BUÉK!
A.! Minden perc, amit veled töltök, élmény! Imádlak!
Amíg el nem felejtem, idevésem az eseményeket. Először is, nem felejtettem el a majonézes tormát! Igaz A. anyutól (akit Hugi, csak Antik anyunak nevez, mert konzervatívabban gondolkodik egyes témákról, mint ő) feddést kaptam érte, hogy nem kellett volna. Pedig, pont a legjobbkor érkeztem, mert akkor főtt meg az év utolsó virslije :). Virsli és némi szénhidrát bevitele után Antik anyu annyira belejött a sztorizásba, hogy A. rászólt, hogy tartson szünetet, mert én már biztosan unom (ő pedig már kb. 165-ször hallgatta meg tavaly ezeket a történeteket). Pedig nem untam, sőt! Nagyon szeretem meghallgatni, hogy más hogyan látja a dolgokat maga körül, mi történt vele az életben és időnként megnyugszom az ilyen sztorizásoktól, mert másokkal sokkal borzalmasabb dolgok történtek, mint velem, úgyhogy semmi okom az aggódásra! Antik anyuval is olyan dolgok történtek meg, amiket a legjobb hollywoodi szerzők sem találhattak volna ki. Viszont a legjobb dolog mégis csak vele történt meg és közvetve velem is... Világra hozta A-t! Neki lett egy csodálatos fia, nekem pedig egy csodálatos szerelmem!
A sztorizás után sétáltunk egyet a városban. Fura volt látni az embereket. Mindenkinek más dolog miatt volt fontos az este. És fontosság szerint szedték a lábukat is :). Volt, aki szinte futott, hogy le ne maradjon a buli elejéről (halványan jegyzem meg, ekkor még csak 6-7 óra körül volt). Volt aki sietősebben szedte a lábát, volt aki csapatba verődve igyekezett hangjával és tetteivel kitűnni a csordából, voltak, akiknek ez is csak egy szimpla csütörtök volt és unottan mentek az orruk után. És persze voltunk MI. Mi csak andalogtunk és élveztük egymás társaságát. Néztük a főutca fényeit, az ácsorgó árust, aki inkább megfagy, de meglegyen még az aznapi 5000 Ft-ja. Figyeltük a partyra hívó fényeket, ahogy a város felett, hirdetik: Itt buli van kérem!
Nagy esti sétát tettünk, időnként megfogtuk egymás kezét és kézenfogva élveztük a mellékutcák csendjét, a főutca fényeit és zaját. Ha jöttek szembe velünk, vagy mögöttünk hallottunk lépteket, akkor elengedtük egymás kezét.
Ez a város még nincs felkészülve arra, hogy két srácot lásson kézenfogva. Hát, igen! Ez a nagy titok. Titkolni kell, hogy ki kivel bújok az ágyba és, hogy kinek mondom azt: Szeretlek! 2009-ben még itt tartottunk, és azt hiszem ez 2010-ben sem fog megváltozni gyökeresen. Pedig az, hogy kinek mondom, azt hogy szeretem és kinek a teste csábít el, az igazán lehetne az én magánügyem! Én sem kezdek el gúnyolódni azon, aki egy nagyon csúnya nőbe, vagy férfibe szerelmes, pedig lehet a gyomrom üvölt a látványtól! Ez az ő dolguk. Én örülök, hogy megtalálták egymásban az értéket! :) És ilyen egyszerű lehetne a világ. Ha szereted, akkor szeresd és vigyázz rá! A többi nem érdekel, mert az már magánügy. Ha boldog két ember, akkor mindenki felé pozitív jeleket küldenek szerintem és az jó hatással van mindenkire. Ebből lehetne egy mozgalom is. A végén, pedig a szépségkirálynők által remegve várt VILÁGBÉKE! :)))
Ehh. Kissé elkanyarodtam a sétától. :) Séta után haza mentünk A-hoz (a sok lámlenge miatt nem írom le a nevét egy ideig, legalábbis az ő engedélyéig biztosan nem). Akkor jutott eszembe, hogy vittem magammal egy teakülönlegességet, amit épp ilyen különleges alkalomra tartogattam. Citromos-Gyömbéres teakeverék volt benne mentával, citromfűvel, citromhéjjal, gyömbérrel. Kedves látvány volt, ahogy A. sürgött a konyhában. Átöleltem a derekát. Egyszerűen minden tökéletes vele! És annyira édes volt, ahogy kiválogatta a két legszebb teáscsészét, hogy olvadni kezdtem tőle. A tea finom volt, némi fanyarabb utóízzel. Színre olyan volt, mint a minta, amit az SZTK-ban hagynak ott a kis műanyagpohárban a betegek. :))
Teázás közben megfogtuk egymás kezét és igyekeztem a legjobb formámban elmondani, amit már 7 hónapja éreztetek vele: Szeretem és boldog vagyok, hogy mi egy pár vagyunk. Igyekeztem, de sokszor elbénázom. Amikor a szemembe néz... hát, a szó is elakad bennem. Igen, ekkora szerelem közöttünk. Lehet irigykedni, aztán jól leutánozni, mert irdatlan nagy szerelem, tisztelet, őszinteség, megbecsülés és bohóckodás jellemzi ezt a kapcsolatot.
Tea után gyertyafényes romantika következett, de csak egy kis ideig, mert készülni kellett a pezsgőbontásra. Gyorsan lebontottuk egymás szájáról a másikat, azzal a kiszólással, hogy: "Már csak hét perc van! Nemsokára holnap van! Holnap, már jövőre van!".
A pezsgőzést már Antik anyuval ejtettük meg, aki a petárdázásoktól nem bírt pihenni. A. szobájában vártuk meg az éjfélt és a Himnusz elhangzását. Majd következett a koccintás és az idei év első csókja! A csókban annyi szeretet volt, amit korábban senkitől nem éreztem még így. Minden alkalommal, amikor A-val találkozom, rájövök, hogy a legistenibb (az isteni szót fokozni nem gejl?) dolog a világon, ebbe a srácba szerelmesnek lenni!
Éjféli kis tv-zés után anyu elvonult a szobájába, mi pedig ismét kettesben maradtunk. Nagyon örültünk ennek és rögtön egymáshoz bújtunk. Átölelve egymást, beszélgettünk halkan, időnként odapislantottunk az unalmas műsorokra, amikből áradt az izzadság-szag. Majd ismét elkapott minket a csókok örvénye :) kisodort a konyhába, ahol boldogok lettünk az év első órájában. Gyanúsan halkan voltunk el egymással, ezért Antik anyu jelezte a másik szobából, hogy már nincs túl korán... Lényeg az, hogy kultúráltan jelezte: jobb, ha most indulok. Én is így gondoltam és hazabaktattam.
De legalább a szerelmemmel indítottam a 2010-es évet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése