Gyermekgyilkos

 Raven azt írta nekem, hogy jó lenne, ha aktivizálnám magam. Mivel most két görnyedős-fájásos etap között éppen ráérek, megosztanék egy-két dolgot, ami mostanában történt körülöttem.

 Először egy olyan dologról írnék, ami felett nehezen tértem napirendre. 

 Egy barátnőm mesélte pár hete, hogy mi történt vele. 1 évvel ezelőtt a pasijával romantikáztak a Mátrában. Együtt ebédeltek egy étteremben, ahol egy nagyon kellemes kinézetű felszolgáló dolgozott. A nőt a pasija otthagyta az asztalnál, amíg kiment a mosdóba. A felszolgáló ekkor oda lépett az asztalhoz és a nő elé tolt egy szalvétát, amin rajta volt a telefonszáma. Nem szólt semmit, csak mosolygott. A nőnek tetszett ugyan ez a romantikus túlzás, de nem akart ettől az embertől semmit, ettől függetlenül mégis valami megmagyarázhatatlan ok folytán felírta a telefonszámát a szalvétára és visszaadta a felszolgálónak. Telefonszám-csere megtörtént, a felszolgáló tette a dolgát tovább, mintha mi sem történt volna :) Barátnőm a szalvétát  az első adandó alkalommal eldobta hazafelé menet.
 Ez így eddig csak egy kis habos történet, pici fűszerrel. De...
Eltelt egy év. A romantikus pár a hétköznapok gondjai miatt elég feszkósak, amikor megcsörren barátnőm telefonja. A felszolgáló hívta őt a hegyekből! Barátnőm csak nézett ki az arcából, hogy most ez most mi is vele?! A felszolgáló csupa szépeket mondott neki, hogy mennyire megfogta őt már akkor és hogy reméli nem volt nagyon tolakodó, és hogy reméli, hogy nem zavar most össze semmit nála, de mivel ő már szabad, ezért arra gondolt, hogy felhívná azt a nőt, aki neki akkor annyira megtetszett...
Mivel barátnőm rossz passzban volt párjával, ezért beleegyezett egy találkozóba a felszolgálóval. Találkozás után 2 órával már egymásba szerettek! Le is feküdtek egymással.



 Legközelebb, amikor beszélgettem barátnőmmel, elmesélte ezt az esetet, amitől a szemöldököm egészen a lapockámig hátra csúszott. Azt mondta neki, hogy két dolog jutott az eszembe:
1 - NOOOORMÁLIS VAGY?!?  Hát a saját lányodat mire tanítottad?
2 - Hivatalosan is egy RIBI vagy!
+1 Védekeztetek ugye?
 Arra gondoltam, hogy a harmadik kérdésem, teljesen felesleges, hiszen egy 40 éves nővel perlekedtem. De, sajnos nem. Nem védekezett, mivel ahogy számolta, nincs peteérése, ezért eszébe sem jutott... Megkérdeztem, hogy biztosan jól számolta-e ki a napokat? Erre megkérdezte, hogy hányadika van. Megmondtam. Erre egy kicsit lefagyott a mosolya. Elszámolta.

 Döntéshelyzetbe került. Mit tehet egy nő, akinek most épp zuhanórepülésben van a kapcsolata a párjával, 40 évesen beleszeretett egy pasiba, de úgy mint a fruskák és van egy 18 éves lánya?
Javasoltam, hogy pánik helyett, először is vegyen egy tesztet. Vett, pozitív lett. Pánikolt. Beszélt a mátrai felszolgálóval a kialakult helyzetről, aki besírt a telefonba, mert a volt felesége meddő volt és most ez így neki felér egy csodával! Ekkor még csak 4 hete ismerték egymást, de az emberke kész volt elvenni barátnőmet... Ő persze kétségbe volt esve, hogy mi legyen. Racionálisan tudta, hogy amit tett az nem volt korrekt, viszont benne motoszkált az is, hogy hátha ebben a pasiban találta meg az igazit?  Ismét tanácsot kért tőlem. Én igyekeztem lekockázni neki a helyzetet, s a végén arra jutottam, hogy én ezt a babát nem tartanám meg, amíg le nem tisztul körülötte minden. Nem tartotta meg a babát.

 Hasonló helyzet játszódott le egy volt munkatársnőmmel is. A helyzetet nézve, sajnos ott is ez volt a legjobb ötlet a körülményeket tekintve.

 Egy hónappal később barátnőm ismét elmesélte, hogy volt már sokadszor a Mátrában... Persze, megint olyan volt, mint egy idióta tini. Ekkor még belefért a 72 órás tabletta, hogy ne legyen "gond".

 Két hónap alatt három babától vettem el közvetve az életet. Illetve javasoltam, hogy ne szülessenek meg. Tudom, hogy nem az én döntésem volt, de mégis megviselt, hogy ki kellett mondanom, csak hogy a mérleg nyelve valamerre elmozduljon a döntés kényszere miatt. Lehet, sőt, biztos hogy ez is rásegített arra, hogy a fekélyem kiújuljon karácsonyra.

 Kérek mindenkit, hogy tettei előtt pörgesse végig a lehetséges következményeket és legyen erős, ha kell nemet tudjon mondani! Én, már voltam úgy, hogy nem voltam elég erős és hetekig csináltam magamnak a programot azzal, hogy normális élet helyett a saját idegeimet cincáltam.

 Bár, egy mondás szerint minden tettet azért viszünk véghez, hogy olyan emberekké váljunk, akik lenni szeretnénk. Ha nem feltétlenül muszáj, akkor ne legyen a fő célunk az, hogy kollektíve hülyék legyünk!