2012. május 4.

Dolgozat


 Halikra! Jöttem ismét borzolni a betűket! :) 

Több részletben mesélem el a velem történteket, mert sok mindenen vagyok túl. Például azon, hogy fel lettem kérve egy szakdolgozat külső konzulensének...

 A rövid hét érdekesen telt el számomra, de váltanom is kell a történetben rögtön a múlt hétre meredeken, mert a folyománya átkúszott erre a hétre. Az történt ugyanis, hogy öcsém barátnőjét, Orsit felhívta annak régi osztálytársnője péntek este egy kis lelkizés céljából. A lány elsírta neki a bánatát, hogy ezen a héten le kell adnia a szakdoliját és nincs külső konzulense, aki értékelné azt. Már ott tart, hogy a szülei elé sem mer kerülni, mert nyírják őt a bénázása miatt. Orsi megkérdezte, hogy kire lenne szüksége. Ő azt mondta, hogy egy HR-es kellene neki, aki érdemben tudná értékelni a doliját. Orsi persze felcsillanó szemmel azt mondta a telefonba, hogy neki van egy ismerőse, aki egy méterre ül tőle, ő talán tudna segíteni a baján. Én persze ekkor még nem tudtam, hogy mi ez a nagy érdeklődés irántam, mert csak azt hallottam, hogy egy szakdoliról beszélget egy csajjal. Még, ha egy fiúval beszélt volna! De, nem. Így nem zaklatott nagyon az ügy. Aztán Orsi a kezembe nyomta a telefont, hogy a barátnője szeretne velem beszélni. Beszélt. Sírásba hajló hangon ecsetelte, hogy az a problémája, hogy nincs külső konzulense, pedig most lett kész a dolival, amit hamarosan be kellene köttetnie és le kell adnia. Kell neki egy ember, aki elolvassa, javaslatot tesz és értékeli is azt. Én mondtam neki, hogy a cégnél megpróbálhatom az ottani HR-es kolleginát beszervezni, de mivel én is új hús vagyok, nem tudom mi lesz a reakciója. Valószínű pattintani fog. A lány kérdezte, hogy én nem vállalnám-e el ezt a nemes feladatot. Nemlegesen egyeztem bele, mert igaz, hogy a végzettségem megvan hozzá, de a gyakorlatban egészen mást csinálok. Azt mondta, hogy nem baj, mert a humán rész az ami számít, meg az idő, ami hajtja, mint a tej, amit az ember az uborka után megiszik. Jeleztem neki, hogy én erre nem vagyok alkalmas. Ilyet én még korábban nem csináltam és szerintem nem is vagyok kompetens. Nem tudtam lerázni, viszont emlékeztem magamra a szakdolgozatom leadási határideje előtt, hogy milyen stresszben voltam... Hát, beleegyeztem. Arra a kérdésemre, hogy miért nem az iskola jelölte kia külső konzulenst, azt mondta, hogy azt a személyt nekik kell felkutatniuk... Érdekes. Szerintem ez nem volt teljesen őszinte válasz, de már rábólintottam verbálisan.

 A dolit emilben elküldte nekem, amin két napig rágtam át magam. A legutóbbi botrányok miatt itt-ott rákerestem a gugliban egy-egy szövegrészre, de nem volt egyezés, így megnyugodtam e téren. De csak a schmittelés volt az amit nem találtam meg a doliban. Helyesírási, mondatszerkesztési hibák sűrű, sötét erdejébe kerültem! Én is okozok meglepetéseket a blogban, de ez legalább nem kerül védésre! Csak ámultam, hogy egy 18 éves lány mennyire nincs tisztában a helyesírás szabályaival! Fantasztikus érzékkel elutasította az összes létező formulát arra vonatkozólag, hogy ne csak a tartalomra figyelhessek! Úgy kezdődtek szemem retináinak megpróbáltatásai, hogy csak ránéztem és azt hittem, hogy káprázik, vagy délibábot látok! A bekezdések egyike sem volt egy szóközzel beljebb! Ezekkel nem pöcsöltem, hogy kijavítsam. Nagy és színezett betűkkel az első oldalon megjegyeztem az írónak, hogy ha előveszi a legfostotsabb, legtrágyább bulvárlapot, még ott is beljebb kezdik a nyomorult bekezdéseket a szövegben! Ezután a helyesírási hibáit kezdtem el javítgatni. A harmadik bekezdés után a javított szövegeket átszíneztem és aláhúztam, hogy lássa, mit írt rosszul. A huszadik oldalnál már kapartam magam, hogy ilyen nem létezhet! A téma egyébként jó volt és a kifejtése is tetszett, de abba kellett fejeznem az olvasását az idegeim ziláltságára való mélységes tekintettel. A vasárnapom erre szánt idejét el is cseszte ez a lány.. Írtam neki egy nem túl szívélyes, de megértő levelet, amiben felhívtam a figyelmét a magyar nyelv sajátosságaira, a korábban általam használt források megjelölésének módozataira, a mondattan szörnyű titkaira és egyéb gusztustalan, a fogalmazással és annak felelősségével kapcsolatos dolgokra. Hétfőn erőt vettem magamon délelőtt és befejeztem a dolgozat elolvasását, értelmezését, javítását. A dolit javítva, gondolataimat hozzáfűzve még aznap, ebéd időben elküldtem neki, arra gondolva, hogy biztosan a kezét tördeli otthon a számítógépe előtt. Hétfőn este már válaszolt is a levelemre (Nem kapkodta el!) , amit azzal kezdtem, hogy nem fog örülni annak, amit olvasni fog a következőkben....

 Rémület következik! Idézek a válaszleveléből! Kapaszkodjon mindenki erősen!
"Szia,
Na jó annak meg te nem fogsz örülni amit most írok, de ma már vinnem kellett köttetni a szakdolgozatom mert sajna holnap nem lesz nyitva semmi, szerdán meg vinnem kell a suliba. Már Orsi is és itthon is lecsesztek azért h miért hagyok mindent az utolsó pillanatra...
A hétvégén igaz pár helyen ahol én is észrevettem h elég gáz amit írtam, kijavítottam. Amiket belejavítottál, ahogy láttam inkább nyelvtani hiba meg forrásmegjelölés. Nem tudom én egy régebbi külkeres dogából néztem meg hogyan kell hivatkozni. 
Az, hogy amiatt mert van pár hely, ahol nem igazán értelmes amit írtam remélem nem fognak megvágni...én egy 2-es 3-masnak is örülnék csak fogadják el. 
A belső konzulensemnek már pénteken elküldtem az egészet és nem írt vissza rá semmit... Tegnap meg már nem bírtam tovább idegekkel és inkább kinyomtattam. "
 Hasonló nyelvi leleményességgel megáldott dolgozatot olvashattam. Egyszerűen csak a NO COMMENT kifejezés jutott eszembe a levele végigolvasásakor. Hát ez a szerencsétlen picsa még egy nyomorult levelet sem tud írni anélkül, hogy ne hibázna? És ez csak a formai része a levelének!
 Ekkor tudtam meg, hogy szerdán ő már le akarja adni az egészet kinyomtatva, beköttetve. Ekkor dobta le az agyam az ékszíjat! Vasárnap lesz egy találkozóm vele. Remélem nem fogom nagyon megütni őt, mert még a végén lesittelnek engem is!

 Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy nem lesz politikus!

Mindenki figyelmébe ajánlom a videót! 23.50-nél kezdődik az a szkeccs :), ami miatt idekerült a MPRC-nak 19. epizódja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...