Hétfőn lettünk Zsenivel 3 évesek! Nem írok olyat, hogy szinte hihetetlen, mert az nem lenne igaz. Hihető és lehetséges a mai világban is egy olyan társra lelni, akiről tudjuk, hogy mindig is Őt kerestük mindenkiben, akivel eddig találkoztunk. Ő az, akivel le tudjuk ÉLNI az életünket. És Ő az, akit utálhatunk, ha kölcsön adjuk neki az egyik kedvenc V nyakú fehér pólónkat és azt látjuk, hogy rajta sokkal jobban áll. :)
Vasárnap együtt utaztunk fel. Pénteken hazamentem családlátogatni, majd a sztorizgatás és a kajálás után bejelentettem, hogy nem hétfőn, hanem vasárnap fogok visszautazni Pestre, mert dolgom van. A vasárnapi ebéd után egy gyors búcsút követően siettem ki az állomásra, ahol már várt az én szerelmem! Bíztam benne, hogy kevesen fognak utazni a vonaton az ebédidő és a hosszú hétvége miatt. Rajtunk kívül nem voltak sokan a kocsiban. Volt egy nő, aki a papucsból kivett lábát a neki szemben lévő ülésre helyezte. Ő a hátunk mögött ült, de a másik sorban a bejárati ajtó mellett. A talpa elég retkes volt ezért látható undorral beszéltünk a tettéről, de ő már ebből semmit sem érzékelt, mert valószínűleg a "Hogyan legyünk zsírtahóparasztok néhány gyomorforgatóan egyszerű lépésben?" című hangoskönyvet hallgathatta a zempéhárom lejátszóján keresztül, amit a kisagyáig feldugott magának ez a vattacukor agyú nő.
Ült egy másik nő is a kocsiban, de ő néhány településsel arrébb leszállt. Mivel viszonylag védett helyen ültünk a kíváncsi szemek sem láthatták, amint kézen fogva, Zseni a lábam simogatva utazunk. Nagyon kellemes volt úgy utazni, hogy bármikor megcsókolhattuk egymást!
Amint a hölgy utas leszállt, felszállt a kocsinkba egy kis csipet-csapat. Fiatalok voltak, de nem az a fajta, akiktől karmolom az arcomat. Normálisan viselkedtek, utaztak, beszélgettek, laptopon képeket nézegettek, nevetgéltek. És ami a legjobb volt, nem láttak ránk :). Nem sokkal indulás után az egyik fiatal a csapatból megkérte az egyik srácot, hogy ha már itt van a gitárja, akkor ne legyen már kihasználatlan! A srác kiszedte a tokból a fekete mintás gitárját és eszméletlenül jó dallamokat kezdett el játszani rajta. Olyan típusú zenét, amit Zseni és Poczok nagyon szeret! Latinos hangvételű volt, de mégsem teljesen az.
Lounge-os,
Chill out-os beütésű, de latinos dallamvilág keveredett benne. Sajnos jobban nem tudom megfogalmazni. A lényeg viszont az, hogy úgy hatott, mint ha meg lett volna rendezve ez az egész! Addig nem volt valami jó idő. Poczokfalván még szemerkélt is az eső, amikor otthonról elindultam. Amikor a srácka elkezdett gitározni, a nap kisütött és egy fákkal övezett, szinte ligetes területen járt a vonatunk. Olyan volt, mint egy szerenád! Annyira jól éreztük magunkat! Később Emil Rulezt és egyéb mai zenéket is játszott az ő egyedi stílusában, ami által a dalok selymesebbé váltak. Pazar volt!
Így kezdődött a hétvégénk, amit szerintem sikerült jól kihasználnunk, bár volt egy gixer. A Városligetbe szerettünk volna kimenni egy kicsit, de az eső elmosott minket is és abbeli terveinket, hogy ott egy kicsit piknikezhetünk. Viszont másra több időnk volt, amit mostanában kevesebbet tehettünk meg. :D
Megérte. Szerettük! A ráncaink és a pattanásaink elmúltak a hétvégén. :)
Csak az volt rossz, amikor Zsenit felraktam a hazafelé tartó buszra hétfőn és egyedül kellett visszametrózom a nyóckerbe. Az arcom lelakott volt, a borostámmal ölni tudtam volna, a szemeim, mint egy masszív kábszeresé..., de az arcomon mosoly volt, amikor arra gondoltam, hogy fenn volt nálam Zseni és ünnepeltünk! Egy helyes, fiatal srác ült velem szemben. Biztosan vicces látvány lehettem a buta arcommal és az orrom alatti mosollyal, mert szinte belenevetett az arcomba, amikor ránéztem. Nem zavart. Máskor karmoltam volna magam, hogy olyan fejjel, mintha vallattak volna, fényes nappal kimerészkedem lakott területen belülre! Őrület!!!
Most viszont nem zavart, mert én tudom, hogy miért voltam ennyire leharcolt. Mindkettőnknek kellemes perceket okozott a lelakott fejem. Már megérte metrózni!
Azért, amikor hazaértem, már nagyon rossz volt a Zseni nélküli szobába belépni!
Viszont szerelmesnek lenni és tartozni valakihez nagyon-nagyon jó érzés! Van értelme az életünknek!
Már három éve!
Köszönöm az elmúlt éveket! Imádlak Zseni!
