Dunawatch

(Ezt a poszt, most jól visszadátumozom, mintha egy hete írtam volna...)

 Szombatra telek-talit tervezett a telkükre Raven. Oda Fabien és Imón, a párján kívül, engem és Zsenit is meginvitált. Sajnos Zseni nem tudott eljönni, így egyedül indultam el, hogy azokkal az emberekkel találkozhassam, akiket a blogom révén ismerhettem meg. Ravennel a Városkapuban találkoztam, onnan busszal utaztunk tovább. Megérkeztünk egy Duna parti településre,  ahonnan komppal szerettünk volna tovább haladni az uticélunk felé. Hogy úgy mondjam a komp azonban nem volt kompatibilis a terveinkkel. Egy, a vízpart mellett napozó hölgy felhomályosított, hogy itten bizony augusztus 21-e óta kompot nem látott és, hogy semmi esély nincs arra, hogy mi zeneszerzők legyünk, azaz kompon álljunk. Amíg ezt jól elmondta, azalatt megérkezett egy kellemes kinézetű férfiember, aki kikötötte a motorcsónakját. A néninek viccesen meg is jegyeztem, hogy a "taxink" előállt, amivel átvitetjük Ravennel magunkat. A néni, persze megmosolyogta, meg persze én is, hogy mennyire szellemes vagyok. Aztán visszamentem Ravenhez, de közben már az égő egyre jobban világítani kezdett a fejem felett. Hiszen itt a megoldás! Előadtam Ravennek, hogy komp híján majd motorcsónakkal fogunk menni, mert rámbeszélem a bácsit, hogy legyen kedve átvinni bennünket. Ellenvetés nélkül megszavaztuk az ötlet, majd elindultam Mitch Buchannon irányába, akit időközben a családja és barátai beleptek. Én meg csak ott álltam a közelükben, mint a "ZS" kategóriás amcsi ijesztegetős filmekben a bűnöző, aki kinézi következő áldozatát. 

 Az emberférfi hamar észre is vette, hogy a szemkontaktus ennyire nyilvánvalóan előbb-utóbb egy kérdésbe fog torkollni. És igaza lett. Intettem neki, hogy "légyszíveskérlekhavanegypercedgyereide" és odajött hozzám. Igyekeztem nem észre venni a napbarnított izmos testet, a szöszi haját és a markolnivaló fenekét (ezeket én nem vettem észre hivatalból természetesen! :) mindezt csak hallomásból tudom! én mondtam ), csak a feladatra koncentráltam: át kell jutni a Dunán! Elmondtam neki, hogy bénáztunk, mert nem néztünk utána, hogy jár-e a komp ilyen alacsony vízállás mellett és most sajnos itt állunk "befürödve" a ténnyel, hogy komppal nem tudunk átmenni. "Bár én tudok vízen járni, de a barátom nem, ezért kérem a segítséged, hogy átjussunk." - mondtam neki. Ez a szöveg láthatóan bejött neki, meg szerintem egyébként is segítőkész ember volt, így beleegyezett, hogy átvisz bennünket a túlpartra. Mondtam neki, hogy lehet, hogy lesz még két utas, akikkel még egyeztetni kell, hogy van ez a lehetőség. Erre azt mondta, hogy rendben, beszéljem meg velük, addig ők elvonulnak az árnyékba és ha többet tudok, akkor jelezzem neki, hogy mikor indulhatunk és ha kell kétszer is fordul.

 Elámultam, hogy így, ismeretlenül ilyen segítőkész legyen valaki! Megköszöntem és visszasétáltam Ravenhez. Útközben a napozó hölgynek mutattam, hogy van vízitaxink, aki nagyon meglepődött, hogy ilyen gyorsan megoldódott a problémánk. Ravennel bevonultunk egy fa árnyékába és telefonáltam Imónak, hogy elmondjam, mi a helyzet a komppal és az alternatív lehetőséggel. Fabiennel is szerettem volna megosztani a hírt, de ő épp vezetett, ezért nem tudtam elérni. Pár perc elteltével Fabien hívott, hogy elmondja Imóval más utat néznek, mert autóval jönnek. Így hát felkerekedtem és szóltam a motorcsónakos embernek, hogy csak ketten leszünk és ha nem gondolta meg magát, akkor elindulhatunk. 

 Motorcsónakozni nagyon jóóó!!! Olyan, mint motorozni, csak bogarak és falevelek helyett vízpermet csapódik az arcodba és kényelmesebben is ülsz! :) Menet közben hátra is kiáltottam a csónak elejéből, ahol ültem: Ez olyan, mint a Baywatch! 

 A túloldalon állva megkérdeztük Ravennel, hogy mivel tartozunk a fuvarért, mire a csónakosjópasi csak ennyit mondott: Egy köszönömmel tartoztok. Jó érzés volt segítséget kapni egy ismeretlentől, aki nem akarta a helyzetet kihasználni, nem akart nyerészkedni és fölényeskedni! És még jól is nézett ki! Persze én ezt nem tudhatom, hiszen nem néztem meg! ;) Kicsit büszke is vagyok magamra, hogy megoldottam egy ilyen feladatot! 

 A túloldalon bementünk a helyi kisboltba, hogy kellő mennyiségű szénhidrátot vegyünk magunkhoz, majd elsétáltunk a telekre, ahol egy aranyos kis ház áll a kert végében. Alig pakoltunk le Ravennel, amikor megérkezett Fabien és Imó. Ki-, le- és elpakoltunk szinte mindent. Kivéve a Fantás zselés tetejű süteményt, amiből gyorsan bepusziltunk pár szelet. A ház hűvösében kifújtuk magunkat, sztorizgattunk, jókat nevettünk a történeteken, majd összeszedtük magunkat és lementünk a Duna partjára. Menet közben megálltunk egy lángososnál, ahol falatoztunk. A víz partjára leérve, törülközőket kiterítve előkerült Raven kincsestárából egy kártyajáték és egy szókirakós játék, amikkel jól szórakoztunk. Itt rádöbbenhettem, hogy a madarakról vajmi keveset tudok és hogy a Pittbull Barlangi Pintyek életéről, valamint a Hegyi Oroszlángalambok nemi életéről is van még mit tanulnom. :) 

 Szerencsére kellemes időnk volt, a Duna partját pedig nagyon lájkoltam, nem utolsó sorban a társasággal! Apropó! Társaság. Meg kell említenem, hogy Zseni létezik, bár aznap kicsit olyan volt, mint Colombo felesége, aki csak emlegetve van, de még nem látta senki. Volt még egy ember, egy leányzó, aki aznap sok csuklást élhetett meg, mert emlegetve lett. Ő Timosz volt. Kváncsiak vagyunk rá és megelőlegezem, hogy legközelebb már egy vele történt találkozásról is be lehet majd számolni, mert addig fogjuk rágni a fülét. :)

Visszatérve  a telekre még sok időnk volt indulásig beszélgetni. Itt újra megéreztem, hogy értékes és izgalmas emberekkel hozott össze a sors, akikkel érdemes ápolni a kapcsolatot. 

 Este felé Fabien és Imó vittek be Pestre az autójukkal. Raven nem csatlakozott hozzánk, mert ott aludt a telken, mert másnap jöttek a szülei is egy kicsit szusszanni. Az Árpád-hídnál szálltam ki a kocsiból, majd metróhoz siettem. Míg hazaértem, azon gondolkodtam, hogy milyen egyszerű is barátokra lelni. ehhez pedig nem is kel sok, csak egy blog, ahol leírsz néhány mondatot. Ha ezek a sorok mást is megérintenek, akkor már kialakulhat egy kapcsolat író és olvasó között, aminek az lehet a vége, hogy találkoztok, beszélgettek és barátkoztok. Ha azon kívül, hogy kiírom magamból az örömömet és a bánatomat, még barátokat is szerezhetek, azt kell, hogy mondjam a blogolás duplán jó és hasznos!

 Köszönöm a szép napot srácok!