Nyolc napja vagyok Pesten. Ennyi idő után egy új városban már nem szoktak lenni negatív érzéseim, de itt vannak. Nyolc nap alatt már bejárom a várost, megismerem a főbb támpontokat, hogy eligazodjak, ismerős arcokkal futok össze. Itt lehet, hogy erre 80 nap lesz szükséges.
A hétvégén beszéltem erről Zseninek. Meséltem neki, hogy a szemem nap, mint nap keresi az ismétlődő, s emiatt számomra valamiféle biztonságot sugalló dolgokat. Megnyugtató volt látni, amikor itteni életem második munkanapján is láttam reggelről azt a bácsit a temető mellett, aki a járdát takarította és húzta maga mellett a kukát. Megmosolyogtam, amikor megláttam azt a fiút futni a villamos után, aki előző nap is majdnem lekéste. És ma sem vettem meg azt az óriás islert, amit már korábban is láttam egy kirakatban, pedig cukormázból még szemeket is tettek rá!
Keresi a szemem a biztos pontokat, hogy megnyugodjon a lelkem: jó helyen vagyok, nem vesztem el!
Ma viszont a szemem egy kicsit rossz irányba nézett, emiatt egy kis kitérővel találtam rá a már ismert utamra. Egy külső helyszínen oktatnak engem és még néhány sorstársamat. A múlt héten saját magam találtam meg a sulit, ami sikerélményt adott. Ma viszont a suliból kilépve a séta közben elmélázhattam, mert benéztem egy kereszteződést és egyszerre nem tudtam merre is járok. Illetve azt éreztem, hogy korábban a bal felőli utcába kellett volna fordulnom, de ahhoz már eleget mentem, hogy eldöntsem: már nem fordulok vissza! Tovább mentem és az első utcán balra kanyarodtam. Az eredeti célomtól úgy 4 utcányira kerültem el. Ez a négy utca viszont a nyócker Jumanji-jában volt. Nem féltem, de nem is voltam nyugodt. Akkor meg pláne nem, amikor egy jóllakott, melegítős és erősen piás cigány faszi egy csajnak mutogatni akarta előttem az oldalát (kicsit dűlöngélve), hogy lássa milyen nyoma maradt, amikor a (a nevet nem értettem, de valami mehikói hősszerelmes neve lehetett) jól szétrúgta az oldalát, amiért ő záros időn belül ki fogja őtet nyírni.
Tényleg nem volt bennem félelem!
Amikor viszont jött velem szembe 3 alkalommal is egy-egy 20-on évesekből álló galeri, akkor már a szám kezdett kicsit kiszáradni. Nem voltak könnyű percek ezek!
Jaj! Még nem is mondtam, hogy hol lakok! A nyóckerben az Orczy-téren. :) Pazar, mi? Egyébként nem annyira gáz ez a rész. Nappal legalábbis. Este meg nem nagyon járkálok.
De van ám a szemnek kellemes látvány is errefelé. Kedvelem a koreai sorozatokat (is). Itt aztán van néhány olyan legény, akik akár abban a sorozatban is játszhattak volna! És persze vannak olajos bőrű arab telivérek is. Igaz némelyiknek az arca elé abrakos tarisznyát lehetne kötni, de a maradék nagyon kellemes látványt nyújt!
Persze mielőtt valaki már morfondírozni kezd, hogy én rajtuk morfondírozok, az fejezze abba, mert felesleges időpocsékolás. Csak scannelem őket és semmi több. Lénygében ennyit tudok tenni összességében, ami emlékeztet arra, hogy én a fiúkhoz vonzódom. Dolgozom, tanfolyásra járok, itthon pedig nem nyit ajtót Zseni, ha felérek. Marad a mozizás. Legálisan.
Legalább is addig, amíg Zseni úgy fel nem pörgetem az ilyen bejegyzéseimmel, hogy feljön és jól összeköltözik velem, hogy szemmel tartson! :) Így lennénk egy kis ideig 8 szem közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése