Változások

 Lelkipásztor (röviden LP) ügyben fejlemények vannak. Először is kiderült róla, hogy nem passzióból cincálta az idegeimet. Ez sajnos annak a következménye, hogy nem egy IQ fighter szegénykém. Másodszor. tudja, hogy nem éppen élete virágát éli meg a mindennapjai során, hanem a kaktusszá válás tükörsima jegén csúszik előre. Itt jöttem én az életébe, aki sót és homokot / :) / szórt elé. Kicsit megakasztva őt ezzel. Harmadszor. Erős a gyanúm, hogy esetleg "kolléga", csak látens és küzd ellene. A hit és a templom az a mód és hely, ahol nem kell ezzel a "problémáhjával" szembesülnie. Ennyit erről röviden.

 Hétfőn szabin voltam és itthon ügyintéztem, amikor az egyik banki mókolás után benéztem Zsenihez a munkahelyére. Tök aranyos volt, amikor egyszer csak jön ki az egyik ajtón és megpillant engem! Annyira meg volt lepődve, hogy hirtelen nem is tudta hova tenni, hogy én mit keresek ott. :) Szerencsére nem kellett rá sokat várni, mert már viselte az utcai dress code-ot. Neki is, nekem is volt még hivatalos és fél hivatalos ügyintézni valónk bankban :P, biztosítónál :P, számtech bótban. Amikor túl voltunk a hivatalos körökön, beültünk egy cukrászdába és egy csínó mellett beszélgettünk. Ott meséltem neki LP-ről. Persze, ő tud nem publikált részleteket is. Végighallgatott és annyit mondott a sztorim végén a lelkipásztorral kapcsolatban, hogy szüksége van rám. És én még azt hittem, hogy morogni fog és mérges lesz rám, hogy - míg más a kóbor kutyákat, addig - én a hikomatokat szedem össze (ezt a részt nem kell senkinek túlkombinálni! direktben vonzom őket! :)  ) , hogy pátyolgassam a lelküket. Akkora szíve van, mint egy, nem, legalább két galaxis! :)

 LP,-vel másnap reggel találkoztam a dolgozóba menet. Előtte való este írtam neki, hogy ha nem akarja, akkor nem csesztetem őt, mert úgy látom, hogy nincs értelme az energiámat rá pazarolnom. Ha netán egymás mellett is ülnénk, akkor a köszönésen túl én semmilyen kommunikációba nem fogok belekezdeni. Ha kérdez, válaszolok. De ennél több részemről kizárva. Másnap hajnalban, természetesen jött. Ismerősei akartak mellém ülni, de a 3D-s barátja, amikor látta, hogy örül nekem és köszön, akkor átadta a helyét neki. Mellettem. Aki ismer az tudja, hogy időnként... sokszor... leginkább fosom a szót, de mivel megígértem, így beharaptam a szám és egy mukk, annyi nem hagyta el csodás ajkaim. Szenvedtem, mint kövér ember pénz nélkül a cukrászdában! (Bocs ducik!) Komolyan mondom, a víz levert! A többiek, hamar bekómáltak, LP meg én ott ültünk egymás mellett és egy nyikk, annyi nem hallatszott tőlünk.

 Megérkezvén, előbb leszálltam a vonatról, mint ő. Elindultam, de utolért. Kérdezett, válaszoltam. Kérdezett és ismét válaszoltam. Azt mondta, hogy vacak volt így utazni. Erre elmondtam, hogy szenvedtem, mint egy kutya én is, de ha megígértem valamit, akkor tartom is magam ahhoz. Elnézést kért a gáz viselkedése miatt és megbeszéltük, hogy a Fészen folytatjuk majd valamikor, mert én a hét többi részén fenn leszek Pesten.  Az ArcKönyvben délután már beszélgettünk. Majd egész héten. Nem tartott fel a munkában, mert csak akkor írtam, ha volt hozzá kedvem és időm. Sok minden megváltozott vele kapcsolatban. Próbálom őt terelgetni, hogy ne csak a rehabos, zárt világában éljen. Ezt ő igényli is! Nem magam találom ki ezeket, csak azért, hogy a ZseniFree napjaimat kitöltsem valamivel vagy valakivel!

Szüksége van a kocka kis hétköznapjaiból és a szenteltvizes templomi hétvégék szükséges, de nem kizárólagos medréből egy kicsit más vizekre eveztetni. Fél az emberektől, fél a reakcióktól, nem ismeri önmagát és az értékeit, nem tudja ki és mi is ő valójában. Szerdán annyira toltam neki a pozitív életszemléletet és azt, hogy ne legyen már ennyire béna, hogy letiltott. :) Másnap bocsot kért és leírta, hogy igazából szüksége van rám, hogy LÁSSA is a világot, amelyben él, mert ő a segítségem nélkül erre képtelen. Igazából, annak ellenére, hogy ő a hit embere, eléggé antiszociális természete van. Kicsit olyan, mint Monk.

 Mivel a hétköznapi munkán túl - ami számokkal és számlákkal való zsonglőrködés - csak a vasárnapi mise, ami állandó az életében, így eléggé befeszült ismét. Kitaláltam minden napra egy feladatot, amivel kaphat egy szeletet az emberek szeretetéből. Pl. Dicsérj meg egy vadidegent!; Ajándékozz meg valakit "csak úgy"!; "Egy ismerősödnek, barátodnak írd le egy levélben, hogy ma milyen pozitív dolgokat tapasztaltál".

Ezektől a feladatoktól megijedt! Az egyik pillanatban sajnáltam, a másikban már elöntötte a vér az agyamat és szívem szerint megfejeltem volna, ha abban a percben összetalálkoztunk volna! De aztán elkezdte leírni a félelmeit, az eddigi életének kisebb-nagyobb titkait, csalódásait. Bármelyikünk is azt mondaná, hogy sz@r az élete, hát én őt példának elő tudnám hozni és űberelni tudnék vele mindenkit! Mondhatni ő a nyomorúság Jolly Jokere! :(

De ez az emberi vonása és őszintesége nagyon megfogott! Nekem, egy számára szinte még vadidegen embernek életének egyre mélyebb bugyrait mutatja be, amik nem selyemmel vannak kibélelve!

Rengeteget kell rajta és vele dolgozni, hogy felszegett fejjel menjen végig az utcán, hogy a szemekbe merjen nézni a "világiak" között. Számára mi vagyunk űrlények. Azt írtam neki, hogy olyan leszek, mint Mary Poppins. Ha nem lesz már vele dolgom (vagy teljesen fel nem cseszi az agyam), akkor elhagyom őt. Ekkor azt írta nekem, hogy lehet, hogy mégis a barátom lesz. :) Ezt én hárítottam rögtön. Rólam nem is tud még szinte semmit! Még. Ha felkészült majd rá, akkor mesélni fogok neki az életemről bővebben. Azt írtam neki, hogy még nincsen felkészülve az én meredek sztorijaimra az életemmel kapcsolatban. Érezte, hogy valamit titkolok és a magánéletemről kérdezett. Csak címszavakat írtam le neki. Párkapcsolatban élek lassan 4 éve. Hivatalosan még egyedülálló vagyok. Ezt ő boncolgatni akarta, de elhajtottam. Majd, ha eljön az ideje, terítem a lapjaimat. Annyira ráfeszült, hogy úgy éreztem, ki akarja mondatni/íratni velem, hogy meleg vagyok! Emiatt gondolom, hogy akár a saját, eltitkolt melegsége az, ami miatt ennyire frusztrált és lelki beteg. Majd meglátjuk mi igaz rá a fenti képből. Lehet, hogy csak.  a jégkrém szeretete lesz rá igaz...