1 évesek lettünk!

 Ma egy éve találkoztam először A-val. Ma egy éve, hogy tudom, minden nap eszébe jutok a kedvesemnek. Ma egy éve, hogy úgy érzem, igazán számítok Valakinek. Ma egy éve, hogy Ő lett számomra a világ legfontosabb embere.

Ma egy éve. :)))))

 

 Sok mindent átéltünk egy év alatt, ami megerősítette a kötelékeket közöttünk. Voltak szomorú és vidám pillanatok is bőven, de a legjellemzőbb kifejezés kettőnk kapcsolatára talán a szimbiózis. Mi már nem tudnánk egymás nélkül elképzelni a holnapot, nem tudunk csak saját magunkra gondolkodva cselekedni, mert mindig eszünkbe jut a másik, és a másik véleménye az adott dologról. Egyszerre írtunk "rád gondoltam" sms-eket, egyszerre fájt a fejünk, ha valamelyikünk rossz hírek miatt nagyon nem volt jókedvű a másik megérezte azt, és még sorolhatnám. Egy láthatatlan pókfonál köt bennünket össze, amely minden rezdülést megérez.

 

Már egy éve.

 

 Először féltünk mind a ketten. Én sem és ő sem akart szerelembe esni hirtelen. Nem szerettünk volna újabb csalódást, újabb elutasítást és az azt követő gyötrelmes éjszakákat és nappalokat. Csak kíváncsiak voltunk a másikra. Mint ember és mint lehetséges új barát. Részemről legalábbis csak barátságot szerettem volna, mert a szerelem, ha csak egy oldalú, vagy rosszabb esetben hamis, akkor nagyon tud fájni.
 Szerencsére úgy alakult, hogy a kölcsönös szimpátia, hetek leforgása alatt lángoló szerelemmé alakult át, mely ma is ég. És az már nem a szerencse dolga, hogy ma már egyre jobban lángol a szerelmünk. Egyszerűen jók vagyunk egymáshoz. Jóságot, tiszteletet, szeretetet, bizalmat, hitet adunk és kapunk egymástól egymásnak.

Hiszti, vita és hajtűdobálás nem volt még közöttünk említésre méltó. Persze nem mindenben értünk mindig egyet. Unalmas is volna egymás mellett két "Bólogató János"! Apróbb dolgokban különbözünk, de azok oly jelentéktelenek, hogy említésre sem méltóak.
 A. egy jó ember. Tiszta szívű, szenzitív, de ugyanakkor az élete csatáit bátran megvívja, ha kell, ahogy egy jó lovaghoz illik. :) Én mellette egy érzékeny "gyerek" vagyok, aki nem viseli túl jól, ha egyedül hagyják, aki ha tehetné csak nevettetné élete párját, esténként pedig, mint a legféltettebb játékát ki nem engedné karjai közül, attól félvén, hogy nem látja többet.
 Köszönöm a Sorsnak, a Teremtőnek, a Mátrix programozóinak, az internetnek, valakinek, bárkinek, akárkinek, hogy kettőnk útja találkozott és azóta is egymás mellett haladhat!

Már egy éve.

 

 Korábban féltem a szerelemtől. A. előtt sok-sok évig nem is kerestem párt magamnak, mert az A. előtti párom szakítása velem nagyon mélyen érintett. Egészen a kórházig jutottam el a lelki fájdalmaim miatt, amelyek a gyomromban manifesztálódtak. A kihűlt szerelem nagyon fájt. És ettől való félelmemben sem kerestem a szerelmet. Nem akartam új sebeket szerezni, nem akartam átélni ismét azt, hogy tudatosodjon bennem, a szívem és a lelkem nem kell senkinek. Pedig a testem, a szívem és a lelkem csak csomagban kapható. A. volt az az ember hosszú-hosszú idő után, aki a teljes lényemre volt kíváncsi. Ő az az ember, akinek az érzéseim mellett a gondolataim, a terveim, a múltam, a lelkem és a testem is egyaránt és egyformára fontos.

 

Már egy éve.

 

 Szeretni jó. Szeretni kell! Ma már tudom, hogy szerelem nélkül olyan lehet az élet, mintha az égre sosem néznénk fel. Napsütés, felhők, szivárvány, madarak, napfelkelte, naplemente, csillagok, kellemes nyári délutáni esők, lágy szél érzése nélkül az élet nem volna teljes! Mint ahogy az igaz szerelem érzése nélkül sem, amely az előbb felsorolt dolgokat még szebbé és még fontosabbá teszi az életünkben.
 A szerelemmel együtt egy jó nagy adag önbizalmat, jókedvet, életigenlést és új távlatokat is kapunk. Nem is beszélve Kedvesünkről! :)  Szeretet, vágy, várakozás, a találkozás öröme, a szemek csillogása, a közös emlékek felidézése, a hónap és évfordulók várása és ünneplése, az első karácsony, stb. megélése erőt és bátorságot ad ebben az őrült világban.

 Legyen mindenki szerelmes! Mindenki találja meg az igazi párját és érezze azt a megbonthatatlan boldogságot, amit én is átélek A. mellett minden nap.

 

Már egy éve.

 

 A! Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm a mérhetetlen szeretetet irántam! Köszönöm azt, hogy igaz és őszinte ember vagy, akire mindig számíthatok! Köszönöm, hogy a bajban sem riadtál meg, sőt! Köszönöm a sok felejthetetlen emléket! Köszönöm az irántam tanusított türelmet, jóságot, bizalmat és hitet, amivel remélem nem éltem vissza túlságosan! Köszönöm a sok romantikát, bókot, az időnkénti kegyes hazugságokat :), és a romantikus együttléteket! Köszönöm, hogy amikor rossz passzban voltam, te nem futottál el mellőlem! Köszönöm a vígasztalásokat, az öleléseket, a könnyeket! Köszönöm, hogy minden nap van értelme az ébredésemnek!
 

Mindent köszönök Szerelmem!

 

Már egy éve!