Rengeteg minden történt az elmúlt időszakban, amit most ide kellene passzírozni.
Időrendben előre haladva az események emígyen folytak.
1. Visszajött Éva a Kanguruk földjéről. A fia kinn él és jól megnősült. Ez volt az apró popója a kiutazásának. Hazaérkezése után átnéztük együtt az előző hónapi munkát, amit én követtem el helyette. Rengeteget melóztam és tényleg igyekeztem is a legjobban csinálni a munkámat, de sajnos csúsztak be hibák. Nem sok, de volt közöttük egy meredek, amit ha nem vesz észre, akkor megyek a főnök elé a szőnyeg szélére. Ő nyüsszögött a munka miatt, hogy ezt így, meg úgy kellett volna. Én persze elnézését kértem, de ez őt nem nyugtatta meg és besírt, hogy ez egy olyan hiba volt, amit nem lett volna szabad elkövetnem.
A durva az volt, hogy se halvány lila, de még kék gőzöm sem volt arról, mit is beszél...
Antiszoc amikor meglátta, hogy Éva könnyezőre vette az arcát, rögtön fogta magát és ment a csopvezünkhöz élménybeszámolni és verni a mellét, hogy ő engem bizony jól betanított most meg az van, hogy Éva "ordítva sír".
Ez és egyéb cifra infók persze visszajutottak hozzám első kézből. Edit visszajövetele után egy órával már amit kellett tudnom a csopvezes mószerolásról, már tudtam. Éva is.
Évával javítgattuk inkább az elkövetett hibákat. Amikor levezette, hogy mi a hiba és hogyan kell megoldani, akkor én is fogtam a fejemet. 2 dolog miatt is. Az egyik: a hiba annyira könnyen elkövethető, mint amennyire észre is vehető; a másik: betanítóm erről egy árva mukkot nem tanított. Erről nem szóltam senkinek, mert nem akartam, hogy azt higyjék rögtön hárítani akarom magamról a felelősséget.
Onnantól kezdve Antiszochoz nem szóltam. Évával később átnéztük a jegyzeteimet a tanultakból és kiderült, hogy Antiszoc ezeket a dolgokat még csak nem is érintette, tehát a tudatlanságom miatt fordult elő, hogy hibákat követtem el... Antiszoc viszont csak annyit látott, hogy Évával a jó viszony helyreállt, sőt még együtt nevettünk!
Nem értett semmit. Viszont ez nem volt neki megnyugtató. Elkezdett kóstolgatni és minden apró-cseprő dolog miatt csesztetni. Ez akkor csúcsosodott ki, amikor a levelezések miatt átmentem egy másik irodába, majd onnan 5 perc elteltével visszajövet Edit habzó szájjal fogadott, hogy kerestek engem a telefonon és nem voltam a helyemen(!). Én persze néztem rá, hogy ezzel most mit akar. Azt mondta, hogy percekig csengett a telefonom (a vezetékes) és ő már tiszta ideg, hogy fel kell vennie. Rákérdeztem, hogy ki kérte meg, hogy fogadja a hívásaimat és hogy miért túloz a percekig történő csengésről. Azt mondta, hogy ez a szabály és hogy jó, nem percekig csengett, de őt már idegesítette. Mondtam neki, hogy tőlem a telefonja órákig is csöröghet, én fel nem fogom venni, mert nyilván nem velem akarnak beszélni és hogy ebből a hangnemből vegyen vissza. Erre azt dühöngte, hogy vigyem magammal a telefont, mert ő nem a titkárnőm, hogy felugráljon minden hívásnál. Felemeltem a telefont és hangosabban mondtam neki: Ez egy vezetékes telefon te idióta! Hogyan vigyem magammal? Ha csesztetni akarsz, akkor olyannal kóstolgass, aminek van értelme! A hülyeségeidet meg most be lehet fejezni.
Szó szót, morgás morgást követett. Volt egy pillanat, amikor a meglepettségem akkora volt, hogy a butaságán már nem tudtam nevetni sem. Csak saját magáról tudott beszélni, meg a nyomorairól. Meg arról, hogy ő tudja, hogy én olyan pszichoizét csináltam, hogy őneki rossz legyen (teljes szilencium felé) és ezt ő nagyon jól tudja és hogy majd megy a főnökhöz és majd jól megmondja neki. Ekkor én azt mondtam neki: Edit, én csak egyszer fogok a főnökhöz menni. Nem is gondoltam, hogy ilyen egoista vagy.
Lefagyott. Hisztizni kezdett, hogy én ne fenyegessem őt. Mondtam neki, hogy én semmi fenyegetőt nem mondtam és akár szó szerint is idézhet a főnöknek, ha azt akarja, hogy még a vezér is az arcába nevessen. (Ez hatott.) Ekkor az egoista szón akadt ki, mert lételeme a vita a csajnak, de itt is lefőtt neki a kávé... Én nem vagyok egio..., egosi... ... nekem ne mondjál ilyen angol (!) szavakat, mert én nem vagyok olyan tanult, mint te! Én paraszt vagyok. Vidékről jöttem és erre büszke vagyok! bla, bla bla mondta az identitástudatos sémaszöveget. Erre én csak annyit mondtam, amivel be is fejeztük jó időre az eszmecserét: Az egoista latin szó te idióta! És igazat adok neked. Paraszt vagy.
Ezzel le is zártam a havi egyszeri Antiszocos hisztit. Ő még buhogott, de elfordultam tőle és tettem-vettem tovább. Feladta és bekussolt. Nyertem. Másnap nem jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése