A zene az kell

 Szétnézek a jutubon , hátha találok egy kis csemegét kedvenc előadóimtól.

 Rögtön, első körben találtam is Janet Jacksontól egy X Factor-os fellépést, ahol egy egyveleggel rukkolt elő. Ez még egy tavalyi felvétel (Dec. 6.), amelyet Londonban vettek fel a műsor részeként. Kicsit, mintha felugrott volna rá is néhány kiló plussz, de ő is, mint a többi szupersztár az átváltozás és megújulás mestere, így nem csoda, ha két hét múlva már nádszál vékonyan jelenik meg a média előtt.

Aztán itt van egy új szerzemény, a Make me címet viselő klipp. A 80-as éveket idézi a dallamvilága a hangszerelés pedig nagyon modernnek hat a mély, torzított hangok miatt. A fekete-fehér, minimalista képivilág és az elő-előtűnő 3D-s rajzok meg persze a legújabb trendi cuccok és smink teszik fogyaszthatóvá ezt a zenét. A zene nagyon jó! Táncolható, dallamos. Olyan "Funkygroove"-os feelinggel rendelkezik, ami a 80-as évek zenéjét annyira kedveltté tette akkor és manapság is. A lebutított és lágyított Benibenassi-s :) alapok, pedig a modern zene fogyaszthatósága miatt kellenek. A ruhák visszafogottan extrémek Janeten és a táncosokon is egyaránt. Ez számomra pozitív, hiszen az énekesnő már nem mai csirke és kicsit erőltetettnek tűnt már azokban a fura ruhakölteményekben a Discipline albumról készült klippekben.

 Whitney Houston nagy visszatérése és új albuma nagy örömöt okozott rajongóinak, akik kábszerproblémái miatt már teljesen lemondtak róla. Jacko után az ő lett volna a következő, aki beadja a kulcsot a világhírű énekesek közül, ha nem hagy fel az önpusztítással. A kép jól mutatja, hogy milyen mélységből tért vissza ez a nagyszerű hangú énekesnő. Az új albuma az I look to you egy hallgatható, könnyed hangvételű album, amely meg van spékelve a 80-as évek dallamvilágával. Nála több ok vetődött fel a dalok írásánál, hogy a 80-as évekhez nyúljanak. Akkor még, a karrierje kezdetén tisztán, csak a zenének élt. Ezt akarja szimbolizálni, hogy az akkori dallamvilágból merítkezve írták meg dalait. Sőt! Az albumról ránknéző Whitney képe is az első albumon látható fényképet idézi vissza, csak jópár év különbséggel. Mindkét képen az egyik oldalon váll nélküli felsőben és a jövőben reménykedő arccal láthatjuk az énekesnőt.

 A Million Dollar Bill című dala nekem nagyon tetszik. Egy jól táncolható, jól hangszerelt dal, amiben végre újra lehet hallani azokat az utánozhatatlan nyújtásokat, amitől egyedivé válik minden Whitney Houston dal. Egyik dal sem igazán átütő erejű, de arra jó (amit gondolom a menágerei is hangoztatnak neki), hogy megmutassa: Itt vagyok! Jól vagyok! A hangom is csodálatos!

Ezek után, pedig ismét a világ legszebb dalai fogják őt megtalálni, mert újra a zenei palettán lesz és a dalok írói versengeni fognak érte, hogy az ő dalukat énekelje el a következő albumon.

 

  Hajrá Whitney!