Csodás hétvége

 A múlt hétvégét egy wellness hotelben töltöttem A-val. Csak utazás előtt egynéhány nappal tudtam A-ból kiszedni, hogy hová is megyünk, mert végig titkolódzott. Meglepetést akart okozni. Attól függetlenül, hogy már az utazás előtt megtudtam az úticélt, eléggé leesett az állam. Abban a pillanatban is, amikor elmondta, meg akkor is, amikr élőben szembesültem kirándulásunk céljával.

 Szirákra vitt el a kedvesem, a Kastélyszállóba. Az épület maga nem hatalmas, az általam látott kastélyokhoz viszonyítva. Sőt. Inkább, olyan KIS kedves kastélyka az épület. Persze nem a méret a lényeg. De igazán nem! Ha betérsz az épületbe, akkor rögtön érezni fogod azt a családias atmoszférát, ami belengi a szállodát. Én kicsit tartottam attól, hogy az újgazdagok rongyrázásának és az ő seggük nyalásának leszünk tanúi. Attól is tartottam, hogy a vendégek között lesz olyan, aki éreztetni fogja velünk, hogy prolik vagyunk hozzá képest. Ez sem így volt. A vendégek között nem volt ellenszenves emberke. Igaz, ezen a helyen kissé távolságtartóbbak is voltak, mint egy kevesebb csillagos szállodában.

 Két dolog volt összesen, ami nem nyerte el a tetszésemet.
 Az egyik a falu volt.
Nem igazán értem a falu vezetését. Valószínűleg nem hallottak ott még az árukapcsolásról. Van egy csodás kastélyuk, ami vonzza a turistákat és van egy lepusztult, rom falu, ahonnan csak menekülni lehet. A járda sok helyen járhatatlan, a házak lepusztultak, a kertek elhanyagoltak, komolyabb áruválasztékkal ellátott boltok nincsenek. És még itt lehetne említeni, hogy nincsenek programok, nincsen kézműves, aki a portékáját megmutatná és eladná; nincs hely, ahová be lehetne ülni palóc ételeket enni...

A másik dolog az előzőhöz képest bagatell, de nekem, azért mégis számít. A recepciós hölgy egy kicsit túl sok volt nekem. Aranyos, kedves és segítőkész a hölgy, de ezt oly negédesen teszi, hogy az már idegesítő volt számomra.

 Az épület kívül-belül csodás. Az épület barokk, klasszicista és romantikus stílusjegyeket hordoz. A bútorai a háború idején legnagyobbrészt megsemmisültek, ezt Ausztriából behozott, korabeli bútorokkal pótolták. Az összkép így olyanná vált, ahogyan 150 éve nézhetett ki a kastély. Az épületen belül több terem lett berendezve a korabeli bútorokkal, amitől élhetőbbnek látszott a kastély. Láthattuk a termek korabeli funkcióit és azt, hogyan élhettek itt annakidején.
A kastélypark is csodás látványt nyújtott. Az őshonos fák, a helyenként borostyánnal befutott domboldal, a rózsabokrok, a parkosítás megtette a hatását. Van egy fa a parkban, amibe beleszerettem. Lefényképeztem, s itthon a neten kerestem ki a kép alapján, hogy milyen fajta is lehet. A fa, amitől elállt a lélegzetem, mert annyira szép egy Japán szomorúakác. Egyszerűen tökéletes ez a fa! Ő lenne az.

Igazán lélekmelengető sétákat lehet tenni a parkban, amelyet körbevesznek a szabadidő hasznos eltöltését segítő létesítmények.
 Az egyik ilyen, a kastélytól 50 méterre lévő épület, ahol a wellness részleg található, minden jóságával.

 A kastélytól távolabb, a park végén találhatók a teniszpályák, egy játszótér és a Királyi Lovarda csodás lovakkal.
 
 A. igazán meglepett ezzel a wellness-hétvégével. Mindent megkaptunk a helytől, amire számítottunk. Volt kultúra, szép kert, pezsgőfürdő, medence, gyönyörű szoba ill. lakosztály!
 Mi egy oldalszárnyi lakosztályban laktunk, amit A. választott ki, mondhatom remek ízléssel. Egy hófehér szobában laktunk, amelyben a színek csak nagyon diszkréten jelentek meg. A tisztaságot, az ártatlanságot, a nyugalmat árasztotta magából a szoba.

A plafonon a jin és jang jel volt kiemelve a falból, amely körül szem formában megint csak egy falborda emelkedett ki, tele spot lámpával. Egy nagyon kényelmes ágyat kaptunk, ami mögött egy szintén ágy nagyságú tükör lógott a falon. Ez már kissé megkérdőjelezte számomra a szoba által először magából sugárzott ártatlanságot. :)
A szoba puritán módon, de kellemesen volt berendezve. A-val szinte az első pillanattól kezdve "otthon" éreztük magunkat. Ez a szoba egyszerűen nekünk lett így elkészítve, berendezve. Nagyon jól éreztük magunkat bene. Van a szobának egy olyan pozitív kisugárzása, amitől csak jól érezheted ott magad.

 Igyekeztünk A-val minden jóságát kihasználni a helynek. Úszkáltunk, szétpezsegtettük magunkat, sétáltunk nagyokat, korabeli bútorokkal berendezett szobákat fedeztünk fel, lovakat csodáltunk és ismét rájöttünk, hogy a lovaglás nem nekünk való :) és persze finomat ettünk.
A szállónak nagyon jó konyhája van. ebédre mindketten harcsapaprikást ettünk kapros-tejfeles galuskával. Hmmmm. A nyáltermelésem beindult. :) A felszolgálás gyors volt és kedves. Az étel remek. A terasz, ahol ettünk, hangulatos. Csak egy valami volt kissé lehúzó. Az ételek árai egy külön lapon voltak. Az ételek egy étlapban voltak számozva feltüntetve és alattuk kis versike utalt az étel elkészítésére, vagy a hozzávalóira. Kedves ötlet volt a kitalálójától, viszont nem volt egy lámlenge, aki kitalálta, hogy egy külön lapról kelljen dekódolni egy-egy étel vagy ital árát a vendégnek. Ez nem nyerte el a tetszésemet, egyébként első osztályú volt minden.

Nagyon jól éreztük magunkat és csak ajánlani tudjuk mindenkinek ezt a szállodát, ami mentes a többcsillagos szállodákban megszokott és "elvárt" rongyrázástól.
Itt el lehet vonulni a világ zajától. Lehet egy nagyot szusszanni, mielőtt újra visszamegy az ember a mókuskerekébe hajtani.

És most itt közzéteszek jónéhány fotót a kirándulásunkról! :)

A! Köszönöm mégegyszer a csodás hétvégét! Élmény volt! Imádlak Drága!

Jövök neked eggyel!
:***