Egyeztetések sora után, találkozásig fajultunk Fabiennel és párjával, Imóval péntek délután. Aznap szinte egész napos fejtágítást szenvedtem el Éva mellett, így nem voltam teljesen topon, amikor megérkeztem. Az irodában hőség volt, Éva és a többiek is hétfői "jajj nekem!" hangulatban voltak. Én pedig mielőbb el akartam már szakadni a benti ügyektől, az irodai programoktól a számítógéppel együtt. Alig értem el a trolit, ami kivitt az állomásig, ahol mivel zene szólt a fülemben, csak útközben derült ki, hogy a vonat minden állomáshelyen és megállóban megáll, pedig nem is így volt papíron elrendelve. Persze a vonaton tömeg, levegőtlenség, a 40 fok és egy csapat fiatal általi idiotizmus (bort ittak és fröcsköltek bénaságukban mindenfelé) kombója elég feszültté tett. Egyébként csak 20 fok környékén érzem jól magam, de akkor mindezektől a víz patakokban kezdett el rajtam folyni. Frusztrált még, hogy mire kb. egy óra alatt megérkezem a hátam mögött lévő naptól és a korábban említett dolgok miatt úgy fogok kinézni, mint akit vallattak. A vonat lassan megérkezett, végre levegőn lehettem! Egy másik szerelvény elhaladta miatt nem láthattam a várakozókat. Mivel nem egyeztettük le, én nem tudtam kit/kiket kell keresnem szemeimmel. Egy sms-ben elküldtem ugyan a paráimat Fabiennek, de azt gondoltam, hogy csak akkor lelünk majd egymásra, ha ez a tömeg egyszer csak széledni kezd elfele. Ahogy elment a szerelvény, mintha egy hatodik érzék - ja, nem! akkor halottakat látnék -, szóval egy hetedik érzék súgása segítségével szinte az első pillanatban kiszúrtuk egymást. Számomra megdöbbentő volt és csak hazafelé jutottam el odáig, hogy elámuljak ezen. Abban a pillanatban inkább érdekességnek éltem meg, hogy szinte csak őrájuk fókuszáltam és találtuk meg egymást a tömegben. Találkoztam tehát Fabiennel és Imóval.
Úgy gondolom (ha nem így van úgyis jelezve lesz), hogy nem volt az első perctől kezdve egy pillanatnyi zavartság, vagy feszélyezettség sem. Ezt igazából magamra értem, mert ellenkező esetben legalább egy negyed órányi idő kell az oldódáshoz számomra. Innentől kezdve csak két dolog frusztrált. Az egyik a hőfok miatt volt, mert az összes pórusom ellenem esküdött fel. Szökőkutat megszégyenítő módon zuhogott a fejemről a víz. A másik a külsőm volt. Imó és Fabien még egy hosszú nap után is jól nézett ki, én pedig úgy éreztem magam egy ideig, mint aki egy putriból jött... "Munkaruhában" jelentem meg, ami elég komor képet adott rólam. Egyedül a Zsenitől kapott KisPoczok-kal díszített ajándék pólója vitt hangulatot és persze megismerési támpontot az érkezésembe. (Itt is megjegyzem, hogy imádom! A pólót is.)
Ezeket a görcsöket igyekeztem hamar leküzdeni. A környék legjobb fagyizója meglátogatása után ez sikerült is. Itt kaptam egy ajándék fagyit megboldogult fiatalságom emlékére. Ezúton is köszönöm még egyszer! Tényleg klassz volt! :) A fagyi nyalásakor és a közbeni beszélgetéstől véglegesen úgy éreztem, mintha mi már régóta ismernénk egymást. Ez persze teljes képzavar, hiszen pénteken találkoztunk először! De, valahogy mégis olyan volt, mint ha mi már régi ismerősök lennénk, csak a hosszú idő miatt fel kell eleveníteni az emlékeket egymásról.
Ravennek külön köszönöm, hogy üdvözölt! Jól esett, hogy gondolt rám! Hamarosan élőben is ideje lenne egymásra köszönni! :) És persze kíváncsi vagyok a távoli rokonomra a "ketidben" is! :)
Sokat beszélgettünk egymás párkapcsolatairól, de igazából ők voltak a szószólók, ami fura is volt, hiszen az én számon sem szokott lakat lenni. :) Talán most olyan voltam, mint egy riporter, aki kíváncsi az alanyaira. De nem is tudtam mást tenni, hiszen olyan jó volt látni és hallgatni őket! Leginkább az zavart, hogy Zseni nem volt ott egy programja miatt. Olyan jó lett volna, ha láthatja őket és meghallgathatja az élményeik beszámolóját! Élmény volt! Komolyan! És ezeket tényleg nem a tiszteletkörök lefutása miatt írom, hanem azért mert tényleg így érzem! Fabien és Imó egy remek pár. Vannak ugyan ellentétek közöttük és kissé eltérő a habitusuk, de pontosan ezek miatt alkotnak nagyon jó és szerethető párost. Keresve sem találhattam semmi zavarót, vagy feszélyezőt bennük. Lájkolom őket! :)
A város főterén és még sok más helyszínen sok-sok ember nyüzsgött, mert rendezvény volt a városban. ebben a forgatagban jöttünk-mentünk mi is. Illatok, színek, hangok, zsivajok kuszaságában sétáltunk. És persze nem sok ideig voltunk csendben. Nem voltak kínos csendek, amikor ne lett volna téma. Egyszerűen jól éreztem magam velük. Remélem ők sem csalódtak bennem!
Sok közös vonást találtam Imó és Fabien és az én kapcsolatomban Zsenivel. A konyhai serénykedéstől, az éjszakai szószóráson keresztül - ami rám és Imóra jellemző-, a csendességig és higgadtságig - ami Fabienre és Zsenire jellemző.
Sajnáltam volna, ha kimarad ez a találkozó és ismerkedés veletek! Ahogy az állomáson is mondtam, jó titeket látni, nézni, mert ti egy igazán klassz páros vagytok! "Zubisan" mondva aranyosak és cukik. Nagyon jó érzéssel és élményekkel utaztam hazáig. Köszönöm a délutánt! Mellékelten pedig bekasírozok egy képet, ami az egyik legfontosabb közös történetetek miatt eszembe jutott. :) (akár a falra is kerülhetne...)
Fogadjátok soxeretettel!
