Wislawa Szymborska versei közül néhány csemege a Költészet napja alkalmából
1923-ban született lengyel költőnő, 1996-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
Az élet, kapásból
Az élet, kapásból.
Előadás próbák nélkül.
Test igazítás nélkül.
Fej gondolkodás nélkül.
Nem ismerem a játszott szerepet.
Csak azt tudom, enyém és felcserélhetetlen.
Már csak a színpadon találgathatom, miről szól a darab.
Gyenge felkészültség a megtisztelő élethez,
nehezen bírom a cselekmény diktálta iramot.
Improvizálok, pedig utálom az improvizációt.
Lépten-nyomon saját tájékozatlanságomba botlom.
Életmódomról lerí, hogy mucsai vagyok.
Ösztönösségem dilettánsra vall.
A lámpaláz mentsége csak még megalázóbb.
Az enyhítő körülményeket kegyetleneknek érzem.
A vissza nem vonható szavak és mozdulatok,
a meg nem számlált csillagok,
a jellem, mint egy futtában begombolt kabát –
íme a kapkodás gyászos következményei.
Ha legalább egy szerdát időben begyakorolhatnék,
Vagy újrajátszhatnék egy csütörtököt!
De már nyakamon a péntek egy ismeretlen forgatókönyvvel.
Rendben van ez így – kérdem
(kissé rekedten,
mert ki sem köhöghettem magam a kulisszák mögött).
Csak ámítás, hogy futó kis vizsga ez
egy ideiglenesen berendezett helyiségben. Nem.
Állok a díszletben, és látom, milyen masszív.
A kellékek precizitása gondolkodóba ejt.
A forgószínpad már hosszabb ideje működik.
Sorra kigyúltak rég a legtávolabbi csillagködök is.
Ó, semmi kétség, ez a bemutató.
És akármit teszek,
már örökké az marad, amit tettem.
Csordás Gábor
fordítása
Hagyma
A hagyma egészen más.
Neki nincs belseje.
Ő ízig-vérig hagyma,
a hagymaság teteje.
Kívülről hagymaforma,
velejéig hagymányi:
ha magába néz, nem fog
semmi ijesztőt látni.
Mibennünk idegenség,
alig bőrlepte vadság,
intern inferno rejlik,
anatómia grasszál;
a hagyma bent is hagyma,
csavaros zsigerű,
sokszoros meztelenség,
legmélyig önszerű.
Vitathatatlan lét ő,
sikeres mű a hagyma,
a nagyobbnak kisebb,
csökkenő a tartalma;
elsőben második, majd
harmadik, negyedik van,
centripetális kvintett,
kórusba álló visszhang.
A hagymánál ékesebb hast
nem látott a világ.
Ön-dicsőségére körül-
glóriázza magát.
Bennünk: idegek, nyálkák,
zsírok és rejtelmesség,
s nekünk nem adatott meg a hülye tökéletesség.
Kerényi Grácia
fordítása
A három legfurcsább
szó
Ha mondom, Jövő,
első szótagja már Múlt.
Ha mondom, Csend,
megsemmisítem.
Ha mondom, Semmi,
valamit teremtek, aminek nem ad helyt semmi Nemlét.
Egy szó a lélekről
Van lelke az embernek.
Senkinek nincs szakadatlan
és mindörökké.
Napra nap,
évre év
eltelhet nélküle.
Olykor csak elfészkelődik
a gyermekkor rengéseiben, félelmeiben
hosszabb időre.
Ritkán segédkezik
fáradságos tetteink idején:
bútormozgatáskor,
bőröndcipeléskor,
vagy ha szűk cipőben kutyagolunk.
Kérdőívek kitöltésekor,
húsvagdaláskor
többnyire szabadnapos.
Ezer beszélgetésünk közül
egyetlenegyre ha ellátogat,
és arra sem okvetlen –
szeret hallgatni.
Ha sajdul a testi fájdalom,
titokban lelécel.
Finnyás:
nem szívesen lát minket tömegben, –
fölényünk kicsikarása, érdekeink lármája
undorítja.
Öröm és bánat
az ő szemében nem más-más érzés.
Csak a kettőben együtt
van jelen.
Számíthatunk rá,
ha hosszasan habozunk
és mindenre kíváncsiak vagyunk.
Az anyagi világból
az ingaórát és a tükröt
kedveli: ők serénykednek akkor
is, ha senki nem nézi őket.
Nem mondja, honnan ered,
s hogy majd hová ködlik el,
de vár, vár minden ilyen kérdést.
Úgy tűnik,
nekünk őrá,
neki miránk –
szükségünk van egymásra.
Adalékok a
statisztikához
Száz emberre jut
aki mindent jobban tud
– ötvenkettő;
aki minden lépésnél szorong
– csaknem az egész maradék;
segítőkész,
ha nem tart sokáig
– pompás, negyvenkilenc;
aki folyton jó,
mert más nem is lehet
– négy, talán ha öt;
aki irigység nélkül csodál
– tizennyolc;
aki folyton retteg
valakitől vagy valamitől
– hetvenhét;
aki képes boldog lenni
– jó húsz, legfeljebb;
aki egyedül gyámoltalan,
de csordában bestia
– bizony, több mint a fele;
aki kegyetlen,
ha a körülmények kényszerítik
– ezt legjobb nem tudni,
még úgy sem, átabotában;
aki a kár után okos
– nem sokkal több,
mint aki a kár előtt okos.
aki semmit nem szűr ki az életből, csak dolgokat
– negyven,
bár csalatkoznék, szíves-örömest;
aki meghajlik, aki szenved,
egy csepp világ nélkül a sötétben
– nyolcvanhárom,
előbb vagy utóbb;
aki szánalomra méltó
– kilencvenkilenc;
aki halandó
– százból száz.
Ez a szám egyelőre nem módosul.
Báthori Csaba fordításai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése