Hétvégi összefoglaló - Péntek

 Most egy gyors, munkahelyen megírt e-mail poszt következik. Egyrészt azért miatt, mert amikor otthon voltam, valaki mindig rá volt gyógyulva a számítógépre, másrészt pedig azért miatt, mert nem sok időt voltam otthon ezen a hétvégén. (De mivel nem volt időm befejezni, így otthonról írom meg a végét)

 Péntek

 Munka után közvetlenül rögtön indultam kolléganőmmel Gabicával Dunakeszire, ahol egy volt osztálytársunk lakik. Legutóbb Gyöngyusz a lelkemre kötögette, hogy amint tudom ismételjem meg a látogatást és Gabit is vigyem! Szerencsére Gyöngyi férjével pont egy vonaton utaztunk, így egy füst alatt mindenkit haza lehetett fuvarozni. Plusz még ott volt a 6 éves kislányuk, Vivien és az ő kis barátnője is, így kicsit sűrűn voltunk a kocsiban. És persze, hogy a gyönyör teljes legyen a kislány kis hátizsákja, Gabica táskája (nettó 30 kg - és csak a szükséges dolgok voltak benne), valamint az én táskám és még egy nagy kóla lett beszuszakolva az anyósülésre. Meg is eresztettem emiatt egy szóviccet az airbag és a táskák viszonylatában...

 Gyöngyiék egy pazar házban laknak. És a környék is hajaz a Született feleségek Lila Akác közére. Csak itt a házak sűrűbben vannak és a pázsitot nem mexikói, kockahasú modell fiúk nyírják... Tök jó kis lakóparkban élnek néhány celebbel. Mi példuál az Azurák Csabát (TV2) láttuk a rokonai körében 5 házzal lejjebb. Érkezés és a szokásos formulák után Gyöngyi férje, Norbi a konyhában kezdett el sürögni, mi pedig kiültünk a teraszra, ahol a ház asszonyától kapott Mojito koktéllal itattuk le magunkról a hét összes nyűgét, baját. Nagyon finom volt, ahogy a vacsora is! Norbi profi szakács, aki nemrég kezdett egy új helyen, ahol remélem megtalálja a számítását. A csajokat magukra hagytam a teraszon, hogy legyen lehetőségük megbeszélni a hüvelygombával kapcsolatos gondjaikat. Én pedig Norbit figyeltem és tartottam fel, hátha el tudok lesni pár fogást tőle. Végül nem sokat segítettem. Valahogy minden mozdulatából sütött a profizmus én pedig, bár a konyhában jártas vagyok, mégis olyan sutának éreztem magam! A saslikok a faszén felé kerültek a grillre. Amíg azok sültek, addig a teraszon meg lett terítve, majd vacsora előtt megérkezett Vivike barátnőjének az anyukája és egy kisfiú, aki nagyon aranyos volt, ahogy a nővére is. Az anyukájuk, viszont kicsit odaerőltette magát a vacsira. a durva az volt, hogy közben végig azt mondta, hogy ez mennyire ciki, de azért maradt és kajált velünk. Ráadásul még kritizálta is a hideg gyümölcslevest, hogy számára egy csomó allergén gyümölcs van benne. Ezután jött a finomságos saslik kétféleképpen elkészített burgonyával. Ezzel már olyannyira tele lettünk, hogy csak gurulni tudtunk. Desszertet már nem kértünk, így Gyöngyi nem is erőltette és látszólag le is zárta a vacsorát. Gyöngyi ismerőse adta nekünk a desszertet. Nem volt finom! Kitalálta ugyanis, hogy mivel nekem nincs barátnőm, Gabicának meg barátja, majd szerez nekünk! Gabinak egy autó márkakereskedésben dolgozó mókust, nekem meg egy tanárnőt gondolt. Szegény Gabeszt azóta már megtalálta a Toyotás mukival az ArcKönyvben. Ez a pasi olyan, mint egy telihold arcú ember, akinek valamelyik őse hörcsög volt. Nagyon durván hátrányos arcú a pali! :)

 A barátnő és csemetéi lelépése után jött az igazi desszert, ami egy nagyon finom csokoládés-piskótás ízorgia volt! Ekkor már tényleg utáltunk megmozdulni! :) Így hát Gyöngyi az utolsó erejét megfeszítve még gyors leszedte az asztalt, Vivit is lerendezte, majd kijött hozzánk. Egy-egy Jegessel csapattuk szét a vacsit és megbeszéltük az elmúlt éveinket. Sokszor nevettünk, sokszor meglepődtünk egy-egy történeten, de összességében jól éreztük magunkat. Éjfél körül kerültünk ágyba. Évek óta aludtam először nővel! :) Igaz Gabica nem mozdult rám éjszaka. Biztosan nagyon belakott és emiatt nem volt ereje hozzám... :) A viccet félretéve, úgy éreztük magunkat, mint egy szállodában. Csak a személyzet is velünk lakott. Ők az emeleten, mi pedig a földszinten a nappaliban.

 Mivel Gabicát csak egy kétsoros mesére tudtam csak rávenni, miután a Tv-t kikapcsoltam, így kénytelen voltam én mesét mondani neki. Mesét hallhatott Micimackóról, aki pofán rúgta a malackát és a Bagolyról, aki úgy pofán rúgta a Tigrist, hogy kirepült a Százholdas Pagonyból. Ezt annyira nem értékelte. Nem is értem, hogy miért? Így tehát még egy mesét mondtam neki. Egy nem durvát. Ez a mese a csokit kakiló mikulásról szólt, akinek a barátja a nyuszi volt, aki a mogyorót nagyon szerette, így ő kakilta a mogyorós csokit. Ezen már visítva nevettünk, mint a fruskák. :D Úgy kellett a paplannal betakarni az arcunkat és fejünket, hogy ne hallják fel az emeletre a házigazdák, mert félő volt, hogy kizárnak a kertbe bennünket. Ezután lenyugodtunk és úgy fél 2 - 2-ig még beszélgettünk, mert kiszökött az álom és a fáradtság is belőlünk.

 Másnap folytatódott a kényeztetésünk. Dolce Gusto-ból főzött kávét kaptunk, házi főzött fagyit ettünk egy közeli fagyizóban, Vivike pedig rettentő ügyesen rajzolt mindkettőnknek egy-egy tengert, a hozzá tartozó szigettel, felhőkkel, napocskával. Még körbejártuk a környéket, majd érzékeny búcsút vettünk Norbitól és Vivitől, majd anyu elindult velünk az autóval, hogy elvigyen a vasútállomásra. Két perc múlva visszafordultunk Viviért, mert meggondolta magát és jönni akart anyuval, hogy elbúcsúzzon tőlünk még egyszer. ennek az lett az eredménye, hogy a puszik és ölelgetések tengerében megérkezett a vonatunk, amihez, mint az őrült, rohanni kellett. Elértük. Szombaton mindketten Pest felé vettük az irányt...

A többit innen folytatom.