Zsenivel ma tudtam egy hónapnyi idő alatt érdemben először úgy találkozni, hogy csak mi voltunk egymásnak. Ez nagyon durva!
Kicsit kiruccantunk ótóval Szlovákiába egy közeli víztározóhoz. Nagyon hangulatos a környék, amit tavaly sikerült kigugliznom. Csak megnéztem a térképet, hogy lakóhelyünkhöz 30-40 km-es körzetben milyen vizes helyek vannak. Persze az is sokat segít, ha a fényképek funkció be van kapcsolva, mert akkor biztosabban ki lehet a minket érdeklő helyet választani.
Sok horgász és napfürdőző jár oda. Most csak a horgászok és mi voltunk ott, mivel már napozásra nem igazán alkalmas időben indultunk el. Hogy a hely hangulata, vagy a találkozásunk felett érzett öröm miatt történt-e, nem tudom, de Zsenire rá sem lehetett ismerni! Nem zaklatta, hogy ki láthat meg és ki nem sokszor átkarolta a derekam a víz partján, megcsókolt, farzsebembe dugta a kezét. Csak ámultam, de én sem izgattam különösebben magam! Kézenfogva sétáltunk a parton és csak akkor engedtük el egymás kezét, amikor már csak 5-10 méter választott el a horgászoktól. Addig viszont simán láthatták, hogy kéz a kézben andalogtunk. Ráadásul ezek nagy többsége tót és vadparaszt volt (ez már duplán hátrányos helyzet!) (persze a mi számunkra), akiktől, ha felbőszülnek nem csak szlovák káromkodást lehetett volna hallani... De semmi ilyen nem történt. Lehet, hogy azért, mert sütött rólunk az, hogy nem érdekel, hogy ki és mit gondol rólunk? Lehet, hogy ez annyira meggyőzte őket, hogy emiatt nem foglalkoztak velünk? Vagy csak annyi történt, hogy nem hoztuk őket lázba, mert már láttak ennél cifrábbat is. Sosem derül ki. :) Nem is baj. A lényeg az, hogy remekül éreztük magunkat! Romantikus és izgalmas is volt egyben. Pont erre volt szükségünk, hogy a héten elszenvedett munkahelyi stresszt levezessük! :) Szükségünk van egymásra ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyunk és feltöltődve, új erőre kapva indulhassunk neki az újabb hétnek.
A legviccesebb az volt, amikor egy stégen ültünk, Zseni a derekam karolta és beszélgettünk közben. Egyszer csak egy bácsiember megállt a stég végén és hangosan megkérdezte, hogy horgászunk-e? Hátra fordultunk. A kéz a derekamról persze rögtön leugrott. Mondtam neki, hogy nem, csak szellőztetjük a fejünket. Erre fogta magát és elment. Nagyon mosolyogtam, mert azt gondoltam, hogy azt kellett volna mondani: Nem, de közel állok ahhoz. hogy bekapjak valamit, amit belógatnak... :) De disztingváltam magam.
Amikor ott hagytuk a helyet a bácsiember, az unokakinézetű sráccal rögtön lecsapott rá. Mi az unokára csaptunk volna le, de pont előtte beszéltük meg, hogy milyen jó, hogy vagyunk egymásnak. Csak mi ketten. Így hát hagytuk a papát és az unokát, hogy együtt lógassák be a tó vizébe, amijük van. Bár lehet, hogy az unoka velünk jobban járt volna... :)
Félre értés ne essék! Ezek csak szavak! Egyelőre nem tervezünk semmi hármas megoldást!
Egyelőre.
Egy kolléganőmnek, Juditnak 15-én lesz a szülinapja. Ez a szent nap jövő hét végén lesz. Tehát ez azt jelenti, hogy ismét nem jövök haza. Zseni viszont feljön hozzám! Kolléganőm Judit majd egy külön posztot fog kapni a szülinapja alkalmából, ahol a leplet lerántom kettőnk kapcsolatáról. :) Ő sok mindent tud rólam és Zseniről, akire már nagyon kíváncsi! Szombaton lesz 30 éves. Vettem neki egy könyvet, amit Zsenivel ma néztünk ki egy könyvesboltban. A címe stílusosan: A harmadik iksz. És a vicces az, hogy egy Mike Gayle nevű újságíró írta (FHM, Cosmo, Sunday Times Style), aki korábban lelki tanácsadó volt. Ahogy beleolvastam, szerintem a stílusa is szerethető. Remélem, hogy tetszeni fog neki!
Szegényt ma is nyírtam egy kicsit, hogy jó lenne, ha a sarkára állna és nem hagyná, hogy az anyukája ne kontárkodjon bele a mi kis életünkbe. Javasoltam neki, hogy elmegyek hozzájuk és akkor anyóspajtás megtudja tőlem, hogy mi a magyarok istene, persze disztingváltan és válogatott kifejezésekkel! Zseni ezt nem különösebben preferálta :( És még lottót sem adtam fel! Majd a jövő hét végén fogom megnyerni a sok milliót! Onnantól kezdve, azért majd egy kicsit könnyebb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése