Reggel a motoszkálásomra ébredt Hugi. Nem bírtam az ágyban maradni, kimentem hát a konyhába elkészíteni a reggeli észheztérítő kávét. Vagy az előkészítés hangjaira, vagy a papucs ütemes csattogására a kövön ébredt fel, mindenesetre "örült" nekem. Együtt megkávéztunk és folytattuk az esti beszélgetést, persze időnként (úgy 10 percenként :) erősen utalt rá, hogy meg kellene már kapni a "szülcsinapcsiajcsit" (itt képzeletben volt egy ÁÁÁÁ!!!!, és fejem ütemes beleverése a falba), de én ebbe nemlegesen kellett, hogy beleegyezzem, mert az úgy olyan snassz lett volna, hogy hajnal fél 8-kor, hogy a kávé mellé kap egy ajándékot. Szerintem. Lassan, lehet a kávé illatára előbújt vackából öcsém is. Megbeszéltük a napi programot, de neki még kellett egy kis idő bebootolni az előző nap befejezett 24 órás szolgálat után. Viszont vicces volt, ahogy kijött a kék fürdőköpenyében, mint egy mackó, aki benézte a tavaszt. :)
Aztán megjelentek a szomszéd srácok, akikkel jó, baráti kapcsolatot ápolna Hugiék, így tehát én is. Na, jó ez így ebben a formában nem igaz! A srácokkal egész régen ismerjük egymást. Tomival még kirándultunk is együtt, és volt két éve testvérével együtt egy közös szülinapozás, repülőnap, miegymás, satöbbi. Tehát jó barátságban vagyok mindkettőjükkel. Igazából sokat köszönünk és köszönhetünk nekik, mert lelki szemetes ládának és bulitársnak is egyaránt 100%-ig megállják a helyüket.
Összeszedtük magunkat és amíg öcsém regenerálódott, addig Hugival és Tomiékkal együtt megszálltuk a közeli CBA-t némi szénhidrátért és az ünnepi ebédnek valóért. Velük valahogy még boltba is élmény menni, mert mindig találunk okot a viccelődésre. Ha nincs, akkor teszünk róla, hogy legyen. Tomi megígérte, hogy csak az ünnepekkor készült rakott csülköt ma az én tiszteletemre is elkészíti. Igazán örültem neki, mert ez is igazolja, hogy nem csak a jópofáskodás miatt bír engem, hanem egyébként sincs rosszul a látványomtól. Pedig az a tény, hogy meleg vagyok sokakat frusztrál és nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Ezt éreztem időnként rajta is, de ez mégjobban spanolt, hogy megmutassam neki, nem kell tőlem és a szavaktól (meleg a kávé?, olyan buzi ez a havaseső! stb.) félnie. Miattam ne fogja vissza magát, ha jelzőt akar találni :). De azért rendes volt tőle a figyelem és a zavartság! A boltból hazaérkezvén rögtön nekiültünk reggelizni 3/4 10 környékén. Már előtte felraktuk Hugiék konyhájába főni a csülköt, mert Tomiéknál nem volt elég hely a gázon. Nálunk főtt 3 és fél órát, amíg tökéletesen nem lett.
A reggeli végénél megjelent sógornőm, aki éjszakás műszak után volt és csak akkor kezdett észheztérni. Két szó és két puszi, majd visszavonult a szobájába. Megtízóraizott, majd visszafeküdt aludni, mert aznap is éjszakára ment dolgozni, ahogy öcsém is. Sógornőmmel egész hétvégén ennyit beszélgettünk. Nem fogom most őt minősíteni nagyon, de nem bírom ki, hogy le ne írjam, az a viselkedés, amit mutatott egész hétvégén az minősíthetetlen! Minősíthetetlen, zsebben bicskanyitogató, szánalmas és gusztustalan!!! Nem spanolom fel magam, mert a klaviatúrám bánná az egészet. Arra nem volt képes, hogy Huginak azt mondja: Dögöjjé meg! Engem sem méltatott több figyelemre, pedig még tavaly, amikor nálam voltak nyáron, azt mondta (meg korábban is), hogy én vagyok a kedvenc rokona. Velem tök jól el lehet beszélgetni, jót tud velem bulizni, jó vendéglátó vagyok, bla bla bla. Azért írom így, mert már nincs értéke a szavainak a szememben, ill. a fülemben.
Inkább mesélem tovább a napot! Az ebéd nagyon jól sikerült. Tomi, le a kalappal! Neki is mondtam, de most már a világ is megtudhatja: Tomi zseniális a rakott csülköd!!! Hasábburgony ágyon fekszik a miszlikre szabdalt csülök, ami fokhagymás, tejfölös, fűszeres maszlaggal nyakon van öntve. És mielőtt teljesen elveszted az eszed a sütőben látottaktól és az illatok dömpingjétől, ezt még megőrjíted egy valag sajttal. Pazar volt! THX!!!
Ebéd után megérkezett Hugi volt munkatársa is, akivel járt is egy ideig. Csongi egy jófej srác, aki kinézetét és életfelfogását tekintve vetekszik egy 18 évessel. Egyébként, ha munkáról van szó, ha nyelvtanulásról, stb. már úgy beszél, mint egy komoly 30-as. :) De én úgy érzem ő sem az a fajta, aki egyszer majd meg fog komolyodni. Állandó jókedvével ő is csinálta a hangulatot.
Ebéd után volt némi alkoholbevitel és zenehallgatással egybekötött sztorizás is, ami igen csak jót tett a hangulatnak. Bár én nem vagyok nagy viszki, ill. whiskey ivó, de azért két egység nekem is lement a torkomon. Nem igazán szeretem, mert számomra az íze még mindig olyan, mintha alkohollal higgított, általam utoljára általános iskolában használt technocol rapidot ittam volna meg. Tomianyu is kapott egy egységnyit, amikor átjött az ő "kicsilányát" felköszönteni. Az örömbe egy kis üröm is vegyült, mert elmesélte, hogy olyan típusú hályog van a szemén, amire az orvosok azt mondták, hogy még kb. 3 évig fog látni. Nagyon sajnáltuk őt, de nem engedte, hogy emiatt elszontyolodjunk. Bátor asszony! Ezek után kapta meg Hugi a szülinapi tortáját. Kicsit le voltunk lombozva, de a sok gyertya a 
Majd kérek Hugitól emilben egy képet és fel fogom cserélni a végleges verzióssal, hogy lássátok feleim miket tudok!
Hugi majdnem megsiratta, hogy milyen jófej vagyok és mennyit dolgoztam a képpel, ami nagyon tetszett neki! A ledes megoldás pedig teljesen levette a lábáról!
Hely hiányában lassan zárom a sztori ezen részét. A következőkben arról lehet majd olvasni, hogy hogyan is éreztem magam egy ceglédi Breakbeat bulin magam és hogy hogyan értük el azt, hogy az egész közönség tudja: Ma Hugit ünnepeljük!!! :)
Boldog Szülinapot Hugi!
Folyt. köv. --->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése