Élet az irodában

 Nőkkel vagyok körülvéve. Másfél irodában öt darab, ivarérett, nőnemű asszonyemberrel dolgozom. Illetve ez így ebben a formában még nem igaz, mert én egyelőre csak statisztikailag vagyok ott, meg persze hangulat javítónak. Amikor a főnök elmondta, hogy egy olyan irodában leszek, ahol 40+ -os nők közé leszek bezárva, meg kell mondanom, hogy nem volt őszinte a mosolyom. A huszonéves fruskákat és az időseket könnyen le tudom kezelni, de ezt a korosztályt, amelyik a klimax környékén éli meg napjait, egyszerűen nem tudom a bűvkörömbe vonni! Félelmetes módon változnak a hangulataik. Azon pedig már meg sem ütközöm, hogy hol melegük van, hol megfagynak. Természetesen amikor rólam egy liter víz folyik le, ők akkor sírnak, hogy be kellene csukni az ablakot, mert megfagynak. Hol csokit tömnek az arcukba, hol pedig nyulakat megszégyenítően eszik a füveket, zöldségeket és siratják fennhangon a lánykori alakjukat. 

 Érthető, hogy némi félelemmel léptem be az új munkatársaim közé. Kis variálás és IT-s görcsölés után megkaphattam az asztalom, szekrényem és számítógépem. Az ablak mellett ülve figyelgettem a lányokat az elmúlt napokban, mivel egy tanfolyás még mindig hátra van és a melóhoz nélkülözhetetlen ismeretek nélkül egyelőre csak ellavírozgatok a napi 8 órában. 

 Mint említettem volt másfél irodában vagyunk és folyik a jövedelmekkel kapcsolatos munka. Az iroda nagyobbik részében ülök és és rajtam kívül még hárman. Közvetlen mellettem ül Zsóka. Ő egy biorobot. Burokban él, amin van egy jól záródó, csak belülről nyitható ablak. Azon is közlekedik. Amikor megérkezik, akkor még felszabadult, csacsog, elemzi a sajtóhíreket és roppantul büszke az egyszem fiára. A férjéről nem beszél, mondjuk nem is érdekel. Eszik, majd bemászik a burokba és elkezd dolgozni. Mindezt csak akkor láthatjuk, ha vele, vagy előtte érkezünk. Ha kaja után érkezünk, akkor ő már level 10-en van és nem igazán kommunikatív, ha nem a munkával kapcsolatos a téma. Ő nem klimaxol. De csak azért, mert nincs benne a munkaköri leírásában. Viszont erősen sivító hangot állít be magának, ami keveredik egy kocsis választékos szóhasználatával, amikor az nagyon mérges. Rettenetes módon tud káromkodni az egyébként kulturált benyomást keltő hölgy. Kocsit olyan, mint ha Hulk egy női irodista testébe lenne zárva, aki időnként szökéssel próbálkozik. :) A munka miatt állandóan frusztrálja magát, amin mi vadul szoktunk mosolyogni, aminek hatására ő úgy érzi, hogy meg kell magyaráznia, hogy mit miért tesz és ennek mik voltak az előzményei. 

 Zsókával szemben szemben ül Éva. Ő már megette a kenyere javát... ...meg a fél grillcsirkét és egyéb ehető dolgokat, amelyeket aznapra bekészített és reggelről nem kerültek a hűtőbe. Ő a legidősebb a csapatban. Van néhány nyavajája, amit minden héten megosztott eddig velem. Így már biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megtanulok elfogadható szinten kosárlabdázni, akkor őt biztosan nem fogom megkérdezni, hogy beállna-e a csapatomba. Ugyanennyi alkalommal beszél ő is a fiáról, akire nagyon büszke, mert Ausztráliában találta meg a számítását. Jó helyen dolgozik és boldog. Augusztusban fog megnősülni, amire Éva már nagyon készül. 30 órás repülőút vár rá, amit hetente meghallgatunk, hogy mely városokon és országokon keresztül fog utazni ég és föld között. Nagyon boldog, hogy a fiát már nem nézik terroristának a kenguruk földjén a buja arcszőrzete miatt. Levágatta ugyanis. Most már nem viszik be raportra a rendőrök, mert biztos ő is azok közé az iszlám hippik közé tartozik. Már a tisztes polgárok életét éli a kedvesével (aki se nem bárány, se nem kenguru). Éva szeret szurkálódni, de csak kedvesen. Szereti és érti a poént. Ma példuál kapott a velem szemben ülő Marcsitól egy pps-t, aminek Fekete erdő a címe. Ő persze mit sem sejtve megnyitotta. A szeme elé egy erdő hangulatos képe került és a háttérben is hangulatos zene szólt. Ezután egyszer csak egy fekete nő képe tűnik fel hanyatt fekve, pucéran és Amazonas őserdejét megszégyenítő bozontját mutatja a szemlélődőnek. Majd egy röhögő majom képét mutatják, miközben idióta kacajt lehet hallani. Ez a poén annyira tetszett neki, hogy dél körül négyszer nézte végig ezt a képsorozatot. Nem egy prűd nő... Kedvelem. :)

 Az előbb említettem Marcsit. Ő a csapat lazája. Ehhez persze az évek és a rutin is hozzájárul, hogy ennyire könnyen tudja venni a napi irodai életet és munkát. Csak pár évvel idősebb tőlem. Vele a legjobb a kapcsolatom. Sokat nevetünk hol magunkon, hol a többieken. Az egyik szemének tengelye nem áll párhuzamosan a másikkal ezért egy kicsit zavaró, amikor mondjuk a liftben, közel egymáshoz szemtől szemben állunk egymással és beszélgetünk... Szemes Marcsi egy igazi életművész a szememben. Már az első perctől kezdve nagyon nyitott volt velem. Nem éreztem sem tőle, sem mástól a felsőbbrendűséget, csak azért, mert ők már egy összeszokott banda és én mint derült égből villám, csak más (!) belecsöppentem az ő kis világukba. Ő az aki körbevitt az épületben, hogy megtudjam a legszükségesebb infókat: melyik  automatától tudok a legjobb kávét kapni és kik azok a csajok, akikhez bármikor fordulhatok segítségért egy-egy témához kapcsolódóan, valamint hogy melyik kis- és nagyfőnök milyen ember. Marcsi nem görcsöl a hétköznapokon. Azt mondja, hogy viccesnek találja, amikor Biorobot Zsóka ráfeszül egy-egy munkára. Ő a munkát egy szó nélkül elvégzi és pont. Ha összetett és szívatós, akkor sem pánikol és jajgat, mert azzal nem halad előre. Majd jól leutánzom őt és akkor nekem is könnyebb lesz az új munkakört elvégeznem...

 Az iroda egy oldalsó részében ki van alakítva egy kétszemélyes rész, ahol ketten dolgoznak. Metti és Edit. Mettiről nem sok mindent tudok írni (mint közös élmény), mert nem vagyunk olyan napi kapcsolatban, pont amiatt, mert el van bújva. Egyébként végtelenül kedves és lexikálisan okos nő! Imádom a mosolyát! Olyan anya és tanárnő kombó, aki mindenkire figyel. Kedvesen és őszintén mosolyog, ha bevonod a beszélgetésbe. Ő kezeli egyedül a helyet úgy, hogy ez egy munkahely. Ha feláll az asztaltól, akkor közösségi életet él, ha viszont leül, akkor csak és kizárólag dolgozik, de nem robot módjára! Ő az eminens tanuló nálunk. Ő az is, aki az egészség őre. Sokszor ad tanácsot, hogy mit együnk és mit ne együnk, ha nem szeretnénk bálnák lenni. Ez azért vicces, mert egy kicsit súlyosabb személyiség mellett dolgozik a kis irodában.

 Ez a nő Antiszociális Edit. Őt már a híre megelőzte azelőtt, hogy betettem volna a lábam az irodába. A csopvezem is úgy vitt be az irodába a csajokhoz, hogy bedob engem az oroszlán barlangjába. Edit érdekes nő. Egy igazi egyéniség, akit nem igazán lehet kiismerni. A munkáját, az ügyintézést nagyon szereti. A legtöbb vita vele és a többiek között is ennek a számlájára írható. Már túléltem két nagyobb kirohanását, amihez érdemben nem tudtam hozzászólni, mert nem ismertem az előzményeket. Csak annyit észleltem, hogy Antiszociális Edit ki*assza az ajtót, rácsap az Éva melletti asztalra, nagy, péklapát kezeivel és nettó 110kg-os súlyával, ezzel kisebb rengést okozva a harmadikon, majd leordítja a meglepett asszony haját, hogy mit képzel, hogy adhat ki bizalmas adatot harmadik személynek?!? Éva kis kamillázás és értetlenség után szintén hangerőt vált a magyarázathoz, de hasztalan, mert Antiszoc Edit felkapja a vizet, hogy vele ilyen hangon ne beszéljen és hátat fordítva neki ahogy jött, úgy ment. Az ajtó persze megint rengett. Én nézek Szemes Marcsira, aki nem tudom, hogy rám, vagy Biorobot Zsókára fókuszálva, csak ennyit mondott: Hétfő van. 

Szóval voltak érdekes megnyilvánulásai ennek a lánynak. Éva az első nap csak annyit mondott nekem, amikor mindenkitől elköszöntem: "Mondok neked valamit. Ezzel az információval azt kezdesz, amit akarsz. Editen kívül itt mindenkinek van férje..." Ehhez még hozzájárul az is, hogy már valahol egy másik csapat csivitelő csajnak elcsacsogta, hogy mennyire jó, hogy ott vagyok és hogy mennyivel jobb lett a hangulat. Szimpatizál velem, ami jó érzés. Azt viszont nem hiszem, hogy egyszer majd a liftben meg fogja nyomni a stop gombot, amikor csak ketten leszünk benne. És bár a híre alapján a testében legalább egy, de maximum három amazon lakozik a méretei alapján - én nem tapasztaltam a két nagy és több apróbb kitörésén kívül egyéb okot arra, hogy tartsak tőle. Lehet, hogy ez csak a kétnapos borostám és a velem született szervem  miatt van, nem tudom. De szerintem csak maximalista, amit félreértettek és emiatt lett olyan mufurc, mint amilyennek leírták őt. Ha mást is tapasztalok, akkor ezen a fórumon úgyis jelezni fogom!

 Összegezve a csapatot kedvelem, jól érzem magam közöttük. Csak egyet nem tapasztaltam még, ami Poczokfalván már megszokott volt a multinál, ahol korábban dolgoztam. A csajok hétfőnként a vasárnapi sütikből mindig hoztak be kóstolót nekem. Egymást időnként túllicitálva kergettek a masszív elhízás felé. Itt nincs ilyen. bár a múltkor Éva megkóstoltatta velem a közeli kínaiból hozott édes-savanyú levesét. Nagyon finom volt! Amikor már újból éreztem a számban az ízeket és a könnyeimet is letörölgettem az arcomról. Annyi chilli volt benne, hogy kisebb lángra kapott a nyelvem! De a lényeg az, hogy jól vagyok és meg vagyok elégedve a munkatársnőimmel, ami nagy szó! Bár nem vagyok egy kritikus fajta ember. 

 Na, jó! Hazudtam. De ennek folyományait itt majd úgyis nyomon követhetitek!