiben Attila megnyerte a főnyereményt. Türtőztettük is magunkat a sok kritizálni való láttán, de amikor a kortesbeszédek jöttek, elszabadult a pokol. VV Se here se zádé anyukája (???) annyira beégett, mint tüzes billog a tehén seggébe. Történt ugyanis, hogy egy-egy hozzátartozó, barát még könyöröghetett a népeknek, hogy a majd 400 Ft-os sms-ekkel támogassák az TLR klubot (mert szerintem másra nem jó, ha már eleve el volt döntve itt is, hogy ki nyeri a mindent). Seherezádé - aki vékony cicalányból 163 nap alatt Muppet Show-s Miss röfivé avanzsált, akinek ló feje van - anyukája a kortes beszéde alatt még a lánya nevét sem tudta normálisan kimondani. Mindjárt rá is keresek a Utube-on... de, nem találtam meg az ominózus részt :(.És egyéb butaságokat is összehordott. Az egyik ezek közül: "A Való Világ története során még nem nyerte meg senki a Való Világot!" - Itt arra gondolt, hogy nő még nem nyert a játék során VV-t. A legelején a lánya nevét is Seherededezádé-nak, vagy valami hasonlónak ejtette ki. Nevettünk ezen. Anyu ránkszólt, hogy ne nevessünk a nőn, mert hogy ő rákos szegény. Erre én kicsit mérges lettem rá és azt mondtam: "Sajnálom, hogy beteg, de ez nem jelenti azt, hogy nem röhöghetek, ha a lánya nevét sem tudja kimondani." - De hát RÁÁÁKOOOS! - mondta anyu, aki úgy érezte, hogy űberelte a cinikusságomat. Itt már nálunk elszakadt a cérna. A reklámszünetben hugival a konyhaablakban kilógva röhögtük könnyesre a szemeinket, amikor felidéztük a lóarcú Seri képét, aki fel sem fogta láthatólag, hogy az anyja mekkorákat bénázott. Ráadásul azt ecseteltük fennhangon, hogy mit nyerhetne mégis, ha nem ő vinné el a fődíjat.
Ilyen nyeremények voltak példuál:
- Egy saját, exluzív istálló az ügetőnél.
- Egy éves reklámszerződés a Győri Keksz és Ostyagyárral, illetve ma már a Kraft Foods H. Kft - Győri Keksz Divízióval, hogy legyen a reklámarca a Győri Édes ZaBfalatok nevű termékének.

- A nyuszis magazin helyett a Lovas élet kéri őt fel egy fotósorozat elkészítésére. Valami ilyesmire gondoltam. Előre is elnézést kívánok a lovaktól és a lap dolgozóitól!

- Autó helyett egy stílusosabb ajándékot is kapna. Egy hintó jellegű szekeret, amely több funkciós. Elsősorban a cabrio jellegét kell kihangsúlyoznom, melytől biztosan a középpontba kerül, ha elé fogva leviszi a családját a Balatonhoz a nyáron. Másodsorban a téli tüzelő házhoz szállításánál is nagy hasznát vehetik a lóarcú lánynak és ennek a csodás közlekedési eszköznek.

 

 Szegény Zsenit előresajnálom a közös tvzéseink miatti traumáktól. Igaz, hogy már régen megígértem, hogy lakat, vagy ragasztó szalag lesz a számon, ha kommentárt szeretnék majd a látottakhoz hozzáfűzni, de garanciát nem tudtam adni arra, hogy ez így is lesz! 

 Lassan abbafejezem, mert mint korábban írtam volt, van némi nemű elintézni valóm.

 Legyetek itt is hűségesek ám hozzám, különben elmegyek mindenkihez tv-t nézni!

 Ha be lesz kapcsolva, ha nem!

Napi Poczok 12.03.02.

 

Jöttem!

Régen nem írtam egy sort sem. Ennek leginkább az volt az oka, hogy semmi olyan nem történt velem, ami építő jellegű lehetne az olvasó számára. De mocsok módon most leírom az elmúlt idők eseményeit. "Ha nekem sem jó..."  alapon.

De igazából ez sem igaz. Csak nem akartam lehangolni sem magam, sem mást.

Az állás nem jött össze. Hiába voltam ügyes az interjún, hiába voltam szimpatikus a főnöknek, nem kellettem. És az sem nyugtat, hogy más sem a jelentkezők közül. Furcsa mi? Ez biza így volt! Hiába jelentkeztünk és görcsöltünk az interjún én és még rajtam kívül kb. 20 fő, nem közülünk választottak. Ez azért lehetséges, mert a vezérkartól jött az utasítás, hogy a céggel kapcsolatban álló, de bedőlt kisebb cégek dolgozói közül kellett x-et át- és felvenni. Így aztán habokra mentünk mindahányan.

 A jó az egészben, hogy legalább néhány napot öcséméknél töltöttem.

Témát váltok meredeken. Ma találkoztam egy volt munkatársammal, aki összejött egy volt munkatársnőmmel, akivel egy irodában dolgoztam évekig. A leányzó, aki két gyerek anyukája, az irodában a legkedvesebb munkatársam volt és miután leépítettek, természetesen tartottuk a kapcsolatot. A munkát mindig okosan elosztottuk egymás között, így rengeteg időnk maradt beszélgetni, lelkizni, vicces videókat nézni a neten, utálni a főnököt és egyebek. Mint két testvér, olyanok voltunk. Nagyon élveztük egymás társaságát. Én eljöttem a cégtől, ő meg összejött fentebb említett munkatársammal, akivel ma összefutottam a házunk mellett.

Pacsi után rögtön a tárgyra tért. Morcos arccal megkérdezte, hogy mióta tudom a barátnője otthoni emilcímét? Megmondtam, de az arcomra kiült gondolom az értetlenség, mert felhomályosított, hogy ezt miért is kérdezte. "Tudod, hogy R. és én együtt vagyunk és nem szeretném , ha bárki is belekavarna ebbe." Mondtam neki, hogy tudom, hogy együtt vannak és nem értem, hogy ezt miért mondja. Azt válaszolta, hogy a legutóbbi levelemben, amit neki írtam, túlságosan is kedves voltam R-hez. Erre azt mondtam neki, hogy nem kell aggódnia miattam és hogy ezen ne görcsöljön. Azt mondta, hogy tudja ezt és ismer annyira, hogy ne izguljon miattam, de azért megkér, hogy az otthoni emiljét R-nek felejtsem el. Erre azt mondtam neki, hogy "Hülye vagy" és elfordultam, hogy otthagyom őt. tettem is két lépést, majd visszafordultam. "Mikor is írtam neki utoljára levelet?" Azt mondta, nem tudja. Erre én: "Akkor jól nézd meg, mert december közepén írtam neki. Azaz lassan 3 hónapja. Ha így udvarolnék neki, akkor szerintem nem vagyok valami hatékony, nem gondolod? Ráadásul egy dolgozathoz kértem tőle segítséget." Erre ő: "De hát akkor is, hogy szólítottam őt meg? Hogy írhattam neki azt, hogy Szia drága! ??? Nem akarom, hogy valaki szétcsessze a kapcsolatomat vele." 

Én csak lestem magam elé, hogy ilyen létezik. Még elmondtam neki, hogy "4 évig egymás mellett dolgoztunk és hogy bensőségesebb a viszonyunk, de sem az idő alatt, sem utána nem tervezte egyikünk, hogy összejöjjünk, mint egy pár, vagy mint szeretők. Az meg, hogy féltékeny vagy rá az jó, mert igazolja, hogy szereted, de amit most csinálsz az nem egészséges. Ha így folytatod, akkor te leszel az, aki szét fogja cseszni ezt a kapcsolatot és nem egy harmadik, akit behaluztál."

Ezután már másodszor hátat fordítottam neki, csak úgy odadobtam egy Na, szevasz! integetést, majd hazajöttem. Még egy fél órával ezelőtt is csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam ezt az egészet mire vélni. Én lennék veszély a barátnőjére? Én, aki utoljára az anyja mellét fogta meg még Jávor Pál idejében? Ez nonszensz! :) De azért egy kicsit jól is esett, hogy meleg létemre egy nő miatt morgott nekem valaki.

Óh!!!! Átkozott szépség! Miért versz engem? :))))

Na, mára ennyi voltam!

W.H. - a kedvenc dalaim

 Az első műsoros kazettáim egyike Whitney Houston I'm your baby tonight c. albuma volt. Azóta már sok százszor meghallgattam. Megunhatatlan. Nem akarok lerágott csont dalokat feltenni a blogomra ezért most olyan dalokat választottam, amelyek a legközelebb állnak a zenei világomhoz és persze nem rögtön a zsebkendő után nyúlós dalok közé tartoznak.

 Kezdem a közelmúlt egyik legjobban tetsző dalával, amely az utolsó albumáról való, melynek címe: I look to you. 2009-ben jelent meg és több, mint 2,5 millió példányt vettek meg belőle világszerte.

Million Dollar Bill

 A következő dal a Whitney: The greatest hits c. albumáról származik, amelyet 2000-ben adtak ki. A Fine c. dal klipje azért fogott meg - a zenén túl -, mert az énekesnőből olyan gyermeki vidámság és korával egyáltalán nem ellentmondó tizenéves, fruskás báj sugárzik, amiért nem lehet nem szeretni a dalt és a videót.

Fine

Egy 2002-ben kiadott single, nagy kedvencem volt. Már a címe is elég riasztó volt első olvasatra :) "Whatchulookinat". A klip viszont nagyon jól sikerült a táncoló, gyerekbőrbe bújt paparazzókkal.

Whatchulookinat

 

 Végezetül jöjjön egy mix. Én sem rakhattam volna rosszabbul össze. :)

Love II Infinity megamix

 

Valentin nap

 Olyan szép lenne a mai nap, ha nem arról szólna, hogy görcsösen ragaszkodnak egyre többen ahhoz, hogy a mai napon a szerelmünket meg kell lepnünk valamivel! Ma a rádióban egy hallgató azt írta üzenetként:

Ha az amerikaiak is ünnepelni fogják a busójárást, akkor én is ünnepelni fogom a Valentin napot.

 Jó meglátásnak tartom e gondolatot és én is így érzem.Csak azért jusson eszünkbe a kedvesünket meglepni, mert annak egy külön napot szenteltek az Óperenciás-tengeren túl és ez a nap nálunk is gyökeret vert? Ez szerintem hülyeség. Ha tényleg egy külön emlékeztető kell az embereknek, hogy a szerelmük eszükbe jusson, akkor már tényleg nagy a baj a fejekben!

 Nekem minden nap ünnep, amikor Zsenit láthatom! Vasárnap egy séta után beültünk egy pizzériába beszélgetni. Forralt bort is árulnak a hidegre való tekintettel. Egy-egy pohár forralt bor mellett ülve töltöttünk el egymással egy órát. Sokat beszélgettünk, nevettünk. Ennél kellemesebbet egy plüss izébizé nem tud nekem adni. Amikor Zseni szemébe nézek, tudom hogy szeret. Ehhez nem kell szívecskés bizbasz, csokoládé, egyéb felesleges kiadás. Nekünk minden nap a szerelem ünnepe.