Zseni arca még most is előttem van, amikor a vonatom mellett áll és mosolyával, tekintetével bíztatott: Minden rendben lesz! Nem is lennék Poczok, ha csak úgy simán felérkeztem volna. Túl az elválás fájdalmán egy izgalmas kalandtúra vette kezdetét 2012.04.15-én, vasárnap..
Eredetileg a vonatom egy gyors csatlakozás után 8 óra körül futott volna be Pestre. Volna... A csatlakozás helyén a hangosba bemonták, hogy a vonat, amire várok kb. 15 percet fog késni műszaki okok miatt. Ez így is lett. Öcsémnek, Ricsinek jeleztem, hogy csak fél és 3/4 9 magasságában lehet majd nekem örülni. A vonat megjött, felszáltunk sokan. Még a fülem felével hallottam, amikor az egyik muki azt mondja a másiknak, hogy ne ezzel a vonattal menjenek, mert ez nagyon tömve szokott lenni. Én felszálltam, a vonat töve volt. Nem is akartam az ajtótól messzebb menni, mert két táskával nem akartam senki térdét szétverni. Már amásnapon gondolkodtam, amikor a vonat hosszan dudált. Arra gondoltam, hogy egy forgalmas átjáró jön. Mint általában, ilyenkor szoktak ennyire tülkölni. De mivel a vonaton voltam természetesen a papírforma nem érvényesülhetett...
Rákosligetnél valaki a vonat előtt volt, amikor az nagy sebességgel be-, majd ráfutott. Valószinűleg bibis lehetett valamije az illetőnek, mert a vonat ráfékezett. Jöttek a mentők, az információ pedig nem. A mobilizált ifjúság persze 5 perc alatt kiderítette, hogy valaki több részletbe került, mint az emberek többsége. A vonat vége felé utazó haverok jelentették az esetet, hogy a kalauzt lehívták a rendőrök... Ekkor már állhattunk úgy 10 perce. Senki nem szólt a népeknek, hogy hát bocs, de nem megyünk tovább, mert tragédia történt... Ez kissé dühített. Az utazóközönség egymásnak adta tovább az információt. Kellemesen csalódtam a népekben, akik nem hőbörgéssel fogadták az esetet, hnem kultúráltan szedték összefele a motyójukat, majd egymást informálták az opciókól, hogy ki hogyan és merre juthat tovább.
Ez persze a parasztnak, mint nekem, semmit sem mondott. Kódolva beszélgettek. "Menj a 276-ossal végig, onnan meg a 2-essel..." Persze megélve az estét, már n is tudom, hogy mit jelentenek ezek, de akkor még nem sok mindent mondtak ezek a számok. Ezt dekódolta Ricsi barátnője a telefonba, amikor felhívtam ő, hogy itt vagyok, ez történt, de azért már ott lennék nálatok...
Még egy laza óra utazás és séta után meg is érkeztem 10 óra előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése