Dr. Poczok ...

.. lettem. Persze nem a szó szoros értelmében, csak péntekenként. 

 Lélekdoktor. Bár, úgy érzem igény van rá, de értelme nincs, mert akinek ápolni kell a lelkét, annak nem doktorra van szüksége, csak egy fülre. Ez a fül jelen esetben rajtam nőtt ki. :) 

 Úgy gondolom, hogy akinek tényleg gazolni kell a lelkében, az sokszor nem is tudja, hogy hol van az oda nem illő növény. Akivel beszélgetek, tudja, érzi, látja, hogy hol van a baj. Ráadásul a lelke is szép, csak keveset van a napon, hogy érezze annak fényét és melegségét. Igazából csak annyi dolgom van, hogy megmutassam az utat a nap felé. Ez pedig nem nehéz feladat számomra. Már elindult az ajtó felé, amit ha kinyit, majd megcsapja remélhetőleg az élet szebb oldalának simogató melege, napjának fénye, virágainak illata.

 Csak azt kell elérni, hogy a sötét dolgokat elpakolja jó mélyre egy lakattal zárható dobozba. A lakat kulcsát, pedig jó messzire el kell dobni, úgy hogy soha ne találja meg! 

 Most kulccsal a kezében az ajtó felé tart... És ez jó.

ui: Már nekem is van egy kedvenc hétfőm!