Tegnap hazaérkeztem Zsenivel a pesti családlátogatással egybekötött múzeum látogatásról.
Sajnos ismét rá kellett jönnöm, hogy az idő jobban múlik, ha jól érzi magát az ember! Így a péntek kora estétől, vasárnap délelőttig terjedő időszak, elég karcsú volt, hogy kitombolhassam magam. Annyi mindenre nem jutott idő, vagy energia! De ettől függetlenül jól éreztem magam! Remélem Zseni is! Ezt csak azért írom így, mert vasárnap óta még nem beszéltünk. Új helyen nem megy neki az alvás és elég elcsigázott volt már hazafelé a buszon. Gondolom tegnap, a nap hátralévő részében csak reluxált (ahogy Nati mondja). Ma pedig már kora reggel ment is dolgozni. Ha magamra gondolok és arra, hogy még kora délután is molylepkék keringtek az üres fejemben, hát elég fárasztó napja lehetett az én Kedvesemnek!
A múzeumért érdemes volt utazni és a hőséget végigszenvedni öcsémék lakásától. Kellemes 32 fokban indultunk útnak 10 óra magasságában. Zseni, Orsi (öcsém barátnője) és én hármasban indultunk útnak. A Keletinél kisebb tömegek csoportosultak egy egy hangosabb szónok körül. A tömegek szépek, csinosak és fiatalok voltak. Gólyatáborba voltak induló félben. Rengeteg kellemes kinézetű és igen jó fenékszerkezettel megáldott fiatal srác után Zsenivel támolyogva léptünk fel a buszra. "Hejj! Ha nem lennénk ilyen vének!..." - gondoltuk tán mind a ketten. Én mindenesetre gondoltam. A Hősök terén éppen véget ért a tisztavatás, amikor odaérkeztünk. Ott már nem is mertem nagyon nézelődni, mert biztosan kaptam volna az arcomba egy csúnya szempillantást! Próbáltam fegyelmezni a retinámat, amennyire lehet, de nem volt könnyű! Szerencsére Zseni is tudja, hogy csak a szemem túráztatom és többre nem is gondolok, mert nincs értelme. Tudom, hogy csak egy szépen csillogó üveget találnék helyette. Egy gyémántot pedig egy darab üvegért nem hagyok elveszni, csak azért mert az üvegnek másabb egy kicsit a fénye!
A Szépművészeti lenyűgözött a monumentalitásával! Sajnos még nem voltam sűrűn ehhez fogható nagyságú és szépségű épületben, így kicsi az összehasonlítási alapom, de mégis úgy érzem, hogy európai színvonalú kulturális élményben volt részem! Az első etapban rögtön a múmiákat vettük célba.
A múmiákok nagyon rendben voltak! Eléggé kritikus szemmel nézek sok mindent (sajnos magamat nem mindig...). Egyszerűen nem találtam fogást a kiállításon! Hacsak nem azt, hogy több mindent szerettem volna látni. De ettől függetlenül pazar volt és színvonalas a kiállítás! A múmiákok sorrendben a következők voltak: Rer, a kb. 20-24 éves nő; Hortesznaht, akinek az arcvonásait próbálták felidézni a technika segítségével; az ún. szombathelyi múmia, amit Egyiptomban vásároltak 1896-ban, majd egy szombathelyi gimnáziumnak adományoztak; és végül a Ptolemaiosz idejéből származó, az ún. kicsomagolt múmia tekinthető meg a múzeumban.
A négy múmia és a korukból származó tárgyak, a mellettük található ismertetőkkel együtt, tökéletes eligazodást adtak a korban. A megvilágítás megtervezése és kivitelezése pedig csillagos ötöst érdemel! Egy kicsit fájni is kezdett a szívem. Arra gondoltam, hogy ha ez a kisebb kiállítás ilyen hatással van rám, akkor Egyiptomban biztosan úgy kellene felmosni engem a padlóról. Talán majd egyszer egy ilyen élményt is el tudok e helyen mesélni... :)
Az ámulatom erősítette az a 3D-s kisfilm, ami a múmia projekt eddigi eredményeit mutatta be egy kisebb teremben. A kiállításhoz kapcsolódó, külön teremben megtekinthető 3 dimenziós filmet az Umbrella Post Production és a Laboratory Ideas készítette, a Budapest Múmia Projekt vizsgálatsorozatát végig kísérő kisfilm Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező és Nagy Ernő operatőr munkája. A Nat Geo sírva könyörögne azért a 8 perces kisfilmért, amit láthattunk! Egyszerűen professzionális ez a munka, amit szájtátva ültünk végig! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Ha nincs programod, de van szabad 1 - 1,5 órád, akkor mindenképpen nézz be a múmiákhoz! Itt olvashatsz többet erről! Klatty ide! A kiállítás 2011. június 10 – 2011. október 22. között tekinthető meg.
A kérésemre még a barokk kort vettük célba az egyiptomi csodák után. Szerencsére akkor már befutott Hugi is a barátjával. Nagyon régen nem láttam és nagyon hiányzott már. Sajnos a múzeumban viselkednem kellett, így csak egy mosoly bombát dobva feléjük, köszöntöttem őket, majd együtt indultunk tovább. Óriási, fantasztikusan szépen épített termek között sétálva néztük végig a kiállított képeket és szobrokat. Óriásoknak készült ajtók alatt mentünk át egy teremből a másikba. Csak szuperlatívuszokban tudok mesélni a látottakról, de már kezdek kifogyni a dicsérő szavakból! :) Olyan festményeket láttunk, amelyek ha nem ott lettek volna kiállítva, akkor feltételeztem volna, hogy egy nagy méretű fényképre festett a művész! Hihetetlen ügyességgel megáldott emberek képeit láthattuk! Egy kultúr bomba robbant a fejünkben. A barokk kor után újból megnéztük a 3D-s kisfilmet, de most már Hugival és barátjával együtt. Az idő előrehaladta miatt ezután nekünk sajnos indulni kellett. Annyira jó lett volna még együtt, de nem lehetett.
Kissé zavartan jöttünk kifelé az épületből. Az agyam nem bírta feldolgozni a sok információt. Kint megbeszéltük, hogy a barokk kor művészeti remekeivel már nagyon telítődtünk. Elvarázsolódtunk a múzeum termeiben. Az élményeim még a mai nap is ülepednek. Szeretem ezt a múzeumot! Élmény volt!
És egy kis kedvcsináló a végére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése