Tegnap, 5-én Marcsival, ahogy kijöttünk a cégtől, még megálltunk a villamosnál beszélgetni. Csak amíg jön a villamos...
Jó idő volt. Vége volt a napnak. Poénból fenn azt mondtuk melóval otthagyott csajoknak, hogy azért indulunk el egyszerre, mert meló után megyünk sörözni. A villamosra várva csak poénból megkérdeztem Marcsit, hogy bedobunk egy sört és közben a fejemmel jeleztem neki, hogy hová "kellene" bemenni. Egy tipikus késdobáló hely felé mutattam. Amikor odanézett, jót nevettünk ezen, de rövid gondolkodás után azt mondta, hogy tényleg beülhetnénk valahová. Javasoltam neki, hogy menjünk vissza a nyolcvanas évekbe. egy olyan helyre invitáltam, ahol már hugival egyszer söröztünk és megfogott a hely. Az idő megállt abban a bár néven futó egységben. Szerintem csak azért bár a neve, mert az ember, ha bemegy arra gondol, hogy mehettünk volna egy jobb helyre is, bár ez van közelebb. Maradjunk itt. Aki szeretné megtalálni az itt keresse. A megfelelő források így jellemzik a helyet:
Fekete-fehér mozaikos padlójú, csarnok méretű hely közepesen magas árakkal (sör: 260). Kissé retró hangulatú, lepusztult Kádár-kori kocsmahivatal. Az ügyes, és szemfüles törzsvendégek mintáját követve érdemes inkább fröccsözni, mivel a nagyfröccs 100Ft.
Hát fogtuk magunkat és betértünk az ittasellátóba... Marcsinak tetszett a félemeletes, kakasülős, retró hangulatú hely a retró emberekkel. Felmentünk a félemeletre, Marcsi leült és nézett rám furán, mert én nem ültem le. Erre felfogta gyorsan a helyzetet és rákérdezett: Itt nincs felszolgálás? Nincs. - feleltem. Ez egy kocsma, nem a Zserbó. Ez itt a 80-as évek!
Ezután elmondtam neki, hogy én igazából inkább boros vagyok, mint sörös. Két pillanat múlva már ő is inkább bor mellett döntött, de fröccs formájában. Hát hoztam egy kört. Ekkor volt kb. fél 5.
Leültem vele szemben és beszélgettünk munkáról, munkatársakról, az életről, meg minden egyéb hatásról, ami ért a poharazás közben minket. A munkánál felhoztuk a benn zajló eseményekben látható végkifejleteket. Az egyik lehetőség az volt, hogy én bekerülök a kis irodába Antiszoc mellé, hogy lenyugodjanak a kedélyek. (ez másnapra össze is jött)
Ekkor átkapcsolt anya funkcióba. Felkészített, hogy mit tehetek és mit nem tehetek. Annyira aranyos volt és olyan féltőn mondta a szavakat, hogy meg kellett zabálni! Antiszoc tényleg ennyire vadállat, hogy félteni kell? Majd kiderül...
Ezek után sokszor elmondta, hogy vigyázzak magamra, mert ő már csak legközelebb a szabija miatt hétfőn fog jönni és nem akar egy roncsot találni helyettem! Megígértem neki, hogy nem fog. Azt kérte tőlem, hogy ha elkezd Antiszoc rámtelepedni (persze csak képletesen!), akkor mondjam azt neki, hogy van barátnőm, menyasszonyom, mert egyébként esélyes, hogy zaklatni fog. Ekkor - biztos a bor miatt - felvetettem neki, hogy mi lenne, ha azt mondanám, hogy pasim van?! Ezen jót nevetett. Majd, hogy ne fogjon gyanút és hogy hagyjuk is a témát, fokoztam a dolgot. -Mi lenne, ha azt mondanám, hogy kutyám van, ami jobban nyal, mint Lassie?! Ekkor majd lefordult a székről...
Ilyen hangulatban telt az idő és fogyott a bor. Azt hiszem, hogy háromszor ittam 2-2dl édes, vörös Merlot bort. A végére már nagyon jó kedvünk lett. Elkísértem őt egy bolthoz a Keletibe, miután kiléptünk az egységből és mint a tinédzserek, vihogva magunkon, elindultunk a friss levegőn. A Keletinél a vásárolt dohányárura rápippantott és mivel nem volt ott Zseni, így én is ráfüstöltem egy szálra. Meg egyébként is több, mint fél liter bor után jól esett... Néztük az érkező és utazni akaró népeket a Keleti előtt. Voltak eleve vicces figurák. Volt egy hajlékony bácsi, aki úgy nézett ki, mint a mikulás. Beszélgettünk Marcsival, amikor odalép hozzánk egy fiatal srác és kér tőlünk egy szál cigit. Adtam neki egyet, majd felém nyújt egy 50ft-ost, hogy kifizeti. Csak néztem, hogy WTF? Ekkora lúzer a srác? Mondtam neki, hogy adja oda a hajlékony bácsinak, aztán menjen isten hírével rákosodni valahová. A srác egy kicsit benézte, mert egy kórista hajlékonynak adta a pénzt. Vicces volt, hát nevettünk Marcsival. Illetve nem is volt az, de dolgozott bennünk a bor... Két perccel később egy nagyon hátrányos arcú, járásban, tartásban erősen korlátozott, kicsit tourette szindrómás bácsi jött oda hozzánk. Pénz kellett neki zsömlét és kakaót akart venni vacsorára magának. Szegény annyira nyomi volt, hogy megsajnáltuk. Marcsi megkérdezte tőle, hogy tényleg vacsira fogja-e költeni a pénzt, vagy elissza. A bácsi korrektül megmondta, hogy ezt most tényleg vacsira fogja költeni, tegnap piált, ma eszik... Durva volt. Kapott egy 200-ast. Ekkor megjegyezte, hogy a kakaó és a zsemlék együtt 270 ft. Marcsi erre csak annyit mondott nevetve: "Beszarás ez az ember" és adott még egy 100-ast neki.
Egy öltöny volt a tőlem egy fejjel legalább alacsonyabb emberen. A pénz után egy kis esztrád műsort is kaptunk politikával és gyilkossággal fűszerezve. Elmesélte, hogy ő a 80-as években megbecsült ŐRMESTER volt! Bizony ám! De ez a rohadt kormány jól hazavágta őt és a nyugdíját is. Emiatt kell kunyiznia a népektől. De, ha lenne neki egy légpuskája (!), akkor jól kilőné egyenként a sok hülye politikust. Akkor ő lenne a nemzet hőse.
Na, ebben a szellemben hagytuk ott a bácsit, majd indultunk el a villamoshoz, ami az orrunk előtt ment el. Sebaj, megyünk a következővel! Megérkezett, de akkor mi már újra rágyújtottunk és nagyban beszélgettünk. Már megint és sokadszorra Antiszocról. Az utolsó slukknál mondtam Marcsinak, hogy induljunk, mert a villamoson becsöngettek és egy fél perc múlva el fog in... És abban a pillanatban csukódott az összes ajtó és ott maradtunk, lekésve a villamost.
Itt már elszabadult a pokol. Kinevettük saját magunk pöcsségét. Elsők között álltunk és vártunk a járműre, ami az orrunk előtt indult el. Nem akartunk várni többet, hűvös is kezdett lenni, elindultunk gyalog. Gondolván arra, hogy amíg elsétálunk a következő megállóig, addig jön majd az eszköz és mi majd utazni fogunk. Egészen a Nagyvárad térig sétálgattunk... Közben könnyesre röhögtük magunkat. Magunkon és a fura figurákon, az idétlen helyzeten és szinte mindenen nevettünk. De talán a legjobban az tetszett Marcsinak, hogy azt mondtam neki: "Annyira hideg van, hogy már állnak a mellbimbóim. Félek, hogy a felsőmet ki fogják lyukasztani..." Vagy valami ilyesmi...
Ebben a szellemben váltunk el egymástól. Én visszautaztam az Orczyig. Feljöttem a lakásba. Megvacsiztam. Adtam a hörcsögnek egy kis macskatápot, majd lefeküdtem aludni.
Jó kis nap volt!
(de ha valaki megörökítette volna ezt egy kamerával, akkor biztosan beperelném őt hitel ontása miatt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése