Szemtelen

"Én rózsaszínben látom a világot. De ez majd megváltozik, ha nem lesz begyulladva a szemem!"

 Úgy gondolom, hogy nem vagyok rossz ember. 
Ébren.

 De az irodában időnként előferdül, hogy a csajokkal egy kicsit szemtelen vagyok. Főleg a fiatalabbakkal. Tapasztalataim szerint igénylik a kis piszkos célozgatásokat és a kulturált bunkóságot. Ezt tőlem meg is kapják. Igény szerint. :)

Az egyik lány "leszúrom", hogy már megint munkát hozott. Ilyenkor van egy kis replika a részemről. "Nem hiszem el, hogy már megint munkát hozol! - morgok. "Itt mindenki azt hiszi, hogy én dolgozni járok be?" ... és hasonlók. A lány ezen mosolyog, örül nekem, megköszöni a munkám, majd megy és mosolyog.

A másik lány, akiről azt gondolom, hogy az előző műsorom nem hatná meg, próbálok egyezkedni vele. Megígértetem vele, hogy a hozott munka miatti szénhidrát vesztésem pótlása érdekében sütit fog nekem hozni. Amíg ezen agonizálunk, addig megcsinálom a melót. Jön, örül, megy.

A harmadiknak már ez sem lenne elég. Vele bunkózok. Ő az, akivel mindenki kedves, mert csinos nő. Harmincas csaj, akinek mindenki udvarol. Hát én nem. Nem dacból! Csak azért, mert én az ő helyében a nyalizást és a skalpvadászokat már unnám. Ezért én kedvesen bunkózok vele. ÉS SZERETI! fura, mi? Amikor jött ez a nő a hozott munkával, akkor megjegyeztem egy korábbi küldött emiljére, hogy valamit erősen benézett és, hogy szedje össze magát. Ha kiderül, hogy piál munkaidő alatt, és engem meg sem kínál, akkor a biztiőreöket kell, hogy hívjam egy szondáztatás miatt. Persze ő erre azt mondja, hogy én milyen bunkó vagyok, amit én hárítok. Jelzem neki, hogy piásan kimenni a napra nagyon veszélyes! Ezt persze aggódó színészi arccal. Ekkor ő már visítva nevet és a belépő kollegináknak rögtön magyarázza, hogy én miket mondtam neki. Én persze védem magam, hogy ő bunkózott engem, amikor nem is vagyok az. A csajok csak kamilláznak, a munkát hozó nő nevet, én pedig, amikor elvégeztem a melót az ő ügyével kapcsolatban, csak ennyit tettem.

 - Itt vannak a vackaid! Na, tipli az asztalomtól, mert takarod a napot! Nem érek rá dolgozni egész nap!

Ekkor a kollegina ismét nevet, majd megpróbál egy sallert adni a mappájával. Persze nem sikerül neki. Én pedig felkiáltok: - Biztonsági őrt kérek! Vezessék ki ezt az amazont innen!

 Szóval a napok jól telnek. A csajok rengeteg munkát hoznak. És még ott van a sajátom is. Meg Antiszoccal is tanulnom kellene. Ezt a sok feszkót ütöm el az irodában egy kis humorral. 

 Már, aki érti.

 Edit szerint a csajok, akik jönnek hozzám a melóval, mind szokatlanul mosolyogva jönnek. Ez az én érdemem szerinte. Én ráhagyom, hiszen ő ismeri a kolleginákat régebbtől fogva! A viccet is értik, szeretik és igénylik.

 Csak Éva mama nem. Ő tök félreértette a viccelődésemet. Ráadásul a napokban rászóltam - tényleg nem méregből! (ezt éppen a hangsúlyból is hallhatta volna!) -, hogy ne pakoljon annyi mindent az asztalomra, amikor fénymásol, mert már úgy néz ki, mint Bombay!

Ezen úgy besértődött, hogy kinn pukkadt a többieknek. Amikorkb. egy óra múlva kimentem, hogy főzzek vizet a teámnak, még akkor is csúnyán nézett rám. Akkor mondta, hogy meg vagyok változva. - Persze! - mondtam - Sármosabb és jobb képűbb vagyok minden nap. 

Azt mondta, hogy nem ilyen irányban változtam meg. Szerinte szemtelen lettem.

Szerintem nem, csak van aki nem érti a viccet, de ha gondolod Éva, keresek a táskában egy ostort és megfenyítem a hátam, ahogy megittam a teám.

 Mindenki nevetett ezen. Rajta kívül.

Talán ekkor tudatosult benne, hogy bizony a többiek nem így gondolják, s talán nem is így van ez! De már nem volt visszaút. Vállalnia kellett szavait, így mosolytalanul várta meg, hogy vissza vonuljak a kis irodába. Egy fél óra múlva viszont már jött, hogy iszom-e velük - a kintiekkel - kávét. Nemlegesen egyeztem bele, mert nagyon dolgoztam éppen. Edit ezt végignézte és elképedt. Korábban a teavizemmel bemenve elmeséltem, hogy kinn mi történt. Edit azt mondta, hogy most elvágtam magam Évánál, mert ő nagyon sértődékeny. Erre én azt mondtam Editnek, hogy ha valaki féreértett valamit, az Éva volt. Emiatt én nem kérek elnézést. Nincs értelme. 

Fél óra múlva, pedig már jön, hogy kávézom-e velük.

Edit elképedt. Ránéztem és azt mondtam neki: Látod, hogy nyalizik? Na, most akkor ki és mit csinált olyat, amiért bocsot kellene kérni? Látod, hogy mit tesz a sármom, meg a Clooney-hoz hasonlító fizimiskám?

 A nők többsége ribanc. - foglalta össze Edit a napokban látottakat.

 Én viszont nem vagyok szemtelen.