Eltelt a húsvét. Reggelről próbáltam menekülő utat keresni az anyámat lájkoló, büdös pacsulikkal felfegyverkezett rokonok elől, de nem ment. Bár kaptam meghívást két barátnőmtől is, de amíg elutaztam volna hozzájuk, addig el is telt volna a kritikus délelőtt, úgyhogy maradtam. Egy dupla adag tejszínes kávéval és néhány tepertős pogival bezárkóztam a kisszobába, hogy ne kelljen magyarázkodnom, hogy miért is nem megyek büdös, alkohol és illóolaj tartalmú vizet lötykölni azokra a nőismerőseimre, rokonaimra, akik szintén utálják ezt az egészet.
Ehelyett a FB-n elérhető csajokkal beszélgettem, lelket segélyeztem, viccelődtünk. Teljesen jó volt addig, míg egy távoli rokongyermek rám nem kérdezett anyámnál, aki ügyesen hárítva azt mondta, hogy nem is tudja éppen merre császkálok. A kölök nem ette meg anyu szövegét és rámnyitott. Éppen Adrival beszéltük meg egy találkozás esedékességét, meg az általános anyóskérdést, amikor a "Hát te meg itt vagy?" kérdés után egyszerűen el kezdte olvasni a beszélgetésemet a leányzóval. Mivel a család hallótávolságon belül volt, nem tömhettem az arcába a nyuszis kölnijét a gyereknek! Bosszantott, hogy bunkó paraszt már 12 éves korában! Ekkor kitessékeltem őt a szobából és csatlakoztam a süti és üdítő köré ültetett népekhez. De legalább egyben letudhattam őket az "Én már nem bohóckodom." válaszommal, amikor néztek nagyon, hogy nem gálába vágva vagyok ezen a szent napon, csak úgy putrisan. Melegítőnaci és hosszú ujjú felső, arcomon kisebb subafoltok, hajamba pedig a gólyák is beköltözhettek volna.
Nem vagyok általában véve igénytelen, de aznap reggel, amikor felébredtem - úgy 9 körül, mert mostanában nem megy az alvás, úgy fáj a fejem éjjelente - már anyu tollászkodott a fürdőben. Amíg renoválta magát, addig elkészítettem a kávémat és a harapnivalót is megmikróztam, majd bevittem a főhasiszállásra :). Anyám a fürdőből ki, én a szobából ki, bejárati ajtó előtt népek csöngettek, én a szobába be, anyám az ajtót ki, népek pedig be. Én meg maradhattam lelakottan, mert az újabb tatárok ennek a csoportnak a kezéből vették át a stafétát. Vagyis a kilincset.
A húsvét délelőtt eltelt, műmosolyt letöröltem az arcomról, majd elvonultam a szobába ismét. Ablakot nyitottam, mert a főtt tojás, a sonka, a süti és az ideggázzal tuningolt kölniktől rosszul voltam. Folytattam a korábban megkezdett, más helyett bevállalt házidolgozat follytatását. Illetve csak a szakirodalom olvasását.
Múlt hónap közepén 6 dolira kaptam felkérést. 3 könnyedebb és 3 szopókásabb megírására. A könnyűket már letudtam. A nehezét meg apránként rakom össze. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy az eddigi dolikra ötösöket kaptam! :))) Volt egy doli, amiben szakirodalomként egy olyan ember művére utaltam (és tettem egyértelmű utalást az okos fejére), aki történetesen a tanára is a lyánynak, aki helyett megírtam! Tök vicces volt ezt utólag hallani! De legalább a nyelvcsapások miatt neki is jobb lesz!
Most is épp egy szopókás dolin járatom az agyam, valamint a hozzá kapcsolódó kérdőíven, ami azzal foglalkozik, hogy mi lehet az alap ok, amiért konfliktusok alakulnak ki egy oktatási intézményben? Kik között és milyen mélységű a porbléma? Józan paraszti ésszel megoldható-e, vagy inkább bízzuk az igazgatóra, akinek a seggében van néhány tanár nyelve? Egy igazgatóra, aki nem ért meg egy ilyen útvonalat sem d:\Saját\Dokumentumok\Hogyan ne legyek ostoba igazgato.doc ???
Nehéz egy olyan kérdőívet összeállítani, ami nem egyértelműen arra utal, hogy minden belső feszkó amiatt van, mert az igazgató egy ostoba, érzéketlen, logikátlan, befolyásolható hernyó.
Nem könnyű. ezen tipródom már tegnap óta, de majdcsak megoldom ezt is valahogy! Ráadásul a suba is még mindig a képemen van! 2 óra múlva pedig Zsenivel kellene találkozni. És még az is lehet, hogy zuhi lesz és el fogunk maradni az eső miatt.
Ki kellene próbálnom egy szőrtelenítő krémet az arcomon...
Ha valakinek van tapasztalata... Előre is köszönöm! :*
Ejnye, KisPoczok! Szóval dolgozatokat írsz, amelyekkel aztán mások aratnak babérokat? Olimpiatörténeti témájúakkal is foglalkoztál már? :)
VálaszTörlésAmi az iskolai, vagy egyéb konfliktusokat illeti, a megoldásuknak nem vagyok nagy mestere, inkább a gyártásukban vagyok profi. De a konfliktusok végérvényes megoldására sok tuti tippet találsz a kurucinfón, aktuálisan éppen a melegek jelentette társadalmi veszélyek felszámolásáról hörögnek a keresztény-pogány kutyulék népek. De nem ám amolyan Mirkóczki-féle félmegoldásokat ajánlanak, hanem véglegeseket. Lehet tanulni tőlük. Aki pedig az utolsó megoldási műveletet elvégzi, az eloltja a villanyt, és élvezi a háborítatlan magányt, míg ő is megtér az úrhoz, vagy az örök pogány vadászmezőkre az övéihez. Hát nem szép? ;) :D Ilyen megoldási kezdemények már a középiskolákban is vannak, igaz, még nem lőfegyverrel, de lassan megyünk messzire...
És nem minden igazgató bunkó! Csak hivatalból annak kell látszania, ha nem akar visszakerülni a büdös kölykök elé-közé a katedrára. Sokan mégis visszakerülnek, és a korábbi hivatali elvárásnak megfelelő szerepben maradnak: kitűnően tovább alakítják a bunkó főnököt - hiába, mert a srácok tudják, hogy az csak maradványtünete a korábbi betegségüknek.
Ja, és a kölykök sem bunkók! Csak ők is imádják a dráma- és szerepjátékokat! ;)
Én sem vagyok bunkó, csak... :D :D :D
Sajnos be kell vallanom, még mielőtt kiderül nem csak önös, anyagi érdekből írom a dolgozatokat! Én szemét, sajnos még izgalmasnak is találom a témákat! És tudom, ez már a vég kezdete, de meg is kedveltük egymást a megbízóimmal, mert rettenetesen jó fej és szerethető figura is vagyok. (persze nem fizikai értelemben)
TörlésA Konfliktus témakörben elkészítettem egy kérdőívet, amit fájóan őszintén töltöttek ki. Akkor is ugyanúgy éreztem, hogy bestresszelek, amikor az általad említett kurucokat megnéztem. Még jó, hogy nem szagos a monitor, mert amennyi bűzlő, rothadó gondolat található náluk, attól egy kisebb város biztosan elpusztulna!
Más. Az általam választott iskola igazgatója nem azért bunkó paraszt, mert automatikusan átáll az agya energiatakarékos üzemmódra! Ő már eleve úgy kezdte a pályafutását (ill. pályaülését, mert elmozdulás nincs, amióta keseríti a tanulók és tanárok életét...), hogy paraszt volt. Idővel, a presztízs és a hatalom miatt elvégzett egy bunkósági gyorstalpalót és mellette paralel az agyrothasztót is. Sikeres, kiemelkedő vizsgái után - valószínűleg az irigység miatt - még az első évében elment 4 tanár a gárdából. (ennek majd 3 éve már) Viszont a maradékból ismerek olyan embert, aki őmiatta indítja el a napját egy szem nyugtatóval.
És ez még csak a jéghegy csúcsán lévő hópihe! Próbálom teljesen kívülállóként kezelni a dolgot, de a fogalmazásnál vissza kell vennem az agyam, nehogy pártos legyek a végén.
Szóval megküzdök azért a csekély honoráriumomért!
Akinek ingerenciája van, az tessék a következő 14 másodpercben sajnálni!
Köszönöm.