Tegnap, ameddig jó idő volt, Zsenivel egy ligetben töltöttük el az időt. Beszélgettünk kellemes dolgokról. Ilyen volt példuál az, hogy álmodtunk már mind a ketten az Armageddon eljöveteléről. :) Komolyan! Ez is téma volt a sok más mellett. Bizony, időnként nálunk is előferdül, hogy nem a legáltalánosabb témákat vesézzük ki. És bizony ilyenkor nem lehetne rólunk egy vattacukor ízű dalt írni. Például egy ilyen gyönyörűséget! :DD
I LOVE YOU - Yutaka Ozaki
Ezzel a dallal nem akartam büntetni senkit, csak demonstrálni akartam, hogy tegnap én és Zseni nem voltunk látványosan a szerelemre hangolódva. Leginkább úgy töltöttük el az időt, mint két jóbarát, akik érdekes dolgokról beszélgetnek, de ha lett volna egy átengedett hálószoba a városban, hát bizonyára kihasználtuk volna az ágyban rejlő lehetőségeket.
Mivel nem kért meg senki, hogy a hálószobáját vigyázzuk, amíg ő elutazik a nagynénikéjéhez Balatonalsófelsókirályász-ra, meg hát az az igazság, hogy nem is jártunk ez ügyben kérdőívezni a városban - így maradt a beszélgetés, a séta, a jó levegő, meg a végén az eső.
De ezt senki ne értelmezze úgy, hogy nem éreztük volna jól magunkat! Sőt! Igazán mókás volt, amikor egy megamókust láttunk az egyik fa tövében. Megamókus. A fa tövében volt egy nagy, hosszú, bolyhos, rozsdás állatfarok meg a mókus, ami ránőtt. A mókus, amit gyermekkorom egyik kedvenc bábsorozata után Misinek neveztem el, két másodperc alatt a fa tetjére futott. Olyan sebesen és annyira kecsesen, hogy elájultunk. Rákattantunk a mókusra! A mókus a fák tetején, mint egy akrobata, ugrált egyik ágról a másikra. Lehetetlennek tűnő ugrásokat hajtott végre. Illetve az ugrás nem lehetetlen, hiszen az ember, állat, növény (pl. ugróbab :D) csak elrugaszkodik, lök magán valamennyit, aztán helyet változtat akaratlagosan. Jó esetben oda érkezik meg, ahová eredetileg gondolta. Rossz esetben pedig összecsapja magát sárral, vagy tehénszarral. De ezt inkább ne firtassuk! Ez az állat borzasztó nagyokat tudott ugrani! volt, amikor csak egy ágacska utolsó centijeibe tudott megkapaszkodni az ugrás után, de mégis megcsinálta! Le voltunk nyűgözve!
Az viszont eléggé vicces lehetett a mellettünk elhaladóknak, hogy két ember a lombkoronát bámulva sétál a fák között és néha megállva csak annyit tud kinyögni, hogy Aztamindenit! Misi mókustól elég vicces lett az esőbe hajló délutánunk, amit még az álombéli Armageddonok ecsetelésével kezdtünk.
Idesmittelek egy mókus mintát vizuális etalonnak, ha valaki egy ligetben, erdőben, vagy kitömött állatok között fog sétálni mostanság.
:)
VálaszTörlés