Perlekedés és pörköltködés

Rohadjon meg a rohadt gyümölcs!

  Az irodában azt mondhatom, hogy jól megy sorom. Legalábbis nem tudok feszkóról, aminek a közepén én lennék. :) Bár mostanában a mellettem ülő Biorobot Zsóka egyszer-kétszer elég kétértelmű elszólásokat hullatott, de egyelőre nem foglalkozom vele, mert egyébként a kapcsolatunk jó. Tehát remélem, csak túlreagáltam a dolgokat, mert alapjában véve eddig nem tapasztaltam, hogy olyan kis "hátulról mellbe" típusú nő lenne. Antiszoc Edit viszont, ha beszélgetünk, minden alkalommal a tündibündi hangját és Mona Lisát megszégyenítő mosolyát veti latba, hogy jó kép alakuljon ki róla énbennem. 

Hülye, kritikus vagyok, tudom! Arra gondoltam, hogy ha mindenkivel így bánna, akkor sugárban adnám ki a gyomrom tartalmát, ahányszor csak megszólal. Pedig talán ezt jobban elbírnám viselni, mint a hisztijeit, amiket lerendez. Nem szeretem, ha hajtűdobálás van körülöttem, ugyanakkor a túlzott kedvesség is gyomorforgatókönyvet ír bennem. Ááááh! Nekem semmi sem jó! :)

A legutóbbi hiszti előtt tök jól elcsevegtünk. Még nevettünk is! A hangszíne behízelgő, de a mondanivalója legalább tartalmas volt. Ekkor is szép, nagy bociszemekkel nézett, ami akkor is zavarna egy kissé, ha egy pasi nézne így (persze, azt azért jobban viselném). Tegnap reggelről az Öreg Éva egy kisebb zsák citrommal érkezett. Néha, csak úgy megeszik egy-két keskenyebb cikket a napi C-vitamin bevitel miatt, meg persze a teájába is kerül a gyümölcs levéből. Ez a kisebb zsák, amiben 4-5 db citrom volt, az asztalán figyelt. Antiszoc Edit kijött  a kis irodából hozzánk, a nagyba valamit ügyintézni. Telefonált, lefűzött ügyek között turkált, jegyzetelt… Alig 10 percet molyolt Éva asztala mellett, amikor egyszer csak kiszúrta az orrával, hogy az egyik citrom nem a legjobb állapotban van. Önhatalmúlag kivette, majd, mint véres kardot hordozta körbe, hogy ő mit talált és ez mennyire undi. Én és Biorobot ebből az undi citromból semmit nem érzékeltünk az orrunkkal, mivel a nyitott ablak mellett dolgoztunk. Edit ecsetelte, hogy ő ettől a poshadt, penészes szagtól már teljesen kivan és be fog hányni rövid időn belül, ha az Éva nem tünteti el ezt a gyümölcsöt. Edit beviharzott a kis irodába, hogy kolléganőjének elmesélje hányattatásait a citrommal és a mi rossz orrunkkal kapcsolatban. Eközben (mint egy színdarabban) belépett Éva, aki kérdőn nézett ránk, miután meglátta a korábban még kicsiny zsákjában lévő teaízesítő és vitaminpótló gyümölcsöt. Biorobot mondta, hogy Antiszoc eszközölt némi helyváltoztatást a cuccában, attól félve, hogy kidobja a tacskót. Éva ezen bepörgött - joggal -, hogy milyen jogon túr ez a nő bele az ő cuccába? Ekkor Edit kiviharzott, majd fenn- és fejhangon elmondta (elvisította), hogy a megnyomódott és egy kis foltban már fehérpenészt növesztő gyümölcstől neki felfordult a gyomra, amíg kinn dolgozott. Elszabadult a pokol. Mindketten üvöltöztek és az Aranybulla koráig visszavezették egymás bűneit. Biorobottal egymásra néztünk, majd visszafordultunk a monitor elé, nem foglalkozva többet velük, miután jeleztük nekik, hogy ezt normálisabban is meg lehetne vitatni, de persze ránk se bagóztak, csak fújták a magukét. Lehet Antiszocnál ez tette be aznapra a kaput velem kapcsolatban. Aznap délután már más arcán pihentette meg a sajátját. Mára (05.23.) viszont már rendeződni látszik a viszonyunk. Már nem haragszik rám, hogy a nyitott ablak mellett nem éreztem a romlott citrom kénköves, rothadó, pokoli illatát. Ma már segítséget kért, hogy a word-ben oldjak meg neki valamit. S, miközben a székébe ültem, hogy megnézzem mi a porbléma, végigsimított a bal karomon… Mintha a halál szele simított volna meg. Nem bátorítom sem szóval, de főleg nem tettel. Sosem lehet tudni, hogy mi sül ki belőle. Számomra viszont nem biztos, hogy desszert értékű lesz...

Borsót főztem...

 Az egyik este azon tanakodtunk Ricsivel és Orsival, hogy milyen jóság kerüljön az asztalra másnap. Ők rakott krumplira szavaztak, én viszont másra vágytam. Feldobtam hát az ötletet, hogy ha rám bízzák, akkor egy remek borsópörkölt (http://www.tutireceptek.hu/borsoporkolt) okozok a konyhában. Orsi még nem hallott erről az ételről, ami érthetetlenül mellőzve van általában a családom konyhájából, mondván, ezzel nem lehet jóllakni! Persze nem egy vaddisznópörkölt, az igaz! Én mégis úgy gondolom, hogy nem szükséges minden alkalommal olyan kajákat ennünk, amik mint egy betontömb, napokra befészkelik magukat a bélbolyhaink közé. A mellékelt hivatkozás szerint kell elkészíteni. Én mondjuk nem vágtam karikára, csak cikkekre a főtt tojást az ételbe, de ki hogy érzi, csinálja úgy. Egy viszont biztos: finom! 

 Szeretem ezt az ételt, mert gyorsan megvan, finom és olcsó. Orsi, miután megebédelt belőle azt mondta, hogy megtartanak szakácsnak, ha ilyen jóságokat fogok főzni a későbbiek folyamán is. 

 Tehát elkezdhetek gyúrni a konyhai sürgéseimre! :)