Sok idő eltelt, amióta nem írtam. Ennek oka
többnyire az volt, hogy nem volt rá lehetőségem. Öcséméknél, amikor legutóbb
egy bejegyzést írtam, akkor másfél óra alatt szedtem össze a gondolataimat,
melyek elég kacskákra sikeredtek. Ráadásul a helyesírási hibáimra még hugom
(szándékosan nem húgom, mert az nem tetszik) is felhívta a figyelmemet, ami
elég ciki volt. De túléltem. :)
A másik ok pedig, a lustaságom.
Amikor délután hazabattyogok, már annyira lerobbanok agyilag is, hogy nincs már
lelkierőm a géphez ülni. De lehet, hogy az is közre játszik ebben, hogy egész
nap egy monitorral nézek farkasszemet.
De most hétvége van és Poczokfalván vagyok. A
dalfesztivál előtt gyorsan megosztok néhány gondolat (automatikus tárgyeset!).
Ami ez idő alatt történt:
- két hete hétvégén elbúcsúztunk Natitól, aki
Olaszországban süttette azt a felét, ahol nem tud mosolyogni,
- Zsenivel tervezünk egy túrát a Tátrába, ami más
érdeklődését is felkeltette, így lehet, hogy egy túra light verzió után jön a mi
nagy kirándulásunk
- az irodában teljesen semlegesen viszonyulok Antiszoc
Edit kísérleteire, melyekkel a behálózni kívánja hab testemet,
- öcséméknél, azaz otthon2-ben végre önállóan
megfőzhettem az első főételt. Sikert aratott,
- a hétvégén hugiéknál voltam Etyeken, ennek örömére a
falu Pincefesztivált rendezett és két koncerten is lehetett velem kokettálni,
de senki nem volt hajlandó rám! Skandallum! :)
- ma reggel, villamosra várva egy kedves, okos, aranyos,
bunkó, paraszt autóvezető úgy gondolta, hogy szükségem van egy kis
alvázmosásra, ezért azt az autója és egy nagy tócsa segítségével meg is
oldotta. De igazából én vagyok a hülye. Miért nem rakok még egy ernyőt a
seggembe a másikat pedig a két combom közé, hogy ne legyen kínos vízzel
felcsapott nadrágban az irodába jönni eső idején.
- Bréking nyúzként hallottam Öreg Évától, hogy tegnap
látta a villamosról kibámulva, hogy Antiszoc Edit egy férfi arcába temette a
sajátját. Azt hiszem Edittel nem lesz addig gondom, amíg a pasi rá nem jön,
hogy a nő látens tömeggyilkos. És egyáltalán, ki lehet az a pasi? Bár ez csak
addig érdekelt, amíg le nem írtam a kérdést. Szegény pára…
- Pünkösd vasárnapján feljön hozzám Zseni!
Akkor most egyenként
végigszaladok a történeteken.
Két hete hétvégén, amikor utoljára
Poczokfalván voltam, elbúcsúztunk Natitól, aki kirándulni készült a párjával
Olaszországba. Már nagyon benne volt a lábában a boogie… Érthető és irigyelt
volt az izgalma. Autóval, át az Alpokon, majd megérkezni a tengerhez nem egy
hétköznapi élmény. Kérdésére, hogy mit hozzon vásárfiaként, majdnem azt
mondtam, hogy pisai ferde torony alakú vibrátort. Ezen rögtön cizelláltam, mert
azért mégiscsak mit gondolok! Így hát pisai ferde torony alakú bögrét kértem. :)
Nyilván nem ezt fogom kapni, de ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. Az
irodában az asztalokon csendéleteket lehet látni az otthon csak porosodó, itt
bent viszont célirányosan használt ocsmány bögrék, csészék, tányérok, kanalak
és egyéb frinci-franci dolgok, amelyek szemkorbácsként dolgoztatják meg a
retinámat nap, mint nap. Azóta már haza is érkezett és nagyon várom az
élménybeszámolóját!
Hogy ennek a hatására-e vagy nem, de elkezdtem
mesélni Zseninek a tátrai kirándulásaimról, melyek megboldogult lánykorom
kisebb fénypontjai voltak. Meg is kerestem a panziót a neten, ahol annak idején
- 7 és 10 éve - megszálltunk. Annyira ráfeszültem a Bélai-havasokra, hogy már
máshol nem is nézelődtem napokig szálláslehetőségek iránt. Egyébként, ha
Poczokfalvától nem lenne majd 250km-re a havasok, akkor még autóval is el
lehetne menni, de ilyen benzinárak mellett meggondolandó. Busz, vonat, és
tátrai villamosvasút segítségével - aminek szívmelengetően gyönyörű neve van
szlovákul: „Tatranská elektrická železnica” (igaz-e?) - laza 6 órán belül (ha minden jól megy) el is foglalhatjuk a
szállásunkat.
Szóval valami okosságot ki kell eszelni, hogy ne kapjunk
agyvérzést a megérkezésig. Az egyik opció az, hogy nem a legmesszebbi
településre fogunk utazni - ez lenne a szívemnek kedves Zár (ždiar) nevű falu - és emiatt nem
fogunk sem tönkre, sem agybéli kapacitásunk legmélyére jutni a hosszú út miatt.
A másik lehetőség egy közelebbi településre való rárepülés lenne, ahová
olcsóbb elutazni és rövidebb a menetidő is. Viszont ott nincsen helyismeretem.
Ez nem igazán mérvadó, mert látom már magam előtt Zseni arcát, ahogy
sejtelmesen mosolyog az orra alatt, mivel már mutattam neki néhány elrettentő
példát a helyismeretemről és a térképolvasási funkcióm elsorvadásáról. (Ha rám
hallgat, akkor még most is valahol Szibéria alsón kanyargunk a csumpi utakon,
mert miattam tévedtünk volna el még tavaly nyáron, amikor is segíteni szerettem
volna neki, hogy el tudjunk jutni az esztergomi szállásunkig…)
Ezen még dolgozunk. :)
Az viszont jó hír, hogy amikor e témakör miatt Zseni képeket nézett,
akkor a kolléganője is nagyon ráizgult a Tátrára és javasolta, hogy ő és egy
barátnője, meg mi ketten csapódjunk be a kocsijába és egy egynapos kirándulásra
menjünk el velük mostanában. Tehát a light verzió már szervezés alatt van!
Vége az első résznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése