Múlt vasárnap délután, meghívásának eleget téve találkoztam Ravennel. Sűrű hóesésben indultam el hozzá bízva abban, hogy nem egy hóember és Raven fog összefutni a megbeszélt helyszínen. :) Talpig esernyőben kísértem el őt a lakásába, ahol málác a ketrecében érdeklődve nézte a látogatót. A népekből, akiket még meghívott, csak én tudtam megjelenni, de a többiek igazolt távolléttel maradtak elfele.
A lakásban nagyon kellemes illat fogadott, ami megalapozta a kedvemet, mely kicsit deres volt az időjárás és annak viszontagságai miatt. Egyetlen hátránya a lakásnak az, hogy a sokadik emeleten van. Ahogy Raven blogján is látható két kis ajándékkal érkeztem. Ahogy mondtam neki, hotam két "kukit", amin majd egyezkedni lehet, hogy melyiket ki és mire fog használni. :) Az egyiket a természet (egy méretes répa), a másikat a süti (cookie) gyártója alkotta.
Hamar túllendültünk azon, hogy ketten maradtunk délután és majdnem 5 órányi beszélgetés vette kezdetét. Egymás életének, élet helyzetének elemzésével telt el az idő, amit nem szándékozom most részletezni. Ezt kétszer szakítottuk meg. Egyszer azzal, hogy kimálácoztam magam. Másodszor pedig, amikor Ravennel kiolaszoztam magam. :)
Málác egyébként igazi egyéniség! Beszélhettünk neki, de feleslegesen, mert amit eldöntött - hogy megeszi a "majomkenyérfát" - az igyekezett minden külső behatás - rászólás, rámorgás, papucs használata - ellen is véghez vinni. Mondhatni Makacs Malac volt.
Raven írta, hogy egy fiú malac répát kapott tőlem... Utalva arra, hogy nem feltétlenül táplálékként gondoltam a répa használatára... :) Magamat bevédve, csak azt szeretném halkan, lábujjhegyen írva megjegyezni, hogy világos tincsek vannak a malacon! :) Hogy ez természetes melír e, vagy éjszaka a malac egy kicsit hidrogénezi a szőrét, nem tudom. Mindenesetre valahol egy kicsit megnyugodtam. Ráadásul, amikor az ölemben volt, akkor a feneke is pozícióban volt.... :D Persze, most csak viccelek! Nem gondolok semmi rosszra és nem is akarom kifigurázni az állatkát, már csak azért sem, mert még nincs saját blogja, ahol jól vissza tudna vágni a gyermeteg vicceimre vele kapcsolatban.
Ravennel egy igazi, oldott, kötetlen beszélgetés-folyamot indítottunk el 2 órakor. Már nem is tartom furcsának, hogy néhány találkozó után úgy tudunk egymással beszélgetni, mintha már több éve kapcsolatban lennénk egymással. Ennek valószínű a blog írása is az egyik "okozója", hiszen ott is kitárulkozunk valamilyen módon. Élő beszédben, pedig már nem érezzük feszélyezve magunkat, amikor életünket, problémáinkat, örömeinket kell, vagy akarjuk ecsetelni. Egyedül csak akkor volt egy kicsit szürke a hangulat, amikor arról beszélt Raven, hogy jó lenne már neki is valakihez tartozni... Ez az egyedüllét, remélhetőleg hamarosan meg fog változni! Kívánom neki, hogy találja meg a hozzá illő legjobb társat, akivel kiteljesedhet az élete!
Hazafelé, a metróhoz kísérve elmondtam neki, hogy nem bántam meg a meghívást, annak ellenére, hogy agyilag és arcilag sem voltam kompatibilis egy társas meghívásra. Kellemesen elvoltunk, sok információt megosztottunk egymással, amit saját életünkben fel tudunk használni.
Mivel még néhány hétig (remélem nem hónapig!!!) a munkahelyemen is havazás van a munka terén - már hetünkből hárman betegek és műtétre várnak/túl vannak rajta - ezért nem nagyon tudok ígérni senkinek semmit, ha társas megmozdulásra hívna. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne érezném büntetésnek, ha adott esetben vissza kell mondanom....
Köszönöm a délutánt Raven! Élmény volt!
Ezt a dalt célirányosan küldöm! Nemcsak Ravennek! Akinek füle van, hallja meg a dal szövegében rejlő nagy igazságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése