Eljött az idő!
Megírtam a válasz verset! Csak haloványan merem megjegyezni előtte, hogy sorai száma is épp egy tucat! Nincsenek véletlenek!
Tucat incselkedése
Tűzhelyeden a gáz nagy lánggal ég,
S a fedő alatt forr, lobog az illúzió.
De ha jó acélból készült a fazék,
Falát nem repeszti meg a fúzió.
Lassú tűzön nem ég meg az étel,
A tapasztalt, öreg kukta tudja jól,
Ezért hát sosem siet az ebéddel,
De féltő gonddal a tűz fölé hajol.
A láng felett forró étel nem káprázat:
Fehérjék vegykonyháján lobban az.
Édes illata felszáll, betölti a házat,
S az éhezőtől messze száll a panasz...
De már elpihentek kicsik és nagyok,
Hisz hajnalórán nem főzni, aludni jó.
Neked most én is csak ennyit hagyok,
Maradok még csetlő-botló, idétlen illúzió. :)
Válaszverset írtam neki is. Ez az adok-kapok játék a versekkel nagyon tetszik! :)
Játék ebéd előtt
Játszol-e még velem?
Ujjad köré tekersz,
Felhők közé dobsz,
Kedveskedsz nekem.
Gőzölögve várhat
Raguleves a tálban
Kanál, kés az asztalon
S az illat is szállhat
Csak egy kicsit várok rád
Míg megszólal a harang
Rögtön felém szaladsz,
Hisz én vagyok a déli báb!
Remélem e tucatnyi sortól jobban leszel és a láz helyett más ráz majd! (máris pirulok, bár nem láz miatt)
Jól néz ki az a raguleves a tányérban. Ha gyakran vendégelsz meg ilyesmivel, akkor szívesen játszom veled ebéd előtt és után, meg talán közben is. :D
VálaszTörlésVersre most nem futja az erőmből, mert még mindig csak rövidke időkre tudom elhagyni a vackomat. De úgy tűnik, megmaradok, s így ne is reménykedj abban, hogy tucatmentes lesz a blogod! :)
Ja, és a mosogatás elől a világ végére is kész vagyok elszökni, hacsak nem teszed valahogy izgalmas részévé a játéknak. :D Azért az nem könnyű feladat, mert még a legszínesebb, legizgalmasabb játékok közül is kiszúrom a mosogatószivacsot, meg minden egyéb kínzóeszközt. :)