Azt mondtad, hogy egy régi posztomban olyan szépen fogalmaztam. Leírtam, hogy mit jelent számomra a boldogság, hogy mennyire erős a vonzás Feléd.
Igazad van. Mostanában tényleg nem írom le, hogy mit jelent számomra az, hogy együtt, hogy boldog vagyok, hogy szeretlek. Csak azzal tudtam "védekezni", hogy mondani, viszont mondom. Sűrűn. Ahogy én is sűrűn hallom viszont Tőled. :)
Igen, igazad van. Legtöbbször szóban fejezem ki mostanában, hogy mit érzek.
Amikor szóra tud nyílni a szám.
Van, hogy csak nézlek, s eközben mosoly ül ki az arcomra, mert örül a lelkem, hogy Veled lehetek, hogy hozzád tartozhatok. Amikor meglátlak van, hogy ugrabugrálni tudnék, mint egy gyermek, aki megkapta élete legjobb karácsonyi ajándékát, de én mégsem ugrálhatok örömömben, mert már komoly, felnőtt ember vagyok. :)
Van, hogy tettekben fejezem ki az érzéseimet, amikor megérkezel hozzám és a szobámba lépve, az ajtó becsukódása után egy, vagy több hosszú csók után mondom azt, hogy Szia! Olyankor úgy érzem, mint akit ha nem fognának elrepülne. De csak annyi időre, amíg világgá kürtölném, hogy megérkeztél, aztán száguldanék hozzád vissza, mert sajnálom a Nélküled eltöltött pillanatokat is.
És persze sokszor érzem úgy, hogy mindig és mindenhol ott vagy velem.
(Ahogy tegnap este is.)
Ha szép az idő, akkor a napfény Te vagy.
Ha reggel nehezen indul a napom, akkor Te vagy a cukor a kávémban.
És Te vagy a csendes, nyári eső, ami alatt megállok és felfelé tartom a fejem, hogy végig simogassa az arcom, ahogy az esőn kívül csak Te tudod.
Az álmom is Te vagy, ami után az ébredésem édes.
Ha rossza a kedvem a Te arcod az, amit ha meglátok a gondom is elszáll, jelentéktelenné válik.
Te vagy a mazsola a kuglófban.
Te hoztad el a színeket az életembe.
Miattad értem meg újra a szerelmes dalok mondanivalóját.
Ma már tudom, hogy a Te utad párhuzamos az enyémmel.
Régi sebhelyeimre a gyógyszer Te vagy.
Tőled érzem azt, hogy ez az élet is kevés már kettőnknek. Reinkarnációt követelek!
Én mindig azt érzem, hogy minden utam csak Hozzád visz. Valamilyen formában, de állandóan közeledek Hozzád. És ez az út egyre könnyebb és szebb!
Te vagy a tavaszi rét
Te vagy a Hold fénye
Te vagy a legszebb dallam
Te vagy a puha párnám
Te vagy a vers a fejemben
Te vagy a múltam, a jelenem és a jövőm
.
.
.
Minden jó Te vagy!
Azt mondtad, hogy a régebbi írásaimban olyan szépen fogalmaztam meg a kettőnk kapcsolatát, az irántad táplált érzéseimet. Most nem áll szándékomban csiribiri szépeket írni. Az eddigiek is csak röviden, érintőlegesen jelzik, hogy mit érzek irántad. És nem is értem, hogy miért kellene leírnom egyáltalán?
Érezned kell, hogy fényt hoztál az életembe és szívünk együtt, egyszerre dobban.
Érezd.
Érzed?
Akkor minden rendben
Ezt pedig csak úgy... :)
Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől
Hófehér mára már odakinn a város
És a szívem várja már, hogy újra lásson
A gyermek újra él itt minden mozdulat a régi
Jó ezt újraélni
Most csend legyen, ne legyen senki magányos
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól
Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől
Hóesés fújja szét mára majd a gondokat
Nekem úgysem lehet már Nálad semmi fontosabb
Ülj le mellém nézz rám a szemeimben itt ragyog
Minden él, Itthon vagyok
Most csend legyen, ma nem hív a város
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól
Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől
Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől
Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése