Egy hét Antiszoccal

 Egy hete már, hogy Antiszoc mellé kerültem a kis irodába. Két hete, pénteken jött egy emil, hogy a cég IT osztálya jóváhagyta a számítógépem átköltöztetését a kisebbik irodába. Nem repestem az örömtől, de nem is voltam kétségbe esve. Marcsi persze rögtön jött és anyáskodott. Verbálisan pofozott, mint egy pankrátort, hogy legyek erős és ne hagyjam magam. Antiszoc hülyeségeit nem kötelező elviselnem. Építsem le őt rövid időn belül, ha jót akarok magamnak.

 Ilyen és hasonló tartalmú aggódó monológokat hallgattam végig. Marcsit próbáltam meggyőzni, hogy nem kell félteni, majd ügyes és okos leszek. És persze egy ilyen "jó csákót", mint én nem akar Antiszoc maga mellől kitúrni, mert az neki erős presztízs veszteség lenne. Így tehát nem igazán félek, ha nem is rajongok az ötletért...

 Az elmúlt hét végül is eseménytelenül telt el. Legalábbis Antiszoc terén. Bár időnként lányos zavarban van, amit én élvezek. Látni. Olyankor egész vicces figura! A közös helyünkön is van kávéfőző, meg vízforraló. Előttem másfél méterre készíti el a kávéját, amit a múltkor erősen ki is lötykölt, mert zavarba jött.

Feldobta a kávét, majd előkészítgette a cukrot, a poharát és a tejport. Amikor sisteregve lejött a kávé és tölteni kezdte magának. Felém nézve odaszólt hozzám: Poczok! Kérdezhetek valamit? Én éppen egy adathalmaz rögzítésének utolsó adatánál tartottam, amikor felhangzott a kérdés. Pár pillanatig még pötyögtem, majd azt befejezve a forgószékemmel felé perdültem, rákönyököltem az asztalra, mélyen a szemébe néztem és csak annyit kérdeztem: Nos? 

 Ekkor ő a szemembe nézett és melléöntötte a kávét. Visítva érzékeltette velem a hirtelen keletkezett probléma nagyságát. Majd amikor a mosdó felé indult - mosdó is van az irodában! egy szekrénynek van álcázva! - megkérdezte, hogy kérek-e kávét. Eközben a derekával telibekapta a batár nyomtatónkat, amitől felvisított. Én pedig, mint egy kamera forogtam Edit irányába és moziztam az eseményeket. Amikor visszament - közben a vizes rongyot tartó kezével, igazgatta a sérót, mentse, ami menthető alapon - mosolyogva törölgette a kipocsázott kávét. Újból megkérdezte, hogy kérek-e a frissen főzött, élénkítő hatású italból. Az én válaszom így hangzott: "Presszó mennyiséget kérek, a kiöntőből a pohárba töltve. Esztrádműsor és irodaszerek rommá alakítása nélkül." Az arcom persze akkora volt, hogy vetíteni lehetett volna rá... Antiszoc arcára fagyott a mosoly. Majd egy fél pillanat múlva, amikor látta, hogy nem gondolom komolyan a fagyos tekintettel előadottakat, nevetve, visítva adta hírül, hogy mennyire elhitte és hogy én olyan izé vagyok!

 A kávé egyébként bűnrossz volt. De megittam, mert lusta voltam magamnak elkészíteni a granulátumos verziót. Viszont nem voltam szerényre állítva, így megmondtam neki, hogy annyira rossz volt a kávé, hogy vallatni lehet vele. Legközelebb én főztem neki egyet, amitől meg ő jajveszékelt, hogy mennyire erős és hogy ki fog ugrani a szíve. Mindenki issza a sajátját. Illetve én azért ma is ittam az övéből, csak mert lusta voltam főzni magamnak. 

 Ma délután, példuál zenét is hallgattunk a jutubról. Negyed hatig zsibbadtam benn. Délután 3 körül hozzák fel az aznapi postát! Gondoltam, ne maradjon reggelre sok melóm, odacsapok egy-két postának. Szinte mindet be is fejeztem! A vége felé már csak táblázatokat kellett apdételnem, ami közben Antiszoc zenét generált. Teljesen korrekt gitármuzsikát adott aláfestésnek. Majd azt mondta, hogy én jövök. adjak én le egy zenét. Rákerestem a jutubon Michael Bublé-ra, majd lejátszottam neki egy dalt, amitől nagyon bepörgött. Nagyon tetszett neki! Azt mondta, hogy szereti a jazzt. No, persze! - gondoltam nagyképűen. Jamie Cullum következett. Ismerte az előadót, de amit elindítottam dalt, azt nem. Amikor ő elindított egy Diana Krall számot, akkor hittem csak el, hogy szereti és imeri a jazzt, mint műfajt. Hallgattunk ezután más stílust is. Szólt Vad Fruttik, Anima Sound System, Maszkura... Közben még az eső is elállt. Elindultam haza. Eltelt egy hét Antiszoccal.