Ma 400 napja, hogy megismerkedtem A-val!
400 csodás nap van a hátunk mögött, amire egyikünk sem számított az elején. Ez a sok nap ébresztett rá, hogy eddigi életem során nem voltam még ennyire szerelmes sosem! Azt hiszem, 400 nappal ezelőttig csak magába a szerelem érzésébe voltam szerelmes. Persze eddig kaptam viszonzást az érzelmeimért az eddigi kapcsolataimban, de ennyire mély és őszinte érzéseket senkitől sem kaptam. Emiatt is érezhettem úgy, hogy a hiba az én készülékemben van. Szerencsére ennek az ellenkezőjét bizonyította be nekem A! :) Igaz és mély szerelemmel szeret. Mindig és mindenkor. Úgy szeret, ahogy vagyok. Feltétel nélkül és őszintén. Szeret és viszontszeret.
Mellette tapasztaltam meg, milyen a nagybetűs szerelem.
400 napja fonódott össze lassan az életünk. Erősen és érzékenyen, mint egy pókfonál, amely minden apró rezdülést közvetít a másik felé. Szüksége van rám és szükségem van rá. Az életem nélküle csak egy üres papírlap volna, amin csak firkálgatnék hideg, hűvös színekkel. Ma viszont már a legszebb színekkel rajzoljuk együtt a legszebb képeket a világon olyan erővel, hogy szinte átszakad a papír! Így maradnak meg a rajzok mindkettőnkben sokáig és elevenen!
Már 400 napja.
Szeretlek!
Bújócska
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette
Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta
Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.
Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése